Az igazságtalanság terhének viselése

„Erőszak és elnyomás van előttem; a viszály és veszekedés egyre emelkedik. Ezek jelenlétében laza a törvény, egyáltalán nem szolgáltatnak jogosságot; mert a gonosz bekeríti az igazságost, ezért a jogosság kiforgatva halad előre.” — Hab 1:3, 4, „The New Berkeley Version” (Az Új Berkeley Változat)

 1. Hogyan írja le őszintén a Prédikátor 1:15 az emberi ügyek állapotát?

ELNYOMÁS, igazságtalanság és részrehajlás nagyon általános a világon. Egy sereg hibás dolgot egyszerűen nem lehet helyrehozni, számtalan hiba van az emberi ügyekben. Az ősi idők egyik legbölcsebb uralkodója, Salamon király mondotta: „Amit görbére csináltak, nem lehet kiegyenesíteni, ami hiányzik, sehogy sem lehet megszámolni.” — Préd 1:15.

AZ IGAZSÁGTALANSÁG BIZONYÍTÉKAINAK LEHANGOLÓ HATÁSAI

 2. Mit kérdeztek néha az igazságszeretők és miért?

² Igazságérzete következtében sok ember nagyon lesújtónak tanúsítja olyan becstelen emberek látszólagos sikerét, akik nem tisztelnek sem Istent, sem embert. Habakukhoz, a héber prófétához hasonlóan más igazságszeretők is megkérdezik időnként, hogy: ‚Miért nem tesz Isten valamit?’ — Hab 1:2-4.

 3. a) Hogyan reagáltak egyesek a gonosz emberek látszólagos virágzására? b) Ki volt Asáf? c) Mit ismert ő be életének egy különös szakaszáról?

³ Mivel Isten néhány szolgája számára zavaró hatással volt szembenézni az igazságtalansággal, komolyan kezdte kétségbe vonni a becsületes élet értékét. Ez történt Asáffala is, a Dávid király idejében élt kiváló lévita zenésszel. ő olyan dallamokat komponált, amelyeket évszázadokig használtak a közös imádatban. (2Krón 29:30) Hémánnal és Jedutummal együtt Asáf is ,prófétált a hárfákkal, a húros hangszerekkel és a cimbalmokkal’. (1Krón 25:1) Az ilyen prófétálásuk nyilvánvalóan magába foglalta dicséreteiket és hálaadásaikat, amelyeket hangszeres zenével kísértek. Valószínűleg Asáf, Hémán és Jedutum a próféciákra jellemző érzéssel és intenzitással végezték ezt. Azonfelül kifejezéseik, amelyeket megzenésítettek, komoly, fontos üzeneteket közvetítettek az izraelitáknak. Asáf valóban nagy tiszteletnek örvendett. Mégis, életének bizonyos szakaszán komoly szellemi veszedelembe került. Egyik ihletett énekében a 73. zsoltárban Asáf közli: „Lábaim majdnem félreléptek, lépéseim csaknem elcsúsztak.” — 2. vers.

 4. A Zsoltárok 73:3-9 szerint mit látott Asáf, amit lesújtónak talált?

⁴ Mit látott Asáf, ami annyira kimozdította egyensúlyából? A felelet a 73. zsoltár 3-9-ig található. Mikor Asáf megfigyelte a gonoszok virágzását, irigység támadt fel benne. A lelkiismeretlen emberek büszkék voltak a csalárd eszközökkel felhalmozott gazdagságukra. Törvénytelenségük ellenére láthatóan jól ment a dolguk. Külső megjelenésük teljesen azt mutatta, hogy békének és biztonságnak örvendenek. Valóban, a gonosz életmódjuk ellenére, ,nem voltak halálos fájdalmaik’; sőt életük látszólag békés véget ért, rettenetes halálgyötrelem nélkül. Elegendő ennivalóval rendelkeztek, különösebb egészségi problémák nélkül, amelyek akadályozták volna az étel élvezetét. Szemeik nem voltak beesettek a táplálékhiány miatt, hanem „kidülledtek a kövérségtől”. Ezek az emberek szégyentelenül gyakorolták gonosz útjukat. Önteltségük vagy gőgjük szinte díszükké vált, mint egy „nyaklánc”. Oly sok volt az erőszakos cselekedetük, hogy ,beburkolta őket, mint egy köpeny’. Minden időben erőszakba öltözködtek. Sikeresek lévén igazságtalan terveik kivitelében, ,felülmúlták szívük elképzeléseit’. Ez felbátorította őket, hogy kibeszéljék csalárd eljárásaikat „emelkedett stílusban”, szemtelen, gőgös módon. ,Szájukat az égbe képzelik, s nyelvük a földön jár körül.’ Nem tisztelnek senkit, sem a mennyben, sem a földön. Nyelvük zabolátlan maradt és szájuk okádja, ami nyelvüknek kedves.

