Az üzenet, melyet hirdetnünk kell

JÓVAL a keresztény korszak előtt Jehova arról beszélt a hűséges Ábrahámnak, hogy gondoskodni fog „a föld minden nemzetségeinek” a megáldásáról (1Móz 22:18). Salamont pedig arra ihlette, hogy írja le, milyen fő követelménynek kell eleget tennie minden embernek: „az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Préd 12:15). De hogyan juthatnának tudomására ezek a dolgok az összes nemzetből származó embernek?

Bár mindig is voltak olyanok, akik hittek Isten szavában, a Biblia feltárja, hogy majd csak „az Úr napján” valósul meg az egész világra kiterjedő, fokozott tanúskodás, mely tényleg minden nemzetet elér a jó hírrel. „Az Úr napja” 1914-ben kezdődött (Jel 1:10). Erre az időszakra a Jelenések 14:6, 7 megjövendölte, hogy angyali irányítás alatt egy életbe vágóan fontos üzenet lesz bejelentve „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek”. Az emberek erre kapnak buzdítást: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája; imádjátok hát Azt, aki az eget, a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!” Isten akarata, hogy ez az üzenet hirdetve legyen, nekünk pedig kiváltságunkban áll részt venni ebben a munkában.

„Az igaz Isten.” Jehova akkor jelentette ki, hogy „ti vagytok az én tanuim”, amikor az istenség kérdéséről volt szó (Ézs 43:10). Nem csupán azt az üzenetet kell hirdetnünk, hogy az embereknek valamilyen valláshoz kell tartozniuk, vagy hinniük kell egy istenben. Arra is lehetőséget kell adnunk nekik, hogy megtudják: az ég és a föld Teremtője az egyedüli igaz Isten (Ézs 45:5, 18, 21, 22, NW; Ján 17:3). Csak az igaz Isten tudja megbízhatóan megmondani a jövőt. A mi kiváltságunk megmutatni az embereknek, hogy mivel Jehova szava a múltban beteljesedett, szilárd alapunk van a bizalomra, hogy minden, amit a jövőre nézve ígért, szintén valóra fog válni (Józs 23:14; Ézs 55:10, 11).

Persze sokan azok közül, akiknek tanúskodunk, más isteneket imádnak, vagy azt állítják, hogy semmilyen istent sem imádnak. Ahhoz, hogy meghallgassanak, talán olyasmit kell szóba hoznunk, ami őket is érdekli, és minket is. Hasznot meríthetünk a Cselekedetek 17:22–31-ben feljegyzett példából. Figyeld meg, hogy Pál apostol, bár tapintatos volt, világosan elmondta, hogy mindenki számadással tartozik Istennek, az ég és a föld Teremtőjének.

Tegyük ismertté Isten nevét! Feltétlenül nevezd nevén az igaz Istent! Jehova szereti a nevét (1Móz 32:9; Ézs 26:4). Azt szeretné, ha az emberek megismernék ezt a nevet. Dicsőséges nevét több mint 7000 helyen leíratta a Bibliában. A mi felelősségünk, hogy megismertessük azt az emberekkel (5Móz 4:35).

Az, hogy valaki élhet-e a jövőben, attól függ, hogy megismeri-e Jehovát, és hívja-e őt hittel (Jóel 2:32; Mal 3:16; 2Tessz 1:8). De a legtöbben nem ismerik Jehovát. Közülük sokan azt állítják, hogy a Biblia Istenét imádják. Ám még ha van is Bibliájuk, és olvassák is, lehet, hogy nem ismerik Isten személynevét, mivel sok modern fordításból eltávolították azt. Vannak, akik csupán akkor találkoztak a Jehova névvel, amikor vallási vezetőik azt mondták nekik, hogy ne használják ezt a nevet.

