Az Istenbe vetett hit alapja

AZOK között a meghatározások között, amelyeket az egyik szótár ad a hitről, azt olvassuk: „Szilárd és feltétlen elhivése olyasvalaminek, amire nincs bizonyíték.” De ez a meghatározás valójában és pontosabban a hiszékenységre illik rá, mert a hiszékenység jelenti azt, hogy hajlandók vagyunk elhinni valamit bizonyítékok nélkül is. A hiszékenység valójában nem hit. A Teremtő Istenbe vetett hit, melyre a Biblia felszólít és amelyhez alapról is gondoskodik, világos bizonyítékon és józan érveken alapszik.

A tudósokról azt mondják, hogy hisznek az ismeretkörükhöz tartozó és azt irányító alapelvekben. A földműves a szerint jár el, amit az évszakok szabályos rendszerébe vetett hitnek lehet nevezni. Még számos példát hozhatnánk fel annak kimutatására, hogy az emberek hisznek és bíznak azon természeti ciklusok és törvények megbízhatóságában és rendszerességében, amelyek a világegyetemet kormányozzák. Valóban, ez a rendszeresség önmagában is egy értelmes, személyes Teremtő létezése mellett szól. Az égitestek mozgásának az ilyen természeti törvények alapján végzett mérése által a csillagászok képesek voltak meghatározni bizonyos bolygók létezését és helyzetét, még mielőtt valaha is látták volna azokat. Hasonlóképpen annak a törvényszerűségnek az alapján, amit az összes kémiai elemeket uraló periódusos rendszernek neveznek, egyes tudósok képesek voltak beszélni különleges elemek létezéséről és leírni tulajdonságaikat, mielőtt ezeket az elemeket felfedezték volna. Ezek a tudósok, földművesek vagy mások miért ne helyeznék a bizalmukat, sőt a hitüket ezeknek a természeti törvényeknek az Alkotójába?

Ami a „hit” szónak a bibliai használatát illeti, azt mondhatjuk, hogy az két fajta dologra vonatkozik: Először is a remélt dolgok bizonyosságára, olyan dolgokéra, melyeket nem láthatunk, mivel csak a jövőben lesznek meg. Másodszor a szellemi lények létezésében való hitre, mely szellemek az emberi szem számára láthatatlanok, mivel nincs anyagi testük; más szóval: Istenbe és az ő ígéreteibe vetett hitre. Ezért a Zsidók 11:1-ben ezt olvassuk (Új Angol Biblia): „Mi a hit? A hit ad tartalmat a reménységünknek és az teszi biztossá számunkra a nem látható valóságokat.” Ezért mondja a Biblia, hogy a keresztényeknek hit által kell járniuk, nem pedig látás által. — 2Kor 5:7.

Az Isten létezésében való hitet szilárdan megalapozhatjuk, ha elgondolkodunk a látható teremtésben megnyilvánuló erőn és bölcsességen, ami az anyagi világ rendjében és összhangjában jut kifejezésre. Minden értelmes személy egyetért azzal, hogy minden hatásnak (okozatnak) van megfelelő oka. Az óra az órás létezése mellett tanúskodik. Bárhová tekintünk tehát a világegyetemben — a rovar összetett szemétől a világűrben lévő hatalmas galaxisokig —, arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy egyszerűen lennie kell egy hatalmas és bölcs Alkotónak vagy Teremtőnek, aki mindezeket létrehozta.

Tény marad azonban az, hogy sok ember nem hisz Isten létezésében. És mivel ezek közül sokan tudósok, egyes emberek arra a következtetésre jutnak, hogy a Teremtő Isten létezésében hinni tudománytalan. Pedig nem az, amint a Pennsylvániai Egyetem egyik professzora egy alkalommal megjegyezte. A Bibliában megemlített csodák hihetőségét fejtegetve azt mondta, hogy ezeknél a tudomány által még fel nem ismert isteni erő jöhet számításba. „A legtöbb tudós nem keresztény — mondta —, de nem azért, mert tudós. A legtöbb üzletember vagy tudósító sem keresztény; az a valóság, hogy a legtöbb ember nem keresztény.”

Ide illik az a tudósítás, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg a New York-i Yournal American című lapban. Ez megállapította: „Számos éven át azt tartották, hogy a tudósok általában ateisták. De ma, . . . amikor a tudomány szinte életforma, ez az elmélet nem érvényes többé. Ezen a héten, a New York Yournal American megkérdezte az ország nyolc élenjáró tudósát, hogy mi a véleménye erről a kérdésről: ,Hisznek-e Istenben a tudósok?’ Válaszaikból egy alapvető felfogás világosan megmutatkozik: A világegyetemet valamilyen Isteni Hatalom hozta létre, alakította ki, amely kívül áll az ember hatáskörén. Ezen tudósok többsége már évekkel ezelőtt is kijelentette a nézetét erről a kérdésről. Azóta egyikük sem látott okot arra, hogy megváltoztassa nézetét.”

