Olvasók kérdései
Hogyan adhatott el a lévita Hanamel egy szántóföldet lévita unokatestvérének, Jeremiásnak, ahogy arról a Jeremiás 32:7-ben olvashatunk, ha a lévitáknak nem volt örökségük az ókori Izraelben?
Jehova a lévitákról ezt mondta Áronnak: „nem lesz örökséged, és nem lesz részed” Izrael között (4Mózes 18:20). Azonban kijelöltek nekik negyvennyolc várost a legelőikkel együtt az Ígéret földjének különböző pontjain. Jeremiás Anatótba való volt, az egyik olyan városba, melyet kijelöltek „Áron pap fiainak” (Józsué 21:13–19; 4Mózes 35:1–8; 1Krónikák 6:54, 60).
A 3Mózes 25:32–34 szerint Jehova részletes útmutatást adott a léviták tulajdonában levő ingatlanok ’kiváltási jogának’ gyakorlására vonatkozóan. Az egyes lévita családoknak nyilvánvalóan örökségi jogaik voltak meghatározott parcellák birtoklására, használatára és értékesítésére. Ez természetesen magában foglalta az ingatlan eladását és visszavásárlását is.a A léviták sok tekintetben hasonló módon birtokoltak és használtak ingatlanokat, mint más törzsekhez tartozó izraeliták.
A léviták ingatlanjainak tulajdonjoga valószínűleg a családban öröklődött. Ami a ’kiváltási jogot’ illeti, a léviták csak egymás között köthettek üzletet. Ezenkívül feltételezhetjük, hogy a föld eladása és visszavásárlása csak a városon belüli ingatlanokra vonatkozott, mivel „a városaikhoz tartozó legelőket” nem adhatták el, mert „az az ő tulajdonuk [volt] időtlen időkig” (3Mózes 25:32, 34).
Az a szántóföld tehát, amelyet Jeremiás visszavásárolt Hanameltől, abba a kategóriába tartozhatott, amelyet vissza lehetett vásárolni. Nyilván a város határain belül terült el. Maga Jehova is megerősítette, hogy a szóban forgó ’szántóföld’ Hanamel tulajdona, és Jeremiásé „a kiváltás joga” (Jeremiás 32:6, 7). Jehova jelképesen ezzel az üzlettel adott súlyt azon ígéretének, hogy az izraeliták vissza fognak térni, és visszakapják örökségüket, miután letelik a babiloni fogság ideje (Jeremiás 32:13–15).
Semmi sem utal arra, hogy Hanamel jogtalanul jutott volna hozzá az anatóti birtokhoz, hogy megszegte volna Jehova törvényét, amikor megkérte Jeremiást, hogy vegye meg ezt az anatóti szántóföldet, vagy hogy Jeremiás nem megfelelően élt volna a visszavásárlási jogával, amikor megvette a szántóföldet (Jeremiás 32:8–15).
[Lábjegyzet]
a Az i. sz. első században a lévita Barnabás eladta a birtokában lévő földet, és az árát Krisztus Jeruzsálemben lévő követőinek megsegítésére adományozta, akik szükséget szenvedtek. Az ingatlana feltehetően Palesztinában vagy Cipruson volt. De az is lehetséges, hogy egyszerűen egy temetkezési helyről volt szó, amelyet Barnabás Jeruzsálem környékén vásárolt (Cselekedetek 4:34–37).