15. tanulmány

Hallgatóid szívének elérése

 1—4. Mint szolgák miért tulajdonítunk oly nagy fontosságot a szívnek?

¹ Pál apostol nem szűnt meg Jehovához imádkozni azokért, akiknek prédikálta a Jóhírt, hogy ’szívük szemei megvilágosodjanak’ (Ef 1:16–18). Figyeld meg, hogy nem az elme, hanem a szív megvilágosodásáról beszél! Mire gondolt ezzel? Ahhoz, hogy eredményes előadók és tanítók legyünk, meg kell értenünk ezt a dolgot.

² Jehova szelleme ugyanazt nyilatkoztatta ki Pál apostolon keresztül, amit a szívek nagy Vizsgálójának már más lojális szolgáin keresztül is megmondott (Péld 21:2). Például az idős Dávid király a következő bölcs tanácsot adta királyi utódjának: „Fiam, ismerd meg atyád Istenét és szolgáld teljes szívvel és odaadó lélekkel, mert Jehova minden szívet kifürkész és a gondolatok minden hajlamát ismeri. Ha keresed őt, hagyja, hogy megtaláld, de ha elhagyod, örökre elvet téged” (1Krón 28:9). A szívből jövő őszinte imádat szerez örömet a Teremtőnek.

³ Jézus Krisztus, a nagyobb Dávid hasonló bölcs tanácsot adott, amikor ezt tanította: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és minden erőddel!” (Márk 12:28–30). Az Istennek való tetszés kérdésében az a legfontosabb, hogy mi van a teremtmény szívében. Ha értékeljük ezt, a Példabeszédek 4:23 szavai nagyobb erővel hatnak majd ránk: „Minden féltett dolognál jobban őrizd a szívedet, mert abból indulnak ki az élet forrásai.”

⁴ Mindazoknak, akik prédikálják és tanítják Isten Királyságának jó hírét, arra kell törekedniük, hogy minden egyes hallgató szívét elérjék és fogékonnyá tegyék. Erre kell törekedniük a keresztény szülőknek is, amikor gyermekeiket tanítják, és minden egyes szolgának is, amikor házi bibliatanulmányozást vezet olyanokkal, akik hallgattak a Jóhírre. Az emelvényről tanító testvérek szintén szenteljenek gondos figyelmet ennek! Minden körülmények között igyekszünk az igazság értékes üzenetét mások elméjébe juttatni. De meg kell próbálnunk még többet tenni. Mi a szíveket akarjuk elérni. Arra akarunk rávezetni másokat, hogy ’adják szívüket a nagy égi Atyának‘ (Péld 23:26).

 5., 6. Miért kell többre törekednünk, mint csupán ismeretet vetíteni mások elméjébe?

⁵ Különbség az elme és a szív között. A Jóhír képesített tanítója ismeretet tud közvetíteni a hallgatók elméjébe. A tanuló vagy hallgató nemsokára saját maga is meg tudja ismételni és magyarázni a tanítást. Megértette azt, és a tanítás beleágyazódott elméjébe. De felvetődik az a kérdés, hogy vajon mit fog tenni azzal? Vajon csupán az ismeretszerzés érdekli, vagy pedig az ismeret tettre is fogja indítani?

⁶ Itt játszik szerepet a szív, mert a Biblia a szívet az indítékkal köti egybe. Isten igaz imádói elmondhatják az ihletett bibliaíróval: „Szívemben halmoztam fel beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11). Lehet, hogy valaki kitűnő ismeretet gyűjt elméjébe Isten szándékairól, megérti a Biblia sok nagyszerű alapelvét és azok mégsem jutnak el szívébe, hogy alkalmazná is azokat az alapelveket és azt az ismeretet a saját életében. Sokan hallják Isten Szavának felfrissítő igazságait, de mikor alkalmazni kellene azokat saját életükben vagy másokkal is közölni kellene azokat, egyszerűen nincs szívük az ilyen életmentő tevékenységhez.

 7., 8. Mutasd ki a szív és elme közötti különbséget!

⁷ Az elmére szükség van az értesülés befogadására és megemésztésére. Az elme az értelem székhelye, az ismeretszerzés központja. Összegyűjti a szerzett értesüléseket és ésszerű, következetes gondolkodási folyamattal bizonyos végkövetkeztetésekre jut. És amint a Szentírás mutatja, bámulatos módon közvetlenül a szívre hat. A szív létfontosságú szerepet játszik, mivel az érzelmekkel és indítékkal van kapcsolatban. A szívnek az ember életútjára gyakorolt hatása nyilvánvalóvá válik mások előtt. Mások is rájönnek végül, hogy valakinek mi van valójában a bensőjében. De Jehova mindig ismeri ’a szív rejtett emberét’ (1Pét 3:3, 4).