Hogyan lehet megismertetni az emberekkel Isten nevét? Semmi sem olyan hatásos, mint az, ha megmutatjuk nekik a Bibliában, ha lehet, a sajátjukban. Néhány fordításban ez a név több ezerszer előfordul. Más fordításokban csupán a Zsoltárok 83:19-ben vagy a 2Mózes 6:3–6-ban, esetleg a 2Mózes 3:14, 15-höz vagy a 6:3-hoz tartozó lábjegyzetben található meg. Számos fordításban az olyan helyettesítő kifejezéseket, mint az „Úr” vagy „Isten”, kiemelt betűstílussal írják azokon a helyeken, ahol az eredeti nyelvű szövegben Isten személyneve szerepel. Ahol a modern fordítók teljesen kihagyták Isten személynevét, lehet, hogy egy régebbi bibliafordítást kell használnod, hogy megmutasd az embereknek, mi történt. Vannak országok, ahol vallásos énekekben vagy középületek feliratain megtalálható Isten neve.

Még azoknál az embereknél is hatásosan lehet használni a Jeremiás 10:10–13-at az Új világ fordítás szerint, akik más isteneket imádnak. Ezek a versek nem csupán közlik Isten nevét, hanem világosan meg is magyarázzák, hogy ki ő.

Ne rejtsd el Jehova nevét olyan címek mögé, mint az „Isten” és „Úr”, ahogy a kereszténység teszi. Ez nem jelenti azt, hogy minden egyes beszélgetés elején használni kell ezt a nevet, különben az előítélet miatt néhányan nem lennének hajlandók tovább beszélgetni velünk. De miután lefektetted a beszélgetés alapját, ne vonakodj használni Isten nevét!

Figyelemre méltó, hogy a Biblia gyakrabban használja Isten személynevét, mint az „Úr”, az „Isten” és ehhez hasonló megnevezéseket együttvéve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Biblia írói minden mondatba megpróbálták belepréselni Isten nevét. Egyszerűen csak természetesen, önkéntelenül és tiszteletteljesen használták ezt a nevet. Példájuk követésre méltó.

Aki a név mögött van. Bár az, hogy Istennek van személyneve, már önmagában véve is fontos igazság, de ez még csak a kezdet.

Ahhoz, hogy az emberek szeretni tudják Jehovát, és hittel tudják hívni őt, meg kell tudniuk, milyen Isten is ő. Amikor Jehova a Sínai-hegyen tudatta a nevét Mózessel, nem pusztán elismételte neki a „Jehova” szót, hanem néhány kiemelkedő tulajdonságára irányította Mózes figyelmét (2Móz 34:6, 7). Ez számunkra is követendő példa.

Akár nem régóta érdeklődőknek tanúskodsz, akár előadást tartasz a gyülekezetben, és éppen a Királyság áldásairól beszélsz, emeld ki, mit mutatnak meg ezek arról az Istenről, aki ilyen ígéreteket tett. Amikor a parancsolataira utalsz, hangsúlyozd a bennük tükröződő bölcsességet és szeretetet. Világosan magyarázd el, hogy Isten követelményei nem terhesek, hanem inkább a javunkra válnak (Ézs 48:17, 18; Mik 6:8). Mutasd meg, hogy Jehova hatalmának a megnyilvánulásai mind-mind elárulnak valamit Jehova személyiségéről, irányadó mértékeiről és szándékáról. Hívd fel a hallgatóid figyelmét arra, hogy Jehova úgy juttatja kifejezésre a tulajdonságait, hogy azok egyensúlyban vannak egymással. Mondd el az embereknek, mit érzel Jehova iránt. Jehova iránti szereteted segíthet hasonló szeretetet kelteni másokban.

A mi időnkre szóló sürgős üzenet mindenkit arra ösztönöz, hogy félje Istent. Szavainkkal igyekezzünk istenfélelmet kiépíteni az emberekben! Itt most egészséges félelemről van szó, Jehova iránti tiszteletteljes félelemről és mélységes hódolatról (Zsolt 89:8). Ez az érzés magában foglalja azt is, hogy tudjuk: Jehova a legfőbb Bíró, és az ő helyeslésétől függ, hogy élhetünk-e a jövőben (Luk 12:5; Róma 14:12). Ez a félelem ezért összefonódik az iránta érzett mély szeretettel és ebből következően azzal a hő vágyunkkal, hogy örömet szerezzünk neki (5Móz 10:12, 13). Az istenfélelem ezenkívül arra indít bennünket, hogy gyűlöljük a rosszat, engedelmeskedjünk Isten parancsainak, és teljes szívvel imádjuk őt (5Móz 5:29; 1Krón 28:9; Péld 8:13). Megvéd bennünket attól, hogy úgy próbáljuk Istent szolgálni, hogy közben a világ dolgait is szeretjük (1Ján 2:15–17).

