Tudtad?

Mire utalt Pál apostol, amikor azt mondta, hogy „Jézus rabszolgájának bélyegeit” viseli a testén? (Galácia 6:17).

▪ Pál szavait többféleképpen is érthették az első században. Például az ókorban bélyegzővassal jelölték meg a hadifoglyokat, a templomrablókat és a szökött rabszolgákat. Szégyenletes dolognak tartották, ha valakinek ilyen okokból kellett bélyeget viselnie.

Ám nem mindig néztek rossz szemmel arra, aki meg volt bélyegezve. Az ókorban sokan ezáltal fejezték ki, hogy egy bizonyos törzshöz vagy valláshoz tartoznak. Például egy teológiai szótár szerint „a szíriaiak bélyeget sütöttek a csuklójukra vagy a nyakukra annak jeléül, hogy Hadad és Atargatisz isteneknek szentelték magukat . . . Dionüszosz hívein [pedig] egy borostyánlevél formájú bélyeg volt” (Theological Dictionary of the New Testament).

Napjainkban sok szövegmagyarázó azt feltételezi, hogy Pál itt olyan sebhelyekre utalt, melyeket keresztény misszionáriusként szerzett, mivel többször is kegyetlen bánásmódot kellett elszenvednie (2Korintusz 11:23–27). De lehet, hogy nem szó szerinti sebhelyekre gondolt, hanem arra, hogy az élete azonosította őt keresztényként.

Vajon az ókori Izrael menedékvárosai védelmet nyújtottak a bűnözőknek?

▪ Az ókori világban a menekültek és a bűnözők sokszor pogány vallások templomaiban kerestek védelmet. A középkorban a kereszténység apátságai és templomai hasonlóképp befogadták a menekülteket és a bűnözőket. Azonban az ókori Izraelben más volt a helyzet, ugyanis a menedékvárosok működését szabályozó utasítások biztosították, hogy a bűnözők ne húzhassák meg magukat ezeken a helyeken.

A mózesi törvény kijelentette, hogy a menedékvárosok kizárólag annak nyújthatnak védelmet, aki nem szándékosan ölt meg valakit (5Mózes 19:4, 5). Az ilyen személy elmenekülhetett a legközelebbi menedékvárosba a vérbosszuló elől, aki az áldozat legközelebbi férfirokona volt. Miután elmondta az ügyét a menedékváros véneinek, bírósági tárgyalásra került sor abban a városban, melynek a fennhatósága alá tartozott az a terület, ahol a haláleset történt. A tárgyaláson lehetősége volt bebizonyítani az ártatlanságát. A vének megvizsgálták, milyen volt a kapcsolata az áldozattal, hogy kiderítsék, nem gyűlölte-e őt korábban (4Mózes 35:20–24; 5Mózes 19:6, 7; Józsué 20:4, 5).

Ha ártatlannak találták, visszatérhetett a menedékvárosba, de a város határán belül kellett maradnia. Ezek a városok nem börtönök voltak. A menekült dolgozott, és a társadalom hasznos tagja volt. A főpap halála után minden menekült biztonságban elhagyhatta a menedékvárosokat (4Mózes 35:6, 25–28).

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

MENEDÉKVÁROSOK

1. KEDES

2. GOLÁN

3. RÁMÓT-GILEÁD

4. SIKEM

5. BÉCER

6. HEBRON

Jordán