LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 9. fejezet
Semmit se vigyetek az útra: Amikor Jézus elküldte az apostolait egy prédikáló körútra, hogy „hirdessék Isten királyságát” (Lk 9:2), útmutatásokat adott nekik azzal kapcsolatban, hogy hogyan lássák el ezt a mindennél fontosabb munkát. Az útmutatásai mind a három szinoptikus evangéliumban fel vannak jegyezve (Mt 10:8–10; Mr 6:8, 9; Lk 9:3). Noha a szóhasználatukban vannak eltérések, mindegyik evangélium arra utal, hogy az apostoloknak nem volt szabad engedniük, hogy elterelje a figyelmüket az, hogy a szükségesnél több dolgot visznek magukkal, mivel Jehova gondoskodni fog róluk. Mind a három beszámoló leírja, hogy az apostolok nem vihettek magukkal két ruhát, vagyis „még egy ruhát” (lábj.) azon felül, ami már rajtuk volt. A hébereknél, úgy tűnik, szokás volt, hogy magukkal vittek egy botot az útra (1Mó 32:10), továbbá a Mr 6:8 ezt írja: „semmit se vigyenek az útra egy boton kívül”. Ezért a Lk 9:3-ban szereplő útmutatást („Semmit se vigyetek. . . se botot”) nem úgy kell érteni, hogy bot nélkül keljenek útra, hanem inkább, hogy ne vigyenek magukkal még egyet a már meglevő botjuk mellett. Jézus tehát arra kérte a tanítványait, hogy ne cipeljenek magukkal felesleges holmikat, melyek csak terhet jelentettek volna nekik, mivel Jehova gondoskodni fog róluk az útjuk során. (Lásd a Lk 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet, mely versben Jézus hasonló útmutatásokat adott a 70 tanítványnak, akiket egy másik alkalommal küldött el.)
pénzt: Szó szerint: „ezüstöt”. Vagyis ezüstpénzt.
maradjatok nála: Lásd a Mr 6:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
rázzátok le a port a lábatokról: Ha egy vallásos zsidó átutazott egy nem zsidó országon, lerázta az általa tisztátalannak tartott port a lábáról, mielőtt újra belépett volna egy zsidó területre. Viszont Jézus minden bizonnyal másra gondolt, amikor ezeket az utasításokat adta a tanítványainak. Ez a gesztus azt jelképezte, hogy a tanítványok elhárítják magukról a felelősséget azért, amit ezek az emberek tapasztalnak majd Isten ítéletének a következményeként. Hasonló kifejezés fordul elő a Mt 10:14-ben és a Mr 6:11-ben. Márk és Lukács hozzáteszi még a bizonyítékul ellenük kifejezést is. Pál és Barnabás megfogadta ezt a felszólítást a pizidiai Antiókiában (Cs 13:51), és amikor Pál Korintuszban is hasonlót tett, azaz megrázta a ruháit, hozzáfűzte: „Ti lesztek a felelősök a halálotokért. Én tiszta vagyok” (Cs 18:6).
Heródes: Lásd a Mt 14:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
a területi uralkodó: Lásd a Mt 14:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Ti adjatok nekik enni: Ez Jézus egyetlen olyan csodája, melyről mind a négy evangélium beszámol (Mt 14:15–21; Mr 6:35–44; Lk 9:10–17; Jn 6:1–13).
megtörte azokat: A kenyér általában egy lapos lepény volt, amelyet keményre sütöttek. Ezért általában úgy ették, hogy előtte megtörték (Mt 14:19; 15:36; 26:26; Mr 6:41; 8:6).
kosárral: Lásd a Mt 14:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
egymagában imádkozott: Ez Cezárea Filippi közelében volt (Mt 16:13; Mr 8:27). Csak Lukács számol be róla, hogy Jézus egymagában imádkozott. (Lásd a Lk 3:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
Keresztelő Jánosnak: Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Illésnek: Lásd a Mt 11:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Isten Krisztusa: Péter „Isten Krisztusa”-ként (görögül ho khri·sztoszʹ tu The·uʹ) azonosítja Jézust. A „Krisztus” cím a „Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Lk 20:1; 22:52, 66; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót).
magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.
írástudók: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben az „Írnok, írástudó” címszót.
tagadja meg magát: Vagy: „mondjon le minden jogáról”. Ez arra utal, hogy valaki kész teljesen megtagadni magát, vagy kész lemondani a saját maga feletti tulajdonjogról Isten javára. A görög kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „nemet kell mondania önmagának”, ami jól mutatja, hogy talán le kell mondania a vágyairól, törekvéseiről vagy kényelméről (2Ko 5:14, 15). Ugyanezt a görög igét, illetve egy ezzel rokon igét használ Lukács, amikor arról ír, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Jézust (Lk 22:34, 57, 61; lásd a Mt 16:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet).
kínoszlopát: Lásd a Mt 16:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)
az egész világot: A görög koʹszmosz szónak, melyet általában „világ”-nak fordítanak, az alapjelentése: ’rendszer’, ’rendezettség’. A görög irodalomban utalhat az emberiség világára, és a Keresztény görög iratokban is gyakran ebben az értelemben szerepel. (Lásd a Jn 1:9, 10; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A koʹszmosz szó azonban nem csak az „emberiség” szó szinonimája. A Bibliában megőrzi az eredeti jelentését (’rendszer’, ’rendezettség’), mivel az emberiség világának van egy fajta felépítése: számos kultúrából, törzsből, nemzetből és gazdasági rendszerből tevődik össze (1Jn 3:17; Jel 7:9; 14:6). Ez a jelentése a „világ” szónak ebben és más szövegkörnyezetekben. Ahogy az évszázadok során a világ népessége növekedett, az emberi életet érintő és körbevevő társadalmi rendszer is egyre kiterjedtebb és bonyolultabb lett. (Lásd a Jn 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
mintegy nyolc nappal e szavak után: Máté és Márk beszámolója azt írja, hogy „hat nappal később” (Mt 17:1; Mr 9:2). Lukács más szemszögből számolja a napokat, mint Máté és Márk, feltehetően amiatt, hogy beleszámítja azt a napot is, amikor Jézus az ígéretet teszi (Lk 9:27), valamint azt a napot, amikor az elváltozásra sor kerül. Máté és Márk a közbenső hat teljes napot veszi alapul. Azt is érdemes megfigyelni, hogy Lukács megközelítőleg adja meg a napok számát, úgy fogalmaz, hogy „mintegy nyolc nappal”.
