A fájdalmat okozó szavaktól a gyógyító szavakig

„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van” (PÉLDABESZÉDEK 18:21).

A BECSMÉRLÉST — ami a bántó, gyalázkodó beszéd szándékos használatát jelenti — a Biblia egyértelműen elítéli. A Mózesi Törvény alatt, aki becsmérelte a szüleit, halálbüntetést vonhatott magára (2Mózes 21:17). Jehova Isten tehát nem veszi könnyedén ezt a dolgot. Szava, a Biblia nem támogatja azt az elgondolást, miszerint »a zárt ajtók mögött« bármi megeshet , annak nincs nagy jelentősége, amíg a személy azt állítja, hogy Istent szolgálja. A Biblia ezt állítja: „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló” (Jakab 1:26; Zsoltárok 15:1, 3). Így tehát, ha egy férfia szóbelileg bántalmazza a feleségét, minden más keresztényi munkája hiábavaló lehet Isten szemében (1Korinthus 13:1–3).

Továbbá egy becsmérlő keresztény a gyülekezetből való kizárással is szembenézhet. Még Isten Királyságának áldásait is elveszítheti (1Korinthus 5:11; 6:9, 10). Természetesen egy személynek, aki szavaival fájdalmat okoz, drasztikus változtatást kell tennie. De hogyan lehet ezt megtenni?

A nehézség napvilágra hozatala

Nyilvánvaló, hogy egy vétkes nem fog megváltozni, hacsak világosan meg nem érti, hogy komoly nehézsége van. Sajnos, ahogyan azt egy tanácsadó megfigyelte, sok férfi, aki gyalázkodóan beszél, „egyáltalán nem tekinti viselkedését gyalázkodónak. Ezeknek a férfiaknak az ilyen cselekedetek teljesen normálisak, és »természetes« módjai annak, ahogyan a férjek és feleségek egymáshoz viszonyulnak.” Így hát sokan nem látják annak szükségét, hogy változtassanak, míg a helyzetre nyíltan fel nem hívják a figyelmüket.

Gyakran, miután a feleség imateljesen mérlegeli a helyzetét, arra érez késztetést, hogy nyíltan beszéljen a dologról — ezt saját maga és a gyermekei jóléte érdekében, valamint férjének Isten előtti helyzetére való tekintettel teszi. Az igaz, hogy mindig fennáll annak lehetősége, hogy a beszélgetés ront a helyzeten, és a feleség szavai a visszautasítások áradatával találkoznak. A feleség ezt talán úgy kerülheti el, ha óvatosan előre megtervezi, hogyan fogja felhozni a témát. „Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!” — mondja a Biblia (Példabeszédek 25:11). Egy nyugodt pillanatban történő szelíd, ugyanakkor őszinte megközelítés elérheti a férj szívét (Példabeszédek 15:1).

A feleség a vádaskodás helyett megpróbálhatná a dolgot abból a szempontból megközelíteni, hogy miként érinti őt a fájdalmat okozó beszéd. Gyakran a „nekem” kijelentések a legjobbak. Például: „Nekem ez fájdalmat okoz, mert . . .”, vagy „Összetörtnek érzem magam, amikor azt mondod nekem, hogy . . .” Az ilyen kijelentések valószínűleg elérik a szívet, mivel ezek a nehézséget, nem pedig a személyt támadják. (Vö. 1Mózes 27:46—28:1.)

A feleség határozott, de tapintatos közbenjárása jó eredményekkel járhat. (Vö. Zsoltárok 141:5.) Egy férfi, akit most Stevennek fogunk hívni, ezt így találta. „Feleségem felismerte bennem a bántalmazót, amit én nem láttam meg, és megvolt a bátorsága ahhoz, hogy szóvá tegye ezt nekem” — mondja.

Segítséget kapni

De mit tehet egy feleség, ha a férje nem ismeri el, hogy valami baj van? Ekkor néhány feleség a családon kívül keres segítséget. Amikor ilyen természetű aggodalmak merülnek fel, Jehova Tanúi megkereshetik a gyülekezeti véneket. A Biblia arra ösztönzi ezeket a férfiakat, hogy legyenek szeretetteljesek és kedvesek, amikor Istennek a szellemi nyája fölött pásztorkodnak, ugyanakkor pedig ’intsék az ellenkezőket’ Isten Szavának egészséges tanításával (Titus 1:9; 1Péter 5:1–3). Bár az nem feladatuk, hogy a házaspárok magánügyeibe avatkozzanak, a vének jogosan aggódnak, amikor az egyik házastársat a másiktól jövő durva beszéd sújtja (Példabeszédek 21:13). Szorosan ragaszkodva a Biblia irányadó mértékeihez, ezek a férfiak nem nézik el vagy kicsinylik le a gyalázkodó beszédet.b

