Miért követelte meg Isten az imádóitól, hogy csak a hittársaikkal kössenek házasságot?

▪ Isten az Izraelnek adott Törvényben ezt parancsolta a környező nemzetekkel kapcsolatban: „Ne lépj velük házassági szövetségre. Lányodat ne add fiához, és lányát se vedd a fiadnak” (5Mózes 7:3, 4). Miért követelte ezt meg tőlük?

Egyrészt azért, mert tudta, hogy Sátán hamis istenek imádatával akarja megrontani a népét. Ezért így folytatta a fenti figyelmeztetést: „[eltérítik] fiadat attól, hogy kövessen engem, és más isteneket fognak szolgálni”. Sok múlott azon, hogy az izraeliták engedelmeskednek-e. Ha más isteneket imádnak, elveszítik Isten tetszését és védelmét, és az ellenségeik kezébe kerülnek. Hogyan származhatna így közülük a megígért Messiás? Látszik hát, hogy Sátán nem hiába akarta rávenni őket, hogy ne Jehova imádóival kössenek házasságot.

Másrészt ne feledjük, hogy Isten személy szerint is törődött a szolgáival. Tudta, hogy a boldogságuk és jóllétük a vele ápolt jó kapcsolaton múlik. Vajon okkal tartotta Jehova veszélyesnek azt, ha a szolgái hamis istenek imádóival kötnek házasságot? Gondoljunk csak Salamon király esetére. Salamon előtt nem volt ismeretlen, miért tiltotta ezt Jehova: „elfordítják szíveteket, hogy az ő isteneiket kövessétek.” Salamon talán úgy gondolta, hogy mivel rendkívül bölcs, nincs szüksége Isten útmutatására, rá nem vonatkozik ez a tiltás. Mi lett a következménye annak, hogy figyelmen kívül hagyta Isten parancsát? „A feleségei idővel elfordították a szívét . . . hogy más isteneket kövessen”. Micsoda tragédia! Jehova megharagudott rá, hűtlensége pedig alapjaiban rendítette meg a nép egységét (1Királyok 11:2–4, 9–13).

Néhányan talán azzal érvelnek, hogy voltak kivételek. Például az izraelita Mahlon a moábita Ruthot vette feleségül, aki később Jehova hűséges imádója lett. Ám nagyon is veszélyes volt, ha valaki moábita nőt vett feleségül. A Biblia sehol sem beszél elismerően Mahlonnak erről a döntéséről. Mahlon fiatalon meghalt, valószínűleg még azelőtt, hogy Ruth Jehova imádója lett. Mahlon testvére, Kiljon a szintén moábita származású Orpával kötött házasságot. Orpáról pedig azt olvassuk, hogy ragaszkodott „isteneihez”. Boáz azonban akkor vette feleségül Ruthot, amikor Ruth már egy ideje Jehova imádója volt. A zsidók később elismerően „igaz prozelitának” nevezték Ruthot. A házasságuk mindkettőjük számára sok áldással járt (Ruth 1:4, 5, 15–17; 4:13–17).

Vajon Mahlon és Ruth példája alapján ésszerű arra következtetni, hogy nem kell komolyan venni Jehovának azt a parancsát, hogy csak a hittársainkkal kössünk házasságot? Ez éppolyan lenne, mintha azt bizonygatnánk, hogy a szerencsejáték biztos pénzkereseti lehetőség, pusztán azért, mert egyvalaki megnyerte a fődíjat.

A Biblia azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy „csak az Úrban” házasodjanak. Így inti őket: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel.” Ez a tanács azoknak az igaz keresztényeknek szól, akik szeretnének házasságot kötni. A Biblia azoknak is hasznos tanácsokat ad, akiknek nem hívő a házastársuk. Segít, hogy a helyzetükből adódó nehézségeket a lehető legjobban oldják meg (1Korintusz 7:12–16, 39; 2Korintusz 6:14). A Biblia tanácsai azt bizonyítják, hogy Jehova Isten, a házasság létrehozója azt szeretné, hogy az imádói boldogok legyenek, akár egyedülállóak, akár házasok.