Vissza az iskolába — Miért?

ROBERT számára a munkakeresés csalódottsággal járó tapasztalat volt, amely három hosszú évig tartott. Végül huszonegy évesen szerződtették egy nyári táborba gyermekfelügyelőnek. Annak ellenére, hogy ez most bizonyos enyhülést jelentett, Robert belefáradt az álláskereséssel járó kimerítő hajszába. „Szüleink egyszerűen nem értik — mondja. — Sokkal nehezebb manapság munkát találni.”

Roberthez hasonlóan évente számtalan olyan fiatal lép a dolgozók soraiba, aki nemrég fejezte be az iskolát. Vannak reményeik. Vannak terveik. De egyre többen találják úgy, hogy képtelenek olyan munkát kapni, amilyenre számítottak.

Ezért sokan meghosszabbítják iskolaéveiket.a „Ha a hetvenes években negatív beállítottsággal viszonyultak az oktatáshoz — mondja a Fortune folyóirat —, akkor a nyolcvanas évek mentalitása másfajta sürgetést közvetített: Szerezz egy diplomát vagy viseld a következményeket.”

Miért áll fenn ez a probléma?

Miért szükséges gyakran a kiegészítő oktatás? Először is, mivel napjainkban számos munkahelyi tevékenység magasabb szintű szakismeretet követel meg. „A befektetők pénzét egyszerűen csak átvevő bankpénztáros szerepét átvette a pénztárgép — mondja az Amerikai Munkaügyi Minisztérium egyik képviselője. — [A pénztárosnak] most háromfajta pénzpiaci befektetésről kell tájékoztatnia engem, és el kell magyaráznia, hogy miért válasszam inkább az egyiket, mint a másikat.” William D. Ford, a Parlament Oktatási és Munkaügyi Bizottságának elnöke ezt mondja: „Egyszerű állások többé nem léteznek.”

Másodszor, némelyek úgy érzik, hogy az iskolák nem nyújtanak megfelelő oktatást a tanulóknak. Azt mondják, hogy a kábítószerélvezet, az AIDS és a születésszabályozás kérdéseire nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint az írás, olvasás és számtan tanítására. Dr. Robert Appleton, aki már huszonhét éve tanár, arról panaszkodik, hogy az iskolarendszer úgy tűnik, „szociális intézetté” vált, melyet „olyan problémák megoldása” terhel, „amelyekkel az iskoláknak korábban nem kellett foglalkozniuk”.

Annak eredményeként, hogy egyes iskoláknak nem sikerült a szükséges szakmai képzést nyújtani a tanulóknak, sok középiskolai végzős képtelen eltartani magát. „Nem tanították meg őket dolgozni — mondja Joseph W. Schroeder, a floridai munkaközvetítő szolgálat egyik irodájának igazgatója. — Miközben fiatalokat foglalkoztatnak, a munkaadók állandóan arról panaszkodnak nekem, hogy a fiatalok nem tudnak elég jól írni, olvasni. Nem tudnak kitölteni egy munkajelentkezési lapot.”

A harmadik ok, amiért a kiegészítő oktatásra szükség lehet, az, hogy számos országban többlet mutatkozik a munkaerőpiacra áramló főiskolai végzősök számában. „A főiskolai végzősök száma meghaladja a képzettségüket megkövetelő munkahelyek számát” — mondja a The New York Times. „Ezen többlet létrejötte miatt — fűzi hozzá a jelentés — a munkaadók vonakodnak attól, hogy középiskolai végzősök foglalkoztatásával kockáztassanak.”

Ahhoz, hogy képesítettek legyenek olyan munkát elvállalni, amely által megfelelően eltarthatják magukat, sokan visszamennek az iskolába. Az Egyesült Államokban a tanulók ötvenkilenc százaléka folytatja a tanulást a középiskola befejezése után. Ez jelentős növekedést mutat, amely meghaladja az évtizedek óta tartó ötvenszázalékos számarányt.

Hasonló irányzatokat figyelnek meg más országokban is. Például az 1960-as évek óta Nagy-Britannia jelentős növekedést tapasztal azon tanulók arányát illetően, akik a kötelező szint után még további oktatásban részesülnek. Az egyik elmúlt évben Ausztráliában a középiskolát befejezők nyolcvanöt százaléka jelentkezett különböző egyetemekre és főiskolákra. A japán tanulók kilencvenöt százaléka tesz le vizsgákat, hogy még háromévi oktatást kapjon, melynek során felkészítik őket a munkára vagy a főiskolára.

A kiegészítő oktatás azonban nem biztosítja mindig az óhajtott előnyöket. Milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár?

[Lábjegyzet]