A vének talán meg tudják könnyíteni a férj és a feleség közötti kommunikációt. Például egy nő odament egy vénhez, és elmondta, hogy évek óta szóbeli „ütéseket” szenved el férjétől, aki társa az imádatban. A vén intézkedett, hogy mindkettőjükkel találkozzon. Mindkettőjüket arra kérte, hogy amíg az egyik fél beszél, a másik megszakítás nélkül hallgassa végig. Amikor a feleségre került a sor, elmondta, hogy nem tudja tovább eltűrni a férje lobbanékony indulatát. Elmondta, hogy éveken keresztül minden nap végén görcs volt a gyomrában, mivel sohasem tudta, hogy férje vajon haragos kedvében lesz-e, amikor hazajön. Amikor a férjnek dühkitörése volt, lealacsonyító dolgokat mondott a feleség családjáról, a barátairól és még róla is mint személyről.

A vén megkérte a feleséget, mondja el, milyen érzésekkel töltötték el őt férje szavai. „Úgy éreztem, hogy rossz ember vagyok, akit senki sem tud szeretni — válaszolta. — Néha ezt kérdeztem anyukámtól: »Anya, én olyan ember vagyok, akivel nehéz együtt lakni? Engem nem lehet szeretni?«” Amint elmondta, hogyan érzett férje szavaival kapcsolatban, a férj sírva fakadt. Akkor látta először, milyen mély fájdalmat okozott feleségének a szavaival.

Tudsz változtatni

Az első században néhány kereszténynek nehézsége volt a gyalázkodó beszéddel. A keresztény Pál apostol megintette őket, hogy hagyjanak fel a ’haraggal, fölgerjedéssel, gonoszsággal, a káromkodással és gyalázatos beszéddel’ (Kolossé 3:8). A durva beszéd azonban inkább a szív, mintsem a nyelv problémája (Lukács 6:45). Ezért Pál még ezt is hozzáfűzte: ’vetkezzétek le amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És öltözzétek fel amaz új embert’ (Kolossé 3:9, 10). Így a változtatás nemcsak abból áll, hogy máshogy beszélünk, hanem abból is, hogy máshogy érzünk.

Egy férjnek, aki sértő beszédet használ, talán segítségre van szüksége annak eldöntésében, hogy mi motiválja viselkedését.c Olyan magatartást szeretne felmutatni, mint amilyen a zsoltárírónak volt: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?” (Zsoltárok 139:23, 24). Például: Miért érzi a férj szükségesnek, hogy uralkodjon házastársa felett, vagy ellenőrzése alatt tartsa őt? Mi idézi elő a szóbeli támadást? Vajon támadásai a mélyebb harag tünetei? (Példabeszédek 15:18). Vajon az értéktelenség érzésétől szenved, mely talán a neveltetésből ered, amit a bíráló beszéd jellemzett? Az ilyen kérdések segíthetnek egy férfinak felfednie viselkedése gyökereit.

A gyalázkodó beszédet mindazonáltal nehéz gyökerestől kiirtani, különösen akkor, ha azt a szülők — akikre szintén a maró beszéd volt jellemző — vagy olyan kultúra nevelte bele a személybe, amely előmozdítja a zsarnokoskodó viselkedést. De idővel és erőfeszítéssel bármilyen megtanult dolgot le lehet győzni. Ebben a vonatkozásban a Biblia a legnagyobb segítség. Még az erősen meggyökeresedett viselkedést is segíthet egy személynek leküzdeni. (Vö. 2Korinthus 10:4, 5.) Hogyan?

Az Isten által meghatározott szerepekről alkotott helyes nézet

Az olyan férfiaknak, akiknek ártalmas a beszédük, gyakran torz nézetük van a férj és a feleség Isten által meghatározott szerepéről. A bibliaíró Pál például megjegyzi, hogy a feleségek a ’saját férjüknek engedelmesek legyenek’, és hogy „a férj feje a feleségének” (Efézus 5:22, 23). A férj úgy érezheti, hogy a főség korlátlan hatalommal ruházza őt fel. Ám ez nem így van. Bár felesége alá van neki rendelve, a feleség nem a férje rabszolgája. A feleség a „segítője” és „kiegészítője” (1Mózes 2:18, NW ). Így Pál még ezt is hozzáfűzi: „Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat” (Efézus 5:28, 29).

