Olvasók kérdései

Ez csak egyike azoknak a súlyos erkölcsi és etikai kérdéseknek, melyek a lombikbébi-eljárás mellett döntő házaspárok esetében merülnek fel. Minden pár felelősséggel tartozik Jehovának a döntéséért. Hasznosnak bizonyulhat, ha áttekintjük a mesterséges megtermékenyítésnek ezt a módját.

1978-ban egy Angliában élő asszony hordott ki elsőként egy sokak által lombikbébinek nevezett gyermeket. Ő azért nem tudott teherbe esni, mert a petevezetékei el voltak záródva, s így a hímivarsejtek nem tudtak találkozni a petesejtjével. Az orvosok művi úton leszívták az érett petesejtjét, beletették azt egy kis üvegtálba, majd megtermékenyítették a férje hímivarsejtjeivel. Az így keletkezett embrió fejlődésnek indult a tápoldatban, és visszahelyezték a nő méhébe, ahol az beágyazódott. Idővel egy kislányt hozott a világra. Ezt az eljárást, illetve ennek a különféle fajtáit, in vitro (üvegben történő) fertilizációnak, vagyis lombikbébi-eljárásnak nevezték el.

Míg a lombikbébi-eljárás részletei országonként változhatnak, általában a következőképpen végzik: A feleségnek termékenységet fokozó gyógyszereket adnak heteken át, hogy a petefészkeit több petesejt termelésére késztessék. A férjet pedig megkérik arra, hogy friss spermát adjon maszturbálás által. A petesejteket laboratóriumban egyesítik a megtisztított spermiumokkal. Így több petesejt is megtermékenyítődhet. Majd osztódásnak indulhatnak, és embriókká fejlődhetnek. Körülbelül egy nappal később gondosan megvizsgálják ezeket az újonnan létrejött embriókat, hogy meg tudják különböztetni a rendellenesen fejlődőket azoktól, amelyek egészségeseknek tűnnek, és a leginkább esélyesek arra, hogy beágyazódjanak és fejlődjenek. Általában a harmadik napon a legegészségesebbnek ítélt embriók közül rendszerint nem egyet, hanem kettőt vagy hármat ültetnek be a feleség méhébe, hogy ezáltal is növeljék a terhesség esélyét. Ha egy vagy akár több embrió is beágyazódik, akkor létrejön a terhesség, és várhatóan idővel megszületik a gyermek.

De mi a helyzet azokkal az embriókkal, amelyeket nem ültettek be a méhbe, beleértve azokat is, amelyek kevésbé egészségesnek vagy egyenesen rendellenesnek tűntek? Ha csak úgy magukra hagynák ezeket a megmaradt embriókat, nem sokáig lennének életképesek. Ezért még időben lefagyasztják őket folyékony nitrogénben. Miért? Ha a lombikbébi-eljárás elsőre nem jár sikerrel, a tartalékembriók felhasználásával újra meg lehet próbálni azt, és így a költségek is alacsonyabbak. Ám ez etikai kérdéseket vet fel. A bevezetőben szereplő házaspárhoz hasonlóan sokan nehezen tudnak dönteni, hogy mit tegyenek a lefagyasztott embrióikkal. Talán már nem akarnak több gyermeket. Lehet, hogy a koruk vagy az anyagi lehetőségeik miatt már nem ésszerű egy újabb próbálkozás. Az ikerterhesség kockázataitól is félhetnek.a Ha az egyik házastárs meghal, vagy ha az egyik vagy mindkét fél újra házasodik, tovább bonyolódik a helyzet. Igen, sok minden okot adhat az aggodalomra, ezért vannak házaspárok, akik éveken át fizetik a tárolási költségeket.

2008-ban egy vezető embriológus a The New York Timesban megjegyezte, hogy sok páciensnek súlyos dilemmát okoz, hogy mihez kezdjen a megmaradt embriókkal. A cikkben ez áll: „Legalább 400 000 embrió van lefagyasztva a klinikákon szerte az országban, és ez a szám napról napra növekszik . . . Az embriók egy évtizeden át, vagy akár még tovább is életképesek maradhatnak, ha megfelelő módon vannak lefagyasztva, de nem mindegyikük éli túl a felolvasztást.” (Kiemelés tőlünk.) Ez utóbbi tény sok keresztényt arra indít, hogy megálljon és elgondolkodjon. Miért?

