Az Amazonas forrásvidékének rejtett „kincsei”

Az Amazonas forrásvidékének rejtett „kincsei”

DÉL-AMERIKÁBAN a perui Andok lábától keleti irányba mintegy 3700 kilométer hosszan zöld növénytakaró borítja a tájat. Ez a zöld tenger végül összeér az Atlanti-óceán kék vizével.

Az Amazonas-medence esőerdejének egy része Perunak közel a 60 százalékát fedi le. Noha ezen a vidéken az ország népességének csak elenyésző hányada lakik, az erdő 35 méter magas lombkoronája alatt számtalan növény és állat él. Voltaképpen Amazóniát tekintik a föld egyik leggazdagabb ökológiai kincsesládájának. Az erdő páradús levegőjében 3000-nél is többféle pillangó röpköd ide-oda. A lombkoronát mintegy 4000-féle színpompás orchidea tarkítja. Az ágak között és lent a földön több mint 90-féle kígyó rejtőzködik. A folyókban és patakokban a becslések szerint 2500 halfaj, például elektromos angolna és pirája portyázik.

A vidék folyói közül a fenséges Amazonas a leghatalmasabb. Bizonyos területeken évente akár 2,5-3 méter eső is hullhat, és emiatt az Amazonas és 1100 mellékfolyója elárasztja az erdőt. A növények nagyon szeretik az itteni levegőt, mely a forróság és a magas páratartalom miatt olyan, mint egy gőzfürdőben. Érdekes azonban, hogy a buja növényzet remekül érzi magát az agyagos talajon, mely egyébként az egyik legsilányabb talajfajtának számít, és alkalmatlan a növénytermesztésre.

Honnan származnak a vidék lakói?

Ki akarna ilyen helyen lakni? A régészek szerint az Amazonas-medencében az elmúlt évszázadokban milliók találtak otthonra. Amazónia perui részén a becslések szerint jelenleg 300 000-en laknak, és ők több mint 40 etnikai csoporthoz tartoznak. Emellett úgy vélik, hogy az őslakoscsoportok közül 14 a külvilágtól szinte teljesen elzártan él. Ezek a csoportok egy rövid ideig érintkeztek a „civilizált” társadalommal, de aztán visszavonultak az erdő legtávolabbi zugaiba, bízva abban, hogy soha többé nem kerül sor ilyen találkozásra.

Mikor és honnan jöttek ezek a dzsungellakók? A szakértők feltételezései szerint az első bevándorlók északról érkeztek több száz évvel időszámításunk előtt. A hivarók (akik arról voltak híresek, hogy összezsugorították a lemészárolt ellenségeik fejét) a Karib-tenger vidékéről jöttek, az aruakok pedig Venezuelából. Más törzsekről úgy tartják, hogy a keleten lévő Brazíliából vagy a délen fekvő Paraguayból származnak.

A legtöbb törzs a letelepedése után feltehetően vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott a maga területén. Ezenkívül termesztettek néhány olyan növényt is, mely elviselte a savas talajt. Ilyen volt például a manióka, a bogyós paprika, a banán és a kukorica. Spanyol történetírók lejegyezték, hogy egyes népcsoportok jól szervezettek, éléstárakat terveznek, és különböző módszereket dolgoznak ki vadállatok tartására.

Kultúrák ütközése

A XVI. és a XVII. században a spanyol konkvisztádorok bemerészkedtek Amazónia sűrűjébe. Ám a sarkukban már ott voltak a jezsuita és a ferences rendi misszionáriusok, akiknek feltett szándékuk volt, hogy a helyi lakosokat áttérítik a római katolikus hitre. Ezek a misszionáriusok nagyszerű térképeket készítettek, és így Amazónia feltárult Európa előtt. Azonban betegségeket és pusztítást is hoztak magukkal.

Például 1638-ban alapítottak egy missziót a mai Maynas tartomány területén. A misszionáriusok összegyűjtötték a helyi lakosokat, az egymással rivalizáló csoportokat válogatás nélkül egybeolvasztották, és erőszakkal rávették őket, hogy éljenek egyetlen közösségként. Milyen „nemes” cél volt emögött? A misszionáriusok és a konkvisztádorok műveletlennek és alacsonyabb rendűnek tekintették a helyi lakosokat, ezért arra kényszerítették őket, hogy dolgozzanak nekik. Mivel az őslakosok közeli kapcsolatba kerültek az európaiakkal, több ezren vesztették életüket kanyaró, himlő, diftéria és lepra miatt. További ezrek éhen haltak.

A különböző vallási rendek által alapított missziókból sok indián elmenekült, más indiánok pedig több tucat misszionáriust gyilkoltak meg felkelések során. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a XIX. század első évtizedeiben volt olyan időszak, amikor csupán egyetlen lelkipásztor maradt Amazóniában.

Hogyan élnek ma?

