FŰZFA

(héb.: caf·cá·fáʹ):

Ennek a fának a héber elnevezése megfelel az arab szafszáf szónak, amely a fűzfát jelöli. Kétfajta fűzfa él Izraelben, az egyiknek a növénytani neve Salix alba, a másiknak pedig, amelyik a legelterjedtebb, Salix acmophylla.

A héber szó csak egyszer jelenik meg a Bibliában, az Ezékiel 17:5-ben. Itt arról olvashatunk, hogy Babilon királya az ország jelképes ’magvát’ – ez nyilvánvalóan Sedékiásra vonatkozik – mint „fűzfát a nagy vizek mellé” ültette. A fűzfák folyók, sekély vizű patakok mentén és egyéb nedves helyeken nőnek, ahol a dugványok hamar kihajtanak és gyorsan fejlődnek. Sohasem nőnek olyan magasra, mint a nyárfák, inkább akkorára, mint a bokrok vagy a kicsiny fák, és gyakran alkotnak bozótosokat a vízparton. Szépségük a keskeny, hosszú leveleikben rejlik, amelyek kecsesen hajladoznak a vékony vesszőkön és ágakon.