Amit tudnunk kell a bandákról
Wade, egy kaliforniai banda korábbi tagja ezt mondta: „Egyszerűen olyan srácok voltunk, akik egy környéken laktunk. Együtt kezdtük az általános iskolát. Csupán nem jó döntést hoztunk.”
A BANDÁK gyakran többé-kevésbé a környéken kialakult csoportokként indultak. Az emberek tizenéves koruk elején vagy még fiatalabb korban az utcasarkokon gyülekeztek. Együtt csináltak dolgokat, majd pedig szövetkeztek, hogy megvédjék magukat egy még jobban megszervezett, közeli csoporttól. A csoportjuk azonban hamarosan kezdett a legerőszakosabb tagok szintjére süllyedni, s így veszélyes bűncselekményekbe keveredtek.
Egy másik utcában lévő rivális banda az új csoportot az ellenségének tekinthette. Majd a harag erőszakhoz vezetett. A kábítószer-kereskedők tiltott kábítószerek eladására használták a bandát. Ezt más bűncselekmények követték.
Luis tizenegy éves volt, mikor a barátai bandát alapítottak. Tizenkét éves korában kezdett kábítószerezni. Tizenhárom évesen tartóztatták le először. Autólopásokban, betörésekben és fegyveres rablásokban vett részt. Bandaverekedések és lázongások miatt rendszeresen a börtönben volt.
Olykor talán meglepődünk azokon, akik bandákhoz tartoznak. Martha, egy jó megjelenésű, kitűnő középiskolai diák volt, akinek jó jegyei voltak, és jól viselkedett az iskolában. Ő azonban egy olyan bandának volt a vezére, amely marihuána-, heroin- és kokainkereskedelemmel foglalkozott. Addig nem is ijedt meg annyira, hogy emiatt megváltoztassa az életét, míg egyik barátjára többször is rálőttek, és megölték.
Amiért bandákhoz csatlakoznak
Meglepő módon néhány bandatag azt mondja, hogy a szeretet miatt csatlakozott a bandához. Keresték a bajtársiasságot és azt a bensőséges légkört, amelyet otthon nem találtak. A hamburgi (Németország) Die Zeit című újság elmondta, hogy az utcai bandákban lévő fiatalok megpróbálnak olyan biztonságra találni, amelyet máshol nem találnak. Eric, egy korábbi bandatag azt mondta, hogy ha otthon nem találsz szeretetet, „elmész, és keresel valami jobbat”.
Egy apa, aki előzőleg bandatag volt, leírta, milyen élete volt korábban: „Rendszeresen a börtönben voltam rendbontó magatartásom miatt, és mert bandaverekedésben, zavargásokban vettem részt, végül pedig azért, mert gyilkosságot kíséreltem meg egy mozgó járműből adva le lövéseket.” Később, mikor megszületett Ramiro nevű kisfia, nem sok időt töltött vele. Amikor Ramiro idősebb lett, ő is csatlakozott egy bandához, és egy bandaverekedés után a rendőrség letartóztatta. Amikor az apja ragaszkodott hozzá, hogy kilépjen a bandából, a fiú így kiáltott: „Most már ők a családom.”
Egy texasi kórház egyik ápolónője valamivel több mint egy év leforgása alatt 114 olyan fiatallal beszélgetett, akik puskalövés áldozatai lettek, és ezt mondta: „Furcsa. Nem hiszem, hogy valaha is hallottam volna, hogy valamelyik az anyukájával vagy bármely családtagjával akart volna beszélgetni.”
Lényegében nem csak a város szegényebb részeiből származó gyermekek csatlakoznak bandákhoz. Évekkel ezelőtt a Maclean’s című kanadai folyóirat a rendőrséget idézte, amely azt állította, hogy ugyanabban a bandában egyaránt voltak a város leggazdagabb és legszegényebb környékéből származó fiatalok is. Ezek a különböző hátterű fiatalok hasonló okból alakítanak bandát: a családi összetartozás érzését keresik, amelyet otthon nem találnak.
Néhány területen a fiatalok úgy nőnek fel, hogy a bandatagságot normális életmódnak tekintik. A 16 éves Fernando ezt így magyarázta: „Úgy gondolják, hogy ha csatlakoznak egy bandához, az segít megoldani a nehézségeiket. Így gondolkoznak: »Lesz néhány barátom. Ők nagyok, és vannak fegyvereik. Meg fognak engem védeni, és senki sem fog velem kikezdeni.«” Az új bandatagok azonban hamarosan rájönnek, hogy ha egy bandához tartoznak, az a banda ellenségeinek célpontjává teszi őket.
A bandák gyakran olyan környékeken találhatók, ahol kevés a pénz, és túl sok a fegyver. A hírek olyan nagyvárosban található osztályokról is beszámolnak, amelyekben három diákból kettő egyszülős családban él. Néha a diák szülője kábítószerfüggő, aki éjszaka talán nem megy haza, a diáknak pedig a saját, apa nélküli gyermekét bölcsődébe kell vinnie, mielőtt reggelente iskolába megy.
Kalifornia kormányzója, Pete Wilson ezt mondta: „Rettenetes nehézséggel nézünk szembe, mivel sok gyermek apa nélkül nő fel, anélkül hogy minta állna előtte a férfi szerepét betöltő személyről, aki szeretetet, irányítást, fegyelmezést és értékeket csepegtet belé — anélkül nő fel, hogy érezné, miért kell tisztelnie saját magát és másokat.” Elmondta még, hogy mivel néhány fiatal képtelen együtt érezni másokkal, ezért „látszólag anélkül tud lelőni valakit, hogy egy pillanatra is felébredne benne a bűntudat”.
