JÁBIN

(feltehetően: ’tisztán látó; értelmes, megértő’; v.: ’aki épít’):

Hácor kánaánita királyainak neve vagy címe lehetett.

1. Hácor királya abban az időben, amikor Józsué betört az Ígéret földjére. Jábin szövetséget kötött más északi kánaánita királyokkal, és sereget gyűjtöttek Izrael ellen, ’olyan népeset, mint a homokszemek, rengeteg lóval és harci szekérrel’. Egyesített seregeik Mérom vizeinél táborozva vereséget szenvedtek, amikor Józsué rajtuk ütött, utána pedig üldözte őket. Jábint akkor végezték ki, amikor később magát Hácort is elfoglalták és felgyújtották (Jzs 11:1–14; 12:7, 19).

2. Egy későbbi kánaánita király, aki a helyreállított Hácorból uralkodott; valószínűleg az 1-es számmal jelzett Hácor leszármazottja. „Kánaán királyának” nevezik, ami arra utalhat, hogy övé volt a főhatalom a kánaánita királyok között; a jelek szerint biztosan voltak olyanok, akikkel legalább szövetséges viszonyt ápolt. De az is lehet, hogy ez a kifejezés csupán megkülönbözteti őt más országok királyaitól. Jábin seregének, melyhez 900, vaspengével ellátott harci szekér is tartozott, Sisera volt a vezére, aki jobban előtérbe kerül a beszámolóban, mint maga Jábin (Bí 4:2, 3; 5:19, 20).

Jehova megengedte, hogy Jábin 20 éven át kegyetlenül elnyomja a hitehagyott Izraelt. De amikor az izraeliták Jehovához kiáltottak szabadulásért, ő Bárákot és Debórát adta nekik, hogy győzelemre vezessék őket Jábin serege fölött. Siserát a kenita Héver felesége ölte meg; Héver azelőtt békés kapcsolatban volt Jábinnal (Bí 4:3–22). Az izraeliták folytatták a hadakozást Jábinnal, és végül megölték (Bí 4:23, 24; Zs 83:9, 10).