BÁSÁN

(feltehetően: ’termékeny [nem köves] síkság’):

Egy nagy terület a Galileai-tengertől K-re. Básán határai nagyjából a következők voltak: É-on a Hermon-hegy, K-en a Haurán-hegység (Dzsebel-ed-Drúz) vidéke, D-en Gileád, Ny-on pedig a Galileai-tenger k. oldalát határoló hegyek (5Mó 3:3–14; Jzs 12:4, 5).

Básán nagy része egy átlagosan kb. 600 m magas fennsík. A terület általában véve lapos – bár van néhány hegyvonulata is –, és vulkanikus eredetű, éppen ezért nagy mennyiségben található itt kemény feketebazalt, egy olyan kőzet, amelynek jó a nedvesség-visszatartó képessége. A talaj tufának és vörösesbarna földnek a keveréke. A Hermon-hegyről lefolyó víznek és olvadó hónak köszönhetően az egész vidék igen alkalmas volt földművelésre. Mivel nagyon termékeny volt ez a fennsík, bőven termett rajta gabona, és remek legelői voltak. Ez hozzájárult ahhoz, hogy kiváló fajtájú szarvasmarhákat és juhokat tenyésztettek ezen a területen. A básáni bikákról, kosokról énekek és költemények szóltak, s a gazdagság, az erő meg a jólét jelképei voltak (5Mó 32:14; Ez 39:18; Zs 22:12).

Úgy tűnik, Básán fennsíkján nem nagyon voltak fák, a hegygerinceken viszont sok fa nőtt, többek közt terebélyes fák is, valószínűleg tölgyek (amelyek még mindig megtalálhatóak ezen a vidéken). A próféciákban ezek a fák a fenséget jelképezik (Ézs 2:13; Za 11:1, 2). Az Ezékiel 27:5, 6 arra utal, hogy Tíruszból való föníciai hajóépítők a Szenir borókafáiból készítették a palánkokat és magas libanoni cédrusból az árbocokat, az erős evezőket viszont inkább Básán robusztus fáiból.

Básán bőven termő vidék volt, és nyilván emiatt szerepel a Bibliában más termékeny területekkel együtt, például a Kármellel és a Libanonnal (Jr 50:19; Ézs 33:9). Jeremiás Básán magaslatait a Libanonnal együtt említi, ahonnan jól látni majd a szerencsétlenséget, amely az izraeliták földjét éri, amiért elhagyták Jehovát (Jr 22:20). A Zsoltárok 68:15, 16 azt írja Básán hegyvidékéről, hogy „Isten hegye”, valamint hogy „a csúcsok hegye”. Ezek a kifejezések talán a Haurán-hegység (Dzsebel-ed-Drúz) vidékére vonatkoznak. A Zsoltárok 68:14-ben említett Calmón lehetett a legmagasabb csúcsa.

Básán vidékére a Biblia először nyilvánvalóan az 1Mózes 14:5-ben utal burkoltan, amikor az Asterót-Karnaimban lévő refaitákról (óriásokról) ír, akiket a területre betörő királyok legyőztek Ábrahám idejében (i. e. 1933 előtt). Amikor az izraeliták megtámadták ezt a vidéket (kb. i. e. 1473-ban), megölték Ógot, Básán királyát, az utolsó óriást, aki ezen a környéken életben maradt, és a földjét elfoglalták (4Mó 21:33–35; 5Mó 3:1–3, 11; Jzs 13:12). Básánt Manassé törzse kapta meg örökségként, bár úgy tűnik, hogy később a d. részén Gád törzséből valók is laktak (Jzs 13:29–31; 17:1, 5; 1Kr 5:11, 16, 23).

Básán főbb városai a következők voltak: Astarót (Óg városa, később lévita város), Edrei (az a határváros, ahol Izrael legyőzte Ógot), Golán (amely szintén lévita város lett, a Jordántól K-re lévő három menedékváros egyike) és Szalka (5Mó 4:41–43; Jzs 9:10; 12:4, 5; 20:8, 9; 1Kr 6:64, 71). Csak Argób vidékén 60, fallal körbevett város volt. Ezen a tájékon ma is ókori városok romjai láthatók mindenütt (5Mó 3:3–5; lásd: ARGÓB 2.).

Salamon uralma idején Básán is a között a megbízottak által irányított, 12 körzet között volt, amelyek élelemmel látták el a király háznépét (1Ki 4:7, 13).

„A király útjának” nevezett főút, amely é–d. irányban húzódott a Jordán k. oldalán, áthaladt Básánon Astarót városánál. Amiatt, hogy Básánnak kedvező volt a fekvése, hogy rendkívül termékeny vidék volt, valamint hogy közel feküdt Damaszkuszhoz, a terület a katonai hódítások célpontja lett. Damaszkusz királya, Hazáel el is foglalta Básánt Jéhu uralkodásának az idején (kb. i. e. 904–877), ám a terület nyilván visszakerült az izraelitákhoz Joás uralkodása idején (2Ki 10:32, 33; 13:25), vagy legkésőbb II. Jeroboám napjaira (kb. i. e. 844–804) (2Ki 14:25). Péka uralkodása idején (kb. i. e. 778–759) Asszíria királya, III. Tiglát-Pilészer lerohanta egész Básánt (2Ki 15:29; 1Kr 5:26).

A száműzetés utáni időkben Básán görög fennhatóság alá került, majd a Római Birodalom egyik fő gabonatermesztő vidéke lett. Básánt négy területre osztották, és a Trakónitisz nevű ék. terület kivételével a többi terület valamelyest megőrizte az eredeti nevét: a Ny-on lévő Gaulanitis a Golán névből ered, a D-en fekvő Auranitis a Hauránból, a központi elhelyezkedésű Batanea pedig a Básán névből. A Trakónitiszra történő utaláson kívül (Lk 3:1) a Keresztény Görög Iratok nem ír Básánról. (Lásd: HAURÁN.)