A Biblia nézőpontja

Szeretet, mely összetart

AZ Atlanti-óceán északi részén 1978-ban egy hatalmas vihar rázta meg a Queen Elizabeth 2 nevű luxus-óceánjárót. A tízemeletes épület magasságáig feltornyosuló hullámok nagy robajjal zúdultak a hajóra, ezzel úgy himbálva azt, mint egy parafadugót. A bútorok és az utasok ide-oda dobálódtak, amint a hajó vadul hánykolódott össze-vissza. Rendkívüli módon csak könnyű sérülések történtek az 1200 utas között. A jó mérnöki munka, a jó anyagok és a felépítés megóvta a hajót a széteséstől.

Évszázadokkal ezelőtt egy másik hajó is a háborgó vihar hatalmában volt. Pál apostol és még 275 személy tartózkodott a hajón. Attól félve, hogy a hajót darabokra zúzza a heves vihar, a tengerészek kétségtelenül „védőeszközöket” — láncokat és köteleket — csúsztattak át a hajó alatt az egyik oldaltól a másikig, hogy az összetartsa a fadeszkákat, melyek e kereskedőhajó testét alkották. A hajón lévő összes utas megmenekült, míg a hajó odaveszett (Cselekedetek 27. fejezet).

Az életben bekövetkező próbák néha olyan érzéssel tölthetnek el bennünket, mintha egy nyugtalan tengeren lévő hajón volnánk. Az aggodalom, a csalódottság és a depresszió hullámai csaphatnak össze felettünk, a végsőkig kipróbálva szeretetünket. Hogy kiálljuk az ilyen viharokat, és elkerüljük a darabokra törést, nekünk is némi segítségre van szükségünk.

Amikor vihar kerekedik

Nagyszerű feljegyzés készült a Bibliában Pál apostol hitéről és kitartásáról. Ő a korai keresztény gyülekezetek érdekében dolgozott (2Korinthus 11:24–28). Az Úr munkájában elért eredményei fényes bizonyítékát adják felebarátai iránt érzett mély szeretetének és Istenhez fűződő erős kapcsolatának. Pál élete azonban nem mindig ment simán. Az apostol kiállt sok betű szerinti, valamint jelképes értelemben vett vihart.

Pál napjaiban, ha egy hajó belekerült egy tomboló viharba, az utasok és a hajó megmaradása a legénység ügyességétől függött, valamint attól is, hogy a hajó milyen jól tudta összetartani magát. Ez éppen úgy igaz volt akkor is, amikor az apostol jelképes viharokkal került szembe. Jóllehet Pál fizikai nélkülözést, bebörtönzést és kínzást bírt ki, a legkeményebb viharok a keresztény gyülekezetből származtak, melyek szellemi és érzelmi rendíthetetlenségét tették próbára, valamint azon képességét, hogy továbbra is szeretetet mutasson ki.

Pál például fáradhatatlanul dolgozott másfél évet azon, hogy megalapítsa Korinthus városában a gyülekezetet. A korinthusiakkal való tapasztalatai miatt gyengéd érzések alakultak ki benne a nyáj iránt. Pál még úgy is beszélt magáról, mintha ő lenne az atyjuk (1Korinthus 4:15, Újfordítású revideált Biblia). A gyülekezet iránti szeretetről és az annak érdekében megtett kemény munkáról szóló feljegyzése ellenére néhányan becsmérlően beszéltek Pálról Korinthusban (2Korinthus 10:10). Tekintettel önfeláldozó munkájára, mennyire elcsüggesztő lehetett ez!

Hogyan lehettek olyan kegyetlenek és becsmérlők azok, akik részesültek Pál nagylelkű szeretetében? Pál biztosan úgy érezte, mintha darabokra törték volna, mint egy hajót a vihar forgatagában. Milyen könnyű lett volna neki feladni — úgy érezve, hogy múltbeli erőfeszítései teljesen hiábavalók voltak —, vagy haragtartónak lenni. Mi tartotta össze Pált? Mi gátolta meg abban, hogy darabokra törjön a csalódottságtól?

Szeretet, mely összetart bennünket

Pál semmi kétséget sem hagyott olvasói elméjében erejének és indítékának forrását illetően. Ezt írta: „Krisztus szeretete kényszerít minket” (2Korinthus 5:14, NW ). Pál az erő és az indíték kimagasló forrására mutatott. A kényszerítőerő a „Krisztus szeretete”. Egy bibliatudós a következő megfigyelést tette ezzel az írásszöveggel kapcsolatban: „Pál nem mondja, hogy a Krisztus iránti, általunk kimutatott szeretet miatt ragaszkodunk szolgálatunkhoz . . . Ez még csak a dolog egyik része volna. Krisztus iránti szeretetünket a tőle jövő, irántunk kimutatott szeretete lobbantja lángra, és táplálja állandóan.” (Kiemelés tőlünk.)

A szeretet — melyet Krisztus úgy mutatott ki, hogy alávetette magát a kínoszlopon való gyötrelmes halálnak, ezáltal tökéletes emberi életét adva váltságul az egész hívő emberiség megmentéséért — indította, késztette, valamint kényszerítette Pált, hogy folytassa szolgálatát Krisztus és a testvériség érdekében. Így Krisztus szeretete irányította Pált, visszatartva őt az önzéstől, céljait pedig Isten és embertársai szolgálatára korlátozta.

Egy keresztény hűséges életútja mögött az indítóerő valóban Krisztus szeretete. Amikor olyan próbákkal nézünk szembe, melyek gyengítőleg hathatnak ránk fizikailag, érzelmileg és szellemileg, Krisztus szeretetének kényszerítőereje lehetővé teszi számunkra, hogy túlmenjünk azon a ponton, ahol már egy olyan személy, akinek kevesebb az ösztönzőereje, feladja. Ez erőt ad a kitartáshoz.

Nem támaszkodhatunk tökéletlen érzelmeinkre, hogy az tartson fenn és ösztönözzön bennünket. Ez különösen akkor van így, amikor próbáink a csalódottság vagy aggodalom következtében jönnek. Másrészt Krisztus szeretetének megvan az az ereje, hogy személyes próbáink ellenére ragaszkodunk szolgálatunkhoz; fenntart és ösztönöz bennünket. Krisztus szeretete lehetővé teszi egy keresztény számára, hogy ne csak mások várakozásán felül tartson ki, hanem talán még saját várakozásain felül is.

Továbbá, mivel Krisztus szeretete kitartó, a hatásának sosincs vége. Ez olyan kényszerítőerő, mely nem inog meg, vagy nem csökken. „A szeretet soha el nem fogy” (1Korinthus 13:8). Képessé tesz minket arra, hogy bármi történjék is, hűségesen kövessük őt tovább.

Az érzelmi próbák olyan erőt fejtenek ki, mely darabokra törhet minket. Mennyire létfontosságú hát elgondolkoznunk Krisztusnak az irántunk mutatott szeretetén. Krisztus szeretete összetart bennünket. Szeretete lehetővé teszi, hogy elkerüljük hitünk hajótörését (1Timótheus 1:14–19). Krisztus szeretete továbbá arra kényszerít minket, hogy mindent megtegyünk, amit csak tudunk, hogy dicsőítsük Jehova Istent, aki lehetővé tette Krisztus szeretetének kifejeződését (Róma 5:6–8).