Azok a keresztény házaspárok, akik a lombikbébi-eljárás kapcsán felmerülő kérdésekkel néznek szembe, elgondolkodhatnak egy másik egészségügyi helyzet következményein. Előfordulhat, hogy egy kereszténynek döntést kell hoznia a szerette felől, aki gyógyíthatatlan állapotban van, és mesterségesen tartják életben, például lélegeztetőgéppel. Az igaz keresztények fontosnak tartják a megfelelő orvosi kezelést; a 2Mózes 20:13-mal és a Zsoltárok 36:9-cel összhangban nagy becsben tartják az életet. Az Ébredjetek! 1974. május 8-ai angol száma kijelentette: „Azok, akik a bibliai alapelvekhez kívánják igazítani életüket, sohasem folyamodnának aktív eutanáziához [amikor is szándékosan vetnek véget a beteg életének], mivel tiszteletben tartják Isten nézetét az élet szentségéről, továbbá a lelkiismeretük erre indítja őket, és a hatósági törvényeknek is szeretnének engedelmeskedni.” Ám néhány esetben a szeretett személyt csak orvosi eszközök tartják életben. A családtagoknak kell eldönteniük, hogy továbbra is életben kívánják-e tartani a szerettüket mesterséges úton (amennyiben az ország törvényei lehetővé teszik ezt).

Igaz, ez nem teljesen azonos azzal a helyzettel, amellyel az a házaspár néz szembe, amelyik lombikbébi-eljárást vett igénybe, és most tárolják az embrióit. Ám felajánlhatják nekik, hogy kiveszik az embriókat a nitrogén fagyasztóból, és felolvasztják őket. A fagyasztó mesterséges környezetéből kikerülve az embriók rövid időn belül olyan mértékben károsodnak, hogy már nem maradnak életképesek. A házaspárnak kell eldöntenie, hogy beleegyezik-e ebbe (Gal 6:7).

Egy házaspár, amely lombikbébi-eljárást vett igénybe, hogy a feleség teherbe essen, és remélhetőleg gyermekük szülessen, dönthet úgy, hogy állja a lefagyasztott tartalékembriók tárolási költségeit, vagy dönthet úgy is, hogy a jövőben ismét megpróbálják azokat felhasználni, hogy gyermekük lehessen. De az is lehet, hogy egy házaspár úgy dönt, hogy nem tároltatja tovább a lefagyasztott embriókat, mivel úgy tekint rájuk, hogy csak mesterséges módon tarthatók életben. Azok a keresztények, akik ilyen döntéssel néznek szembe, felelősséggel tartoznak Istennek, hogy a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretüket kövessék. Arra kell törekedniük, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretük, miközben mások lelkiismeretét is figyelembe veszik (1Tim 1:19).

A reproduktív endokrinológia egyik szakértője azt tapasztalta, hogy a legtöbb pár „tanácstalan volt, és ugyanakkor nagyon nyomasztotta őket annak a felelősségnek a terhe, hogy eldöntsék, mit tegyenek a [lefagyasztott] embrióikkal”. Majd végül ezt mondta: „Sok pár úgy érzi, hogy nincs jó döntés.”

Nyilvánvaló, hogy azoknak az igaz keresztényeknek, akik fontolgatják a lombikbébi-eljárást, mérlegelniük kell ennek az összes komoly következményét. A Biblia ezt tanácsolja: „Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a [tapasztalatlanok] pedig neki mennek és kárát vallják” (Péld 22:3, Károli).

Ez megoldásnak tűnhet, ám az ő esetükben ez nem lenne összhangban a Szentírással. Hogy megértsük miért nem, először is vizsgáljuk meg a Hűségfogadalmi nyilatkozat célját, és hogy miért kezdték el használni, valamint hogy hol és hogyan alkalmazható.

Ez a dokumentum egy tanúk előtt aláírt írásos nyilatkozat, melyet azért tesz a pár, mert a következő bekezdésekben említett ok miatt nem tud házasságot kötni. Amikor a pár aláírja ezt a dokumentumot, megfogadják Isten és ember előtt, hogy hűségesek lesznek egymáshoz, és hogy törvényesíteni fogják a kapcsolatukat, amint az lehetővé válik. A gyülekezet ezután úgy tekinti a kapcsolatukat, mintha az a polgári hatóság által jóváhagyott házasság lenne.

