LÁNY

Nőnemű utód; héberül bath, görögül pedig thü·gaʹtér (1Mó 5:4; Mt 14:6; Cs 21:9). A bibliai időkben nem számított akkora családi eseménynek egy lány születése, mint egy fiúé; a lányok helyzetét kevésbé becsülték meg, mint a fiúkét, és a nevüket sem jegyezték fel olyan gyakran (1Kr 2:34, 35). Ennek ellenére a szülők többsége gyengéden szerette a lányát, és védte az érdekeit. Jézus meggyógyította egy föníciai asszony lányát, és feltámasztotta Jairus lányát, amikor ez a szomorú anya, illetve apa kéréssel fordult hozzá (Mt 15:22–28; Lk 8:41, 42, 49–56).

A patriarchális társadalomban a lányoknak voltak bizonyos jogaik, kötelességeik, és korlátaik is. Különböző házimunkákkal bízták meg őket. A papok lányai ettek az áldozatok papoknak járó részéből (1Mó 24:16, 19, 20; 29:6–9; 3Mó 10:14). A lánygyermek az apja tulajdonában volt, amíg az hozzá nem adta valakihez (Jzs 15:16, 17; 1Sá 18:17, 19, 27), és mint ilyet akár zálogul adhatta, vagy eladhatta rabszolgának, csak nem idegennek (2Mó 21:7–10; Ne 5:2–5). Amíg a lány hajadon volt, az apja semmissé tehette a fogadalmait (4Mó 30:3–5). Az apának nem volt joga hozzá, hogy prostituálttá tegye a lányát, és ha a lányt megerőszakolták, az apa kártérítést követelhetett (2Mó 22:16, 17; 3Mó 19:29; 5Mó 22:28, 29). Előfordultak olyan esetek, amikor az apa felajánlotta szűz lányát (lányait) egy züllött csőcseléknek, hogy megóvja vendégét (vendégeit) (1Mó 19:6–8; Bí 19:22–24). Olykor a lányok is kaptak örökséget a fivéreikkel együtt, de Celofád öt lánya – akiknek az apja fiúgyermek nélkül halt meg – az ősatyái egész örökségét megkapta, azzal a feltétellel, hogy Manassé fiaihoz mennek feleségül, hogy a vagyon a törzsön belül maradjon (4Mó 36:1–12; Jzs 15:19; Jób 42:15). Ha egy lány elvált vagy megözvegyült, visszamehetett apja háznépéhez (1Mó 38:11; 3Mó 22:13).

Mindig közvetlen leányutódot jelent a „lány” szó vagy annak birtokos személyraggal ellátott formája?

A „lány” szót vagy annak birtokos személyraggal ellátott formáját nem csak a közvetlen utódra alkalmazták. Bizonyos körülmények között utalhatott például lánytestvérre (1Mó 34:8, 17), fogadott lányra (Esz 2:7, 15), menyre (Bí 12:9; Ru 1:11–13), unokára (1Ki 15:2, 10, ahol a „leánya” héber megfelelőjét, a bath szót a Mo és az ÚV ’unokának’ fordítja; lásd: 2Kr 13:1, 2) és leszármazottra (1Mó 27:46; Lk 1:5; 13:16).

Ezeken a közeli rokonokon kívül a „lány” szót, illetve annak birtokos személyraggal ellátott formáját használták még a nőkre általában (1Mó 6:2, 4; 30:13; Pl 31:29); egy bizonyos ország, nép vagy város asszonyaira (1Mó 24:37; Bí 11:40; 21:21); valamint a hamis istenek női imádóira (Ma 2:11). Kedvességet is kifejezhetett általa egy hatalommal bíró személy, vagy egy idősebb valaki egy fiatalabb nő iránt (Ru 3:10, 11; Mk 5:34). A bath szó különböző formáival továbbá utalhatnak egy fa ’ágaira’ (1Mó 49:22), és egy nagyobb város ’alárendelt városaira’ is (4Mó 21:25; Jzs 17:11; Jr 49:2). A Bibliában több mint 600-szor fordul elő a „lány” szó, sokféle jelentésben.