⁸ A szív időnként legyőzi az elme következtetéseit és olyan indítékokat ad, amelyek az érzelmeket és a vágyakat a logikus gondolkodás fölé helyezik. Nem elég, ha valaki csupán az elméjével ismeri, hogy mi helyes Jehova szemében, hanem vágyat is kell éreznie szívében, hogy kövesse azt az utat. A szívnek az a képessége, hogy válogasson a különböző lehetőségek között és végül döntsön az egyik mellett, megmagyarázza, miért beszél a Biblia a szívről úgy, mint ami ’tervet készít’ és ’kigondolja [elméjének megparancsolja] útjait’ (Péld 19:21; 16:9). Hacsak a körülmények többé vagy kevésbé nem kötelezik az embereket arra, hogy másképp tegyenek, akkor a szívük kérését fogják követni, különösen amikor erkölcsi és szellemi dolgokról van szó (Máté 5:28).

 9., 10. Mi segít a tanuló szívének elérésében?

⁹ A szívek elérése. Hogyan kell tehát a keresztény tanítónak elérni az emberek szívét? Az egyik módja ennek, ha arra bátorítod a tanulókat, hogy értékeléssel elmélkedjenek a tanult dolgokon. Emlékezz arra, mit jegyeztek fel Máriáról, Jézus testi anyjáról: „gondosan megőrizte szívében ezeket a mondásokat” (Luk 2:51). A beszámoló nem azt mondja, hogy „emlékezetében”, bár az is szerepet játszott. A szívében, az érzelem és indíték székhelyén őrizte, úgyhogy később hűséges kereszténnyé vált. Ma úgy segítheted hozzá a tanulókat az igazságnak a szívükbe való befogadásához, ha elegendő időt hagysz a fő pontok megfelelő kidolgozásához. Ne igyekezz túl sok anyagot átvenni!

¹⁰ A kérdések nagy segítséget jelentenek abban, hogy meghatározzuk, vajon a tárgyalt bibliaigazságok valóban gyökeret vertek-e a tanulók szívében. Új igazságok tanulása után talán meg szeretnéd kérdezni: „Hogyan látja ezt a kérdést most? Elhiszi-e?” Tégy fel ilyen kérdéseket, amikor tanulóbeszédeket mondasz! Csak akkor tudunk segíteni valakinek, hogy előrehaladjon Jehova szolgálatában, ha előzőleg megállapítjuk, hogy mi van a szívében.

11. Hogyan tudjuk a tanuló előtt kihangsúlyozni az egyén Jehova iránti kapcsolatának fontosságát?

¹¹ Ha Isten Szavát tanulóid szívébe akarod vésni, akkor ahhoz is segítséget kell nyújtanod, hogy mindent Jehovával való kapcsolatuk fényében vizsgáljanak. És mikor adódna jobb alkalom ennek a képességnek a kifejlesztésére, mint amikor megbízatásokat kapsz a Teokratikus Szolgálati Iskolán? Bátorítsd azokat, akikkel tanulsz, hogy teljes szívükkel Jehovában bízzanak, mivel szeretik őt és Jehova is szeret minket! Jól időzített kérdésekkel felhívhatod figyelmüket arra, hogy amit a Bibliából tanulnak, az szerető Teremtőnktől, Jehovától származik, aki „nagyon gyengéd érzelmű és irgalmas” (Jak 5:11). Ha tanulmányozást vezetsz, minden héten hangsúlyozd Jehova szeretetét és bölcsességét, ami azokban a csodálatos igazságokban is megnyilvánul, amit együtt tanultok! Bátorítsd a tanulókat annak meglátására, hogyan érinti életüket az igazság, és hogyan érintik majd saját személyüket az előttünk álló napok! Tekintsd át velük gyakran a bibliai alapelveket, hogy jól megismerkedjenek azokkal! Segítsd hozzá őket annak a szokásnak a gyakorlásához, hogy mielőtt bármiben döntenének, mindig győződjenek meg az égi Atya akaratáról! Fokozatosan segítsd őket annak megértéséhez, hogy életünk és mindenünk az Istené, mert „Ő maga ad mindenkinek életet, lélegzetet és mindent”; valamint segítsd őket ahhoz, hogy Jehova imádatának, szolgálatának első helyen kell lennie a szívünkben éppen úgy, mint az elménkben! (Csel 17:25).

12—14. Mit kell megtanulniuk a tanulóknak az indítékról, és hogyan vizsgálhatjuk meg indítékainkat?