Miért és mikor lehet használni a Hűségfogadalmi nyilatkozatot? Jehova hozta létre a házasság intézményét, és nagy becsben tartja azt. A Fia ezt mondta: „Amit . . . az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza” (Máté 19:5, 6; 1Móz 2:22–24). Majd hozzátette: „aki elválik a feleségétől, hacsak nem paráznaság [nemi erkölcstelenség] miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el” (Máté 19:9). Ezért a Szentírás szerint a „paráznaság”, vagyis a nemi erkölcstelenség az egyetlen alap a válásra, azaz csak ez vethet véget a házasságnak. Ha például egy férfi házasságon kívül létesít nemi kapcsolatot, akkor az ártatlan felesége eldöntheti, hogy elválik-e tőle, vagy sem. Ha elválik tőle, szabad arra, hogy házasságot kössön egy másik személlyel.

Azonban egyes országokban, különösen a múltban, az uralkodó egyház nem fogadta el ezt a világos bibliai álláspontot. Ehelyett azt tanította, hogy a válás semmilyen okból sem lehetséges. Ezért néhány helyen, ahol az egyház nagy befolyással bírt, a polgári törvénykönyv nem teszi lehetővé a válást, még a Jézus által említett jogos okból sem. Más országokban van lehetőség a válásra, de az eljárás nagyon hosszadalmas, bonyolult és kimerítő. Hosszú évekig is eltarthat, mire kimondják a válást. Ez olyan, mintha az egyház vagy a kormány akadályozná azt, amit Isten elfogad (Csel 11:17).

Például lehet, hogy egy pár olyan országban él, ahol lehetetlen vagy rendkívül bonyolult elválni, mivel talán évekbe telik, mire lezárul az eljárás. Ha minden ésszerű erőfeszítést megtettek, hogy véget vessenek a törvényesen elismert, még érvényben lévő házasságuknak, és alkalmasak Isten szemében a házasságra, aláírhatják a Hűségfogadalmi nyilatkozatot. Ez az engedmény egy olyan elrendezés a keresztény gyülekezetben, mely a különleges körülményekre való tekintettel alkalmazható az ilyen országokban. Viszont a legtöbb országban, ahol lehetőség van a válásra, nem lehet alkalmazni ezt az elrendezést, még ha a válás meglehetősen drága vagy bonyolult is.

Mivel nem értették meg a Hűségfogadalmi nyilatkozat célját, néhányan, akik olyan helyen élnek, ahol el lehet válni, kérték, hogy hadd írják alá azt, hogy elkerülhessék a válással járó bonyodalmakat és kellemetlenségeket.

A fent említett esetben a férfi és a nő, aki erkölcstelen módon együtt él, össze akar házasodni. Mindketten Írás szerint szabadok a házasságra, egyikük sincs egy korábbi házastárshoz kötve. De a férfi illegálisan tartózkodik az országban, és a kormány nem engedélyezi egy ilyen személy házasságkötését. (Sok országban a hatóságok akkor is engedélyezik a házasságkötést, ha valamelyik félnek, vagy akár egyiküknek sincs jogi státusza az országban.) A szóban forgó esetben az adott ország jogszabályai lehetővé teszik a válást. Emiatt a pár nem írhatja alá a Hűségfogadalmi nyilatkozatot. Figyelembe kell venni, hogy ennek a párnak az esetében nem arról van szó, hogy valamelyiküknek el kellene válnia, de ezt nem teszik lehetővé számára. Mindketten szabadok a házasságkötésre. De hogyan tehetik ezt meg a férfi illegális státusza ellenére? Lehet, hogy el kell menniük egy olyan országba, ahol nem akadály a férfi jogi státusza. Vagy talán össze tudnak házasodni abban az országban is, ahol jelenleg tartózkodnak, ha a férfi megteszi a törvényes státusz megszerzéséhez szükséges lépéseket.

Igen, a pár összhangba tudja hozni az életét Isten irányadó mértékeivel és a császár törvényével (Márk 12:17; Róma 13:1). Reméljük, így tesznek majd. Ezután alkalmasak lehetnek a keresztelkedésre (Héb 13:4).