 5. Hogyan mutatják a Zsoltárok 73:10, 11 szaval, hogy Asáf nem az egyedüli volt, akit ellenségesen érintett az, hogy látta a gonoszokat előrehaladni a törvénytelenségben?

⁵ Asáf nyilván nem az egyedüli, akit fájdalmasan érintett, amit tapasztalt. Tovább így folytatja: „Ezért hozza vissza ide a népét, és a tele vizek kicsordultak számukra. És azt mondták: ,Hogyan tudná meg ezt Isten? És van-e a Legfelségesebb-ben értelem?”’ (Zsolt 73:10, 11) Amikor elgondolkoznak arról az útról, amelyen a gonoszokat látják járni törvénytelenségükben, az igazak ezt nyugtalanítónak találják. Nem tudnak szabadulni e gondolattól. Újra és újra eszükbe jut. Olyan hatással van rájuk, mintha valami keserű italt innának. Ez indítja őket e kérdésre: ,Hogyan tűrheti el Isten ezeket a dolgokat? Vajon nem látja, mik mennek végbe?’b

 6. Mi indította Asáfot arra a gondolatra, hogy hiábavaló Jehovát szolgálni?

⁶ Összehasonlítva a saját sorsát a törvénytelenek virágzó állapotával Asáf így kiáltott fel: „Bizonyára hiába tisztítottam meg szívemet és mostam meg kezeimet magában az ártatlanságban. Mert csapások sújtottak naphosszat és fenyítések minden reggel.” (Zsolt 73:12-14) A zsoltáros tehát valósággal azt gondolta, hogy hiábavaló dolog becsületes életet folytatni. Mialatt a gonoszok virágzásnak örvendtek, ő állandó csapásokkal küzdött. Úgy érezte, hogy Isten fenyítette vagy korholta minden reggel. A gonoszok ellenben úgy tűntek föl, mint akik nyertek legnagyobb gonoszságukból.

 7. Miből tűnik ki a zsoltárosnak az a felismerése, hogy helytelen az a nézet, amely szerint Jehova szolgálata értéktelen?

⁷ Mindazonáltal Asáf felismerte, hogy helytelen volt részéről engedni az ilyen gondolatoknak. Azt mondta: „Ha engedtem volna magamat ily módon beszélni, elárultam volna Isten családját. Ezért hozzáláttam, hogy átgondoljam ezt, de túl nehéznek találtam részemről.” (Zsolt 73:15, 16, Új Angol Biblia) Igen, a zsoltáros felismerte, hogy az a nézete, mely szerint Isten szolgálata hiábavaló, valójában hűtlenné tette őt a hűségesek iránt. Azután, a kételyeinek nyílt hangoztatása még alááshatta mások hitét is. Bár Asáf megpróbálta helyreigazítani gondolkozását, egyszerűen nem tudott belenyugodni abba, hogy a gonoszok nyernek a gonoszságukkal, mialatt az igazságosak szenvednek.

HOGYAN KERÜLHETJÜK EL AZ EGYENSÚLY ELVESZTÉSÉT

 8. a) Hova ment a zsoltáros helyreigazítani gondolkozását? b) Mit tegyünk, ha túlságosan zavarnak a dolgok, amiket látunk?

⁸ Mit tett a zsoltáros gondolkozásának helyrehozása érdekében? Asáf elment a szentélybe. Ott az összegyűlt imádók között jutott el annak felismerésére, hogy mi vár a gonosztevőkre. (Zsolt 73:17) Ha téged is zavar, amit látsz, keresd a választ azoknál, akik egész szívűek próbálnak lenni Isten szolgálatában. Mit kezdett érzékelni Asáf? Így olvassuk: „Bizony sikamlós talajra tetted őket [Jehova]. Romlásba döntöd őket. Ó, hogyan váltak megdöbbenés tárgyaivá egy pillanat alatt! Hogyan értek véget, végük lett hirtelen rémületükben. Mint az álom az ébredéskor, ó Jehova, úgy tünteted el az ő képüket, mikor felkelsz.” — Zsolt 73:18-20.

