30. TÖRTÉNET
Az égő bokor
MÓZES egészen a Hóreb-hegyig ment, hogy jó legelőt találjon a juhainak. Ott megpillantott egy égő bokrot, amely nem égett el!
– Milyen különös! – gondolta. – Közelebb megyek, hogy jobban lássam.
Miután elindult, egy hang a bokorból ezt mondta:
– Ne gyere közelebb! Vedd le sarudat, mert szent földön állsz.
Isten beszélt egy angyal által, ezért Mózes eltakarta az arcát.
Isten akkor így szólt:
– Láttam népem szenvedését Egyiptomban. Kiszabadítom őket, és téged küldelek el, hogy kivezesd a népemet Egyiptomból.
Jehova Kánaán gyönyörű földjére akarta vinni a népét.
De Mózes így felelt:
– Én egy senki vagyok. Hogyan tehetném meg ezt? De tegyük fel, hogy mégis elmegyek. Mit mondjak, ha az izraeliták megkérdezik, ki küldött?
– Ezt kell mondanod: JEHOVA, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene küldött engem hozzátok – válaszolta Isten. – Ez a nevem mindörökre.
– De tegyük fel, hogy nem hiszik el, hogy te küldtél – mondta Mózes.
– Mi van a kezedben? – kérdezte Isten.
– Egy bot – felelte Mózes.
– Dobd a földre! – utasította őt Isten.
Mózes engedelmeskedett, és a bot kígyóvá vált. Jehova akkor egy másik csodát mutatott Mózesnek. Ezt mondta neki:
– Dugd be kezedet a ruhádba!
Mózes bedugta, és amikor kihúzta, a keze fehér volt, mint a hó! Úgy nézett ki, mintha az a szörnyű betegség támadta volna meg, amelyet leprának neveznek. Jehova ezután hatalmat adott Mózesnek egy harmadik csodához is. Végül így szólt:
– Ha megteszed ezeket a csodákat, az izraeliták elhiszik majd, hogy én küldtelek.
Mózes ezután hazament, és így szólt Jetróhoz:
– Kérlek, engedd meg, hogy visszatérjek a rokonaimhoz Egyiptomba, és megnézzem, hogy vannak.
Jetró búcsút vett Mózestől, ő pedig nekivágott az útnak, vissza Egyiptomba.