Isten neve „erős torony”. Akik igazán megismerik Jehovát, azok komoly védelemben részesülnek. Ez nem csupán azért van így, mert használják a személynevét, vagy fel tudják sorolni néhány tulajdonságát, hanem azért, mert magába Jehovába vetik a bizalmukat. A Példabeszédek 18:10 (Úf.) ezt írja róluk: „Erős torony az ÚR neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.”

Használd ki a lehetőségeket, amikor arra tudsz buzdítani másokat, hogy bízzanak Jehovában (Zsolt 37:3; Péld 3:5, 6). Ez a bizalom arra utal, hogy az illető hisz Jehovában és az ígéreteiben (Héb 11:6). Ha az emberek azért ’hívják Jehova nevét’, mert tudják, hogy ő az egész világegyetem korlátlan Uralkodója, szeretik útjait, és teljesen megértik, hogy az igazi szabadulás csak tőle jöhet, akkor megmentésben fognak részesülni – erről biztosít minket Isten Szava (Róma 10:13, 14). Miközben tanítasz másokat, segíts nekik ilyen hitet kifejleszteniük az élet minden területén.

Sokan nyomasztó gondokkal néznek szembe a magánéletükben, és talán nem látják a kivezető utat. Buzdítsd őket, hogy ismerjék meg Jehova útjait, bízzanak Jehovában, és alkalmazzák, amit tanulnak (Zsolt 25:5). Buzdítsd őket, hogy komolyan imádkozzanak Isten segítségéért, és köszönjék meg az áldásait (Fil 4:6, 7). Amikor megismerik Jehovát – nem csupán azáltal, hogy elolvasnak bizonyos kijelentéseket a Bibliában, hanem azáltal, hogy saját életükben tapasztalják ígéreteinek beteljesülését –, kezdik majd élvezni azt a biztonságot, amely abból fakad, hogy igazán értékelik azt, amit Jehova neve jelképez (Zsolt 34:9; Jer 17:7, 8).

Minden alkalmat használj ki arra, hogy segíts az embereknek nagyra értékelni az igaz Isten, Jehova félelmében és az ő parancsai megtartásában rejlő bölcsességet.

A FELTÁMADÁSA után, mielőtt visszatért az égbe, Jézus Krisztus utasításokat adott a tanítványainak, ezt mondva: „tanúim lesztek . . . a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). Isten ma élő lojális szolgáiról elmondható, hogy náluk „megvan a Jézus mellett való tanúságtétel munkája” (Jel 12:17). Mennyire végzed szorgalmasan ezt a munkát?

Sokan mondják azt őszintén, hogy hisznek Jézusban, de semmit sem tudnak az emberi létezése előtti életéről, nem ismerik fel, hogy ő valóban ember volt, amikor a földön járt, és nem értik meg, hogy mit jelent az, hogy ő az Isten Fia. Nagyon keveset tudnak arról, hogy milyen szerepet tölt be Isten szándékában. Nem tudják, mit csinál most, és azt sem, hogy milyen hatással lesz az életükre az, amit a jövőben tesz majd. Talán tévesen azt gondolják, hogy Jehova Tanúi nem hisznek Jézusban. Kiváltságunk, hogy feltárjuk az igazságot ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

Mások nem hiszik, hogy az a Jézus, akiről a Biblia ír, valóban létezett. Néhányan csupán egy nagyszerű embernek tartják őt. Sokan elvetik azt a gondolatot, hogy ő Isten Fia volna. „A Jézus mellett való tanúságtétel” az ilyen emberek között nagy erőfeszítést, türelmet és tapintatot kíván meg.