¹² Időnként vesd fel, hogy Istennél nemcsak az számít, amit teszünk, hanem az indíték, hogy miért tesszük azt. Isten azt kívánja, hogy örömet leljünk akarata cselekvésében. Mint ahogy a Példabeszédek könyvében az apa, úgy a mi égi Atyánk is meghív minket: „Fiam, figyelj szavaimra! Hajtsd füledet mondásaimra! Bárcsak ne távoznának el azok szemeidtől! Őrizd meg azokat szíved közepében! Mert életet jelentenek azoknak, akik megtalálják, és gazdagságot egész testüknek” (Péld 4:20–22).

¹³ Ezért bátorítsd azokat, akiket tanítasz, hogy vizsgálják meg tetteik indítékait és tegyenek fel maguknak ilyen kérdéseket: Miért akarom ezt vagy azt megtenni? Mi ösztönöz ennek a bizonyos cselekvésmódnak a választására? Tudom, hogy mit mond az elmém, de mi van valójában a szívemben? Törekszem-e arra, hogy Istennek tetsszem; vagy inkább arra törekszem, hogy a saját vágyaimat elégítsem ki? Valóban őszintén gondolkodom? Vagy pedig megpróbálom hamis okoskodással megcsalni saját magamat?

¹⁴ A tanulókat figyelmeztetheted azokra a veszélyekre és csapdákra is, amelyek a könnyelműekre leselkednek. Például lehet, hogy valakinek a szíve olyan célra törekszik, amely talán önmagában egész törvényesnek látszik, de bizonyos mértékben akadályozza az illetőt Jehovának végzett imádatában vagy szolgálatában. Az ihletett Példabeszéd csípősen mondja erről: „Aki a saját szívében bízik, balga az, de aki bölcsességben jár, megmenekül” (Péld 28:26).

15—17. Milyen áldást jelent a szív számára Jézus példája és az imáról való beszélgetés?

¹⁵ Végül helyes mindig a tanulók elé tárni tökéletes példaképünket, az Úr Jézust. Ő lojális volt égi Atyja iránt, mégpedig azért, mert ’szerette az igazságosságot, gyűlölte a gonoszságot, úgyhogy Jehova felkente őt az örvendezés olajával inkább, mint másokat’ (Zsolt 45:7 [45:8, Károli]). Hogyan tudta Jézus fenntartani ezt a helyes szívállapotot? Nemcsak arra törekedett, hogy megismerje Istent, hanem hogy tetsszen is neki. Mindig szem előtt tartotta az Atyja akaratát. Rendszeresen felkereste Atyját imában. Imáiban pedig arra kérte Istent, hogy ’vizsgálja meg őt és tegye próbára, hogy megtisztítsa veséit és megpróbálja szívét’ (Zsolt 26:2). Jézus nem akart csupán a saját értelmére vagy saját szíve ösztönzéseire támaszkodni. „Atyám . . . ne amit én akarok, hanem amit te akarsz” — ez volt Jézus imateljes döntése, amikor megjövendölt áldozati halála közeledett (Márk 14:36).

¹⁶ Hát nem nagyszerű példa ez ahhoz, hogy a tanulók elé tárjuk? Ez abban is segítséget nyújthat nekik, hogy Isten irányítását keressék életükben ima által — az isteni helyeslést jelentő út követésének bölcsességéért mondott komoly, szívből jövő ima által. Olvastasd el velük Jézus néhány imáját! Amikor Jézus a földre jött, Istenhez az ő fiaként imádkozott. Mikor követőit imádkozni tanította, a következőképpen kezdte a mintaimát: „Égi Atyánk” (Máté 6:9). Ezért az ember imájának olyannak kell lenni, mint amikor egy fiú az apja elé járul. Talán minden másnál jobban megmutatják imáink, hogy milyen a kapcsolatunk Jehovával. Vajon meleg, bizalmas és meghitt ez a kapcsolat, mint egy fiú vagy lány kapcsolata az apjával, akit egész szívével tisztel és szeret? Vagy csupán beszélgető viszony, mint valamelyik szomszéddal vagy jó baráttal? Azáltal is törekedj hallgatóid és tanulóid szívének elérésére, hogy beszélgetsz velük az imáról; mit éreznek azt illetően és milyen dolgokért szoktak imádkozni (Péld 15:8, 29).

¹⁷ Tekintettel arra, hogy milyen nagy súlyt helyez Isten a szív szerepére, nekünk is gondosan figyelembe kell vennünk a szívet, amikor Szavát tanítjuk. Akár nyilvános előadást tartasz, akár tanulóbeszédet mondasz vagy házi bibliatanulmányozást vezetsz, ne az legyen a fő célod, hogy sok anyagot végy át! Hagyjál elegendő időt arra, hogy segíts másoknak közelebb kerülni Jehovához és szilárdan beágyazni szívükbe Szavát!