Válás, majd utána a keserves aratás

A VÁLÁS következményeiért nem a jogászoknak, nem a barátainknak, nem a tömegtájékoztatás eszközeinek, és nem is a „szakértők”-nek, hanem a válófeleknek és a gyermekeiknek kell megfizetniük a végső árat.a A válás ahelyett, hogy megkönnyebbülést hozna, elképesztően magas árat követel.

Diane Medved a The Case Against Divorce című könyvében elismeri, hogy eredetileg olyan könyvet akart írni, amely „erkölcsileg semleges” a válás tekintetében. De kénytelen volt változtatni az eredeti álláspontján. Miért? Ezt írja: „Egész egyszerűen azért, mert a kutatómunkám során felfedeztem, hogy a válóper és következményei annyira károsak — a testre, az elmére és a szellemre —, hogy az esetek túlnyomó részében a válást követő ’gyógyulás’ sokkal rosszabb, mint a ’betegség’, melyet a házasság okozott.”

Az előző cikkben említett Ann is egyetért ezzel: „Azt gondoltam, a válás majd könnyít a helyzetemen. Azt gondoltam, ha megszabadulok a házasságomból, akkor minden rendbe jön. De a válás előtt mindössze az érzelmi gyötrődésem tudatosította bennem, hogy élek. Válás után viszont már azt sem éreztem, hogy élek. Olyan nagy volt az üresség érzése bennem, hogy már nem éreztem a létezést. Szörnyű érzés volt, le sem tudom írni, milyen üresnek éreztem magam.” Válás után a szabadságról és az izgalmakról szóló bizonytalan ígéretek elvesztek a mindennapi élet és az életben maradás valóságának homályában.

A szigorú igazság az, hogy még ha alapos oka is van a válásnak, a következmények fájdalmasak lehetnek és egy életre elkísérhetnek. Az, aki ilyen drámai lépés megtételén töpreng, bölcsen tenné, ha előbb megszívlelné Jézusnak ezt a tanácsát: ’Számold ki a költségeket’ (Lukács 14:28). Egész pontosan, milyen következményekkel jár a válás, és melyek a válás fájdalmas utóhatásai?

Érzelmi és erkölcsi hatások

Nemrégen a Journal of Marriage and the Family című kiadványban megjelent egyik tanulmány kimutatta, hogy a válás elválaszthatatlan a boldogtalanságtól és a depressziótól. Az elváltakon nagyobb valószínűséggel vesz erőt a lehangoltság, és akik már többször elváltak, azok valószínűleg gyakrabban lesznek depressziósak. Lenore Weitzman szociológusnő a The Divorce Revolution című könyvében megjegyzi, hogy az elvált és elkülönült személyek magasabb arányban szorulnak ideggyógyászati kezelésre; s közülük sokkal többen betegednek meg, vagy halnak meg idő előtt, vagy követnek el öngyilkosságot.

Medved a közel 200 személyről készített tanulmányában megállapította, hogy az érzelmi zavar jelei a válás után átlagosan hét éven át, egyeseknél pedig még évtizedeken át is megfigyelhetők nőkön és férfiakon egyaránt. Az egyetlen dolog, amelyet a válás nem befolyásolt — figyelte meg az írónő —, az a káros viselkedési mód, amely a válófeleket elsősorban a válásra indította. Ezért aligha lehet csodálkozni azon, hogy a második házasság valószínűleg még kevésbé lesz sikeres, mint az első házasság!

A válás ahelyett, hogy kedvezően hatna a viselkedésre, gyakran kifejezetten káros hatást gyakorol az erkölcsre. A kutatók megállapították, hogy válás után a legtöbb férfi és nő rövid időre belép a második kamaszkorba. Frissen talált szabadságukba belekóstolva, új szerelmi kalandokban keresnek sikert, hogy helyreállítsák megtépázott önbecsülésüket, vagy elűzzék a magányukat. De az ilyen öncélú randevúzás nemi erkölcstelenséghez vezethet, amelynek tragikus következményeit hosszan lehetne sorolni. És ez különösen a gyermekekre lehet káros és ártalmas, akik látják szüleiknek ezt a magatartását.

