ELEMÓZSIÁS TARISZNYA
Olyan zsák vagy táska, amelyet leggyakrabban utazók, pásztorok és földművesek hordtak a vállukon; általában bőrből készült. Élelmet, ruházatot és egyéb szükséges dolgokat vittek benne, de ez a tarisznya különbözik attól a zsákocskától, vagyis erszénytől, melyet az övön alakítottak ki, és arany-, ezüst-, illetve rézpénzt tartottak benne (Mt 10:9; Mk 6:8). Dávid ’pásztortáskája’ minden bizonnyal ilyen elemózsiás tarisznya volt (1Sá 17:40). Amikor Jézus Krisztus kiküldte először a 12 apostolt, majd a 70 tanítványt, hogy prédikáljanak Izraelben, azt mondta nekik, hogy ne vigyenek magukkal elemózsiás tarisznyát (Mt 10:5, 9, 10; Lk 9:3; 10:1, 4). Azért mondta ezt, mivel tudta, hogy Jehova gondoskodni fog a szükségleteikről az izraelita társaik által, hiszen Izraelben megszokott volt a vendégszeretet. Jézus nem sokkal a halála előtt célzott rá, hogy a körülmények meg fognak változni a hatóságok ellenségessége miatt, ezért azt mondta a tanítványainak, hogy vigyenek magukkal erszényt és elemózsiás tarisznyát is. Mindemellett Isten Királyságát kellett először keresniük – ahelyett, hogy az anyagi szükségleteik miatt aggodalmaskodtak volna –, ezzel bizonyítva, hogy Jehova Istenre támaszkodnak, aki gondoskodik róluk a szolgálatuk végzésekor (Lk 22:35, 36; Mt 6:25–34).