A BIBLIA NÉZŐPONTJA
Állatok
Így vagy úgy, de szinte minden ember életére hatással vannak az állatok. Vajon felelősek vagyunk azért, ahogyan bánunk velük?
Hogyan bánjunk az állatokkal?
MIT MONDANAK AZ EMBEREK?
Egyesek szerint bármit megtehetünk az állatokkal, amit csak szeretnénk. De olyanok is vannak, akik szerint velük is úgy kell bánni, mint az emberekkel.
Egy elismert állatjogi aktivista kiáll amellett, hogy az állatoknak „alapvető joguk, hogy ne zsákmányolják ki őket, és ne tekintsék őket árucikknek”. Hozzáteszi: „Nem lenne szabad ezeket a nonhumán személyeket a tulajdonunkként kezelnünk.”
A milliárdos Leona Helmsley 12 millió dollárt hagyott a kutyájára, és kikötötte, hogy a kutyát a halála után temessék mellé. Sokak szerint ez már túlzás volt.
Gondold át: Szerinted hogyan kell bánni az állatokkal?
MIT MOND A BIBLIA?
Jehova Isten, akitől az élet származik, a következő parancsot adta az embereknek: „uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog” (1Mózes 1:28). Ebből arra következtethetünk, hogy Isten magasabb rendűnek tekinti az embereket az állatoknál.
Ezt erősíti meg az a kijelentés is, mely közvetlenül ezek előtt a szavak előtt található a Bibliában: „Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket” (1Mózes 1:27).
Mivel „Isten képmására” lettünk megalkotva, egyedülálló módon tudjuk visszatükrözni a tulajdonságait, például a bölcsességét, az igazságosságát és a szeretetét. Ezenkívül van erkölcsi érzékünk, és vágyunk rá, hogy kapcsolatot ápoljunk Istennel. Az állatokra mindez nem jellemző, mert ők nem „Isten képmására” lettek teremtve. Alacsonyabb rendűek az embernél, és nem azzal a céllal lettek megalkotva, hogy ugyanúgy bánjanak velük, mint az emberekkel.
Vajon ez feljogosítja az embereket arra, hogy rosszul bánjanak az állatokkal? Egyáltalán nem.
Isten az izraelitáknak adott törvényében leszögezte, hogy az állatoknak szükségük van pihenésre, élelemre, segíteni kell rajtuk, ha bajba kerülnek, és meg kell őket védeni a sérülésektől (2Mózes 23:4, 5; 5Mózes 22:10; 25:4).
„Hat napon át végezd a munkádat, de a hetedik napon szüneteltesd, hogy pihenjen a bikád és szamarad” (2Mózes 23:12)
Helytelen megölni az állatokat?
MIT MONDANAK AZ EMBEREK?
Néhány vadász és horgász csak sportból, az izgalom kedvéért öli meg az állatokat. Mások azonban egyetértenek Lev Tolsztoj orosz íróval, aki szerint „egyszerűen immorális” megölni és megenni az állatokat.
MIT MOND A BIBLIA?
Isten megengedi, hogy az emberek állatokat öljenek, ha emberélet forog kockán, vagy hogy ruhát készítsenek belőlük (2Mózes 21:28; Márk 1:6). A Biblia arról is beszél, hogy élelemszerzés céljából is meg lehet ölni az állatokat. „Minden állat, amely él és mozog, legyen nektek eledelül” – írja az 1Mózes 9:3. Még Jézus is segített a tanítványainak halat fogni, melyet később megettek (János 21:4–13).
Ugyanakkor a Biblia azt írja, hogy Isten „gyűlöli. . . mindazt, aki az erőszakot szereti” (Zsoltárok 11:5). Ezért jó okkal feltételezhetjük, hogy Isten nem szeretné, ha pusztán az élvezet kedvéért vagy sportból kárt tennénk az állatokban, vagy megölnénk őket.
A Bibliából kitűnik, hogy Isten nagyon értékesnek tartja az állatok életét.
A teremtéskor „Isten kezdte megalkotni a föld vadállatait a nemük szerint, a háziállatokat a nemük szerint, és minden földi csúszó és mászó állatot a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó” (1Mózes 1:25).
Jehováról ezt olvashatjuk: „Megadja eledelüket az állatoknak” (Zsoltárok 147:9). Isten egy olyan ökoszisztémát hozott létre, mely több mint elegendő élelmet, valamint menedéket nyújt az állatoknak.
Izrael királya, Dávid így imádkozott: „Embert és állatot megmentesz, ó, Jehova!” (Zsoltárok 36:6). Az egész világra kiterjedő özönvíz alatt, melyben a gonosz emberek elpusztultak, Jehova gondoskodott róla, hogy nyolc ember és mindenféle állat megmeneküljön (1Mózes 6:19).
Egyértelmű, hogy Jehova szereti az állatokat, és elvárja az emberektől, hogy kellő tisztelettel bánjanak velük.
„Az igazságos törődik háziállatának lelkével” (Példabeszédek 12:10)