Wernher von Braun, űrhajó-szakértő, egyike annak a nyolc tudósnak, akire az imént utaltunk, azt válaszolta „Miért hiszek Istenben? Ennek fő oka egyszerű módon kifejezve a következő: Minden olyan jól rendezett és tökéletesen megteremtett dolognak, mint amilyen a földünk és a világegyetem, lennie kell egy Alkotójának, egy mesteri tervezőjének. Minden, ami olyan rendezett, olyan tökéletes, olyan pontosan kiegyensúlyozott, mint ez a teremtésmű, csak egy Isteni Eszme terméke lehet. Kell lenni egy Alkotónak; ez nem lehet másképp.”

Egy másik a nyolc tudós közül, dr. William Swann, a kozmikus sugárzás neves szakértője, hasonló módon fejezte ki magát: „A tudomány embere szereti különválasztani a tényeket a spekulációtól. Ha a világegyetemet mint egészet tekintjük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez értelmes tervezőre vall. Ezen azt értem, hogy a világegyetem hatalmas méretekben mutatja fel ugyanazt a működési összhangot és tervezési hatékonyságot, mint amire egy mérnök törekszik a legkisebb vállalkozásában is.”

Hasonló kijelentést tett az egyik népszerű folyóiratban dr. Warren Weaver tudós, az egyik legkiválóbb amerikai matematikus: „A tudomány minden új felfedezése további feltárása annak a rendnek, amelyet Isten épített be a Világegyetemébe. Isten méltósága és hatalma csak növekszik, amikor megnyilvánul az értelme és a rendje.”

Ott van azután Sir Isaac Newton tanúbizonysága, akiről azt mondták, hogy „a legnagyobb tudományos elme, akit valaha is látott a világ”. Hogy az egyik legfrissebb kiadású életrajzából idézzünk: „Newton a természet kutatását majdnem kizárólag az Isten ismeretére irányította”, és „annyiban foglalkozott tudománnyal, amennyiben az megtaníthatott valamit az embereknek Istenről.” Mindezek a tanúbizonyságok, amelyekből ezret is idézhetnénk, megegyeznek Pál apostol ihletett szavaival, melyek szerint Isten „láthatatlan tulajdonságai a világ teremtésétől kezdve megláthatók, mivel a teremtett dolgokból észlelhetők; még az ő örökkévaló hatalma és istensége is, úgyhogy ők [akik szavakkal vagy tettekkel tagadják Isten létezését] nem mentegethetők”. — Róma 1:20, UV.

AZ ISTENBE VETETT IGAZ HIT MEGKÖVETELI AZ ISTENI KINYILATKOZTATÁST

Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy nem elég csupán hinni Isten létezésében. Ez nem ugyanaz, mint igazi és élő hittel rendelkezni magával Istennel kapcsolatban. Például egy 1976 végén nyilvánosságra hozott közvéleménykutatási eredmény szerint az ausztrálok 76 százaléka „hisz Istenben”. De valóban hisznek-e abban, amit Isten mond és amit Isten tesz, vagy csupán abban hisznek, hogy Ő létezik? A bibliaíró Jakab szerint még a gonosz angyalok, démonok vagy ördögök is elhiszik, hogy Isten létezik — és rettegnek. Nyilvánvaló tehát, hogy nincs Istenbe vetett hitük. (Jak 2:14, 19) Az Istenbe vetett igazi hit nem csupán abból áll, hogy elhisszük a létezését, hanem azt is jelenti, hogy bizalommal vagyunk Isten mint személy iránt és Őbenne bizakodunk. Amint a Biblia mondja: „Hit nélkül pedig lehetetlen neki tetszeni, mert aki Istenhez közeledik, hinnie kell, hogy Ő van, és [azonkívül] megjutalmazója lesz azoknak, akik buzgón keresik Őt.” (Zsid 11:6, UV) A hit nemcsak az elmét, hanem a szívet is érinti, vagyis az egész embert.