Attól függetlenül, hogy mit gondolnak a hallgatóid, ismeretet kell befogadniuk Jézus Krisztusról, ha szeretnék javukra fordítani Isten ajándékát, az örök életet (Ján 17:3). Isten egyértelműen kifejezésre juttatott akarata az, hogy minden élő „nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr”, és alávesse magát Jézus hatalmának (Fil 2:9–11). Ezért nem tehetjük, hogy egyszerűen kikerüljük ezt a kérdést, amikor olyan emberekkel találkozunk, akiknek határozott, de téves elképzeléseik vannak, vagy akiket nyílt előítélet befolyásol. Vannak esetek, amikor szabadon beszélhetünk Jézus Krisztusról, akár már az első alkalommal is, máskor viszont talán körültekintően kell fogalmaznunk, ami segíthet helyes irányba terelni a hallgatóink gondolatait. Azon is gondolkozhatunk, hogy a következő látogatások alkalmával hogyan világíthatjuk meg más oldalról is a kérdést. De lehet, hogy nem tudjuk teljesen kimeríteni a témát, míg házi bibliatanulmányozást nem vezetünk be valakinél (1Tim 2:3–7).

Jézus létfontosságú szerepe Isten szándékában. Segítenünk kell az embereknek megérteni, hogy mivel Jézus „az út”, és ’senki sem jut az Atyához, csakis őáltala’, lehetetlen elnyerni Isten helyeslését a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül (Ján 14:6). Ha valaki nem ismeri fel, milyen létfontosságú szerepet bízott Jehova az elsőszülött Fiára, akkor képtelen lesz megérteni a Bibliát. Miért? Mert Jehova az összes szándéka megvalósulásában kulcsszerepet szánt a Fiának (Kol 1:17–20). Ez áll a bibliai próféciák középpontjában (Jel 19:10). A Sátán lázadása és Ádám bűnbeesése okozta valamennyi gond Jézus Krisztus által fog megoldódni (Héb 2:5–9, 14, 15).

Ahhoz, hogy megértsük Krisztus szerepét, fel kell ismernünk, hogy az emberek olyan siralmas állapotban vannak, amelyből a saját erejükből képtelenek kiszabadulni. Mindannyian bűnösnek születtünk. Ez sok mindenben megnyilvánulhat az életünk során, de az biztos, hogy előbb vagy utóbb meg kell halnunk (Róma 3:23; 5:12). Érvelj ezzel azoknak, akiknek tanúskodsz. Majd mutass rá, hogy Jézus Krisztus váltságáldozata által Jehova szeretetteljes módon lehetővé tette a bűntől és haláltól való megszabadulást azok számára, akik hitet gyakorolnak a váltságban (Márk 10:45; Héb 2:9). Ez megnyitja előttük az utat, hogy örökké éljenek, tökéletességben (Ján 3:16, 36). Ezt semmilyen más úton nem lehet elérni (Csel 4:12). Amikor tanítasz, akár egyvalakit, akár a gyülekezetet, ne elégedj meg azzal, hogy elmondod a tényeket. Kedvesen és türelmesen építs ki hálát a hallgatóidban azért, hogy Krisztus a Megváltónk. Ha valaki méltányolja ezt az ajándékot, az nagy hatással lehet a szemléletmódjára, viselkedésére és céljaira (2Kor 5:14, 15).

Persze Jézus csak egyszer áldozta fel az életét (Héb 9:28). De most is tevékenyen szolgál Főpapként. Segíts másoknak megérteni, mit jelent ez. Vajon feszültek, csalódottak, szenvednek valamitől, vagy a körülöttük lévő emberek barátságtalan viselkedése miatt vannak nehézségeik? Amikor Jézus ember volt, ő is átélte mindezt, ezért tudja, mit éreznek. A tökéletlenségünk miatt úgy érezzük, szükségünk van Isten irgalmára? Ha Jézus áldozata alapján Isten bocsánatáért könyörgünk, akkor Jézus segít nekünk „az Atyánál”, és könyörületesen „szót is emel érdekünkben” (1Ján 2:1, 2; Róma 8:34). Jézus áldozata alapján és az ő főpapi szolgálata által Jehova elé tudunk járulni, „a ki nem érdemelt kedvesség trónjához”, hogy megfelelő időben segítséget kaphassunk (Héb 4:15, 16). Bár tökéletlenek vagyunk, a Jézustól mint Főpaptól jövő segítség lehetővé teszi számunkra, hogy tiszta lelkiismerettel szolgáljuk Istent (Héb 9:13, 14).

