Fiatalok kérdezik:

Hogyan élhetem az életem egy vallásilag megosztott családban?

„Keserves volt a felnőtté válásunk. Édesapám megvetette a vallásunkat. Állandó feszült légkör uralkodott a házban” (Terry).

VALLÁSILAG megosztott családban élsz? Ha igen, akkor tudod, milyen kínos és kellemetlen helyzetek adódhatnak. Az édesanya és az édesapa talán egész jól eltűrik egymás hitét, de S. Sandmel a When a Jew and Christian Marry című könyvében ilyen megjegyzést tesz: „Egy személy vallási türelme a házastársával szemben azt jelenti, hogy engedi a gyermekeit is abban a vallásban nevelni? Sok esetben a becsületes válasz: nem.”

Figyeljük meg, például milyen helyzetre lehet esetleg számítani, ha szüleid közül az egyik Jehova Tanúja. Ez a szülő igazi kötelességének tartaná, hogy „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása” szerint neveljen téged, és biztosan igen határozott nézete lenne a randevúzást, az erkölcsi kérdéseket, az iskolai sporttevékenységet, a szabadidő eltöltését és az életpálya megválasztását illetően (Efézus 6:4). Szüleid közül az, aki nem Tanú, talán sokkal elnézőbb e tekintetben.

Vasárnap délután az édesanyád esetleg azt szeretné, hogy elmenj vele a keresztény összejövetelre. Az édesapád viszont azt szeretné, ha otthon maradnál vele és megnéznétek egy labdarúgó-mérkőzést. „Volt idő, amikor egy kicsit megsajnáltam az aput — emlékezik vissza Doug. — A kereskedelemben dolgozott, így alig láttuk egész héten át, és akkor hétvégén, amikor a család elment az összejövetelekre, apát magára hagytuk. Olykor-olykor kihagytam egy-egy összejövetelt és vele maradtam.”

Jézus előre látta, hogy adódhatnak ilyen helyzetek. Ezt mondta: „Azért jöttem, hogy meghasonlást hozzak a férfi és apja, a leány és anyja, az ifjú feleség és anyósa között. Így az embernek ellensége lesz a saját háza népe” (Máté 10:35, 36). Nem arról van szó, hogy szándékosan megosztotta volna a családokat, hanem tudta, hogy nehézségek támadnak majd abból, ha a család egyes tagjai elfogadják az igaz imádatot, a többiek viszont nem. A kérdés ez: Mit tegyél, ha ilyen körülmények között élsz?

Kerülendő csapdák

Mindenekelőtt azt kell megértened, hogy nem pusztán valamelyik szülődnek, hanem magának Istennek a tetszését kell keresned! Ő azt kívánja tőlünk, hogy ’szellemmel és igazsággal imádjuk őt’ (János 4:24). Egy vallásilag megosztott családban nem könnyű dolog eleget tenni ennek, s vannak csapdák, melyeket kerülni kell.

Megalkuvás — Egy serdülőkorú fiú, akinek szülei elváltak, így számol be hitetlen apjánál tett látogatásairól: „Megpróbál rávenni, hogy az igazsággal és Istennel ellentétben cselekedjek.” Például arra kényszeríti fiát, hogy vegyen részt valamilyen nem keresztény ünnep megünneplésében. „Számomra ez roppant kínos dolog” — ismeri el a fiú. De Jézus erre emlékeztet: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó énhozzám” (Máté 10:37). Ezért tehát állj ki szilárdan a hited mellett! Ha nem tudod tapintatosan kimenteni magad valamilyen kifogásolható tevékenység alól, kedvesen, de határozottan add tudtára a szülődnek, hogy nem vagy hajlandó megalkudni. Ha a szülőd látni fogja tántoríthatatlan állásfoglalásodat, a nyomás esetleg fokozatosan enyhülni fog.

Mindazonáltal szükség van kiegyensúlyozottságra. A Filippi 4:5. verse ezt mondja: „Ésszerűségetek ismert legyen mindenki előtt.” Az ésszerűség magában foglal engedni tudást is. Talán úgy tudod intézni dolgaidat, hogy több időt tölts el nem hívő édesapáddal vagy édesanyáddal, ha mellőzöttnek érezné magát. Ne feledd el azt sem, hogy ez a kötelezettséged mindkét szülőddel szemben fennáll (Efézus 6:1).

A ’kiegyenlítő’ szerepkör — Rosszul értelmezett becsületességből esetleg kísértést érzel arra, hogy édesanyád oldalára állj vallási kérdésben csupán azért, mert a bátyád az édesapád mellett áll — vagy éppen fordítva. De vajon ez szilárd alap annak eldöntésére, miképp imádd Istent? Mi a helyzet akkor, ha édesanyád vallási nézetei tévesek vagy Írás-ellenesek? „Vedd meg és el ne add az igazságot” — tanácsolja a Példabeszédek 23:23. verse.

A vezetői egyéniség követése — Talán úgy érzed, hogy valamelyik idősebb fiú- vagy lánytestvéred közelebb áll hozzád, mint édesapád vagy édesanyád. Épp ezért esetleg hajlamos vagy bármilyen vallási ösvényen járni, amit ez az illető választ. „Így éreztem magam is, aki nagy családból származom” — mondja Roberto. Ezért szellemi hátrányt szenvedett, amikor bátyja teljesen felhagyott az igaz imádattal és elment hazulról. „Nagyon elkeserítő volt” — ismeri el. Bármilyen meghitt viszony fűz is édestestvéredhez, nemde merő ostobaság lenne, ha ezáltal hagynád magad eltéríteni Isten szolgálatától?