imádkozni: Csak Lukács említi meg ezt a részletet Jézus elváltozásával kapcsolatban. A következő vers szintén utal rá, hogy Jézus „imádkozott” (Lk 9:29). Más alkalmak, melyeket egyedül Lukács jegyzett fel arról, hogy Jézus imádkozott: Lk 3:21; 5:16; 6:12; 9:18; 11:1; 23:46.
eltávozásáról: Az itt használt görög eʹxo·dosz szó szerepel a 2Pt 1:15-ben (eltávozás) és a Héb 11:22-ben (kivonulás). Jézus eltávozása kétségkívül a halálát és az azt követő, égi életre való feltámadását is magában foglalta.
hang hallatszott a felhőből: Ez a második abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Lk 3:22-höz és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
egyetlen: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valakinek egyetlen gyermeke van. Ugyanezt a görög szót használják a naini özvegy „egyetlen” fiára, illetve Jairus „egyetlen” lányára (Lk 7:12; 8:41, 42). A görög Septuaginta a mo·no·ge·nészʹ szóval él, amikor ezt írja Jefte lányáról: „Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya” (Bí 11:34). János apostol írásaiban a mo·no·ge·nészʹ szó ötször Jézusra utal. (Arról, hogy mit jelent a kifejezés Jézussal kapcsolatban, lásd a Jn 1:14; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Isten fenséges hatalmán: Vagy: „Isten nagyságán (fenségén)”. Amikor Jézus meggyógyította az embereket, nem önmagára irányította a figyelmet, mintha ő lett volna a gyógyító. Isten hatalmának tulajdonította ezeket a csodákat.
felvitetéséig: A görög a·naʹlém·pszisz szó egyedül itt szerepel a Keresztény görög iratokban. Általában úgy vélik, hogy Jézus égbe menetelére utal. A Cs 1:2, 11, 22-ben egy ezzel rokon ige szerepel, mely „felvitetett”-nek lett fordítva.
elhatározta: Szó szerint: „arra fordította arcát”. (Vesd össze: Lk 9:51.) A Héber iratokban is találhatóak ehhez hasonló kifejezések abban az értelemben, hogy valakinek egy cél, szándék vagy vágy lebeg a szeme előtt (1Ki 2:15, lábj.; 2Ki 12:17, lábj.), és az elszántság, eltökéltség gondolatát hordozza (2Kr 20:3, lábj.; Dá 11:17, lábj.).
nincs hová lehajtania a fejét: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Uram: Egyes kéziratokban nem szerepel ez a szó, de számos korai, hiteles kéziratban igen.
eltemessem apámat: Ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy a férfi éppen ekkor veszítette el az apját, és azt kérte, hogy hadd rendezze el a temetést. Ha így lett volna, akkor feltehetően nem beszélgetett volna Jézussal. Az ókori Közel-Keleten egy haláleset után nagyon gyorsan megtartották a temetést, sokszor még aznap. Ennek a férfinak az apja tehát alighanem még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nem kérte volna arra a férfit, hogy hagyja magára a beteg, rászoruló édesapját, vagyis biztosan voltak más családtagjai, akik tudtak volna róla gondoskodni (Mr 7:9–13). A férfi igazából ezt mondta: „Követlek majd, de csak azután, hogy meghalt az apám, és eltemettem.” Jézus úgy ítélte meg, hogy ez a férfi elszalasztotta a lehetőséget, hogy az első helyre tegye az életében Isten királyságát (Lk 9:60, 62).
Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat: Ahogy a Lk 9:59-hez tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, a férfi apja feltehetően még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nyilvánvalóan erre gondolt: „hagyd, hogy az Isten szemében halott emberek temessék el a halottaikat”, vagyis a férfinak nem kellett volna várnia azzal, hogy kövesse Jézust, hiszen a rokonai minden bizonnyal gondozni tudták volna az apját, míg él. Ez a férfi Jézus követésével az örök élet útjára lépett volna, és nem azok között lett volna, akik Isten szemében halottak. A válaszával Jézus rámutatott, hogy ha valaki életben akar maradni Isten szemében, akkor elengedhetetlen, hogy első helyre tegye az életében Isten királyságát, és mindenfelé hirdesse azt.
aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz: Amikor Jézus azt hangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy a tanítványok teljes szívvel szolgáljanak, a szántásra utalt. Egy olyan emberről beszélt, aki szeretett volna a tanítványa lenni, de azzal a kikötéssel, hogy előbb hadd búcsúzzon el a háznépétől (Lk 9:61). Ha valaki szántás közben hagyta, hogy elterelődjön a figyelme, görbék lettek a barázdák, ha pedig megállt, hogy hátranézzen, a munka lelassult. Ehhez hasonlóan, ha valakit elhívnak, hogy tanítvány legyen, de hagyja, hogy elterelődjön a figyelme erről a feladatról, alkalmatlanná válik arra, hogy bemenjen Isten királyságába.