89. fejezet

Könyörületes küldetés Júdeába

NÉHÁNY héttel korábban, a jeruzsálemi templomszentelési ünnepen, a zsidók kísérletet tettek Jézus megölésére. Ezért északra utazott, arra a vidékre, amely nem volt messze a Galileai-tengertől.

Mostanában újból dél felé tart, Jeruzsálem felé, s útközben Perea falvaiban prédikál, a Jordán folyótól keletre eső területen. Miután elmondja a gazdag emberről és Lázárról szóló példázatát, folytatja tanítványainak tanítását olyan dolgokra, amiket már korábban elmondott nekik Galileában.

Azt mondja például, hogy jobb valakinek, „ha malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe vetik”, mintha csak egyet is megbotránkoztat Istennek „e kicsinyei” közül. A megbocsátás fontosságát is hangsúlyozza: „Még ha naponta hétszer vétkezik is [egy testvér] ellened és hétszer tér vissza hozzád, és ezt mondja: ’Megbántam’, meg kell neki bocsátanod.”

Amikor tanítványai azt kérik: „Növeld a mi hitünket”, Jézus így válaszol: „Ha akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, s azt mondanátok ennek a fekete eperfának: ’Szakadj ki gyökerestől és ültetődjél a tengerbe!’, az engedelmeskedne nektek.” Még az ilyen kicsiny hit is képes nagy dolgokat véghezvinni.

Jézus ezután elmond egy életből merített példát, amely a mindenható Isten szolgájának helyes magatartását mutatja be: „Ki az közületek, aki ha van egy rabszolgája és az szánt vagy a nyájat őrzi a mezőn — jegyzi meg Jézus —, azt mondja neki, amikor az visszatér a földekről: ’Jöjj azonnal és telepedj az asztalhoz’? Nem, inkább ezt mondja neki: ’Készíts nekem valamit vacsorára és köss kötényt, hogy kiszolgálj engem, amíg eszem és iszom, és azután te is ehetsz és ihatsz’? Ugye nem érez hálát a rabszolga iránt, amiért az megtette, amivel megbízták? Így ti is, amikor megtettétek azt, amivel megbíztak titeket, mondjátok: ’Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Csak azt tettük, amit kötelesek voltunk megtenni.’ ” Isten szolgáinak tehát soha nem szabad azt érezniük, hogy Istennek tesznek szívességet, ha őt szolgálják. Inkább azokra a kiváltságokra kell gondolniuk, amelyekben imádatuk folytán részesülnek, melyet mint háza népének megbecsült tagjai végeznek.

Nem sokkal azután, hogy Jézus elmondja e példázatot, egy hírmondó érkezik. Mária és Márta küldte, Lázár két nővére, akik Júdeában, Bethániában laknak: „Uram, íme, akit szeretsz, megbetegedett” — mondja a hírhozó.

Jézus így válaszol: „Ez a betegség nem halálos, hanem az a célja, hogy dicsőítsék Istent, és hogy általa megdicsőíttessék az Isten Fia.” Két napi ott-tartózkodás után Jézus ezt mondja tanítványainak: „Menjünk újból Júdeába.” Ők azonban emlékeztetik: „Rabbi, a júdeaiak éppen nemrég akartak megkövezni, és most újra oda készülsz?”

„Nem tizenkét órája van a nappalnak? — kérdezi Jézus válaszában. — Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát. De ha valaki éjjel jár, megbotlik valamiben, mert nincs benne világosság.”

Amire Jézus itt egyértelműen gondol, az az, hogy a „nappal órái”, vagyis az az idő, melyet Isten írt elő Jézus földi szolgálata számára, még nem ért véget, és mindaddig, amíg az tart, senki sem árthat neki. Ezért jól ki kell használni azt a rövid időt, ami még a „nappalból” hátra van neki, mert utána jön az „éjszaka”, amikor ellenségei megölik.

Jézus hozzáfűzi: „Barátunk, Lázár pihenni tért, de odamegyek, hogy felébresszem őt álmából.”

A tanítványok, nyilván arra gondolva, hogy Lázár alva pihen, ami biztos jele a gyógyulásnak, ezt válaszolják; „Uram, ha pihenni tért, akkor jobban lesz.”

Jézus ekkor nyíltan megmondja nekik: „Lázár meghalt, és én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá.”

Tamás, bár felismeri, hogy Jézust megölhetik Júdeában, de abbeli vágyában, hogy támogassa őt, így buzdítja tanítványtársait: „Menjünk mi is, hogy vele együtt haljunk meg.” A tanítványok tehát életüket kockáztatva Jézussal tartanak Júdeába erre a könyörületes küldetésre. Lukács 13:22; 17:1–10; János 10:22, 31, 40–42; 11:1–16.

▪ Hol prédikált Jézus nemrég?

▪ Milyen tanításokat ismétel meg Jézus, és milyen életből vett példával akar szemléltetni egy lényegbevágó pontot?

▪ Milyen értesítést kap Jézus, és mit ért a „nappal” és az „éjszaka” kifejezésen?

▪ Mire gondol Tamás, amikor ezt mondja: „Menjünk mi is, hogy vele együtt haljunk meg”?