Korall — Veszélyben és kihalóban
SEHOL sem tisztább az óceán, mint a trópusokon. Kristálytiszta. Kék kristály. A 15 méter mélyen fekvő fehér homokos óceánfenék olyan közelinek látszik, mintha meg tudnád érinteni! Vegyél fel békauszonyt és búvárszemüveget. Illeszd hozzá a légzőcsövedet, amint bemerülsz a meleg vízbe, miközben a buborékok egy pillanatra zavarossá teszik a látványt. Aztán nézz le. Odasüss! Nézd azokat a nagy, piros és kék papagájhalakat, amint lecsipkedik a korallokat, és kiköpik a falatokat, melyek a homokos óceánfenék részévé válnak. Hirtelen egy trópusi hal ezüstös szivárványa — piros, sárga, kék, narancssárga és lila színekben — illan el. Mindenütt mozgásban az élet. Fel sem tudod fogni.
Ez a koralldzsungel. Az alattunk lévő, homokos óceánfenéktől ered, és úgy nyúlik szerteszét, mintha ezer élő kar nyújtózna. Éppen előtted áll a szarukorallok egy pompás fajtája, amely több mint 6 méter magas, és körülbelül ugyanilyen széles. Mintegy 25 méterrel távolabb vannak a szarvasagancskorallok, melyek kisebbek az előbbi szarukorallfajtánál, karcsú ágai pedig úgy töltik be a teret, mint egy erdő. Milyen találó elnevezést kapott ez a korall — gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy állat agancsa! A halak és más tengeri élőlények ezeknek a koralloknak az ágai között találnak élelmet és menedéket.
A korallokról egykor azt gondolták, hogy növényekből állnak, most már azonban tudjuk, hogy a polipoknak nevezett állatközösség által készített mészkőképződmények. A legtöbb polip kicsi, kevesebb mint 2,5 centiméter átmérőjű. A lágy testű korallpolip egy nyálkával borított szövet segítségével kapcsolódik szomszédjához. A korall nappal kőnek néz ki, mivel a polipok visszavonulnak vázaikba. Éjszaka azonban ez megváltozik, mivel hosszú tapogatóik finoman hullámzanak, ami lágy és bolyhos megjelenést kölcsönöz a zátonynak. A kőszerű „fa”, melyen a polipok osztoznak, az egyesített vázuk, melyet az óceán vízéből előállított kalcium-karbonát-kivonat tart össze.
Mindegyikfajta koralltelep saját, egyedülálló vázformát épít. Világszerte több mint 350 különböző korallfajta van, melyek bámulatba ejtő formájúak, méretűek és színűek. Hétköznapi nevük szárazföldi tárgyakra — mint a fa-, oszlop-, asztal- vagy ernyőkorall —, illetve növényekre — mint a szegfű-, saláta-, eper- vagy gombakorall — emlékeztet. Látod azt az óriási tekervénykorallt? Könnyű kitalálni, honnan kapta ezt a nevet!
Ez a víz alatti dzsungel hemzseg az élettől, a mikroszkopikus növényektől és állatoktól kezdve a rájákig, a cápákig, a hatalmas murénákig és a teknősökig. És van néhány hal, amelyikről talán még életedben nem hallottál — az élénksárga rózsalakó halak, a lila Eupomacentrus lencostictus fajták, a fekete-fehér szarvashalak, a narancssárga trombitahalak, a sötétkék doktorhalak, az indigókék Grouperek vagy a barna-sárgásbarna tűzhalak. És mit mondjunk bizonyos garnélákról és homárokról, vagy a skarlátszínű sügérekről? Mindenféle szín, mindenféle méret, mindenféle forma. Valamelyik gyönyörűséges, valamelyik furcsa — de mindegyik érdekes. Nézd csak azt a közönséges polipot, amelyik egy oszlop alakú korall mögé bújt! Lakmározik egy kagylóból, amit kinyitott. Amint a szárazföldi dzsungel esetében, az élet óriási változatossága az óceáni világ eme felépítésében is összefonódik, mivel minden a koralldzsungel sokféleségétől függ. A korallok szaporodási ciklusát, és azt, hogy képesek az óceán árjával haladni, hogy új zátonyt képező telepeket hozzanak létre, az Ébredjetek! 1991. június 8-i [ang.] száma tárgyalta részletesen.
A korallzátonyok képezik a legnagyobb biológiai építményt a földön. Ezek közül az egyik a Nagy-korallzátony, amely Ausztrália északkeleti partjainál húzódik, 2010 kilométer kiterjedésű, és akkora területet ölel fel, mint amekkora Anglia és Skócia területe együttesen. Egy korall több tonnát is nyomhat, és az óceánfenékhez képest 9 méternél magasabbra is emelkedhet. A korallzátonyok minden sekély, trópusi vízben kialakulnak, még 60 méter mélyen is. Területenként változnak a sajátosságaik, így egy koralldarab megvizsgálása által a szakemberek meg tudják mondani, hogy melyik óceánban, sőt melyik helyen tenyészett. A korallzátonyok tenyészéséhez az a megfelelő környezet, amikor a vízben csak a meghatározott tápanyagok vannak, ami magyarázattal szolgál arra, hogy miért olyan szokatlanul tiszta az óceán a környékükön. A korall számára a polipok átlátszó testében élő moszatok (tudományos nevükön zooxanthellák), valamint olyan mikroszkopikus állatok szolgáltatják a tápanyagot, melyeket a korall tapogatói ejtenek foglyul. A végeredmény egy korallzátony, amely a máskülönben menedéket nem nyújtó óceánokban élő tengeri fajok ezreinek ad otthont.