Természetesen az Istenbe vetett szilárd hit megköveteli tőlünk, hogy messzebb menjünk az úgynevezett „Természet könyvének” tanulmányozásánál. Jóllehet a „természet”, a teremtés képes tanúskodni Isten méltóságáról, bölcsességéről és hatalmáról, nem képes választ adni olyan kérdésekre, mint például: Mi a neve Istennek? Miért teremtett minket és mikor? Mi az élet célja? Mi a végső rendeltetésünk? Melyek az Isten iránti és embertársaink iránti feladataink? Miért olyan zűrzavaros ez a világ? Mit követel tőlünk Isten, ha szeretnénk túlélni a küszöbön álló világkatasztrófát, melyet az Igéje megjövendöl?

Gondold csak el: A Teremtő megadta nekünk azt a képességet, hogy gondolkozzunk, hogy mérlegeljünk, hogy felhasználjuk a képzelőerőnket és a fentiekhez hasonló kérdéseket tegyünk fel. Ő bizonyára nem szeretne azzal gyötörni minket, hogy válasz nélkül hagyja ezeket a kérdéseinket, ugyebár? Valóban, Isten a szívünkbe és az elménkbe ültette a tudás iránti szomjúságot, amelyet csak Ő képes kielégíteni. Nem arra kell-e következtetnünk ebből, hogy Isten ki is elégíti az ilyen dolgok iránti tudásszomjunkat? Hiszen Isten más természetes vágyakat is plántált belénk: az étel és ital utáni vágyat, a szép látványok és hangok iránti vágyat és így tovább. És vajon nem gondoskodott-e arról, hogy megfelelő erőfeszítés mellett kielégüljön az éhségünk és a szomjúságunk? Ezenkívül a Teremtő gondoskodott az értelemmel nem rendelkező teremtmények minden szükségletéről is. Vajon kevésbé szereti értelmes emberi teremtményeit? Csak logikus dolog, hogy gondoskodik a válaszról is: mégpedig isteni kinyilatkoztatás által. A Biblia éppen ennek a kinyilatkoztatásnak állítja magát, és ha megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy valóban megfelel az isteni kinyilatkoztatás követelményeinek.

A Bibliát joggal nevezik a civilizáció és a szabadság fáklyájának. Az olyan részei, mint a Tízparancsolat, a Hegyi Beszéd, Zsoltárok és a Példabeszédek önmagukban is elegendők ahhoz, hogy a Bibliát elsőrendű könyvnek minősítsük. A Tízparancsolatot például gyakran hasonlították Hammurabi törvénygyűjteményéhez, mintha a Parancsolatok a törvénygyűjtemény mintája nyomán készültek volna. De semmi sem áll olyan távol az igazságtól, mint ez. A Parancsolatok Jehova Isten imádatát hangsúlyozzák; Hammurabi törvénygyűjteménye csupán világi dolgokat. És még a világi ügyekkel kapcsolatban is nagy az eltérés. A Tízparancsolat nemcsak hogy tiltja a gyilkosságot, hanem a mózesi törvény többi része halálbüntetéssel sújtja a szándékos gyilkosságot, és különbséget tesz szándékos gyilkosság és nem szándékos emberölés között. (4Móz 35:9-34) Ezzel ellentétben, amint azt az Encyclopædia Britannica hangsúlyozza, Hammurabi „törvénygyűjteményéből furcsa módon hiányzik a szándékos gyilkosság fogalma, és bizonytalanság uralkodik azt illetően, hogy miként büntetik azt vagy ki hajtja végre a büntetést”: (Encyclopædia Britannica, 1971-es kiadás 11. kötet, 43. oldal) Figyeljük meg továbbá a Tízparancsolat utolsó parancsolatát: „Ne kívánd . . . !” (2Móz 20:17) Ez a törvény egyedülálló a joggyakorlat történetében. Ez a törvény a bűn gyökeréig hatol, érvényre juttatása mégis nagymértékben magától az egyéntől függ!

A Biblia logikusan kezdődik a teremtési beszámolóval. Elmondhatjuk róla, hogy elébe vágott Albert Einstein kívánságának, aki egyszer kijelentette: „Szeretném tudni, hogyan teremtette Isten ezt a világot . . . Szeretném megismerni az ő gondolatait.” Noha általában nem értékelik ezt a tényt, a Biblia teremtési beszámolója összhangban van számos mai tudós elképzelésével.

