„Az ezercsillagos szálloda”

AZ ÉBREDJETEK! FRANCIAORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

SOKAN vagyunk, akik minden további nélkül lemondanánk egy négycsillagos szállodai szobáról, hogy a sivatagban tölthessük az éjszakát, és fürkésző tekintetünket a csillagos égre szegezhessük. A szépséges észak-afrikai országnak, Tunéziának a déli részére tett látogatásom után pontosan így éreztem, ott ugyanis az úgynevezett ezercsillagos szálloda kényelmét élvezhettem — egy sivatagban élő nomád pásztor sátrában.

A történelem folyamán több millió ember élt ilyen „ezercsillagos szállodában”. Ázsia sztyeppéitől kezdve a Szaharán át Észak-Amerikáig sátraik mindenhol megtalálhatók voltak. Noha az elmúlt évszázad folyamán számtalan törzset arra kényszerítettek, hogy felhagyjon a nomád életmóddal, még napjainkban is több ezren vándorolnak a sivatagokban. Legendás vendégszeretetük miatt felejthetetlen élménnyel gazdagodik az ember, ha eltölt egy napot a társaságukban.

„Szőrházak”

A kísérőm és én egy öreg terepjáróval közelítjük meg az Észak-Afrikában duarnak nevezett nomád, sivatagi táborhelyet. Miután egy csoport pásztor útbaigazít minket, végre megpillantjuk a távolban a sötétbarna sátrak körvonalait. Kiszállunk a kocsiból. A sivatagban uralkodó tökéletes csend lebilincselő. A beduinok szerint ebben a némaságban kitisztul az ember elméje. Vendéglátónk szívélyesen üdvözöl, és behív a körülbelül 12 méter hosszú, 5 méter széles és 2 méter magas sátrába. A férfiaknak és vendégeknek fenntartott részre vezet minket, és csinos kis szőnyegekre ültet. A sátor másik felét — melyet egy függönnyel választanak el, amikor vendéget várnak — a család használja, és a főzés is ott folyik. Miközben beszélgetünk, vendéglátónk felesége hagyományos mentateával kedveskedik. A lányok a sátornak abban a részében maradtak, ahol a konyha van, és ízletes lepényekhez gyúrnak tésztát. Ezeket a tűzhely körüli köveken készítik el tűzálló agyagedényben.

A beszélgetés során megkérem vendéglátómat, mondja el, milyen módszerrel készítik a sátor tetejét és oldallapjait. Nagyon készségesen válaszol. A sátorlapok valójában nem egy darabból állnak, hanem számos hosszú, keskeny szövetből varrják össze őket, melyek mindegyike hozzávetőlegesen 15 méter hosszú és 50 centiméter széles. A nagyobb sátrak némelyike 12-13 ilyen darabból készül. Hogyan készítik ezeket?

A ragyogó délutáni napsütésben vendéglátóm egyik lánya a sátor előtt a homokban ül, és orsóval a kezében gyakorlott mozdulatokkal állati szőrből vastag fonalat készít. Ebből a fonalból szövik aztán a hosszú, keskeny anyagokat egy földbe állított, vízszintes szövőszéken. A szálakat lazán szövik össze, így a sátornak jó lesz a szellőzése. Amikor viszont esik az eső, a fonal megduzzad, így az egymásba szőtt szálak összezárulnak és nem engedik át a vizet. A „sátor” szó arab megfelelője, bait es-saar — ami annyit jelent, hogy ’szőrház’ — kétségtelenül találó.

A sátor karbantartása

Milyen sokáig lehet használni egy sátrat? A nomádok nagyon vigyáznak sivatagi otthonukra. Vendéglátómtól megtudom, hogy családjában a nők a már említett hosszú, keskeny szövetekből legalább egyet készítenek évente. A lakók többnyire minden évben kicserélik a legmegviseltebb részt egy újonnan szőttel, így egy nyolc darabból álló sátorlap nyolc év alatt teljesen fel van újítva. Néhány helyen az a szokás, hogy kibontják a varrást, és megfordítják a szöveteket, így a jobb állapotban lévő belső felületek kerülnek kívülre.

Mi tartja a sátrat? Középen négy, kajszibarackfából — de van, hogy más fajta fából — készült rúdon nyugszik. A két középső rúd körülbelül két és fél méter hosszú. A rudak egyik végét leszúrják a földbe, a másik végét pedig egy díszes, keményfából készült, 45-60 centiméter hosszú kereszttartó rúdba illesztik. Ez a rúd valamelyest ívelt, így a sátor teteje olyan, mint egy teve púpja. Az oldalakat és a sátor hátulját több rövidebb rúd tartja. Kimegyünk, hogy láthassuk, hogyan van kifeszítve a sátor. A sátorlapok kecskeszőrből készült feszítőkötelekkel vannak rögzítve.

A sátor mögött széles, száraz sövénykerítés húzódik, mely megvédi a lakókat a vadállatoktól. A közelben a család szamara álldogál egy karóhoz kötözve. Közvetlenül mögötte, egy kör alakú elkerített területen juhokat és kecskéket tartanak, melyeket a lányok nagy odafigyeléssel gondoznak.

Egyszerű életmód

A lepények elkészültek. Zamatos olívaolajba mártogatva rendkívül finomak. Ahogy körbenézek, lenyűgöz, hogy mennyire egyszerű életet élnek a nomádok. A berendezés mindössze egy faládából és néhány szövött táskából, szőnyegből és takaróból áll. A vendéglátóm lányai büszkén mutatják meg egyszerű felszerelésüket, amellyel a gyapjút szálakra bontják és fonják. Az itt felsoroltakon kívül azonban nem sok tulajdona van a családnak. Ez Dávidnak, a költőnek és pásztornak a bölcs szavaira emlékeztet, aki egy ideig sátorban lakott: „[Az ember] felhalmozza javait, de nem tudja, ki gyűjti be mindazt” (Zsoltárok 39:6).

Sok nomád verseket is költ — talán a környezetük ihleti meg őket —, és örömmel méri össze tehetségét más költőkkel. A történeteket és közmondásokat is nagyon kedvelik. Amikor rám kerül a sor, idézek egy-két példabeszédet a Szentírásból, amely telis-tele van annak a Személynek a tökéletes bölcsességével, „aki kifeszíti az egeket, mint valami finom fátyolszövetet, aki kifeszíti azt, mint egy lakósátrat” (Ézsaiás 40:22). Elérkezett az idő, hogy búcsút vegyek a háziaktól. Szívből megköszönöm nekik a vendéglátást, s közben azon tűnődöm, hogy mikor lesz újra lehetőségem egy ilyen elbűvölő, „ezercsillagos szállodában” vendégeskedni.

[Kép a 26. oldalon]

Lepények készülnek a tűz körüli köveken

[Képek forrásának jelzése a 26. oldalon]

Musée du Sahara à Douz, avec l’aimable autorisation de l’Agence de mise en valeur du patrimoine et de promotion culturelle de Tunisie; camels: ZEFA/ROBERTSTOCK.COM