Kezünkben a jövőnk

NOHA a jóslást „jelentős intellektuális tevékenységnek tekintették az ókori világban”, a „héber próféták kigúnyolták ezt a művészetet” — jegyzi meg Joan Oates régész. Miért volt ez így?

Bár az ókori izraeliták olyan népekkel voltak körülvéve, amelyek hittek abban, hogy a végzet szabja meg az élet folyását, mégis visszautasították azt a nézetet, hogy egy vak erő formálja az életet. Isten ezt az utasítást adta a népének: „Ne akadjon közötted . . . aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló . . . , se aki . . . jósoktól kér tanácsot” (5Mózes 18:10, 11, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás).

Az izraeliták a sorsról alkotott elképzelés és a jövendőmondók nélkül is bizalommal tekinthettek a jövőbe. Ennek okát magyarázva a Théo című francia katolikus enciklopédia kijelenti: a nemzet nem hitt abban, hogy „az ember és a világ ki van szolgáltatva valamiféle vak erőnek. [Abban hittek, hogy] Istennek szándéka van az emberekkel.” Milyen szándéka?

Végzet és szabad akarat

Isten békét és jólétet ígért az izraelitáknak, ha engedelmeskednek a törvényeinek (3Mózes 26:3–6). Ezenkívül a nép várta a Messiást, aki igazságos állapotokat teremt a földön (Ésaiás 11. fejezet). Ám az, hogy Isten megígérte mindezt, még nem jelentette azt, hogy az embereknek csak karba tett kézzel kellett ülniük, várva, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. Épp ellenkezőleg, ezt mondták nekik: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed” (Prédikátor 9:12).

E kérés teljesítéséhez központi szerepet kellett kapnia a szabad akaratnak. Az izraeliták szabadon szolgálhatták Istent, és alakíthatták a jövőjüket. Isten ezt ígérte nekik: „Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből: Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat” (5Mózes 11:13, 14). Izráel Isten áldását élvezte, ha engedelmes volt.

Mielőtt Izráel népe belépett az Ígéret földjére, Isten ez elé a választás elé állította: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt” (5Mózes 30:15). Minden személy jövője a saját tetteitől és döntéseitől függött. Isten szolgálata életet és áldásokat eredményezett, míg annak visszautasítása viszontagságokhoz vezetett. De mi a helyzet napjainkban?

Ok és okozat

Számos természetes törvény korlátoz minket, melyet az érdekünkben léptettek életbe. Az egyik ilyen az ok és okozat törvénye, vagy ahogy a Biblia megfogalmazza: „a mit vet az ember, azt aratándja is” (Galátzia 6:7). Ahogy megismerjük ezt az alapelvet, következtetni tudunk bizonyos jövőbeni eseményekre.

Ha vakmerően nagy sebességgel vezetünk, nagyobb a valószínűsége annak, hogy balesetet szenvedünk, mint akkor, ha óvatosak vagyunk. Ha dohányzunk, nagyobb valószínűséggel leszünk rákos betegek, mint akkor, ha nem cigarettázunk. Minthogy kevéssé látszik valószínűnek, hogy olyan események történjenek velünk, mint a cikksorozat első részében említett terroristatámadás, értelmetlen latolgatni az effajta helyzetek valószínűségét. Ám az sem vezet sehova, ha a sorsról szőtt elképzelésben hiszünk. Ez a hitnézet nem derít nagyobb fényt sem a jelenünkre, sem a jövőnkre. Egy hazugságba vetett hit nem tölt el minket bizalommal a jövőt illetően, és ugyanez igaz arra is, ha minden eseményben Isten kezét látjuk.

Milyen lesz a jövőnk?

A jövőnk nincs megírva, tehát jelenleg formáljuk. Még ha az élet Istentől kapott ajándék is, a Biblia egyértelműen arra utal, hogy fontos szerepünk van a jelenünk és a jövőnk alakításában. Az, hogy választhatunk a között, hogy boldoggá tesszük-e Istent, vagy éppenséggel elszomorítjuk, azt mutatja, hogy Isten bizonyos fokig ránk bízta az életünk irányítását (1Mózes 6:6; Zsoltárok 78:40; Példabeszédek 27:11).

Ezenkívül a Szentírás ismételten hangsúlyozza, hogy a jövőnk a kitartásunkkal és az életutunkkal van kapcsolatban. Ennek kevés értelme volna, ha a sorsunk eleve el lenne rendelve (Máté 24:13; Lukács 10:25–28). Akkor hát milyen jövőre számíthatunk, ha az Istennek való engedelmesség és a hozzá való hűség mellett döntünk?

A Biblia feltárja, hogy az emberiség nagyon is fényes jövő előtt áll. A föld át lesz alakítva békés, biztonságos paradicsommá (Zsoltárok 37:9–11; 46:9, 10). Ez a jövő biztos, mivel a mindenható Teremtő teljesíteni fogja az ígéreteit (Ésaiás 55:11). De nem a sorstól függ, hogy élni fogunk-e a Paradicsomban. Akkor örvendhetünk ennek az áldásnak, ha napjainkban is hűségesen végezzük Isten akaratát (2Thessalonika 1:6–8; Jelenések 7:14, 15). Isten szabad akaratot adott nekünk, s így buzdít minket: „válaszd azért az életet, hogy élhess” (5Mózes 30:19). Mit választunk? A jövőnk nem a sors, hanem a mi kezünkben van.

[Képek a 10. oldalon]

Isten csodálatos jövőt szán az engedelmes emberiségnek