Segítsünk a szorongásos betegségekben szenvedőknek

„Gyakran előfordul, hogy a szívem hevesen dobog, kiver a víz, és alig kapok levegőt. Eluralkodik rajtam a rettegés, és nyugtalanító gondolatok árasztanak el” (Isabella, egy negyvenes éveiben járó pánikbeteg).

A SZORONGÁST így lehetne meghatározni: aggódás, idegesség, feszültség. Előfordult már veled, hogy rettegés fogott el, amikor egy felbőszült kutyával találtad szembe magad? És mi történt, amikor a kutya elment? Biztosan megnyugodtál. De mit nevezünk szorongásos betegségnek?

Akkor beszélünk betegségről, ha a szorongás krónikussá válik, vagyis még akkor is fennáll, amikor az aggódásra okot adó helyzet már elmúlt. A Drezdai Műszaki Egyetem által végzett egyik felmérésből kiderül, hogy az európai lakosság 14 százalékát érinti valamilyen szorongásos betegség. Vegyük például Isabellát, akit a bevezetőben idéztünk. A folyamatosan fennálló szorongás, melytől ő is szenved, komoly következményekkel jár.

De nemcsak a betegeket, hanem a közvetlen családtagokat is súlyosan érinti ez a helyzet. Ám van számukra egy jó hír. A korábban már említett amerikai intézet egyik kiadványában ez áll: „A szorongásos betegségekre számos kezelési mód létezik, és a kutatásoknak köszönhetően újabb és újabb terápiákat vezetnek be, melyek a legtöbb szorongásos betegnek segítenek, hogy a lehetőségekhez képest teljes életet tudjon élni.”

Ezenkívül a családtagok és a barátok is sokat tehetnek a betegért. Íme néhány javaslat.

Hogyan segíthetsz?

Légy megértő: Monica, aki poszttraumásstressz-szindrómában és generalizált szorongásos betegségben szenved, így beszél arról, hogy neki mi okoz nehézséget: „A legtöbben nem igazán értik meg, hogy mit érzek.”

A betegek gyakran annyira félnek attól, hogy nem értik meg őket, hogy megpróbálják eltitkolni a betegségüket. Ez azonban bűntudathoz vezethet, ami csak ront az állapotukon. Létfontosságú tehát, hogy a család és a barátok megértőek legyenek.

Ismerd meg jobban a betegséget: Ez különösen azoknak fontos, akiknek napi kapcsolatuk van a beteggel, például a közvetlen családtagoknak vagy a legközelebbi barátoknak.

Nyújts vigaszt: Pál, egy első századi misszionárius erre buzdította a Tesszalonikában élő barátait: „állandóan vigasztaljátok egymást és építsétek egymást” (1Tesszalonika 5:11). Ha vigasztalni szeretnél, ne csak arra ügyelj, hogy mit mondasz, hanem arra is, hogy hogyan. Érdeklődj őszintén, és mindenképpen kerüld a bántó célozgatást.

Gondolj Jóbra, akiről egy bibliai könyvet is elneveztek. Ahogyan talán emlékszel rá, a három állítólagos barátja helytelenül arra célzott, hogy Jób biztosan valamilyen bűnt rejteget, és ezért kell szenvednie.

Ez az eset is mutatja, hogy mennyire fontos odafigyelni a beteg érzéseire. Hallgasd meg figyelmesen. Próbáld meg az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Ne vonj le elhamarkodottan következtetéseket, mielőtt végighallgatnád. Jób állítólagos barátai ezt tették, és éppen ezért mondta Jób rájuk azt, hogy „fárasztó vigasztalók”. Csak azt érték el, hogy Jób még rosszabbul érezte magát (Jób 16:2).

Tehát hagyd, hogy a beteg nyíltan beszéljen az érzéseiről. Ez neked is segíteni fog, hogy jobban megértsd, min megy keresztül. Érdemes erőfeszítést tenned, hiszen talán te is hozzájárulhatsz, hogy teljesebb életet tudjon élni.

[Kiemelt rész/​kép a 27. oldalon]

A szorongásos betegségek fajtái

A szorongásos betegségek megértése létfontosságú, különösen a közvetlen családtagok és a közeli barátok számára. Most vizsgáljunk meg ezek közül a betegségek közül ötöt.

Pánikbetegség: Gondoljunk vissza Isabellára, akit a cikk bevezetőjében idéztünk. Nem csak a pánikrohamok hatnak rá bénítóan. „Két roham között attól rettegek, hogy újabb rosszullét tör majd rám” – mondja. Éppen ezért a betegek igyekszenek kerülni azokat a helyeket, ahol korábban rohamuk volt. Egyeseket a félelem annyira a markában tart, hogy nem tudnak kimozdulni otthonról, vagy csak akkor képesek szembenézni egy bennük félelmet keltő helyzettel, ha van velük valaki, akiben megbíznak. Isabella így beszél erről: „Már az is elég a rohamhoz, hogy egyedül vagyok. Anya mellett biztonságban érzem magam. Ha nincs a közelemben, végem van.”

Kényszerbetegség: Egy személynek, aki kényszeresen retteg a kórokozóktól vagy a piszoktól, a rögeszméjévé válhat, hogy újra meg újra kezet mosson. Renan a saját kényszeres viselkedéséről ezt mondja: „Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy milyen hibákat követtem el korábban. Folyton ezeken rágódom. Újraelemzem és minden lehetséges szemszögből megvizsgálom őket.” Emiatt kényszert érez arra, hogy beszéljen másoknak a múltbeli hibáiról. Úgy érzi, hogy folyamatosan szüksége van megnyugtatásra. A gyógyszerek azonban segítenek, hogy a betegség ne uralkodjon el rajta.a

Poszttraumásstressz-szindróma: Az utóbbi időben ezzel a kifejezéssel írják le azokat a lelki tüneteket, melyeket valamilyen trauma okozhat, például súlyos sérülés vagy a sérülés lehetőségének az átélése. A betegek könnyen megrémülnek, túlérzékenyek, fásultak, nem érdeklik őket olyan dolgok, melyeket korábban szerettek, és nem igazán kötődnek másokhoz, különösen azokhoz, akikkel az eset előtt szoros volt a kapcsolatuk. Vannak, akik agresszívvá, erőszakossá válnak. Némelyek igyekszenek kerülni azokat a helyzeteket, melyek a traumára emlékeztetik őket.

Szociális fóbia: Ez a kifejezés azt a betegséget írja le, amikor a mindennapi társas helyzetek erős szorongást váltanak ki a betegből. Némelyek szűnni nem akaró rettegésben élnek, mert attól tartanak, hogy mások figyelik vagy elítélik őket. Ha részt kell venniük egy eseményen, már napokkal vagy hetekkel előtte feszültek. A félelem annyira elhatalmasodhat, hogy megnehezíti a munkába, iskolába járást, a hétköznapi teendők ellátását, valamint azt is, hogy barátságokat ápoljanak.

Generalizált, vagyis állandó szorongásos betegség: Monica, akit már korábban említettünk, ilyen betegségben szenved. Minden egyes napot rendkívüli szorongással él meg, holott erre nincs valós oka. Az ilyen betegségben szenvedők azon aggódnak, hogy valami baj fog történni, és túl sokat idegeskednek az egészségük, az anyagi helyzetük, a családi vagy a munkahelyi gondjaik miatt. Már maga a gondolat, hogy egy újabb nap vár rájuk, feszültséggel tölti el őket.b

[Lábjegyzetek]

[Kép a 26. oldalon]

„Állandóan vigasztaljátok egymást”