„A föld legtávolabbi részéig”

 1. Milyen hasonlóságok vannak az első századi keresztények és Jehova Tanúi között?

LELKESEN tanúskodtak. Szívből elfogadták a szent szellem segítségét és irányítását. Az üldözés sem némította el őket, és Isten gazdagon megáldotta az erőfeszítéseiket. Ez mind elmondható az első századi keresztényekről, és ma Jehova Tanúiról is.

2–3. Miért olyan különleges a Cselekedetek könyve?

² Biztosan fellelkesített, és megerősítette a hitedet a Cselekedetek könyvének eseménydús beszámolója. Ez a bibliai könyv egyedülálló, hiszen ez az egyetlen Istentől ihletett beszámoló arról, hogy mit tettek Jézus égbe menetele után a követői.

³ A Cselekedetek könyve 95 személyt nevez meg, és 32 országról vagy területről, 54 városról és 9 szigetről tesz említést. Izgalmas történeteket olvashatunk benne hétköznapi emberekről, vallási fanatikusokról, büszke politikusokról és elvakult üldözőkről. De mindenekelőtt az első században élt testvéreidről szól, akik amellett, hogy megküzdöttek a mindennapos gondjaikkal, buzgón hirdették a jó hírt.

 4. Miért érezzük közel magunkat Pál apostolhoz, Tábitához és más ókori hűséges tanúkhoz?

⁴ Csaknem 2000 év telt el azóta, hogy a két buzgó apostol, Péter és Pál, a szeretett orvos, Lukács, a nagylelkű Barnabás, a bátor István, a jószívű Tábita, a vendégszerető Lídia és még sok más hűséges tanú élt és prédikált. Ennek ellenére közel érezzük magunkat hozzájuk. Miért? Mert mi is azzal a feladattal lettünk megbízva, hogy képezzünk tanítványokat (Máté 28:19, 20). Óriási megtiszteltetés, hogy részt vehetünk ebben a munkában!

 5. Hol kezdtek el prédikálni Jézus tanítványai?

⁵ Gondolj arra, hogy mivel bízta meg Jézus a követőit: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). A tanítványok a szent szellem támogatásával először „Jeruzsálemben” tanúskodtak (Csel 1:1–8:3). Ezután a szellem irányításával „egész Júdeában és Szamáriában” prédikáltak (Csel 8:4–13:3). Majd „a föld legtávolabbi részéig” is eljutottak a jó hírrel (Csel 13:4–28:31).

6–7. Miért vagyunk kedvezőbb helyzetben az első századi testvéreinkhez képest?

⁶ Az első században élt testvéreidnek még nem volt személyes példánya a teljes Szentírásból, és különféle kiadványaik sem voltak, amelyeket a prédikálás során odaadhattak volna az embereknek. A Cselekedetek könyve 61 táján készült el, és ezelőtt Pál csak néhány levelet írt. Máté evangéliuma is csak 41 körül lett kész. Mielőtt a zsidó keresztények Jézus tanítványai lettek, a zsinagógákban hallhatták a Héber iratok felolvasását (2Kor 3:14–16). De a legtöbbjüknek nem volt saját példánya az Írásokból. Ezért a szolgálat során fejből kellett idézniük belőle.

⁷ Ma a legtöbbünknek van saját Bibliája, és rengeteg Biblián alapuló kiadvány áll rendelkezésünkre. 240 országban és régióban, nagyon sok nyelven hirdetjük a jó hírt az embereknek.

8–9. a) Mire tette képessé a szent szellem Jézus tanítványait? b) Miről gondoskodik a hű rabszolga Isten szellemének a segítségével?

⁸ Amikor Jézus megbízta a tanítványait a tanúskodással, ezt mondta nekik: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok”. Igen, Isten szelleme, vagyis tevékeny ereje képessé tette Jézus követőit arra, hogy idővel az egész világon tanúskodjanak. Péter és Pál a szent szellem segítségével betegeket gyógyított, démonokat űzött ki, sőt még halottakat is feltámasztott! De egy fontosabb célja is volt annak, hogy Isten a szent szellemével erőt adott az apostoloknak és a többi tanítványnak. Így olyan ismeretet tudtak átadni az embereknek, amely örök életet jelent (Ján 17:3).

⁹ Jézus tanítványai 33 pünkösdjén „különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy arra a szellem képessé tette őket”. Ezáltal „Isten nagyszerű dolgairól” tanúskodtak (Csel 2:1–4, 11). Mi nem beszélünk csoda útján idegen nyelveken. Viszont Isten szellemének a segítségével a hű rabszolga sok nyelven készít bibliai kiadványokat. Például az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratból több millió példányt nyomtatunk minden hónapban. A weboldalunkon, a jw.org-on 1000-nél is több nyelven találhatók Biblián alapuló kiadványok és videók. Mindez lehetővé teszi, hogy mindenféle nemzetiségű és nyelvű embernek tanúskodni tudjunk „Isten nagyszerű dolgairól” (Jel 7:9).

