KVIRÍNIUSZ

Szíria római kormányzója annak az „összeírás”-nak az idején, melyet Augustus császár rendelt el, és aminek köszönhetően Jézus Betlehemben született meg (Lk 2:1, 2). Teljes neve Publius Sulpicius Quirinius volt.

A Chronographus Anni CCCLIIII elnevezésű, római konzulok nevét tartalmazó listán Quirinius neve i. e. 12-ben Messaláéval együtt szerepel (T. Mommsen [szerk.]: Chronica Minora. München, 1981, I. köt. 56. o.). A római történetíró, Tacitus röviden felidézi Quirinius történetét, amikor ezt mondja: „Ennek a Quiriniusnak, aki Lanuvium községből származott, semmi köze sem volt a Sulpiciusok régi és patriciusi nemzetségéhez, de fáradhatatlan katona lévén, serény szolgálataival az isteni Augustus alatt consulságot, majd miután elfoglalta Cilicián túl a homonadensisek erősségeit, triumphatori jelvényeket kapott[;] irányítóként az Armeniában parancsnokló Gaius Caesar mellé rendelték” (Évkönyvek. III. könyv, 48.). Quirinius i. sz. 21-ben halt meg.

Tacitus nem említi, hogy Quirinius milyen kapcsolatban állt Szíriával. Josephus zsidó történetíró akkor beszél Quirinius kormányzói megbízatásáról Szíriában, amikor arról ír, hogy vele egy időben Júdeában Coponius volt a római uralkodó. Josephus kijelenti: „Quirinius római szenátor, aki már valamennyi államhivatalt viselte és magas rangja miatt igen befolyásos ember volt, a császár parancsára néhány kísérőjével Syriába ment, részben, hogy törvényszéki tárgyalásokat tartson, részben pedig hogy a vagyonbecslést elvégezze. Vele együtt küldték ki a lovagrendi Coponiust, hogy átvegye Judeában a főhatalmat.” Josephus tovább megy, amikor elmondja, hogy Quirinius Júdeába érkezett – melyre a hatalma kiterjedt –, és elrendelte a vagyonbevallást. Ezt sokan sértésnek érezték, és kísérletet tettek egy lázadásra, mely nem járt sikerrel, és amelyet egyébként „a gaulani Judás” vezetett (A zsidók története. XVIII. könyv, 1. fej., 1.). Nyilvánvalóan ez az a lázadás, amelyre Lukács is utal a Cselekedetek 5:37-ben. Josephus beszámolója szerint ez „Octaviusnak Antoniuson aratott actiumi győzelme után a harminchetedik évben történt” (A zsidók története. XVIII. könyv, 2. fej., 1.). Ez azt jelentené, hogy Quirinius i. sz. 6-ban volt Szíria kormányzója.

Hosszú időn át a történelem Quiriniusnak csak egyedül ezt a szíriai kormányzóságát erősítette meg. Ám 1764-ben megtalálták Rómában a Lapis Tiburtinus néven ismert feliratot, amely ugyan nem említi Quiriniust név szerint, de olyan felvilágosítást tartalmaz, melyről a legtöbb tudós elismeri, hogy csakis Quiriniusra vonatkozhat (H. Dessau [szerk.]: Corpus Inscriptionum Latinarum. Berlin, 1887, 14. köt. 397. o., 3613. sz.). Tartalmazza azt a kijelentést, hogy midőn Szíriába tartott, másodszor lett kormányzó (v. legátus). Azok alapján a feliratok alapján, melyeket Antiókiában találtak, és amelyeken szerepel Quirinius neve, sok történész elfogadja, hogy Quirinius az időszámításunk előtti időkben is Szíria kormányzója volt.

Abban viszont bizonytalanok, hogy Szíria kormányzóinak a történelem által feljegyzett sorába hová illene bele Quirinius. Josephus Quintilius Varust említi úgy, mint aki Szíria kormányzója volt Nagy Heródes halála idején és az azt követő időszakban (A zsidók története. XVII. könyv, 5. fej., 2.; 9. fej., 3.). Tacitus is elmondja Varusról, hogy Heródes halála idején volt kormányzó (Korunk története. V. könyv, 9.). Josephus azt mondja, hogy Varus elődje Saturninus (C. Sentius Saturninus) volt.