Sok őslakos még mindig a hagyományok szerint él. Például a kunyhóikat egy jól bevált módszert alkalmazva építik fel: az erdőben kivágott fákból összeállítják a szerkezetet, a tetőt pedig pálmalevelekből és más növényekből készítik. Mivel az otthonaik cölöpökön állnak, az évenkénti áradás nem okoz gondot nekik, és a veszélyes állatok is csak ritkán mennek be a kunyhókba.

A törzsek sokféleképpen öltözködnek és díszítik magukat. Az esőerdő mélyén élő férfiak és nők ágyékkötőt vagy fűszoknyát viselnek, a gyerekek pedig meztelenek. Akiknek több kapcsolatuk van a külvilággal, nyugati stílusú ruhákat hordanak. Egyes helyi lakosok átszúrják az orrukat vagy a fülcimpájukat, és gyűrűt, fadarabot, csontot vagy tollat tesznek bele. Mások, köztük a majorunák, az arcukat szúrják át. A tukunák és a hivarók olykor még a fogukat is lecsiszolják. Sok törzsnél szokás, hogy a tagok eltávolítják a testszőrzetüket, és tetoválják magukat.

Az amazóniai népcsoportok több ezer növényt ismernek, és számukra az erdő olyan, mint egy patika. Találnak ott gyógyírt kígyómarásra, vérhasra és bőrbetegségekre, csak hogy néhányat említsünk. Jóval azelőtt, hogy a nyugati társadalmak felfedezték a gumit, az Amazonas vidékén élők megcsapolták a kaucsukfákat, és az így nyert nedvvel vízhatlanná tették a munkához használt kosaraikat, és gumilabdákat is készítettek belőle. Az erdő ezenkívül különféle alapanyagokról gondoskodik, melyeket szállítóeszközök készítéséhez használnak, vagy olyan tárgyakhoz, melyekkel egymástól távol is tudnak kommunikálni. Például a férfiak a kivágott fákból kenut faragnak, hogy közlekedni tudjanak a folyókon. Nagy farönkök kivájásával pedig dobokat készítenek, ha távolra szeretnének üzeneteket küldeni.

Sámánok és babonák

Az amazóniaiak abban hisznek, hogy éjjel a dzsungel megtelik kóborló lelkekkel, betegségeket okozó szellemekkel, és olyan istenekkel, akik a folyóban rejtőzködve várják elővigyázatlan áldozataikat. Az aguarunáknak, az egyik legnagyobb perui népcsoportnak, öt istensége van: „Harcos Atya”, „Vízatya”, „Földanya”, „Napatya” és „Sámánatya”. Sokan úgy hiszik, hogy az emberek növényekké és állatokká változnak. Mivel az őslakosok félnek attól, hogy megbántják a szellemeket, bizonyos állatokat nem ölnek meg, más állatokra pedig csak akkor vadásznak, ha rákényszerülnek.

A hagyományos vallási és társadalmi élet élén a sámánok, vagyis a kuruzslók állnak, akik hallucinogén növények fogyasztásával révületbe esnek. Néhány falubeli hozzájuk fordul a betegségeivel, vagy ha tudni akarja, mit hoz a jövő, például, milyen eredménye lesz a vadászatnak, vagy milyen lesz a termés.

El fog tűnni?

Amazónia lakóinak az élettere rohamosan zsugorodik. Az erdőt újabb és újabb utak szabdalják fel, a farmok és a kokacserje-ültetvények pedig területeket vesznek el belőle. Az illegális fakitermelők óriási részeket tarolnak le: naponta 1200 futballpálya nagyságú területet! Még a vízi utak is veszélyben vannak, mivel a legális bányászat és az illegális kokain-előállítás szennyezi az Amazonast tápláló mellékfolyókat.

Igen, az Amazónia területén elszigetelten élő emberek a saját bőrükön tapasztalják, hogy milyen a Biblia által megjövendölt ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ élni (2Timóteusz 3:1–5). Vajon Amazónia teljes pusztulásra van ítélve? Nem, a Biblia arról biztosít minket, hogy Isten Királyságának az uralma alatt az egész föld paradicsommá fog alakulni, és így megvalósul a Teremtőnk eredeti szándéka (Ézsaiás 35:1, 2; 2Péter 3:13).

[Kép a 16. oldalon]

Az Amazonas

[Kép a 17. oldalon]

Az aguarunák öt istenséget imádnak

[Kép a 17. oldalon]

Indián nők (Lamas tartomány)

[Kép a 18–19. oldalon]

Egy amazóniai őslakos fúvócsővel

[Forrásjelzés]

[Kép a 18. oldalon]

Egy tipikus, falusi kunyhó

[Kép a 19. oldalon]

Az illegális fakitermelők naponta 1200 futballpálya nagyságú területet tarolnak le

[Forrásjelzés]

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]