Erre vonatkozóan figyeljük meg az egyik élenjáró amerikai geológus, Wallace Pratt szavait: „Ha engem, a geológust, felkérnének arra, hogy röviden magyarázzam meg a föld keletkezésére és a rajta levő élet kialakulására vonatkozó modern elméletünket egy egyszerű pásztornépnek, mint amilyen népnek a Genezis könyvét szánták, aligha tudnék mást tenni, mint szorosan követni a Genezis első fejezetének nyelvezetét.” A teremtési napok hosszúságával kapcsolatban pedig, amelyeket a Genezis megemlít, ez a tudós élesen felteszi a kérdést: „Nem arról biztosít-e a Biblia bennünket, hogy a Teremtőnél ,egy nap annyi, mint ezer esztendő és ezer esztendő, mint egy nap’?” Honnan szerezte a Genezis írója ezt az információt és értelmezést, ha nem isteni sugallat által?

Ami ennél is több, a Biblia írói olyan őszinteségről tesznek tanúbizonyságot, amely hitelesnek minősíti beszámolóikat. Így tehát senki sem tulajdoníthat nekik bármiféle tisztességtelen indítékot. Vegyük figyelembe, mit mond a Biblia még a hit nagy embereinek hibáiról és hiányosságairól is. Elmondja, hogy Noé lerészegedett; Júda pátriárkának viszonya volt egy nővel, akiről azt hitte, hogy templomi prostituált; Mózes elveszítette az önuralmát; Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, ami Betsabé férjének halálát vonta maga után; Jézus apostolai versengtek egymással. Amikor a Biblia ilyen őszintén leírja ezeknek a hithű férfiaknak nemcsak az erényeit, hanem a hibáit is, bizonyára magán viseli a becsületesség és az igazság bélyegét.

Mennyire élethű a Bibliában az emberi természet leírása! A hatezer év alatt alig történt benne változás. Például már az Isteni Feljegyzés kezdetén szembetalálkozunk az irigység emberi gyengeségével. Ádám és Éva elsőszülött fia megöli testvérét irigy dühében. Később, a történelem során hasonló irigység indította József féltestvéreit arra, hogy megszabaduljanak tőle. Saul királyt Dávid népszerűsége és sikerei annyira iriggyé tették, hogy megpróbálta megölni őt. Az élet valóságainak ábrázolásában — a felsorolt példákban és számos más esetben is — igaznak bizonyult a bibliai beszámoló.

Ezenfelül joggal elvárhatjuk, hogy a Biblia — mint Isten kinyilatkoztatása az emberiség számára — az összes könyvek közül a legszélesebben elterjedt és a legtöbb nyelven megjelent legyen, hogy a földön élő lehető legtöbb ember juthasson hozzá. És azt láthatjuk, hogy ez valóban így is van. A Bibliából vagy annak egyes részeiből csupán 1975-ben egyharmad milliárd példányt terjesztettek el, és a Biblia, egészben vagy részben 1575 nyelven kapható.

A legnyomósabb érv azonban arra vonatkozólag, hogy a Biblia valóban az Isteni Kinyilatkoztatás — amit a Biblia többször is állít önmagáról — sok-sok jövendölésének beteljesedése. A héber próféták előre bejelentették Jézus Krisztus születésének, nyilvános tevékenységének és halálának legapróbb részleteit. Ezek közé tartozik a születésének helye, a tények, amelyek Messiásként való megjelenését, három és féléves nyilvános pályafutását, a fogadtatását, valamint halálát és feltámadását jellemzik.a És jegyezzük meg, hogy amiként az Istenbe vetett hit azt jelenti, hogy hiszünk az ő Igéjében, a Bibliában is, ugyanígy a Bibliában való hit azt jelenti, hogy hiszünk Jézus Krisztusban mint az emberiség Megmentőjében és az Isten Királysága Királyában.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 15. oldalon]

„Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy nem elég csupán hinni Isten létezésében. Ez nem ugyanaz, mint igazi és élő hittel rendelkezni magával Istennel kapcsolatban.”

[Oldalidézet a 18. oldalon]

,A legnyomósabb érv azonban, amiért elfogadjuk a Biblia azon állítását, hogy az Isteni Kinyilatkoztatás, az oly sok jövendölésének beteljesedése.’

[Táblázat a 16–17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Itt látható az elemek periódusos rendszeréből vett információ. Az anyag azonossága miatt a tudósok képesek voltak egyes specifikus elemek létezéséről beszélni és leírni azok tulajdonságait, még mielőtt ezeket az elemeket valaha is elkülönítették volna. Az anyag ilyen azonossága vajon véletlenül jött létre?