Bár a családi összetartozás, az önképzés és a szilárd erkölcsi példamutatás hiánya fő tényezőként szerepel a bandák terjedésében, más tényezők is közrejátszanak ebben. Ilyen tényezők például a tévéműsorok és a filmek, amelyek a nehézségek egyszerű megoldásaként az erőszakot mutatják; a társadalom, mely a szegényeket gyakran kudarcot vallott embereknek nevezi, és folyamatosan arra emlékezteti őket, hogy nem engedhetik meg maguknak, amit mások tesznek; és az egyre nagyobb számban megjelenő egyszülős családok, ahol egy agyonhajszolt fiatal anyának azért kell küzdenie, hogy egy vagy több, felügyelet nélkül hagyott gyermeket eltartson. A legtöbb vagy az összes ilyen tényezőnek — és talán még más tényezőknek is — a kombinációja oda vezetett, hogy az utcai bandák egyre súlyosabb világméretű csapást jelentenek.
Nehéz kikerülni belőle
Az igaz, hogy egy idő után néhány bandatag elsodródik a bandájától, és más tevékenységekkel foglalja le magát. Mások talán egy másik területre mennek, hogy ott rokonokkal lakjanak, és így elmenekülnek a bandaéletből. De gyakran nem ilyen könnyű kikerülni egy bandából.
A bandatagoknak rendszerint erőszakos verést kell elszenvedniük több tagtól, mielőtt megengednék nekik, hogy élve hagyjanak ott egy bandát. Valójában azokra az emberekre, akik ki akartak kerülni bizonyos bandákból, ténylegesen rálőttek. Ha túlélték, elmehettek! Megéri, hogy kikerülj egy bandából, ha ilyen kemény bántalmazás vár rád?
Egy korábbi bandatag elmagyarázta, miért akart kikerülni belőle: „Öt barátom már meghalt.” Valójában szinte hihetetlenül veszélyes lehet, ha életedet egy banda tagjaként kell élned. A Time folyóirat egy chicagói banda egyik korábbi tagjára vonatkozóan erről számolt be: „Hétéves pályafutása során hasba lőtték, vasúti talpfával fejbe verték, egy verekedéskor eltört a karja, és kétszer volt börtönben autólopásért . . . Most azonban, hogy végül jó útra tért, még a korábbi barátai is ártani akarnak neki.”
Lehetséges egy jobb élet
Eleno, egy brazil férfi egykor a Headbangers nevű banda tagja volt, mely banda késsel és néha fegyverekkel harcolt. Mivel hátrányos helyzetben lévőnek érezte magát, abban talált megelégedettséget, ha összetört dolgokat, és embereket támadott meg. Egy munkatársa beszélt neki a Bibliáról. Később Eleno elment Jehova Tanúi egyik kongresszusára, ahol olyan korábbi társaival találkozott, akik elhagyták a bandáját, valamint egy olyan emberrel, aki korábban egy rivális banda tagja volt. Testvérként üdvözölték egymást — ez nagyon különbözött attól, ami korábban történt volna.
Valóban történik ilyen? Igen! Nemrégen az Ébredjetek! egyik képviselője a főbb Los Angeles-i bandák korábbi tagjaival ült le, akik most Jehova Tanúi gyülekezeteiben szolgálnak. Pár órai beszélgetés után egyikük tartott egy kis szünetet, hátradőlt a fotelben, és ezt mondta: „Nézzétek meg ezt! A Bloods és a Crips bandák korábbi tagjai most testvérként szeretve egymást, együtt ülnek itt!” Egyetértettek abban, hogy az a változás, hogy kegyetlen bandatagokból kedves és szerető emberek lettek, annak a ténynek az eredménye, hogy a Biblia gondos tanulmányozása által elsajátították az isteni alapelveket.
Vajon ez tényleg megtörténhet az 1990-es években? A bandatagok valóban meg tudnak most tenni ilyen változtatásokat? Igen, ha hajlandók megvizsgálni azt az erőteljes buzdítást, amelyről Isten Szava gondoskodik, majd pedig hajlandók összhangba hozni életüket a bibliai alapelvekkel. Ha történetesen bandatag vagy, miért ne vennéd fontolóra, hogy megteszed ezt a változtatást?
A Biblia arra ösztönöz bennünket, hogy ’vetkőzzük le azt a régi élet szerint való óembert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt, és öltözzük fel azt az új embert (személyiséget, NW), mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben’ (Efézus 4:22–24). Hogyan fejleszthető ki ez az új személyiség? A Biblia azt mondja, hogy a „pontos ismeret által” az egyén személyisége ’megújulhat Isten képmására, aki teremtette azt’ (Kolossé 3:9–11, NW).
Érdemes megpróbálni a változtatást? Igen! Ha bandatag vagy, talán segítségre lesz szükséged, hogy megtedd ezt a változtatást. A környékeden vannak olyan emberek, akik örömmel segítenek neked. Gyakran azonban a szülők vannak abban a helyzetben, hogy a legjelentősebb kedvező befolyással legyenek gyermekeikre. Így most azt fogjuk megvizsgálni, mit tehetnek a szülők, hogy megvédjék gyermekeiket a bandáktól.
[Kép a 7. oldalon]
Rivális bandák korábbi tagjai most egységesek a Biblia igazsága által