96. fejezet

Jézus és a gazdag ifjú elöljáró

AMINT Jézus tovább halad Pereán át Jeruzsálembe, egy fiatalember fut hozzá és térdre borul előtte. A férfit elöljárónak nevezik, valószínűleg azért, mert előkelő állása van egy helyi zsinagógában, vagy még a Szanhedrinnek is tagja. Ráadásul nagyon gazdag. „Jó Tanító — kérdezi —, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örökké tartó életet?”

„Miért nevezel engem jónak? — kérdezi Jézus. — Senki sem jó, kivéve egy valaki, Isten.” A „jó” szót feltehetően címként használja ez a fiatalember, ezért közli vele Jézus, hogy ez a megszólítás csak Istent illeti meg.

„Ha — folytatja Jézus — te be akarsz menni az életbe, szüntelenül tartsd meg a parancsolatokat.”

„Melyeket?” — kérdezi a férfi.

Idézve ötöt a Tízparancsolatból, Jézus ezt válaszolja: „Nos, ne gyilkolj, ne kövess el házasságtörést, ne lopj, ne tanúskodj hamisan. Tiszteld atyádat és anyádat. — És még egy nagyon fontos paranccsal megtoldva ezt mondja Jézus: — Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

„Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva — válaszolja a fiatalember egészen nyíltan. — Mi hiányosságom van még?”

A fiatalember heves, komoly kérdését hallgatva, Jézus megszereti őt. De Jézus a fiatalember anyagi javakhoz való ragaszkodását is észreveszi, és így rámutat, mit kellene tennie: „Egy dolog hiányzik nálad: Menj, add el, amid van és add a szegényeknek, azután jöjj és kövess engem.”

Nem kétséges, Jézus nagy szánalommal figyeli, ahogy a fiatalember feláll és nagy szomorúsággal távozik onnan. Vagyona megvakítja az igazi kincs értékével szemben. „Mily nehéz dolog lesz — sajnálkozik Jézus — bemenni az Isten királyságába azoknak, akiknek pénzük van!”

Jézus szavai meglepik a tanítványokat. De még jobban meglepődnek, amikor egy általános szabályt fektet le: „Könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdagnak bemenni az Isten királyságába.”

„Valójában ki menekülhet akkor meg?” — akarják tudni a tanítványok.

Jézus közvetlenül rájuk néz és ezt válaszolja: „Az embereknél lehetetlen, de nem úgy az Istennél, mert Istennél minden lehetséges.”

Megjegyezve, hogy ők egészen másként döntöttek, mint a gazdag ifjú elöljáró, Péter ezt mondja: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged. — Ezért ezt kérdezi: — Mi lesz hát a jutalmunk?”

„Az újrateremtéskor — ígéri Jézus —, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti, akik követtetek engem, ti is tizenkét trónra ültök és ítélni fogjátok Izrael tizenkét nemzetét.” Igen, Jézus rámutat, hogy a földön újra lesznek teremtve az állapotok, így minden olyan lesz, mint Éden kertjében. Péter és a többi tanítvány pedig abban a jutalomban részesül, hogy együtt uralkodnak Krisztussal az egész földre kiterjedő Paradicsom felett. Egy ilyen jutalom kétségtelenül minden áldozatot megér!

De már most is vannak jutalmak, ahogy Jézus határozottan kijelenti: „Bizony mondom nektek, senki sem hagyott el házat vagy testvéreket vagy nővéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy földeket énérettem és a jó hírért, aki ne kapna százszor annyit most ebben az időszakban, házakat, testvéreket és nővéreket, anyákat és gyermekeket és földeket üldözéssel együtt, a dolgok eljövendő rendszerében pedig örökké tartó életet.”

Ahogy Jézus ígéri, bárhová menjenek is a világban a tanítványai, egy szorosabb és értékesebb kapcsolatnak fognak örvendeni keresztény társaikkal, mint a természet szerinti családtagokkal. A gazdag ifjú elöljáró szemmel láthatóan ezt a jutalmat is és az Isten égi Királyságában való örökké tartó élet jutalmát is elveszíti.

Ezután Jézus hozzáfűzi: „Mert sokan, akik elsők, utolsók lesznek és az utolsók elsők.” Mit akar ezzel mondani?

Azt akarja mondani, hogy sokan, akik „elsők” abban, hogy vallásos kiváltságokat élveznek, mint a gazdag ifjú elöljáró is, nem lépnek be a Királyságba. Ők „utolsók” lesznek. De sokan, beleértve Jézus alázatos tanítványait is, akiket az önigaz farizeusok lenéznek és „utolsóknak” — pórnépnek, vagyis ‛am ha·’aʹrets-nek tartanak — „elsők” lesznek. ’Elsőségük’ annyit jelent, hogy elnyerik a Krisztussal való társuralkodás kiváltságát a Királyságában. Márk 10:17–31; Máté 19:16–30; Lukács 18:18–30.

▪ Nyilván milyen elöljáró ez a gazdag ifjú?

▪ Miért utasítja vissza Jézus, hogy jónak szólítsák?

▪ Hogyan szemlélteti az ifjú elöljáró esete a gazdagság veszélyét?

▪ Milyen jutalmat ígér Jézus a követőinek?

▪ Hogyan lesznek az elsők utolsók és az utolsók elsők?