HIVVITÁK

Egy nép, amelynek tagjai Hám fiától, Kánaántól származtak (1Mó 10:6, 15, 17; 1Kr 1:13, 15). Jákob patriarcha napjaiban hivviták laktak Sikem városában. Jákob fiai Simeon és Lévi vezetésével megöltek minden férfit Sikemben, és kifosztották a várost, amiért Hámor fejedelem fia, Sikem, beszennyezte a húgukat, Dínát (1Mó 34:1–29).

Amikor Izrael belépett az Ígéret földjére, a hivviták annak a 7 kánaánita nemzetnek az egyikét alkották, amelyről Isten megígérte, hogy elűzi előlük (2Mó 3:8, 17; 13:5; 23:23, 28; 33:2; 34:11). Jehova elmondta, hogy ezek a nemzetek népesebbek és erősebbek Izraelnél (5Mó 7:1). Mózes megparancsolta az izraelitáknak, hogy adják pusztulásra őket, és senkit se hagyjanak életben a városaik elfoglalásakor az utálatosságaik és hamis isteneik miatt. Azt is megmondta Isten, hogy ha nem így tesznek, akkor ezek a nemzetek csapda lesznek Izraelnek, és hogy Izrael akkor Isten nemtetszését vonja magára (3Mó 18:27, 28; 5Mó 18:9–13; 20:15–18).

A Biblia beszámol róla, hogy Józsué teljesen elpusztította ezeknek a nemzeteknek a városait (Jzs 10., 11.). A „Hermon[-hegy] lábánál, a Micpa földjén” élő hivviták azok közé a törzsek közé tartoztak, amelyek csatlakoztak a kánaánita királyokhoz, hogy szembeszálljanak Józsuéval Jábinnak, Hácor királyának a parancsára (Jzs 11:1–3). A hivviták azoknak a felsorolásában szerepelnek, akik Izrael ellen harcoltak, de vereséget szenvedtek (Jzs 9:1, 2; 12:7, 8; 24:11). Volt azonban a hivvita nemzetnek egy csoportja, amelyet megkíméltek (Jzs 9:3, 7). Ez a gibeoniak csoportja volt, akik nyilvánvalóan képviseltek három másik hivvita várost is. Csak ők félték Jehovát, és csak ők ismerték el, hogy Jehova harcol Izraelért. Egy fortély által sikerült elérniük, hogy szövetséget kössenek Izrael vezetőivel, így az izraeliták nem ölték meg őket, hanem Izrael szolgái lettek (Jzs 9:1–15, 24–27). Ez az egyik eset, amely által teljesedett Noénak a Kánaánra kimondott átka, amikor is a gibeoniak és a társaik ugyan nem lettek elpusztítva, de a szemiták rabszolgái lettek (1Mó 9:25–27).

Jehova úgy jelezte egyetértését azzal, hogy Izrael hűen megtartotta a szövetséget ezekkel a hivvitákkal, hogy harcolt Gibeon védelméért a szomszédos kánaánita nemzetekkel szemben, amelyek feljöttek a gibeoniak ellen az Izraellel kötött szövetségük miatt (Jzs 10:1–14). Ettől kezdve a gibeoniak békében éltek Izraellel (2Sá 21:1–6). A 2Sámuel 21:2-ben „amoriták”-nak nevezik őket, de ez nyilván abból ered, hogy gyakran az „amorita” szóval utaltak a kánaánita nemzetekre általánosságban véve, mivel az amoriták voltak az egyik leghatalmasabb törzs. (Lásd: AMORITÁK.) Józsué hódítása idején ezek a Jehova által helyeselt hivviták Gibeon városában laktak – amely Jeruzsálemtől nem messze, ÉNy-ra helyezkedett el –, valamint Kefirában, Beérótban és Kirját-Jeárimban. Gibeont úgy jellemzi a Biblia, hogy „nagy város volt, olyan, mint a királyi városok közül egy, nagyobb, mint Ai, és csupa erős férfiak lakták” (Jzs 10:2; 9:17).

Józsué halála után Izrael már nem űzte el a kánaánita nemzeteket, ahogyan Isten megparancsolta, sőt, az izraeliták még házasságra is léptek velük. Ezért a Biblia a következőkről számol be: „Ezek azok a nemzetek, amelyeket Jehova meghagyott, hogy próbára tegye általuk Izraelt. . .: a filiszteusok öt szövetséges fejedelmét, az összes kánaánitát, a szidóniakat és a Libanon-hegyen lakó hivvitákat, Baál-Hermon hegyétől egészen Hamát széléig . . . és [az izraeliták] kezdték az ő isteneiket szolgálni” (Bí 3:1–6).

E részlet alapján a hivviták hegylakók voltak a Libanoni-hegységben, és egészen az Ígéret földjének a legészakibb részéig megtalálhatók voltak (4Mó 34:8; Jzs 11:1, 3). Amikor Joáb és az emberei Dávid király parancsára népszámlálást tartottak, „eljutottak Tírusz erődjéhez és a hivviták. . . minden városába” (2Sá 24:7). Tírusz kétségkívül közvetlenül a hivviták területének a d. végénél volt.

Salamon az egész nemzetre kiterjedő építkezési programjában kényszermunkára fogott kánaánitákat, köztük hivvitákat is, amely munkát izraelita felvigyázók irányítottak. Ez további beteljesedése volt annak a prófétai átoknak, melyet Noé mondott ki Kánaánra (1Ki 9:20–23; 2Kr 8:7–10).

Hivviták, horiták, hurrik: Az 1Mózes 36:2 azt írja Cibeonról, Ézsau egyik feleségének a nagyapjáról, hogy hivvita. A 20. és 24. vers viszont a felsorolásban azt írja róla, hogy a horita Szeir leszármazottja. Lehet, hogy a „horita” szó a héber chór (lyuk) szóból ered, és pusztán azt jelentheti, hogy ’barlanglakó’. Ez kiiktatná az 1Mózes 36:2, valamint a 20. és 24. versek közötti látszólagos ellentmondást. (Lásd: HORITÁK.)

A régészek az ásatások során olyan ókori írásokra találtak rá, amelyeket a tudósok úgy értelmeztek, mint annak bizonyítékát, hogy egy nép, a hurrik, már a patriarchális időktől fogva Armenia, Anatólia és Szíria területén, valamint Palesztina bizonyos területein élt; úgy vélik, hogy ez a nép magában foglalta a hivvitákat, a horitákat és a jebuszitákat. Egyenlőséget tesznek a „horiták” és a „hivviták” között, és úgy gondolják, hogy valamiképp a hurrikat idővel hivvitáknak kezdték nevezni. Elméletüket nagyrészt nyelvi hasonlóságokra alapozzák, különösen a tulajdonnevek terén. A horita nevet ennélfogva a legtöbben úgy tekintik, hogy a „hurri” szóval rokon, és nem azt jelenti, hogy ’barlanglakó’.

Úgy tűnik azonban, hogy a Biblia határozottan különbséget tesz e törzsek között, és nem említi a hurri nevet. Ezért bölcs dolog megvárni, hogy legyenek még további bizonyítékok, mielőtt az ember bizonyító erejűnek fogad el egy ilyen azonosítást.