Mint a keresztény gyülekezet feje, Jézus sohasem korholta tanítványait, előidézve bennük, hogy idegesen aggódjanak, mikor jön a következő bíráló kitörés. Ehelyett gyengéd volt, s ezzel megőrizte a tanítványok méltóságát. Ezt ígérte nekik: „én megnyugosztlak titeket . . . szelid és alázatos szívű vagyok” (Máté 11:28, 29). Az azon való imateljes elmélkedés, hogy hogyan gyakorolta Jézus a főséget, segíthet egy férjnek kiegyensúlyozottabb módon tekinteni a főségét.

Amikor feszültségek keletkeznek

Az egy dolog, hogy valaki ismeri a bibliai alapelveket; nyomás alatt azonban egészen más dolog alkalmazni ezeket. Amikor feszültségek keletkeznek, hogyan tudja a férj elkerülni, hogy visszatérjen a durva beszédhez?

A férj számára nem a férfiasság jele, ha szóban agresszív, amikor feldúlt. A Biblia kijelenti: „Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg” (Példabeszédek 16:32). Az igazi férfi ellenőrzése alatt tartja a hangulatát. Empátiát mutat, ha átgondolja a következőket: „Hogyan érintik szavaim a feleségemet? Hogyan éreznék én, ha a helyében lennék?” (Vö. Máté 7:12.)

A Biblia azonban elismeri, hogy némely helyzet haragot idézhet elő. Az ilyen körülményekről a zsoltáríró ezt írta: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok!” (Zsoltárok 4:5). Ezt így is ki lehet fejezni: „Semmi kivetnivaló sincs abban, ha haragszunk, de az már igenis rossz, ha gúnyosan, megalázóan vagy lealacsonyítóan támadunk a szavainkkal.”

Ha egy férj úgy érzi, hogy elveszti önuralmát beszéde felett, akkor megtanulhatja, hogy tartson egy rövid szünetet. Talán bölcs volna elhagyni a szobát, elmenni egyet sétálni, vagy találni egy magányos helyet, ahol megnyugodhat. A Példabeszédek 17:14 (NW) ezt mondja: „mielőtt kitör a veszekedés, vonulj vissza.” Akkor folytasd a beszélgetést, amikor az indulatok lecsillapodtak.

Természetesen senki sem tökéletes. Az a férj, akinek nehézsége volt a durva beszéddel, visszaeshet. Amikor ez megtörténik, bocsánatot kell kérnie. Folyamatos dolog felölteni „az új embert”, ez azonban nagy jutalommal jár (Kolossé 3:10).

Gyógyító szavak

Igen, „mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van” (Példabeszédek 18:21). A fájdalmat okozó beszédet olyan szavakkal kell helyettesíteni, melyek építőek, és erősítik a házasságot. Egy bibliai példabeszéd kijelenti: „Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek” (Példabeszédek 16:24).

Néhány évvel ezelőtt egy tanulmányt készítettek annak meghatározására, hogy milyen tényezők járulnak hozzá az erős családok eredményes működéséhez. „A tanulmány azt találta, hogy az ilyen családok tagjai szeretik egymást, és újra meg újra azt mondják egymásnak, hogy szeretik egymást — mondja David R. Mace, egy házasságszakértő. — Erősítik egymást, azt az érzést keltve egymásban, hogy mint egyének értékesek, és minden ésszerű alkalmat megragadnak a gyengéd beszélgetésre és cselekedetre. Az eredmény természetesen az, hogy élvezik egymás társaságát, és oly módon erősítik egymást, melyek igen kielégítővé teszik a kapcsolataikat.”

Egyetlen istenfélő férj sem mondhatja őszintén, hogy szereti a feleségét, ha szavaival szándékosan megsérti őt (Kolossé 3:19). Természetesen ugyanez volna igaz arra a feleségre is, aki szóban harcol a férjével. Valójában mindkét félnek az a kötelessége, hogy kövesse Pálnak az efézusiakhoz szóló intését: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” (Efézus 4:29).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 9. oldalon]

Egy keresztény vén talán képes segíteni egy házaspárnak a kommunikálásban

[Kép a 10. oldalon]

A férjeknek és a feleségeknek valódi erőfeszítést kell tenniük, hogy megértsék egymást