Ezenkívül Jézus nagy hatalmat gyakorol, mivel Isten kinevezte őt a keresztény gyülekezet Fejévé (Máté 28:18; Ef 1:22, 23). Ebben a szerepében Isten akaratával összhangban gondoskodik a szükséges irányításról. Amikor másokat tanítasz, segíts nekik megérteni, hogy a gyülekezet Feje Jézus Krisztus, nem pedig egy ember (Máté 23:10). Ha valaki érdeklődést mutat, már az első találkozástól kezdve hívd a helyi gyülekezet összejöveteleire, ahol a „hű és értelmes rabszolga” által biztosított anyagot felhasználva tanulmányozzuk a Bibliát. Ne csak azt magyarázd el nekik, hogy ki ez a „rabszolga”, hanem azt is, hogy ki az Ura, hogy tisztában legyenek Jézus főségével (Máté 24:45–47). Mutasd be őket a véneknek, és magyarázd el, milyen szentírási követelményeknek kell a véneknek megfelelniük (1Tim 3:1–7; Tit 1:5–9). Mondd el azt is, hogy a gyülekezet nem a vének tulajdona, ők csak segítenek nekünk, hogy Jézus Krisztus nyomdokain járjunk (Csel 20:28; Ef 4:16; 1Pét 5:2, 3). Értesd meg az érdeklődőkkel, hogy létezik egy szervezett, világméretű társadalom, mely Krisztus fősége alatt működik.

Az evangéliumokból megtudhatjuk, hogy amikor Jézus nem sokkal a halála előtt Jeruzsálembe ment, a tanítványai úgy üdvözölték őt, mint „aki Jehova nevében jön a Királyként” (Luk 19:38). Amikor az emberek mélyebben tanulmányozzák a Bibliát, megtudják, hogy Jehova már uralkodói hatalmat adott Jézusnak, mely hatással van az emberekre, bármely nemzethez tartoznak is (Dán 7:13, 14). Amikor előadásokat tartasz a gyülekezetben, vagy tanulmányozásokat vezetsz, magyarázd el, mit kell hogy jelentsen Jézus uralma mindannyiunknak, és építs ki hálát a hallgatóidban eziránt.

Hangsúlyozd, hogy az életmódunk elárulja, igazán hisszük-e, hogy Jézus Krisztus Király, és hajlandók vagyunk-e alávetni magunkat az uralmának. Emeld ki, milyen megbízást adott Jézus a követőinek, miután felkenetett mint Király (Máté 24:14; 28:18–20). Fejtsd ki, mit mondott Jézus, a Csodálatos Tanácsadó, mi legyen életünkben a legelső helyen (Ézs 9:6, 7; Máté 6:19–34). Irányítsd a figyelmet arra, hogy a Béke Fejedelme szerint a követői milyen szellemet fognak kinyilvánítani (Máté 20:25–27; Ján 13:35). Vigyázz, nehogy magadra vállald annak megítélését, hogy mások megtesznek-e minden tőlük telhetőt, inkább buzdítsd őket, hogy vizsgálják meg, mit mutatnak a tetteik, mennyire vetik alá magukat Krisztus királyi hatalmának. Közben ismerd el, hogy neked is ugyanúgy önvizsgálatot kell tartanod.

Krisztus legyen az alap. A Biblia a keresztény tanítványképzés munkáját ahhoz hasonlítja, mintha egy épületet emelnénk Jézus Krisztusra mint alapra (1Kor 3:10–15). Ezt úgy érhetjük el, ha olyannak mutatjuk be Jézust az embereknek, amilyennek a Biblia jellemzi. Vigyázz, nehogy téged tekintsenek követendő példájuknak! (1Kor 3:4–7). Jézus Krisztusra irányítsd a figyelmüket!