A válófelek túl hamar elhiszik a világnak azt a propagandáját, hogy a saját érdekeik, vagy a szükségleteik kielégítése mindennél fontosabb. Így teljesen elveszítik érzéküket a környezetüknek — gyermekeiknek, szüleiknek, barátaiknak — okozott szenvedések iránt. Egyesek még azt is elfelejtik, hogy Isten is fájdalmat érez a szívében, ha mi semmibe vesszük az irányadó mértékeit. (Vö. Zsoltárok 78:40, 41; Malakiás 2:16.) A válás lefolyása olykor gyűlölködő, rosszindulatú formát ölthet, különösen akkor, ha a vagyonmegosztás és a gyermekelhelyezés miatt csúnya jogi csatározássá fajul.

Pénzügyi katasztrófa

Lenore Weitzman a továbbiakban azt mondja, hogy az Egyesült Államokban a nők számára „pénzügyi katasztrófá”-t jelent a válás. Az olyan létszükségleti dolgokra, mint az élelmiszer, a háztartás és a fűtés, már csak feleannyit képesek fordítani, mint a válás előtt. Megfigyelése szerint a válás után megdöbbentő módon, 73 százalékkal esik vissza az életszínvonaluk!

Arra számított, hogy a modern, „felvilágosult” válási törvények védelmükbe veszik a nőket. Ehelyett azt tapasztalta, hogy a jelentésben szereplő nők a válás után kétségbeesettnek és kifosztottnak érezték magukat. Arról beszéltek, hogy hirtelen fel kellett keresniük a szociális jóléti osztályokat élelmiszerjegyekért, hajlékszerzésért és ingyenkonyháért. A megkérdezett nők 70 százaléka elmondta, hogy állandó gondban él, miképpen jön ki a fizetéséből. Egyeseken a rettegés, a kudarc és a bezártság érzése hatalmasodott el, úgy érezték, nem tudnak kimozdulni a gyermekeiktől és nincs idejük önmaguk számára.

Egy fiatal férfi — mi Tomnak fogjuk hívni —, akinek szülei elváltak, amikor ő még csak 8 éves volt, így emlékezik vissza: „Miután apu elhagyott bennünket, nos, ennivalónk mindig volt, de hirtelen azt vettük észre, hogy immár egy üveg szódavíz is luxusszámba megy. Nem jutott pénz új ruhákra. Anyukám volt kénytelen ingeket varrni részünkre. Az akkori gyermekkori fényképeinkre tekintve, beteges külsejű emberek szomorú fényképeit látom.”

Mivel többnyire a nőknek ítélik a gyermekeket, és mivel sok apa nem fizeti a bíróság által kiszabott — gyakran a minimálisnál is kevesebb — gyermektartási díjat, a válás inkább a nőket szegényíti el, mint a férfiakat. A válás azoban a férfiakat sem teszi gazdagabbá. A Divorced Fathers című könyv megjegyzi, hogy a perköltségek felemészthetik a férfi éves nettó jövedelmének a felét. A válás érzelmileg is romboló a férjekre és apákra. Sokan szenvednek attól, hogy pusztán látogatókká válnak a gyermekeik életében.

Őrizd meg a házasságod!

Ezek után nem meglepő arról értesülni, hogy az egy éve elváltan élő emberekről készített tanulmányban a férjek/apák 81 százaléka és a feleségek/anyák 97 százaléka beismerte: a válás hibás lépés volt, és nagyobb erőfeszítést kellett volna tenniük a házasságuk fenntartása érdekében. Egyre több „szakember” is kezdi belátni, hogy a házasság tekintetében az oly nagy előszeretettel hangoztatott fölényes, lekezelő álláspont nem helyes. A Los Angeles Times nemrégen megjegyezte: „Huszonöt évi megfigyelés birtokában számos pszichoterápia-vezető . . . inkább a házasságok megmentése érdekében fejt ki nagyobb tevékenységet.”