 9. A Zsoltárok 49:7-13 és a 73:18-20 szerint mit kell felismernünk a gonoszok nyilvánvaló virágzásáról?

⁹ A zsoltáros ezen szavai feltárnak egy lényeges pontot, amely segít nekünk elviselni egy istentelen világrendszer igazságtalanságait. A gonoszok látszólagos virágzása csak átmeneti, ideiglenes. Mivel életük a romlandó anyagi javak köré összpontosul, „sikamlós talajon” állnak, félelmetes összeomlás állandó veszélyében élnek, amely hirtelen, figyelmeztetés nélkül érheti őket. Ha hamarabb nem, hát öregkorban elragadja őket a halál és hamisan szerzett nyereségük nem tud hosszabb életet biztosítani számukra. (Zsolt 49:7-13) Virágzásuk olyan lesz, mint gyorsan tovatűnő álom. Sőt az is lehet, hogy őket az igazságszolgáltatás sokkal hamarabb eléri, mint az öregkor. Isten változhatatlan törvénye hatályba lép ellenük: „Amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gal 6:7) Mivel hátat fordítottak a Legfelségesebbnek, az Egyetlennek, aki segíthetne rajtuk, a csapás teljes terjedelmében zúdul le rájuk. Teljes reménytelenségben hagyatnak, segítség és vigasz nélkül. Amikor Jehova így fölkel ellenük, olyan megvetéssel fogja tekinteni „képüket”, pompájukat és állásukat, mint valami értéktelent.

10. A gonoszok látható sikerével kapcsolatban mit kell elménkben tartanunk Isten szándékára vonatkozóan?

¹⁰ Éppen ezért az alatt az idő alatt, míg az igazságtalanság, törvénytelenség és elnyomás virágozni látszik, sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a gonosz valójában nem tud elmenekülni sehova sem. Jehova Isten figyelembe veszi, mi történik és engedi, hogy a dolgok nagy céljának megfelelően működjenek. Időnként vannak olyan emberek, akik rossz útra tévednek és ezért szenvedést tapasztalnak, de észretérnek és őszinte bűnbánattal a Teremtőhöz fordulnak. (2Pét 3:9) Másrészt, ha megkeményítik magukat a gonosz útjukon, minden szemlélő előtt nyilvánvalóvá válik, hogy Isten ítéletének végrehajtása igazságos ellenük, tökéletesen igazolt. — Hasonlítsd ezt össze a Róma 9:14-24-gyel!

11. Milyen időszempont segít nekünk türelmesen várni Jehova Istenre, hogy helyrehozza az igazságtalanságokat?

¹¹ Előttünk hosszú időnek tűnhet, míg az ítéletet végrehajtják azokon, akik büntetést érdemelnek. Az örökkévaló Isten szempontjából azonban nagyon rövid idő az. A Biblia ezt mondja: „Ezer év annyi a szemedben, mint a tegnap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.” (Zsolt 90:4) Milyen hosszúnak tűnik neked ma a tegnap? Lehet, hogy próbateljes nap volt és úgy látszott, soha nem ér véget. Most, hogy elmúlt, nem úgy tűnik-e, mintha nem is lett volna? A Teremtőnek ezer év ennyi, sőt valójában oly rövid csupán, mint egy négyórás őrség éjjel. Ezért az emberi életpálya a maga 70 vagy 80 évével jóformán nemlétező Isten szemében. „Befejezzük éveinket, mint egy suttogást” — írta Mózes próféta. (Zsolt 90:9) Igen, a rövid életpályánkat joggal lehet hasonlítani a lélegzethez, amely suttogásban hagyja el ajkunkat. Ha meggondoljuk, hogy Jehova lojális szolgáinak megígérte egy boldog örök élet adományozását békében és biztonságban, ehhez semmiség még egy egész élet rendkívüli szenvedése is. Ez a szempont segít nekünk türelmet gyakorolni, amikor kifáraszt az igazságtalansággal, elnyomással és részrehajlással való szembenézés.

12. a) Mi Sátán állítása az emberiségre vonatkozóan? b) Hogyan segít ez nekünk elviselni az igazságtalanságot?

¹² Itt egy másik tényező is feltűnik a képben. Az emberiség nagy ellensége, Sátán az Ördög ragaszkodik álláspontjához, hogy azok, akik Istent szolgálják, önző indítékból teszik. Ez nyilvánvaló abból a vádból, melyet Sátán Jób ellen emelt: „Az ember mindent odaad, amije van, az ő lelkéért. Változásképpen nyújtsd ki, kérlek, a kezedet és érintsd csontjait és húsát és lásd meg, nem átkoz-e meg téged szemtől-szembe.” (Jób 2:4, 5) Éppen ezért az igazságtalansággal szembenézve, az Isten iránti lojalitásunk megőrzésével Jóbhoz hasonlóan kimutathatjuk szívünk helyes indítékait.