Ha jól fekteted le az alapot, a tanulmányozók meg fogják érteni, hogy Krisztus mintát hagyott nekünk, hogy ’szorosan kövessük a nyomdokait’ (1Pét 2:21). Úgy építhetsz erre az alapra, ha buzdítod a tanulmányozókat, hogy ne csupán megbízható történelmi beszámolóként olvassák az evangéliumokat, hanem úgy, mint amelyek követésre méltó példát tárnak eléjük. Segíts nekik, hogy emlékezzenek arra a gondolkodásmódra és azokra a tulajdonságokra, amelyek Jézust jellemezték, és kövessék azokat. Buzdítsd őket, hogy figyeljék meg, mit érzett Jézus az Atyja iránt, hogyan tartott ki a kísértések és a próbák alatt, hogyan vetette alá magát Istennek, és hogyan bánt az emberekkel különböző helyzetekben. Hangsúlyozd, milyen tevékenység töltötte ki Jézus életét. Így amikor a tanulmányozó valamilyen döntés előtt áll, vagy próbákkal néz szembe, meg fogja kérdezni magától: „Mit tenne Jézus ebben a helyzetben? Vajon a tetteimmel kellően kifejezem a hálámat azért, amit értem tett?”

Amikor a gyülekezet előtt beszélsz, ne gondold azt, hogy mivel a testvéreid már hisznek Jézusban, nem szükséges különleges figyelmet szentelned neki. Szavaidnak nagyobb súlyuk lesz, ha erre a hitre építesz. Amikor az összejövetelekről beszélsz, kapcsold ezt össze Jézusnak a gyülekezet Fejeként betöltött szerepével. Amikor a szántóföldi szolgálatról beszélsz, irányítsd a testvérek figyelmét arra, hogy milyen szellemben végezte Jézus a szolgálatát, és annak fényében mutasd be a szolgálatot, amit Krisztus mint Király tesz azért, hogy összegyűjtse az embereket, akiket átment majd az új világba.

Nyilván nem elég csupán tisztában lenni néhány Jézust érintő alapvető ténnyel. Ahhoz, hogy igazi keresztények legyünk, hitet kell gyakorolnunk benne, és őszintén szeretnünk kell őt. Az ilyen szeretet lojális engedelmességre indít (Ján 14:15, 21). Képessé tesz minket arra, hogy megpróbáltatások alatt szilárdan meg tudjunk állni a hitben, továbbra is Krisztus nyomdokain tudjunk járni életünk minden napján, és érett keresztényeknek bizonyuljunk, akik szilárdan ’meg vannak gyökerezve, és szilárdan állnak az alapon’ (Ef 3:17). Az ilyen életvitel dicsőséget hoz Jehovának, Jézus Krisztus Istenének és Atyjának.

AMIKOR Jézus részleteket mondott a jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének a jeléről, ezt jövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14).

Mi is pontosan az az üzenet, amelyet ilyen széles körben kell hirdetni? Arról a Királyságról szól, amelyért Jézus imádkozni tanított minket, ezekkel a szavakkal: „Jöjjön el a királyságod” (Máté 6:10). A Jelenések 11:15 úgy jellemzi, mint „a mi Urunknak [Jehovának] és az ő Krisztusának királysága”, mivel az uralkodói hatalom Jehovától származik, és Krisztusnak mint Királynak lett adományozva. De figyeld meg, hogy az üzenet, melyről Jézus azt mondta, hogy napjainkban is hirdetni kell, már többet foglal magában, mint amit Jézus első századi követői prédikáltak. Ők ezt mondták az embereknek: „Elközeledett hozzátok az Isten királysága” (Luk 10:9). Jézus, akit felkentek, hogy Király legyen, ott volt közöttük. A Máté 24:14-ben azonban arról olvasunk, hogy Jézus egy másik olyan fejleménynek a világméretű hirdetését is megjövendölte, amely Isten szándékaként következett be.

Dániel próféta erről a fejleményről kapott látomást. Ő látott „valami emberfiát”, Jézus Krisztust, aki „az öreg korútól”, Jehova Istentől „hatalmat, dicsőséget és országot” kapott, és „minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála” (Dán 7:13, 14). Ez az egész világra nézve fontos esemény 1914-ben következett be az égben. Utána az Ördögöt és a démonait levetették a földre (Jel 12:7–10). Elkezdődtek a dolgok régi rendszerének utolsó napjai. De mielőtt teljesen elmúlna ez a rendszer, az egész világon hirdetik, hogy Jehova messiási Királya már uralkodik égi trónjáról. Az embereket mindenhol tájékoztatják erről. Az, ahogyan ők az üzenetet fogadják, tükrözi, hogy hol foglalnak állást a Legfelségesebb ügyében, aki uralkodik „az emberek birodalmán” (Dán 4:29).