10. Milyen erőfeszítéseket tesz Jehova szervezete 1989 óta a bibliafordítás terén?

¹⁰ A hű rabszolga 1989 óta különleges figyelmet fordít arra, hogy az Új világ fordítás sok nyelven elérhető legyen. Ez a Biblia már több mint 200 nyelvre lett lefordítva, és több mint 240 millió példányt nyomtattak belőle. És ezek a számok egyre csak növekednek! Mindez csakis Istennek és a szellemének köszönhető.

11. Milyen méreteket ölt a fordítói munka?

¹¹ A fordítói munkát több ezer önkéntes keresztény végzi, több mint 150 országban és régióban. Nem meglepő, hogy a fordítói munka ilyen méreteket ölt, hiszen ez az egyetlen olyan szervezet a földön, melyet Jehova Isten támogat a szent szellemével. Ennek köszönhetően alaposan tanúskodunk a világ minden részén Jehováról, a messiás királyról és az égben már hatalmon lévő királyságáról (Csel 28:23).

12. Mi tette képessé Pált és a többi keresztényt a tanúskodómunkára?

¹² Amikor Pál a pizidiai Antiókiában tanúskodott a zsidóknak és a nem zsidóknak, „mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek” (Csel 13:48). Lukács azzal zárja a Cselekedetek könyvét, hogy Pál „teljes bátorsággal, akadálytalanul prédikált... Isten királyságáról” (Csel 28:31). És hol prédikált? Nem máshol, mint Rómában, az akkori világhatalom fővárosában! Jézus első századi követőit mindig a szent szellem segítette és vezette, akár előadásokat tartottak, akár más módokon tanúskodtak.

13. Miért fontos imádkoznunk üldözés idején?

¹³ Amikor Jézus első századi tanítványait üldözni kezdték, ők bátorságért könyörögtek Jehovához. Mi lett ennek az eredménye? Áthatotta őket a szent szellem, és erőt kaptak ahhoz, hogy bátran hirdessék Isten szavát (Csel 4:18–31). Mi is bölcsességért és erőért imádkozunk, hogy az üldözés ellenére is tudjunk tanúskodni (Jak 1:2–8). Mivel Isten megáld és a szellemével támogat bennünket, folytatni tudjuk a prédikálómunkát. Sem a nagyfokú ellenállás, sem a kegyetlen üldözés nem tudja leállítani a jó hír hirdetését. Amikor üldöznek minket, különösen fontos, hogy imádkozzunk szent szellemért, és azért, hogy bölcsen és bátran tudjuk hirdetni a jó hírt (Luk 11:13).

14–15. a) Mi történt „az István miatt támadt üldözés következtében”? b) Miért ismerhették meg sokan az igazságot Szibériában?

¹⁴ István bátran tanúskodott az ellenségeinek, mielőtt megölték (Csel 6:5; 7:54–60). A halála után „nagy üldözés indult”, ezért a tanítványok, az apostolok kivételével, egész Júdea és Szamária területén szétszóródtak. De ez sem állította le a tanúskodást. Fülöp például Szamáriába ment, ott „prédikálni kezdett... a Krisztusról”, és nagyon eredményes volt (Csel 8:1–8, 14, 15, 25). A beszámolóból még ezt is megtudjuk: „Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, elmentek egészen Föníciáig, Ciprusig és Antiókiáig, de csak a zsidókkal osztották meg az üzenetet. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik elmentek Antiókiába, és hirdetni kezdték a görögül beszélőknek az Úr Jézusról szóló jó hírt” (Csel 11:19, 20). Abban az időben az üldözés hozzájárult a királyságról szóló jó hír terjedéséhez.

¹⁵ A mi időnkben is valami hasonló történt a korábbi Szovjetunióban. Jehova Tanúi ezreit száműzték Szibériába, legtöbbjüket az 1950-es években. Mivel más-más helyeken telepedtek le, a jó hír folyamatosan terjedt ezen a végtelenül nagy területen. Soha nem tudott volna ilyen sok Tanú előteremteni annyi pénzt, hogy mintegy 10 000 kilométert utazzon azért, hogy távoli helyeken hirdesse a jó hírt. A kormány azonban elküldte őket az ország másik végébe. Egy testvér ezt mondta: „Mint kiderült, maguk a hatóságok tették lehetővé, hogy őszinte emberek ezrei megismerjék az igazságot Szibériában.”

16–17. Hogyan bizonyítja a Cselekedetek könyve, hogy Jehova megáldotta a tanúskodómunkát?

¹⁶ Nem vitás, hogy Jehova megáldotta az első századi keresztényeket. Pál és a többi keresztény ültetett és öntözött, „de Isten adta folyamatosan a növekedést” (1Kor 3:5, 6). A Cselekedetek könyve jól bizonyítja, hogy Jehova megáldotta a prédikálómunkát, és így a keresztény gyülekezet folyamatosan növekedett. Például egy helyen azt olvassuk, hogy „Isten szava továbbra is terjedt, és a tanítványok száma igencsak megnőtt Jeruzsálemben” (Csel 6:7). Egy másik helyen pedig ezt írja a beszámoló: „a gyülekezet... egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett és épült. Ahogy kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova iránt, és megerősödtek a szent szellem által, egyre gyarapodtak” (Csel 9:31).