13. Hogyan kerülhetjük el, hogy úgy reagáljunk a kedvezőtlen körülményekre, mint a Zsoltárok 73:21, 22 leírja?

¹³ Ha mi magunk igazságtalanság áldozatai vagyunk előítélet miatt vagy politikai szerep visszautasítása következtében, ügyelnünk kell arra, hogy ne az értelmetlen állatok módjára az érzelmek és érzések alapján reagáljunk arra, hogy Isten megengedte az igazságtalanságot. Ez elkeserítene bennünket belül és kibillentené gondolkozásunk egyensúlyát, előidézné, hogy mereven a saját szempontunkból nézzük a dolgokat és vakká váljunk Isten elhatározásait illetően. Ez történt Asáffal is. Ő maga bevallja: „Szívem megkeseredett és veséimbe éles fájdalom nyilallt, értelmetlen voltam és ismerni nem tudtam; olyan lettem, mint az állat a te szempontodból.” — Zsolt 73:21, 22.

14. Milyen viszony megőrzésére kell törekednünk?

¹⁴ Tekintet nélkül arra, hogy mivel kell személyesen szembenéznünk, keményen küzdenünk kell a Jehovához fűződő kapcsolatunk megőrzéséért, mert ő fog felmagasztalni minket. Ez az aminek megértésére a zsoltáros eljutott. Így olvassuk: „Állandóan veled vagyok; te fogtad meg jobb kezemet. Tanácsoddal te vezetsz engem, és végül még dicsőségbe is fölveszel engem. Kim van nekem a mennyekben? A földön sincs rajtad kívül gyönyörűségem. Szervezetem és szívem felmondta a szolgálatot. Isten a szívem kősziklája és osztályrészem beláthatatlan ideig. Mert, íme, elpusztulnak éppen azok, akik távol maradnak tőled. Biztosan elhallgattatsz mindenkit, aki erkölcstelenül elhagy téged. De ami engem illet, Istenhez közel menni jó nekem. A Szuverén Úrban, Jehovában van menedékem, hogy hirdessem minden tettedet.” — Zsolt 73:23-28.

15. Hogyan vezet Jehova minket dicsőségbe?

¹⁵ Tartsuk emlékezetünkben, hogy Jehova semmilyen körülmények között nem hagy el, ha mi hűségesek maradunk hozzá. ő mindig velünk van. A Legfelségesebb kézen fog bennünket, úgy vezet és támogat. Jehova tanácsa és javaslata vezet majd bennünket, biztonságos és boldog jövő felé. Jóllehet megaláztatást szenvedhetünk el egy ideig, Jehova visszafordítja a dolgokat és dicsőségbe, tisztességbe vezet bennünket. Mint Asáfnak, nekünk sincs senkink csak a mennyei Atyánk, akire számíthatunk vigaszért.

16. a) Milyen értelemben lehet Isten valaki szívének kősziklája? b) Hogyan válhat Jehova a mi osztályrészünkké? c) Mit kell igyekeznünk megtenni Jehova csodálatos munkáival kapcsolatosan?

¹⁶ Ha elismert állapotban vagyunk Jehova előtt, az a mi legnagyobb gyönyörűségünk. Mégha szervezetünk és szívünk felmondja is a szolgálatot, Jehova megerősít minket. Ő ad szilárdságot szívünknek, hogy ne veszítse el a reményt és bátorságot a viszontagságok között. Bizony a mennyei Atyával közvetlen meghitt kapcsolatnak való örvendezés kiváltsága, valamint a neki való szolgálat képessége a leggyönyörűbb osztályrész, felbecsülhetetlen érték birtoklása. Soha ne hagyjuk el azt, mert kellemetlenséget jelenthet nekünk azokkal együtt, akik elhagyták Jehovát. Mint a zsoltáros, mi is közelebb mehetünk Jehovához, közölve vele minden gondunkat. Ez jó, mivel előmozdítja boldogságunkat és jólétünket. Ezenfelül beszélhetünk másoknak Jehova csodálatos műveiről, s ezzel erősítjük a kételkedőket.

17. Minek kell az életünk középpontjában lenni és hogyan segít ez nekünk felhagyni az igazságtalansággal?

¹⁷ Ma valóban nagy hasznunk lehet abból, amit a zsoltáros feljegyzett saját tapasztalatából. Bár zavaró lehet az igazságtalanság, amit e világrendszerben látunk, sikeresen elviselhetjük ennek terhét, ha Isten szolgálatára összpontosítjuk életünket. Ha ezt tesszük, biztos a jutalmunk. (Zsid 6:10) Valóban, olyan nagy lesz a jutalom, hogy ahhoz képest bármily megpróbáltatás vagy csapás, amellyel szembe kell néznünk, csak „pillanatnyi és könnyű” lehet. — 2Kor 4:17.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 24. oldalon]

Az élvezet még a romlott embereknek is láthatóan kijut az életben, és ez felveti a kérdést: Érdemes-e becsületes életet élni?