A korallzátonyok azonkívül biológiai szempontból az összes tengeri ökoszisztéma közül a legtermékenyebbek is. Az U.S.News & World Report így jellemezte: „A zátonyok a trópusi esőerdők tengeri megfelelői, amelyek élőlények sokaságától hemzsegnek: a hullámzó vénuszlegyezőktől és tengeri korbácsoktól, a tollszerű tengeri liliomoktól, a neonszínű halaktól és szivacsoktól, a garnéláktól, a homároktól és tengeri csillagoktól, valamint a félelmetes cápáktól és az óriási murénáktól. Mindegyik a lakóhelyül szolgáló korall folyamatos tenyészésétől függ.” A korallzátonyok a szárazföldi életet is elősegítik azáltal, hogy gondoskodnak egy határról a robajló hullámok és a partvonal között, valamint alapot fektetnek több ezer trópusi sziget számára.
Az egészséges korall barna, zöld, piros, kék vagy sárga, attól függően, milyen moszat lakik az átlátszó gazdaállat korallpolipban. A moszatszerű, mikroszkopikus növények felhasználják az annak az állatnak a testén átszűrődő napsugarat, amellyel szimbionta (egymástól kölcsönösen függő) kapcsolatban vannak, valamint táplálkozás céljából elnyelik a polip bomlástermékeit, köztük a szén-dioxidot. A moszat pedig fotoszintézis által oxigénről, élelemről és energiáról gondoskodik a korallszövetek számára. A moszatokkal fenntartott ezen társas viszony lehetőséget kínál a korall számára ahhoz, hogy gyorsabban tenyésszen, és életben maradjon a tápanyagszegény trópusi vizekben. Mindketten a legjobb életkörülménynek örvendenek, amelyet a növény- és állatvilág nyújthat. Micsoda mesteri és bölcs tervezés!
Élettelen, kifehéredett vázak
Nem csoda, hogy odalenn olyan sok tevékenység folyik! De mi az ott? Élettelen, kifehéredett vázak. Az ágak le vannak törve, és szétmállanak. Némelyik már szét is porladt. A korallerdőnek ez a része halott vagy haldoklik. Nincsenek halak. Nincsenek garnélák. Nincsenek homárok. Nincs semmi. Ez egy tenger alatti sivatag. Hitetlenkedve bámulsz. Micsoda csapás! Idillikus élményed romba dőlt. Még amikor visszatérsz a hajóra, akkor is benned vannak a nyugtalanító kérdések. Mi okozhatta ezt a pusztulást? Baleset? Betegség? Természeti okok? Válaszokat akarsz.
Bár a kőkorallok keménynek látszanak, mégis rendkívül törékenyek. Ha az ember megérinti őket, kárt okozhat bennük, ezért az okos búvárok nem nyúlnak hozzájuk, és az óvatos hajósok nem vetnek rájuk horgonyt. További veszélyt jelent a korallokra nézve a vegyi szennyezés, a kiömlött olaj, a szennyvíz, a fakitermelés, a gazdaságokból elfolyó víztöbblet, a kotrás, az iszapolás és a behatoló édesvíz. Ha a hajógerinc közvetlenül nekik ütődik, szétroncsolja őket. A szélsőséges hőmérséklet pedig károkat okozhat a koralloknak, és elpusztíthatja őket. Amikor stressz éri, a korall sűrű felhőkben kibocsátja magából a moszatot, amit a halak gyorsan megesznek. Ha a stresszes állapotok hetekig vagy hónapokig fennállnak, akkor történik a kifehéredés, és a korall elpusztul. Amikor pedig a korall elpusztul, a zátony környezete is elpusztul. Az életfelépítés felbomlik és eltűnik.
Az összes trópusi óceánban elterjedt a kifehéredés. Ennek következtében világszerte vészhelyzet van a tengerkutatás tudományának társadalmában. Amikor széles körű kifehéredés történik, a kár visszafordíthatatlan. Az, ami az elmúlt években a világ trópusi óceánjaiban történt, fájdalmas felhívás volt a világon élő embereknek arra, hogy a korallkifehéredés és a későbbi pusztulás milyen méreteket öltött. Bár éveken át volt időszakos és helyi korallkifehéredés, a jelenlegi kifehéredések hallatlanul súlyosak, és az egész világra kiterjednek. Valami az egész földön támadja a legtöbb fajta élő korallt, mely előidézi a zátonyokat tartalmazó környezet szétesését.