1 Hydrogen 1

2 Helium 2

3 Lithium 2-1

4 Beryllium 2-2

5 Boron 2-3

6 Carbon 2-4

7 Nitrogen 2-5

8 Oxygen 2-6

9 Fluorine 2-7

10 Neon 2-8

11 Sodium 2-8-1

12 Magnesium 2-8-2

13 Aluminum 2-8-3

14 Silicon 2-8-4

15 Phosphorus 2-8-5

16 Sulfur 2-8-6

17 Chlorine 2-8-7

18 Argon 2-8-8

19 Potassium 2-8-8-1

20 Calcium 2-8-8-2

21 Scandium 2-8-9-2

22 Titanium 2-8-10-2

23 Vanadium 2-8-11-2

24 Chromium 2-8-13-1

25 Manganese 2-8-13-2

26 Iron 2-8-14-2

27 Cobalt 2-8-15-2

28 Nickel 2-8-16-2

29 Copper 2-8-18-1

30 Zinc 2-8-18-2

31 Gallium 2-8-18-3

32 Germanium 2-8-18-4

33 Arsenic 2-8-18-5

34 Selenium 2-8-18-6

35 Bromine 2-8-18-7

36 Krypton 2-8-18-8

37 Rubidium 2-8-18-8-1

38 Strontium 2-8-18-8-2

39 Yttrium 2-8-18-9-2

40 Zirconium 2-8-18-10-2

41 Niobium 2-8-18-12-1

42 Molybdenum 2-8-18-13-1

43 Technetium 2-8-18-13-2

44 Ruthenium 2-8-18-15-1

45 Rhodium 2-8-18-16-1

46 Palladium 2-8-18-18-0

47 Silver 2-8-18-18-1

48 Cadmium 2-8-18-18-2

49 Indium 2-8-18-18-3

50 Tin 2-8-18-18-4

51 Antimony 2-8-18-18-5

52 Tellurium 2-8-18-18-6

53 Iodine 2-8-18-18-7

54 Xenon 2-8-18-18-8

55 Cesium 2-8-18-18-8-1

56 Barium 2-8-18-18-8-2

57 Lanthanum 2-8-18-18-9-2

58 Cerium 2-8-18-20-8-2

59 Praseodymium 2-8-18-21-8-2

60 Neodymium 2-8-18-22-8-2

61 Promethium 2-8-18-23-8-2

62 Samarium 2-8-18-24-8-2

63 Europium 2-8-18-25-8-2

64 Gadolinium 2-8-18-25-9-2

65 Terbium 2-8-18-27-8-2

66 Dysprosium 2-8-18-28-8-2

67 Holmium 2-8-18-29-8-2

68 Erbium 2-8-18-30-8-2

69 Thulium 2-8-18-31-8-2

70 Ytterbium 2-8-18-32-8-2

71 Lutetium 2-8-18-32-9-2

72 Hafnium 2-8-18-32-10-2

73 Tantalum 2-8-18-32-11-2

74 Tungsten 2-8-18-32-12-2

75 Rhenium 2-8-18-32-13-2

76 Osmium 2-8-18-32-14-2

77 Iridium 2-8-18-32-15-2

78 Platinum 2-8-18-32-17-1

79 Gold 2-8-18-32-18-1

80 Mercury 2-8-18-32-18-2

81 Thallium 2-8-18-32-18-3

82 Lead 2-8-18-32-18-4

83 Bismuth 2-8-18-32-18-5

84 Polonium 2-8-18-32-18-6

85 Astatine 2-8-18-32-18-7

86 Radon 2-8-18-32-18-8

87 Francium 2-8-18-32-18-8-1

88 Radium 2-8-18-32-18-8-2

89 Actinium 2-8-18-32-18-9-2

90 Thorium 2-8-18-32-18-10-2

91 Protactinium 2-8-18-32-20-9-2

92 Uranium 2-8-18-32-21-9-2

93 Neptunium 2-8-18-32-22-9-2

94 Plutonium 2-8-18-32-24-8-2

95 Americium 2-8-18-32-25-8-2

96 Curium 2-8-18-32-25-9-2

97 Berkelium 2-8-18-32-26-9-2

98 Californium 2-8-18-32-28-8-2

99 Einsteinium 2-8-18-32-29-8-2

100 Fermium 2-8-18-32-30-8-2

101 Mendelevium 2-8-18-32-31-8-2

102 Nobelium 2-8-18-32-32-8-2

103 Lawrencium 2-8-18-32-32-9-2

104 Rutherfordium

105 Hahnium

Atomszám 79

Arany

Az egyes pályák elektronjainak száma, a maghoz legközelebb állóval kezdve.

[Kép a 14. oldalon]

Még Darwin is elismerte: „Azt feltételezni, hogy a szem . . . természetes kiválasztódás által alakulhatott ki, nyíltan bevallom, a legnagyobb fokú képtelenségnek látszik.” — „A fajok eredete”, 190. oldal.