SÁBA

1. Kús fiának, Raámának a felsorolásban elsőként megnevezett fia (1Mó 10:7; 1Kr 1:9).

2. Sém leszármazottjának, Joktánnak a fia (1Mó 10:21–30; 1Kr 1:17–23); a felsorolt bibliaversekben szereplő 13 arab törzs közül egy tőle származott. Lehetséges, hogy ebből a nomád törzsből valók voltak a Jób 1:14, 15-ben említett fosztogató „sabeusok”, akik rajtaütöttek a jószágokon.

3. Ábrahám és Ketura fiának, Joksánnak a két fia közül az egyik (1Mó 25:1–3; 1Kr 1:32). Ábrahám még életében elküldte a Keturától született utódait „kelet felé, a kelet földjére” (1Mó 25:6). Ezért úgy tűnik, hogy ez a Sába valahol Arábiában telepedett le.

4. Egy gazdag királyság, amely minden valószínűség szerint DNy-Arábiában volt. Különösen az aranyáról, illatszereiről és tömjénjéről volt ismert (1Ki 10:1, 2; Ézs 60:6; Jr 6:20; Ez 27:22). Nem lehet pontosan meghatározni, hogy honnan származik ennek a Sábának a népe, vagyis a sabeusok, ahogy gyakran a világi forrásokban utalnak rájuk. Sém vonalán két Sába is volt (SÁBA 2. és 3.), akik nyilvánvalóan Arábiában telepedtek le. Ám néhány modern tudós úgy véli, hogy ennek a királyságnak a népe Joktán ágáról való szemiták, vagyis Sém leszármazottai voltak Éber vonalán (1Mó 10:26–28). Magának Sábának és néhány fivérének a nevét D-Arábiában lévő helyekkel hozzák összefüggésbe. (Lásd: HACARMÁVET; HAVILA 4.)

Sába királysága néhány világi forrás szerint a mai Jemeni Köztársaság területén helyezkedett el. Fővárosa nyilvánvalóan Márib volt, úgy 100 km-re K-re Szanaától.

Mielőtt előrelépések történtek a tengeri hajózásban, és lehetővé vált, hogy ne legyen olyan veszélyes a hajózás a Vörös-tengeren, a kereskedők D-Arábiából, és valószínűleg K-Afrikából meg Indiából többnyire tevekaravánokkal közlekedtek Arábián át. Sába uralta a karavánutakat, és ismertté vált a tömjént, mirhát, aranyat, értékes köveket és elefántcsontot szállító kereskedőiről. A Biblia arról számol be, hogy ezek a kalmárok még Tíruszig is eljutottak (Ez 27:2, 22–24; Zs 72:15; Ézs 60:6). Egy Bételnél kiásott agyagpecséten talált szöveg is megerősíti, hogy kereskedelem folyt Palesztina és D-Arábia között. A máribi ásatásoknál talált leletek arra engednek következtetni, hogy a sabeusok viszonylag békés, kereskedő nép voltak. Fővárosukban volt egy óriási templom, amelyet a holdistennek szenteltek.

Sába királynője: Nem sokkal azután, hogy Salamon befejezett több építkezési munkát, meglátogatta őt „Sába királynője”, aki „hallotta Salamon hírét Jehova nevével kapcsolatban”. Ez a Bibliában meg nem nevezett királynő „lenyűgöző kísérettel, balzsamolajat, rengeteg aranyat és drágaköveket szállító tevékkel” érkezett Jeruzsálembe (1Ki 10:1, 2). Ahogyan utazott, és amilyen ajándékokat vitt, arra utal, hogy a DNy-Arábiában lévő Sába királyságából való volt. Ezt támasztja alá Jézusnak az a megjegyzése is, hogy ő „dél királynője” volt, és hogy „eljött a föld végső határairól” (Mt 12:42). A jeruzsálemiek szemszögéből a királynő csakugyan az akkor ismert világ távoli pontjáról érkezett (Zs 72:10; Jóe 3:8). Márib úgy 1900 km-re van Ecjon-Gebertől, amely a Vörös-tenger é. partján helyezkedik el.

Jézus azt mondta Sába királynőjéről, hogy azért jött, „hogy hallja Salamon bölcsességét” (Lk 11:31). Lenyűgözte mindaz, amit Salamon mondott, az, amit látott királysága virágzásából, és az is, hogy a király milyen bölcsen szervezte meg személyzetének a munkáját. Boldognak mondta a király szolgáit, hogy hallhatják a bölcsességét, és áldotta Jehovát, aki trónra ültette Salamont (1Ki 10:2–9; 2Kr 9:1–9). A királynő 120 talentum (46242000 dollár) aranyat, valamint balzsamolajat és drágaköveket adott Salamonnak. Salamon is adott neki annyi ajándékot, ami valószínűleg felülmúlta az általa hozott kincsek értékét. A királynő ezután visszatért a saját országába (2Kr 9:12, Kat., KNB).

Krisztus azt mondta, hogy ez az asszony feltámad majd az ítéletkor, és elítéli az első századi nemzedéket (Mt 12:42; Lk 11:31). Fárasztó utat tett meg, hogy hallja Salamon bölcsességét, a hitetlen zsidók viszont – akik azt állították, hogy Jehova szolgái – olyan valakit tisztelhettek Jézus személyében, aki nagyobb volt Salamonnál, mégsem figyeltek rá.