AI

(romhalmaz):

A Károli-fordítás „Hái”-nak is nevezi. Ebben az elnevezésben a há héber határozott névelő előtagként szerepel. Ez a név a nőnemű Ajját és Ajja formában is megtalálható (Ézs 10:28; Ne 11:31).

1. Egy királyi város Kánaánban, a második város, amelyet elfoglaltak az izraeliták a hódító hadjáratuk során. Ai „Bét-Aven közelében. . ., Bételtől keletre” helyezkedett el, és tőle É-ra egy völgy húzódott (Jzs 7:2; 8:11, 12). Mikmás Aitól nyilván D-re feküdt (Ézs 10:28).

Nem sokkal azután, hogy Ábrahám megérkezett Kánaánba, úgy verte fel a sátrát, hogy „Bétel nyugatra volt, Ai pedig keletre”. Itt egy oltárt épített, és miután egy ideig Egyiptomban tartózkodott, ismét visszatért ide (1Mó 12:8; 13:3).

I. e. 1473-ban, miután az izraeliták legyőzték Jerikót, csak egy kicsiny, úgy 3000 fős seregük támadta meg Ait, mivel a kémek azt mondták, hogy ’csak kevesen laknak ott’ (Jzs 7:2, 3). Ám Ákán bűne miatt Izrael vereséget szenvedett (Jzs 7:4–15). Miután rendezték az Ákán bűnével kapcsolatos ügyet, Józsué egy hadicselt vetett be Ai ellen: lest állított a város háta mögött, annak ny. oldalán. A fő haderőt a város előtt állította fel É-ra, ahol egy völgy, vagyis egy kietlen síkság feküdt. Józsué innen intézett frontális támadást Ai ellen. Miután kicsalogatta Ai királyát és férfiait, haderejével úgy tett, mintha meghátrálna, míg üldözőik távol nem kerültek az erődjüktől. Ekkor Józsué jelt adott a lesben állóknak a támadásra, és a várost elfoglalták, majd lángba borították (Jzs 8:1–27). Ai királyát kivégezték, a várost pedig ’időtlen időkre romhalmazzá [héb.: tél] tették, elhagyatott hellyé a mai napig’ (Jzs 8:28).

Ézsaiás idejére, i. e. a VIII. századra a város – de az is lehet, hogy egy szomszédos hely – ismét lakott volt, és a prófécia azt jövendölte felőle, hogy az első lesz, amelyet Asszíria királya elfoglal, amikor Jeruzsálem ellen vonul (Ézs 10:28). A babiloni száműzetés után a Zorobábellel visszatérők között voltak Aiból való benjáminiták is (Ezs 2:28; Ne 7:32; 11:31).

Ait általában a Hirbet-et-Tell (Horbat-et-Tel) nevű hellyel azonosítják. Ez a név őrzi az ókori név jelentését (et-Tell jelentése: ’a domb; a romhalmaz’). Hirbet-et-Tell Bételtől (a mai Baitintól) 2,3 km-re K-DK-re fekszik. Ám az ásatások, amelyeket 1933 és 1935, valamint 1964 és 1972 között folytattak itt, arra mutatnak, hogy egy nagy város volt, amelyet i. e. 2000 táján elpusztítottak, és utána lakatlan maradt úgy i. e. 1050-ig (a régészeti kormeghatározás szerint). Emiatt a régészek többféleképpen próbálkoztak megmásítani azt, hogy mire kell gondolni a Szentírásban az Ai szó láttán. Ám J. Simons régész a Hirbet-et-Tellel való azonosítást elfogadhatatlannak tartja a város mérete alapján (Jzs 7:3); amiatt, hogy nincs széles völgy Hirbet-et-Telltől É-ra (Jzs 8:11); és még egyéb okok miatt is (American Journal of Archaeology. 1947. július–szeptember. 311. o.). Ha a régészek kormeghatározása helytálló, akkor Ait valahol máshol kell keresni. A név önmagában még nem feltétlenül azonosítja a helyet, mivel ahogy Sir Frederic Kenyon mondja: „Palesztinában általános jelenség, hogy egy romos vagy elhagyatott hely nevét átveszi egy közeli hely” (The Bible and Archæology. 1940, 190. o.).

2. Egy város, amelyet Jeremiás az ammoniták elleni próféciájában Hesbonnal együtt említ (Jr 49:3). A helye ismeretlen.