¹⁷ A szíriai Antiókiában a zsidók is, és a görögül beszélők is hallhatták az igazságot bátor tanúktól. A beszámoló szerint „Jehova velük volt, és sokan hívőkké lettek, és követték az Urat” (Csel 11:21). A városban később is nagy volt a növekedés: „Jehova szava... tovább terjedt, és sokan hívők lettek” (Csel 12:24). Annak eredményeként pedig, hogy Pál és mások alaposan tanúskodtak a nem zsidóknak, „Jehova szava továbbra is rendkívüli mértékben terjedt és tért hódított” (Csel 19:20).

18–19. a) Mi mutatja, hogy Jehova minket is támogat? b) Mondj egy példát arra, hogy Jehova támogatja a szolgáit.

¹⁸ Semmi kétség, hogy Jehova minket is támogat. Nem véletlen, hogy olyan sokan fogadják el az igazságot, és keresztelkednek meg annak jelképeként, hogy átadták az életüket Istennek. Az is Isten segítségének és áldásának köszönhető, hogy heves ellenállás, sőt kemény üldözés közepette is ki tudunk tartani, és továbbra is végezni tudjuk a szolgálatunkat, akárcsak Pál és a többi első századi keresztény (Csel 14:19–21). Jehova Isten mindig mellettünk áll, „örökkévaló karjai” megerősítenek minket a nehézségek idején (5Móz 33:27). Azt se felejtsük el, hogy Jehova sosem hagyja el a népét „az ő nagy nevéért” (1Sám 12:22; Zsolt 94:14).

¹⁹ Vegyünk egy példát: Mivel Harald Abt testvér nem hagyott fel a tanúskodással, a nácik a II. világháború alatt a sachsenhauseni koncentrációs táborba küldték. 1942 májusában a Gestapo berontott az otthonukba, és a feleségét, Elsát is letartóztatták, a kislányukat pedig elvették. Elsát később egyik táborból a másikba vitték. Ezt mesélte: „A náci koncentrációs táborokban eltöltött éveim megtanítottak arra, hogy Jehova szelleme milyen nagymértékben képes megerősíteni az embert, amikor rendkívüli próba alá kerül! Mielőtt letartóztattak, olvastam egy testvérnő levelét, amelyben az állt, hogy Jehova szelleme a súlyos megpróbáltatás idején nyugalommal áraszt el. Azt gondoltam, hogy egy kissé túloz. De amikor magam is próba alá kerültem, megtudtam, hogy amit a testvérnő mondott, nagyon is igaz. Valóban úgy történt. Ha magad nem tapasztaltad, nehéz elképzelni. Pedig velem pontosan ez történt.”

20. Mit csinált Pál, mialatt házi őrizetben volt, és miért lehet ez bátorító néhány testvérünknek?

²⁰ A Cselekedetek könyve azzal zárul, hogy Pál buzgón prédikált Isten királyságáról (Csel 28:31). Mivel őrizetben volt, nem tudott házról házra prédikálni Rómában. De mindenkinek tanúskodott, aki meglátogatta. Ma is vannak olyan hittársaink, akik nem tudnak kimozdulni az otthonukból. Talán ágyhoz vannak kötve, vagy idősek otthonában vannak az előrehaladott koruk vagy egy betegség miatt. De ugyanúgy szeretik Istent, és ugyanúgy égnek a vágytól, hogy tanúskodjanak, mint korábban. Imádkozunk értük, és kérjük égi Atyánkat, hogy segítsen nekik olyanokkal beszélni, akik szeretnének tanulni róla és a szándékáról.

21. Miért sürgős a prédikálómunka?

²¹ A legtöbben részt tudunk venni a házankénti szolgálatban, és a tanítványképző munka más ágaiban is. Ezért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy tanúskodjunk „a föld legtávolabbi részéig”. Éreznünk kell, hogy ez a munka sürgős, hiszen Krisztus jelenlétének a jele egyértelműen látható (Máté 24:3–14). Nincs vesztegetni való időnk! Bőven van tennivalónk az Úr munkájában! (1Kor 15:58).

22. Mi legyen az elhatározásunk, miközben várjuk Jehova napját?

²² Határozzuk el, hogy továbbra is bátran és hűségesen tanúskodunk, miközben várjuk, hogy eljöjjön „Jehova nagy és félelmetes napja” (Jóel 2:31). Még sok olyan embert fogunk találni, mint a bereaiak, akik „rendkívül készségesen fogadták Isten szavát” (Csel 17:10, 11). Ezért tanúskodjunk egészen addig, amíg úgyszólván ezt nem halljuk: „Jól van, jó és hű rabszolga!” (Máté 25:23). Ha lelkesen végezzük a tanítványképző munkát, és mindvégig hűségesek maradunk Jehovához, akkor az új világban jó érzéssel gondolhatunk majd vissza arra, hogy alaposan tanúskodtunk Isten királyságáról.