Az ilyen homlokegyenest ellenkező álláspont kialakítása meglehetősen könnyű a „szakértők”-nek. Voltaképpen csak ennyit kell mondaniuk: „Ó, jaj! Sajnálom!” és máris átállnak az ellenkező vélemény hangoztatására. De nem ilyen könnyű annak a több ezer embernek, aki a tanácsuk szerint járt el. A válás áldozatai kínkeserves leckét tanulhatnak a saját keserű tapasztalataikból, amelyet a Zsoltárok 146:3, 4. verse röviden így fogalmaz meg: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincs megmentés. Szelleme eltávozik, ő visszatér földjébe; azon a napon elvesznek a gondolatai.”

A barátok, a pszichoterápia-vezetők, a jogászok vagy a tömegtájékoztatás képviselői mind tökéletlen emberek. Így ha házassági kérdésben tanácsra szorulunk, miért kellene csak kizárólag rájuk támaszkodnunk? Vajon nem lenne ésszerűbb először Jehova Istenhez, a házasság Tervezőjéhez fordulni? Az ő alapelvei nem igazodnak a folyton változó „szakértői” véleményekhez. Isten alapelvei évezredek óta igazak és ma is beválnak.

Andrew és Ann röviddel a válásuk után kezdték felismerni ezt a tényt. Belátták, hogy a válásuk rettenetes hiba volt. S érdekes módon, még nem volt késő, hogy változtassanak. Egymásra találtak és újra összeházasodtak. És gondolkodásukat is kezdték megváltoztatni. „Rádöbbentem — emlékezik vissza Andrew —, hogy erkölcsi halott vagyok és segítségre szorulok. Hosszú évek után újra imádkozni kezdtem emiatt. Szerettem volna a helyeset tenni, így fel kellett hagynom eddigi tetteimmel és el kellett vetnem azt az értékrendet, amelyet a világban felszedtem. Nem akartam többé azok szerint élni.”

Ann véleménye is hasonló: „Az egybekelésünk oka a rettenetes múlt után az volt, hogy mindketten igazán szerettük volna Jehova helyeslését élvezni. És mindketten igazán akartuk, hogy a házasságunk sikeres legyen.” Ez persze nem jelenti azt, hogy azóta könnyű nekik. „Most állandóan őrködünk a kapcsolatunkon, miként a jó házőrző kutya. És ha valamelyikünk úgy érzi, hogy a kapcsolatunk lazul, azonnal megbeszéljük a dolgot.”

Andrew és Ann most két elragadó gyermeket nevel. Andrew Jehova Tanúi egyik gyülekezetében kisegítőszolgaként szolgál. Természetesen nem minden teljesen tökéletes. Ebben a régi világban egy házasság sem lesz soha tökéletes. Hogyan is lehetne, ha két tökéletlen ember kel egybe? Ezért hívja fel a Biblia a figyelmet arra, hogy amióta a bűn belépett a világba, a házasság bizonyos mértékű ’gyötrelmet hoz a testbe’ (1Korinthus 7:28). Nem szabad tehát meggondolatlanul házasságot kötni; az, aki házasságra gondol, jól teszi, ha kellő időt szentel a leendő házastársa megismerésére. De ha már valaki házasságra lépett, a házasság annyira lesz sikeres, amennyi erőfeszítést tesznek a sikere érdekében.

Természetesen a válást sem lehet félvállról venni. Ha a válás szükségesnek vagy elkerülhetetlennek tűnik, Isten minden bizonnyal képes megadni nekünk azt a segítséget, amivel elviselhetjük a válás nyomában járó nehéz időket. De ha a világ útját követjük és a házasság szent intézményét mi is megvetjük, ki tud megóvni bennünket az ilyen balgaság következményeitől? Őrizd meg hát a házasságodat! Ahelyett, hogy kész lennél mindent felrúgni, mert nem jól mennek a dolgok, inkább a bajok orvoslására összpontosítsd a figyelmedet. Próbáld inkább kijavítani, mintsem felégetni magad mögött a hidat. A házassági problémák megoldása végett fordulj Isten Szavához gyakorlati útmutatásért.b A megoldás ott található. És ez a megoldás bevált.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 10. oldalon]

Házasságotok megóvására legyen időtök együttes dolgokra, mint család