De ez még nem minden! Igaz, még úgy imádkozunk, hogy „jöjjön el a királyságod”, de nem azért, mintha Isten Királyságát a jövőben állítanák fel. Inkább arra gondolunk, hogy az égi Királyság határozott intézkedéseivel be fog teljesíteni olyan próféciákat, mint amelyek a Dániel 2:44-ben és a Jelenések 21:2–4-ben vannak feljegyezve. Paradicsommá fogja alakítani a földet, amelyet olyan emberek fognak betölteni, akik szeretik Istent és az embertársaikat. Amint „a királyságnak ezt a jó hírét” prédikáljuk, erre a reménységre is rámutatunk. Ám azt is határozottan tudatjuk az emberekkel, hogy Jehova már teljes uralkodói hatalmat bízott Fiára. Ki szoktad emelni ezt a jó hírt, amikor a Királyságról tanúskodsz?

Magyarázd el, mi a Királyság! Hogyan tudjuk betölteni azt a megbízatásunkat, hogy hirdetnünk kell Isten Királyságát? Sokféle témával kezdhetjük a beszélgetéseinket, hogy érdeklődést keltsünk, de hamar egyértelművé kell tennünk, hogy az üzenetünk Isten Királyságáról szól.

Ennek a munkának az egyik fontos része az, hogy olyan írásszövegeket olvasunk fel vagy idézünk, amelyek a Királyságra utalnak. Amikor a Királyságot említed, úgy fogalmazz, hogy akikkel beszélgetsz, értsék, miről van szó. Talán nem elég egyszerűen elmondani, hogy Isten Királysága egy kormányzat. Néhány embernek nehéz elképzelnie, hogy valami láthatatlan is lehet kormányzat. Többféleképpen érvelhetsz nekik. Például a gravitációt nem látjuk, mégis komolyan befolyásolja az életünket. Nem láthatjuk azt a Személyt sem, aki megalkotta a gravitáció törvényét, de az nyilvánvaló, hogy neki nagy hatalma van. A Biblia „az örökkévalóság Királyaként” utal rá (1Tim 1:17). Vagy úgy érvelhetsz, hogy egy nagy országban sokan talán még sohasem jártak a fővárosban, vagy nem látták személyesen az uralkodójukat, csak a híradásokból ismerik őt. Ehhez hasonlóan a Biblia, melyet már több mint 2200 nyelven adtak ki, ír Isten Királyságáról; tudatja velünk, hogy ki kapott hatalmat, és mit tesz most a Királyság. Az Őrtorony, melyet több nyelven adnak ki, mint bármely más folyóiratot, lankadatlanul „hirdeti Jehova Királyságát”, ahogyan az a címoldalon olvasható.

Úgy is segíthetsz az embereknek megérteni, mi a Királyság, hogy megemlítesz néhány dolgot, amelyet elvárnának a kormányzatoktól: gazdasági biztonság, béke, a bűnözés megszüntetése, pártatlan bánásmód minden etnikai csoporttal szemben, oktatás és egészségügyi ellátás. Mutass rá, hogy csak Isten Királysága fogja ezeket és az emberiség összes többi egészséges vágyát teljesen kielégíteni (Zsolt 145:16).

Próbálj vágyat ébreszteni az emberekben aziránt, hogy alattvalói lehessenek a Királyságnak, melyben Jézus Krisztus uralkodik mint Király. Beszélj az általa tett csodákról, melyek előzetesen bemutatták, amit égi Királyként tesz majd, és gyakran utalj a vonzó tulajdonságaira (Máté 8:2, 3; 11:28–30). Magyarázd el, hogy feláldozta az életét értünk, azután pedig Isten feltámasztotta őt halhatatlan égi életre. Onnan, az égből uralkodik Királyként (Csel 2:29–35).