’Oszd meg és uralkodj!’ — „Amikor körülbelül 19 éves voltam, az édesapám kezdett az udvarlásra buzdítani — emlékezik vissza Doug. — Az édesanyám viszont, aki alámerített keresztény volt, kifejezetten ellenezte. Hirtelen azt vettem észre, hogy az édesapámhoz húzok, noha szívem mélyén tudtam, hogy az édesanyámnak van igaza.” Ahol a szülők eltérő nézeten vannak az erkölcsi irányadó mértéket illetően, bőven adódik arra lehetőség, hogy a gyermekek kijátsszák az egyik szülőt a másik ellen. Nagy lehet a kísértés arra, hogy a gyermek az engedékenyebb szülővel vállal sorsközösséget.

A szülők egymás ellen uszítása csak fokozza a családi feszültséget. Isten szemében aligha mentegethető az olyan dolog, amelyet valamelyik szülőd megenged ugyan, de amelyről te jól tudod, hogy helytelen vagy nem bölcs dolog. „Ha tehát valaki tudja, hogyan kell helyesen cselekedni, és mégsem teszi meg azt, bűne az annak” (Jakab 4:17). Ahelyett tehát, hogy a többet megengedő szülődet próbálnád érdekeid szerint befolyásolni, miért ne próbálnád meg annak a szülődnek az útmutatását követni, aki „az élet ösvényén” vezet téged? (Példabeszédek 6:23).

Vallási kérdésekben dönts te magad!

Persze előfordulhat, hogy egyes fiatalok igazán bizonytalanok azt illetően, melyik szülőnek is van igaza. Hogyan dönthetsz ilyen esetben? A Biblia beszél egy Timótheus nevű fiatalemberről, aki vallási tekintetben megosztott családban nőtt fel. A leírás szerint Timótheus „egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia” volt (Cselekedetek 16:1). Bizonyára Timótheusnak is lehettek olyan pillanatai, amikor habozott, melyik szülőjének fogadjon szót. De végül anyjának a hitnézetét fogadta el és Pál apostol útitársa lett (Cselekedetek 16:2, 3). Ez talán azt jelentette, hogy édesanyját jobban szerette, mint édesapját? Egyáltalán nem!

Pál apostol ezt írta Timótheusnak: „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amit szilárd meggyőződés alapján hittél, mivel tudod, kitől tanultad ezeket, s mivel kora gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek képesek bölccsé tenni téged a megmentésre a Krisztus Jézussal kapcsolatos hit által” (2Timótheus 3:14, 15). Ebből arra következtethetünk, hogy Timótheus az Isten Szavának gondos megvizsgálása alapján hozta meg döntését. „Meggyőződés alapján” lett hívővé.

Szentimentális vagy érzelmi alapon hozott döntés helyett a „szent írások” fényében vizsgáld meg a szüleid hitnézetét.a Végső soron neked kell a megmentéseden munkálkodnod, nem édesanyádnak vagy édesapádnak! (Filippi 2:12).

Nem hívő szülőd megnyerése

Ha szívedben eltökélted, hogy az igaz vallást akarod követni, vajon hogyan kell tekintened nem hívő szülődet? Pál apostol arra buzdította a keresztényeket, hogy igyekezzenek megnyerni hitetlen házastársukat. „Gondolj arra: mint feleség esetleg megmentheted férjedet; mint férj esetleg megmentheted feleségedet” (1Korinthus 7:12–16; The New English Bible). Vajon elvileg nem ugyanez volna érvényes a hitetlen szülők gyermekeire is?

Erkölcsös viselkedésed és szülőd iránt tanúsított mély tiszteleted sokszor nagy segítség abban, hogy kedvező benyomás alakuljon ki benne az igaz keresztényiségről. (Vö. 1Péter 3:1, 2.) Arról se feledkezz meg, hogy az igazság melletti állásfoglalás nem jelenti azt, hogy valamilyen módon hitetlen szülőd ellen vagy. Kedves, engedelmes és készséges együttműködésed azt bizonyítja majd számára, hogy továbbra is szereted őt.

„Ideje van a hallgatásnak és ideje van a szólásnak” (Prédikátor 3:7). Ha alkalom kínálkozik arra, hogy ezen szülőddel elbeszélgess a hitnézetedről, feltétlen tedd meg! „Ne tartsd vissza a jót azoktól, akik arra rászorulnak” — emlékeztet bennünket a Példabeszédek 3:27. verse. Azonban légy kedves és tapintatos. Ne próbáld lekezelni ezt a szülődet, mivel te esetleg nagyobb bibliai ismerettel rendelkezel, mint ő. Ki tudja, talán erőfeszítésednek később beérik a gyümölcse. „Édesapám évekig ádáz ellensége volt az igazságnak — emlékezik vissza Jay. — Úgy tűnt, soha nem képes megváltozni, de végül is megnyertük őt.” Jay édesapja, immár keresztény vénként szolgált, amikor néhány évvel ezelőtt meghalt.

Ha nem is azonnali valakinek a reagálása, emlékezz Dávidnak a Zsoltárok 27:10. versében olvasható szavaira: „Ha saját apám és anyám elhagynának, Jehova még akkor is felemel engem.” Sőt élvezheted a keresztény gyülekezeten belül lojális barátaid támogatását is, akik talán „ragaszkodóbbak a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Az ő segítségükkel, valamint hívő szülőd segítségével szilárdan ki tudsz majd állni az igazság mellett.

[Lábjegyzet]

[Kép a 17. oldalon]

Az egyik szülő kijátszása a másik ellen átmenetileg előnyös lehet számodra, de hosszú távon csak fokozza a családi feszültséget