Mi van az élet rejtélye mögött?
A DNS-molekula csodákra képes. Mindkét feladatának eleget tesz, melyet a sejtjeink megkívánnak a genetikai anyagtól. Először is a DNS nagy pontossággal megduplázódik azért, hogy az információ átkerülhessen az egyik sejtből a másikba. Másodszor pedig a DNS bázisszekvenciája (sorrendje) tudatja a sejttel, milyen fehérjét kell létrehoznia, s ennélfogva meghatározza, mivé válik majd a sejt, és milyen szerepet fog betölteni. Ám a DNS nem egyedül hajtja végre ezeket a folyamatokat. Sok speciális fehérjére van szükség.
A DNS önmagában nem tud életet létrehozni. De tartalmazza az összes utasítást, mely az élő sejt számára szükséges fehérjék létrehozásához kell. Idetartoznak azok az utasítások, melyek átmásolják a DNS-t a következő sejtgeneráció számára, és azok, melyek segítenek a DNS-nek az új fehérjék létrehozásában. Ám a DNS génjeiben tárolt hihetetlen mennyiségű információ hasznavehetetlen az RNS nélkül, és specializálódott fehérjékre, például riboszómákra, is szükség van az információ „leolvasásához” és felhasználásához.
Ugyanígy a fehérjék sem tudnak önmagukban életet adni. Egy elszigetelt fehérje nem tudja létrehozni azt a gént, amelyben a kód van, hogy még több magához hasonló fehérjét állítson elő.
Mire mutat hát az élet rejtélyének a feltárása? A modern genetika és a molekuláris biológia számos bizonyítékról gondoskodott azzal kapcsolatban, hogy az egymástól függő DNS, RNS és a fehérjék rendkívül összetett kapcsolatban állnak egymással. Ezek a felfedezések azt sejtetik, hogy az élet létrejöttéhez mindezeknek az elemeknek egyszerre kellett jelen lenniük. Ezért élet sohasem alakulhat ki csak úgy, véletlenül.
Az egyetlen ésszerű magyarázat, hogy egy rendkívül intelligens Teremtő kódolt utasításokat írt a DNS-be, és ezzel egy időben teljesen elkészítette a fehérjéket is. Annyira jól megtervezte az elemek közötti kölcsönhatást, hogy ez a folyamat már az elindításakor biztosította, hogy a fehérjék (enzimek) a további gének létrehozásához folyamatosan másolják a DNS-t, miközben más enzimek leolvassák (átírják) a gének kódját, hogy további fehérjék képződjenek.
Egyértelmű, hogy a Tervezőmester, Jehova Isten indította el az élet csodálatos körforgását.
Csodálatosan megalkotva
A Biblia nem kimondottan tudományos könyv, mégis bizonyos mértékig rávilágít az élet kódját megtervező Teremtő szerepére. Mintegy háromezer évvel ezelőtt Izráel királya, Dávid, aki semmit sem tudott azokról az előrelépésekről, melyek a genetikai kutatásokban napjainkban történtek, költői nyelvezettel ezt mondta a Teremtőjéről: „Te alkottad a legbensőbb énemet, s te formáltál anyám méhében; köszönöm neked mindezeket a rejtélyes tetteket: azt, hogy csodálatos a testem és csodálatosak az alkotásaid. Kívül-belül ismersz engem, mivel figyeltél, amint a csontjaim titokban formát öltöttek, s összeálltak a méh rejtekében” (Zsoltárok 139:13–15, Jerusalem Bible).
Most még egyszer nézd meg magad gondosan a tükörben, s időzz el hosszasan a tükörképed előtt! Figyeld meg a szemed és a bőröd színét, a hajad szerkezetét, valamint a tested formáját. Gondolj arra, hogyan örökölted ezeket a jellegzetességeket az elődeidtől, és hogyan fogod továbbadni e sajátosságokat az utódaidnak. Azután pedig gondolj arra a Valakire, aki meghatározta ennek a bámulatos szerkezetnek a működését. Talán te is arra érzel késztetést, hogy visszhangozd a János apostol által írt szavakat: „Méltó vagy Uram [Jehova, NW], hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jelenések 4:11).
[Kiemelt rész/képek a 10. oldalon]
Vak véletlen?
Két brit tudós nem régi felfedezései megerősítik, hogy a genetikai kód nem csupán a vak véletlen műve. „Vizsgálataik szerint [a genetikai kód] a milliárdszor milliárd lehetséges kód legjobbjai közé tartozik” — jegyzi meg a New Scientist című folyóirat. A lehetséges genetikai kódok száma durván 1020 (1, melyet 20 nulla követ), de ebből csak egy lett kiválasztva az élet kezdetén. Miért pont ez az adott kód? Mivel ez csökkenti a hibalehetőségeket a fehérjetermelő folyamat alatt, illetve azoknak a hibáknak a számát, amelyeket a genetikai mutációk okoznak. Más szóval ez az adott kód szavatolja az öröklődési törvények szoros követését. Bár néhányan a „kiválasztódás erőteljes kényszerének” tulajdonítják, hogy ez lett a genetikai kód, a két kutató ezt a következtetést vonja le: „Rendkívül valószínűtlen, hogy egy ilyen hatékony kód a véletlen által jöjjön létre.”