MIGDOL

(torony):

1. Egy hely Egyiptomban, amely által behatárolták, hogy Pihahirótnál hol táboroztak le az izraeliták utoljára még azelőtt, hogy átkeltek a Vörös-tengeren. Azt az utasítást kapták, hogy „táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal” (2Mó 14:2; 4Mó 33:5–8). A tudósok általában úgy vélik, hogy Migdol valószínűleg a ’torony’ jelentésű héber migh·dálʹ szó egyiptomi kiejtése lehetett, és hogy kétségtelenül egy Egyiptom határán lévő katonai helyőrségre vagy őrtoronyra utal. Ám van rá bizonyíték, hogy több ilyen Migdol is volt az egyiptomi határ mentén; napjainkban három olyan falu is létezik, amelynek a neve Mastúl, amely a Migdol név jelenlegi egyiptomi formája (kopt eredetű). (Lásd még: 2-es számmal jelzett.) Bár az amarnai táblák egyike szóba hoz egy bizonyos Ma-ag-da-liʹ-t, de nem utal rá, hogy hol helyezkedhetett el. Mivel ma már nem ismert, hogy hol volt a többi hely, Pihahirót és Baál-Cefon, ezért Migdol elhelyezkedését sem tudni biztosan. Némelyek valószínűnek tartják, hogy a Gebel-Atáka magaslatán feküdhetett, ahonnan látni lehetett a Szuezi-öböl é. végét. Bár napjainkban nem tudni olyan bizonyítékról, amely ezt a helyszínt összekapcsolná a Migdol névvel, de egy ilyen hely nyilvánvalóan jó lehetett ahhoz, hogy őrtorony vagy határ menti helyőrség legyen ott.

2. Az a Migdol, amelyről Jeremiás és Ezékiel próféta tett említést mintegy 900 évvel a kivonulás után. Bár lehetséges, hogy ez ugyanaz a hely, mint amelyről a fentiekben beszéltünk, a legtöbb szövegmagyarázó úgy véli, hogy egy másik egyiptomi Migdolról van szó.

Ezékiel próféta megjövendölte, hogy rommá lesz Egyiptom, és hogy nyilvánvalóan Babilon teszi azzá, lesújtva rá „Migdoltól fogva Sziénéig, és Etiópia határáig” (Ez 29:10; 30:6). Mivel Sziéne az ókori Egyiptom legdélibb részén helyezkedett el, úgy tűnik, hogy ez a Migdol a legészakibb helység volt Egyiptomban, és így alakulhatott ki egy ahhoz hasonló leírás, mint a már jól ismert „Dántól fogva Beér-Sebáig” kifejezés, melyet Palesztinával kapcsolatban használtak (Bí 20:1). Miután Jeruzsálem i. e. 607-ben elesett, a zsidó menekültek Migdolban, Tahpanheszben, Nófban (Memfiszben) és Pátrosz földjén telepedtek le. De Migdolnak és más helyeknek is szembesülniük kellett Babilon királyának, Nabukodonozornak az ’emésztő kardjával’ (Jr 44:1; 46:13, 14).

Ezt a Migdolt az egyiptomi hieroglifikus szövegeken általában az ország ék. határát őrző erődítménnyel azonosítják. Egy i. sz. III. századból való útikönyv (Itinerarium Provinciarum Antonini Augusti) egy Magdolum nevű helyre utal, amely Péluszion közelében feküdt; ez utóbbi hely a Földközi-tenger partján helyezkedett el, amelyet Egyiptomra nyíló kapunak nevezhetnénk azok szemszögéből, akik Filiszteából érkeztek. Néhány tudós a Pélusziontól (Tell-el-Faramától) kb. 10 km-re D-DNy-ra elhelyezkedő Tell-el-Heirrel azonosítja ezt a Migdolnak nevezett, határ menti erődítményt, bár nem teljes bizonyossággal.