Hangsúlyozd, hogy Isten Királysága most az égből uralkodik. Ne feledd azonban, hogy a legtöbb ember most nem olyan állapotokat lát, amelyek szerintük bizonyítanák, hogy már uralkodik a Királyság. Ismerd el, hogy igazuk van, és kérdezd meg tőlük, hogy tudják-e, mit mondott Jézus Krisztus, mi lesz ennek a bizonyítéka. Mutass rá a Máté 24. fejezetében, a Márk 13. fejezetében és a Lukács 21. fejezetében található összetett jel néhány jellegzetességére. Majd kérdezd meg, hogy vajon miért hozott Krisztus égi trónra emelése ilyen állapotokat a földre. Irányítsd a figyelmet a Jelenések 12:7–10, 12-re.

Annak kézzelfogható bizonyítására, hogy mit tesz Isten Királysága, olvasd el a Máté 24:14-et, majd beszélj a világméretű bibliai oktatómunkáról, mely éppen most van folyamatban (Ézs 54:13). Beszélj az embereknek azokról a hasznos iskolákról, amelyeket Jehova Tanúi működtetnek. Ezek egytől egyig a Bibliára alapozzák az oktatást, amelyben bárki ingyenesen részesülhet. Magyarázd el, hogy a házról házra végzett szolgálatunkon kívül több mint 230 országban ingyenes házi képzést ajánlunk fel a Bibliából az egyéneknek, illetve a családoknak külön-külön. Melyik emberi kormányzat van abban a helyzetben, hogy egy ilyen kiterjedt oktatóprogramot biztosítson, ne csak a saját állampolgárainak, hanem világszerte mindenkinek? Hívd meg az embereket a Királyság-terembe vagy Jehova Tanúi kongresszusaira, hogy saját szemükkel lássák, milyen hatással van az emberek életére ez az oktatás (Ézs 2:2–4; 32:1, 17; Ján 13:35).

De vajon fel fogja ismerni a házigazda, hogy az ő életét mennyiben érinti mindez? Tapintatosan rámutathatsz, hogy azért látogattad meg, hogy elmondd neki: mindenki választhatja az életet mint Isten Királyságának az alattvalója. Hogyan? Úgy, ha megtanulja, mit kíván meg Isten, és már most is összhangban él ezzel az ismerettel (5Móz 30:19, 20; Jel 22:17).

Segíts másoknak, hogy első helyre tegyék a Királyságot! Ha valaki már elfogadta a Királyság-üzenetet, később is meg kell hoznia bizonyos döntéseket. Mennyire biztosítson elsőbbséget az életében Isten Királyságának? Jézus arra buzdította a tanítványait, hogy ’továbbra is keressék először a királyságot’ (Máté 6:33). Mivel segíthetünk keresztény hittársainknak, hogy meg tudják ezt valósítani? Azzal, ha jó példát mutatunk, és megbeszéljük, milyen helyzetekben tehetjük ezt meg; időnként azzal, ha megkérdezzük tőlük, hogy fontolóra vettek-e bizonyos lehetőségeket, és elmondjuk, hogy mások mit tesznek; ha bibliai beszámolókról úgy beszélgetünk velük, hogy mélyüljön a Jehova iránti szeretetük; ha kiemeljük a Királyság valós voltát, és hangsúlyozzuk, mennyire fontos a Királyság hirdetése. Gyakran nem úgy érjük el a legjobb eredményt, ha megmondjuk az embereknek, hogy mit kell tenniük, hanem úgy, ha vágyat ébresztünk bennük a cselekvésre.

Nem kétséges, hogy az a létfontosságú üzenet, melyet mindannyiunknak hirdetnünk kell, elsősorban Jehova Istenre, Jézus Krisztusra és a Királyságra irányítja a figyelmet. A velük kapcsolatos lényeges igazságokat kell hangsúlyoznunk a nyilvános tanúskodás közben, a gyülekezetünkben és a saját életünkben. Ezzel azt bizonyítjuk, hogy valóban javunkra fordítjuk a teokratikus szolgálati iskolán kapott oktatást.