DÁGON

A filiszteusok egyik istene. Júda, illetve Áser területén volt egy-egy „Bét-Dágon” nevű város (ezeket vélhetően Dágon istenről nevezték el), ami arra mutat, hogy mire Izrael elfoglalta az Ígéret földjét, addigra Dágon imádata már igencsak széles körben elterjedt volt Kánaánban (Jzs 15:41; 19:27). A feltevések szerint a filiszteusok a kánaánitáktól vették át Dágon imádatát.

A tudósok körében nincs egyetértés azt illetően, hogy honnan ered Dágon neve. Vannak, akik a héber dágh (hal) szóval hozzák összefüggésbe ezt a nevet, míg mások inkább úgy gondolják, hogy a héber dá·ghánʹ (gabona) szóhoz kapcsolódik. Az 1Sámuel 5:4-ben ez olvasható Dágon ledőlt szobráról: „csak a hal alakú rész [szó szerint: „csak Dágon”] maradt meg belőle”, a feje és a kézfejei pedig levágva hevertek mellette. Ebben a versben azt a héber szót, mely betű szerint ’Dágont’ jelent, többféleképpen adják vissza a bibliafordítások: „a dereka” (ÚRB, Kár.), „törzse” (Kat.), „Dágón teste” (IMIT), míg más fordítások úgy, hogy „halrész” (Le, Yg), „haltörzs” (Da), illetve „a hal alakú rész” (ÚV).

Dágon neve olykor előfordul a szentírási beszámolókban. Például egyszer Sámson Gázában nekifeszült egy Dágon imádatára szentelt ház két középső oszlopának, romba döntötte az épületet, és megölte az ott összegyülekezett filiszteusokat (Bí 16:21–30). Egy másik beszámolóban arról esik szó, hogy Asdódban a filiszteusok bevitték Dágon házába Jehova szent szövetségládáját győzelmi trófeaként. Dágon szobra arccal a földre esett a szövetségláda előtt, méghozzá kétszer is. A második alkalommal a szobor szét is tört. A papok és mindazok, akik Asdódban beléptek Dágon templomába, vigyáztak, nehogy rálépjenek a küszöbre, talán azért, mert attól féltek, hogy ezzel beszennyezik azt a területet, ahol a ledőlt istenük széttört darabjai feküdtek (1Sá 5:2–5). Amikor Isten a filiszteusokat fájdalmas aranyérbántalommal sújtotta, a földjüket pedig ugróegerekkel árasztotta el, a filiszteusok felismerték, hogy Izrael Istene kemény kézzel bánt velük és az istenükkel, Dágonnal (1Sá 5:6, 7; 6:5). Arról is olvashatunk a Szentírásban, hogy amikor a filiszteusok a Gilboán rátaláltak a megöltek között Saul királyra, levágták a fejét. Miután hírt vittek a bálványaik házaihoz és az otthon maradtaknak, Saul koponyáját odaerősítették Dágon házára (1Sá 31:8–10; 1Kr 10:8–10).

Lehetséges, hogy a filiszteusok magukkal vitték a csatába az istenüknek, Dágonnak a bálványait (2Sá 5:21).