SIMEI
(feltehetően a Semája rövidített alakja; jel.: ’Jehova hallotta [odafigyelt]’):
1. Gerson (Gersom) másodikként megnevezett fia; Lévi unokája (2Mó 6:16, 17; 4Mó 3:17, 18; 1Kr 6:16, 17). A léviták számos simeita családja tőle származott (4Mó 3:21–26; 1Kr 23:7, 10, 11; Za 12:13).
2. Rúbenita férfi; az egyik leszármazottját, Beérahot, aki fejedelem volt, száműzetésbe vitte az asszír király, Tilgát-Pilnészer (III. Tiglát-Pilészer) (1Kr 5:1, 4–6).
3. Mérárita lévita (1Kr 6:29).
4. Gersonita lévita; Asáf ősatyja (1Kr 6:39, 42).
5. Benjáminita, akinek a kilenc fia (vagy leszármazottja) az ősatyák házainak fői voltak, és Jeruzsálemben éltek (1Kr 8:1, 19–21, 28). Úgy tűnik, Semának hívják az 1Krónikák 8:13-ban, ahol az Ajjalonban lévők családfőjeként szerepel.
6. Simeonita, Zakkur fia; 16 fia és 6 lánya volt (1Kr 4:24–27).
7. Dávid egyik bátyja (2Sá 21:21; lásd: SAMMAH 2.).
8. Gerson leszármazottja Ladánon keresztül. Dávid uralkodása idején Simei három fia (vagy leszármazottja) volt a léviták családjainak feje (1Kr 23:8, 9).
9. A lévita zenészek tizedik osztályának feje; Jedutun fia (1Kr 25:1, 3, 17).
10. Dávid szőlőinek gondviselője; rámai (1Kr 27:27).
11. Dávid király lojális támogatója, aki nem volt hajlandó csatlakozni Adóniához az összeesküvésben (1Ki 1:8). Feltehetően ugyanaz a Simei, akit Salamon király megbízottjának neveztek ki, hogy Benjámin területéről lássa el a királyt élelemmel. Ela fia (1Ki 4:7, 18).
12. Benjáminita, Bahurim falvából való. Simei, Gera fia, aki Saul király házának családjából való volt, éveken át ellenszenvet táplált magában Dáviddal szemben Saul halála után, és miután a háznépétől elkerült a királyság. Simei módot talált rá, hogy szabadjára engedje régóta visszafogott haragját, amikor Dávid és csapata épp menekült Jeruzsálemből Absolon lázadása miatt. Az Olajfák hegyétől valamelyest K-re Simei ott ment mellettük, köveket hajigált és port szórt rájuk, átkozva Dávidot. Abisai engedélyt kért Dávidtól, hogy hadd ölje meg Simeit, de Dávid ezt nem engedte meg; abban reménykedett, hogy Jehova talán áldássá változtatja Simei átkát (2Sá 16:5–13).
Dávid visszatértével megváltozott a helyzet, és Simei ezer benjáminitával elsőként ment elébe, meghajtotta magát Dávid előtt, és kifejezte, mennyire bánja bűnét. Abisai újfent meg akarta ölni, ám Dávid ismét nem engedte meg, s ez alkalommal meg is esküdött, hogy nem öli meg Simeit (2Sá 19:15–23). De halála előtt Dávid meghagyta Salamonnak, hogy ’vérrel bocsássa le ősz haját a seolba’ (1Ki 2:8, 9).
Salamon az uralkodásának kezdetén hívatta Simeit, és megparancsolta neki, hogy költözzön Jeruzsálembe, és megtiltotta neki, hogy elhagyja a várost, mert ha bármikor is ezt tenné, halálnak fia. Simei egyetértett ezekkel a feltételekkel, ám három évvel később mégis elhagyta a várost, hogy visszahozza két rabszolgáját, akik Gátba szöktek. Amikor Salamon meghallotta, hogy Simei semmibe vette a megállapodást, felelősségre vonta, amiért megszegte a Jehovának tett esküt, és megparancsolta Benájának, hogy végezze ki (1Ki 2:36–46).
13. Hémán lévita leszármazottja, aki megszentelte magát, és segített megszabadulni a tisztátalan tárgyaktól, amelyeket kivittek a templomból Ezékiás uralkodásának kezdetén (2Kr 29:12, 14–16). Valószínűleg ugyanaz, mint a 14-es számmal jelzett.
14. Lévita, a második, akire rábízták a nagylelkű adományokat és tizedeket, melyeket a templomba hoztak Ezékiás uralma idején (2Kr 31:11–13). Valószínűleg ugyanaz, mint a 13-as számmal jelzett.
15. Márdokeus ősatyja; Benjámin törzséből való (Esz 2:5).
16. Zorobábel kormányzó fivére; Júda törzséből való, Dávid leszármazottja (1Kr 3:19).
17. Egyike azoknak a lévitáknak, akik elbocsátották idegen feleségeiket és fiaikat, amikor Ezsdrás megfeddte őket, amiért idegenekkel kötöttek házassági szövetséget (Ezs 10:10, 11, 23, 44).
18., 19. Két izraelita (az egyik Hásumnak, a másik Binnuinak a fia), akik ugyancsak elküldték idegen feleségeiket és fiaikat (Ezs 10:33, 38, 44).