Sok tudós tekintettel az arra vonatkozó bizonyítékra, hogy Quirinius egy korábbi időben is kormányzó volt, az i. e. 3–2-es éveket javasolja. Bár ez a dátum megnyugtatóan összhangban lenne a Biblia feljegyzésével, de az alap, amire a tudósok építik, hibás. Arról van szó ugyanis, hogy ők azért sorolják be Quiriniust kormányzónak azokra az évekre, mert uralmát Varus uralma utánra, ennélfogva Nagy Heródes halála utánra teszik, amihez az általánosan elfogadott, ámde téves i. e. 4-es dátumot használják. (Lásd: HERÓDES 1.: Halálának időpontja; KRONOLÓGIA.) (Ugyanezen oknál fogva, vagyis mert Heródes halálának i. e. 4-es, nem bizonyított dátumát használják, Varus kormányzásának idejét is i. e. 6–4-re teszik; uralmának hossza azonban csak feltételezés, mivel Josephus nem határozza meg a kezdetét vagy a végét.) A legerőteljesebb bizonyíték arra mutat, hogy Jézus i. e. 2-ben született. Így Quirinius kormányzóságának erre az évre vagy annak egy részére kellett esnie.

Egyes tudósok felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy a Lukács által használt szó, melyet rendszerint ’kormányzó’-nak fordítanak, a hé·ge·mónʹ szó. Ezt a görög kifejezést a római legátusok, prokurátorok és prokonzulok leírására használták, és alapvetően ’vezető’-t vagy ’vezető tisztségviselő’-t jelent. Némelyek ezért úgy gondolják, hogy abban az időben, melyre Lukács „első összeírás”-ként utal, Quirinius a császár különleges legátusaként szolgált Szíriában, és rendkívüli hatalommal bírt. Egy tényező, ami még segíthet az ügy megértésében, hogy Josephus egyértelműen utal arra, hogy Szíriában ketten uralkodtak, mivel beszámolójában két személyt említ, Saturninust és Volumniust, mint akik egy időben voltak „Syria. . . kormányzói” (A zsidók története. XVI. könyv, 9. fej., 1.; 10. fej., 8.). Ha tehát Josephus írása megfelel a valóságnak, miszerint Saturninus és Varus egymás után következő kormányzók voltak Szíriában, akkor lehetséges, hogy Quirinius egy időben volt kormányzó vagy Saturninusszal (ahogyan korábban Volumnius is), vagy Varusszal még Heródes halála előtt (ami vsz. i. e. 1-ben következett be). A The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge c. könyvben a következő vélemény olvasható: „Quirinius ugyanolyan viszonyban volt Varusszal, Szíria kormányzójával, mint később Vespasianus Mucianusszal. Vespasianus háborút viselt Palesztinában, amikor Mucianus Szíria kormányzója volt; és Vespasianus legatus Augusti volt, vagyis ugyanazt a címet viselte, és jogi értelemben pontosan ugyanolyan rangú volt, mint Mucianus” (1957, IX. köt. 375–376. o.).

Egy Velencében talált felirat (Lapis Venetus) utal egy népszámlálásra, melyet Quirinius tartott Szíriában. Arra azonban nincs mód, hogy megállapítsuk belőle, hogy ez a korábbi vagy a későbbi kormányzóságára utal (T. Mommsen, O. Hirschfeld és A. Domaszewski [szerk.]: Corpus Inscriptionum Latinarum. 1902, 3. köt. 1222. o., 6687. sz.).

Bizonyított, hogy Lukács pontos a történelmi dolgokban, így alapos okunk van arra, hogy tényként fogadjuk el, amikor Quiriniusra úgy utal, mint aki Jézus születése idején volt Szíria kormányzója. Jó, ha emlékezetünkben tartjuk, hogy Josephus – gyakorlatilag az egyetlen személy, aki a Biblián kívül információval szolgál – csak i. sz. 37-ben született, tehát majdnem négy évtizeddel Jézus születése után. Lukács viszont i. sz. 49-ben, amikor Josephus még csak 12 éves gyermek volt, már orvos volt, és Pál apostollal utazott. Kettejük beszámolója közül – már csak általánosságban véve is – valószínűleg Lukácsé a megbízhatóbb arra vonatkozóan, hogy Quirinius közvetlenül Jézus születése előtt volt Szíria kormányzója. Jusztinosz vértanú, egy i. sz. II. században élt palesztinai személy, római feljegyzésekre utalt bizonyítékként azt illetően, hogy Lukács pontos, amikor Quirinius (Küréniosz) kormányzóságát Jézus születése idejére teszi (Párbeszéd a zsidó Trifónnal. LXXVIII.). Nincs bizonyíték arra, hogy a korai történészek vagy akár korai kritikusok, például Kelszosz, valaha is kétségbe vonták volna Lukács beszámolóját.