Látogatás Omdurmán tevepiacán

„HOL van a Mowaleeh?” — kérdezzük. Négykerék-meghajtású járművünk Kartúmból, a fővárosból Omdurmánnak, Szudán legnagyobb városának nyugati peremére visz minket.

Nincsenek útjelző táblák, csak a homokban lévő nyomok útvesztője. Ezért a fenti kérdést tesszük fel néhány férfinak, akik a szamaraikat hajtják. Teherhordó állataik ivóvizes tartályokkal vannak megpakolva. A szamarak hajtói segítőkészek, és megmutatják nekünk a helyes irányt. Nyolc kilométerrel arrébb áthajtunk egy magas homokgáton és figyelemre méltó látvány tárul elénk: Omdurmán tevepiaca, a Mowaleeh.

Miért éppen itt?

Ez a piac teljesen eltér a Nyugat légkondicionált bevásárlóközpontjaitól. A szabadban, a Szahara sivatag forró ege alatt működik. Világosan kivehető határok nélkül körülbelül három négyzetkilométernyi területen helyezkedik el, melyen nincsenek fák vagy növények. Valójában csak homok van, ameddig a szem ellát. De több száz tevét is lehet látni, meg a jalabeeya nevű hagyományos nemzeti viseletbe öltözött hajcsárokat.

Amint a kérlelhetetlen sivatagon át szálló sárgás, finom port figyeljük, csodálkozva kérdezzük: „Miért éppen ide tették a piacot?” Hamarosan kézenfekvő lesz a válasz. Egy artézi kútból táplálkozó hatalmas víztartályt lehet látni, amely megtöri az egységes látóhatár egyhangúságát. Ez az értékes vízforrás ideális helyet teremt egy ilyen piac számára. A legtöbb állatot Egyiptomba és Líbiába exportálják innen.

Mosolygó arab hajcsárok üdvözölnek minket, ahogy közeledünk. Minden tevetulajdonos egy csoportba gyűjti a tevéit. Megfigyeljük, hogy sok állatnak behajlított helyzetben össze van kötve a bal mellső lába. Miért korlátozzák a mozgásban ilyen módon átmenetileg az állataikat? Létezik egy babona, mely szerint a bal láb Sátáné! A babonától eltekintve azonban, ha összekötik az állat egyik lábát, az megakadályozza a mászkálásban, és így a vásárlóknak könnyebb megvizsgálniuk a tevét.

Igen keresett

Miért olyan keresett áru a teve? Azért, mert nagyszerűen fel van szerelve a nehéz sivatagi körülményekre; kiváló szállítóeszközként szolgál ezen a száraz vidéken. Hosszú, réshez hasonló orrlyukai gyorsan bezáródnak egy sivatagi viharban. A fülei a feje hátsó része felé állnak, és tele vannak szőrrojtokkal, amelyek megakadályozzák, hogy homok kerüljön a füleibe. A púpja, mely nagyrészt zsírból áll, élelmiszerraktárként szolgál hosszú utazások alatt. A mellkasán és a térdein levő érzéketlen párnák védelmet nyújtanak a forró homokkal és a káros rovarokkal szemben. Azonkívül a tevék képesek a fellelhető legkeményebb és legtüskésebb sivatagi növényeket is megenni, és több napig is úton tudnak lenni, anélkül hogy vizet innának.a

Érdekes módon nem minden tevét használnak szállításra. Néhányat egyszerűen befektetésként vásárolnak meg. Sőt, egészen mostanáig tevékkel fizették ki a házasulandó menyasszony árát! Azonkívül, ezek közül az állatok közül sok egy fogásként végzi valakinek a tányérján. Ott helyben, Omdurmánban számos étkezde roston sült tevehúsra specializálódott. Gyakran készítenek tevehúsból egy másik népszerű ételt, a basturma néven ismert sós tevekülönlegességet, melyet Egyiptomban és más közel-keleti országokban ínyencfalatnak tartanak.

Nem csoda hát, ha az omdurmáni tevepiac lázas tevékenység színhelyévé válik, amikor hetente kétszer idehozzák ezeket az arábiai egypúpú tevéket, főleg Szudán nyugati részéről. A vásárlókat valósággal megrohanják az arab hajcsárok, akik azon vannak, hogy a saját csordáikat mutassák be.

Heves alkudozás

Egy leendő vásárló először gyakorlott és kritikus szemmel megvizsgálja az állatokat. Megtapogatja a púpot, hogy megnézze, vajon van-e egészséges zsírtartaléka az állatnak. A tevék árát azonban méretük és koruk szerint határozzák meg. Az egyéveseket heowar-nak, a kétéveseket mafrood-nak hívják, a hároméves tevék megnevezése pedig wad laboon. A legértékesebbek mégis azok az állatok, amelyek elérték az ivarérett kort. Ez a nőstényeknél körülbelül négyéves, a hímeknél nyolcéves korban következik be. Ezeket az állatokat heek-nek, illetve sudaies-nek hívják a nemüktől függően. Amikor megmutatnak egy ilyen teljesen kifejlődött állatot a leendő vevőnek, az megvizsgálja, hogy eldönthesse, valóban ivarérett-e a teve.

Ha a teve elnyeri a vevő tetszését, elkezdődik az alkudozás. Az alkudozásra való képesség nélkülözhetetlen a Közel-Keleten! „Be esm Allah” (Isten nevében) — ezek az első kimondott szavak. Aztán megkezdődik a harc az árak felett. A tárgyalások csendesen, kiabálás nélkül és kényelmesen zajlanak le. Ha a vevő és az eladó nem tud megegyezni, egyszerűen csak ennyit mondanak befejezésként: „Yeftaah Allah” (Isten megnyit majd egy másik lehetőséget).

Mi azonban nézelődni jöttünk, nem vásárolni. Csak rövid ideig tartózkodtunk a tűző déli napon, de most már készen állunk arra, hogy hazamenjünk. A tevéket viszont, úgy látszik, nem zavarja a hőség. Ez eszünkbe juttatja, hogy a „sivatag hajói” milyen nagyszerűen alkalmazkodtak környezetükhöz. Kétségtelen, hogy ez továbbra is üzletet fog jelenteni itt, Omdurmán lenyűgöző tevepiacán!

[Lábjegyzet]