Hogyan vezeti Jehova az ő népét
„Mert ez az Isten a mi Istenünk határtalan ideig, sőt örökké. Ő maga vezet minket, míg meghalunk”. – Zsolt 48:14.
1. Hogyan mutatja meg a Biblia, hogy Jehova vezeti azokat, akik Őt szeretik?
ÉVSZÁZADOKON át vezette Jehova azokat, akik szeretik Őt szolgálni. Ezek közé tartozott a zsoltáros is, mert azt kérte Istentől: „Küldd ki fényedet és igazságodat. Ezek maguk vezessenek engem.” (Zsolt 43:3) Dániel próféta tudta, hogy „létezik egy Isten a mennyekben, aki titkok Feltárója”, és előre megmondta, hogy a mi időnkben, e „vég idején”, „bőséges lesz az igazi tudás”. (Dán 2:28; 12:4) Ésaiás is prófétált arról, hogy „a napoknak végén” az igaz imádat „szilárdan megalapozott lesz” és Jehova vezeti az ő népét: „Megtanít minket útjaira és ösvényein járunk.” A mai emberekre is kiterjed tehát a meghívás: „Jöjjetek és járjunk Jehova világosságában!” — És 2:2-5.
2. Mit vesz figyelembe Jehova, amikor az igazságban vezeti népét?
2 De vajon hogyan vezeti Jehova a népét az ő igazságaiban? Egyrészt figyelembe veszi, hogy szabad akarattal teremtette az embert. Pál apostol ezért vette figyelembe Filemon „szabad akaratát”. (Filem 14) Mivel Isten teremtette ezt a szabad akaratot, nem akarja hatástalanítani azt azáltal, hogy kényszeríti az embereket, hogy higgyenek igazságaiban vagy — mint a robotok — egy adott módon cselekedjenek. Ebben a keresztény korszakban tehát szeretettel hívja az igazságos szívű embereket, hogy jöjjenek és csatlakozzanak elismert szervezetéhez, majd pedig kedvesen vezeti őket szent szelleme, ihletett Igéje és igazságot terjesztő földi szervezete által.
3. Mire fontos mindig gondolni azzal kapcsolatban, hogyan vezeti Isten a népét?
3 A népével kapcsolatos isteni vezetés egy másik vonatkozása az, hogy Isten kellő időben és a maga módján biztosítja igazságainak megértését. (Dán 12:9) Azonkívül Jehova fokozatosan vezeti népét a világosságban. Mivel Ő teremtette az emberi elmét, Jehova tudja, hogy kevés szellemi táplálék nem tudná megfelelően fenntartani azt, egyszerre túl sok viszont meghaladná az ember befogadó-és felszívóképességét. A János 16:12-ben Jézus ezt mondta hű apostolainak: „Még sok mondanivalóm lenne számotokra, de jelenleg nem vagytok képesek elviselni.” Egy szemléltetés: amikor valaki hosszú időt töltött egy sötét szobában és hirtelen kijön onnan, legjobb ha fokozatosan teszi ki magát a fénynek. Túl sok fény, túl hirtelen kellemetlen, sőt talán káros is. Ugyanígy van szükség Isten igazságainak fokozatos megvilágítására. Ez megegyezik azzal, amit a bölcs férfiú mond: „Az igazak útja olyan, mint a napkelte, amely egyre fényesebb és fényesebb, mígnem eljön a nappali világosság.” — Péld 4:18, Today’s English Version (Mai Angol Fordítás)
4. a) Mire mutatott rá Jézus azt illetően, hogy szükség van az igazság fokozatos tisztázására? b) Mivel Jehova igazságai fokozatosan világosodnak meg, mire kell hajlandóknak lenni az ő szolgáinak?
4 Jézus jól tudta, hogy Jehova módszere: fokozatosan feltárni az igazságait. Azt mondta apostolainak, hogy Isten szelleme később majd elvezeti őket minden igazságra. (Ján 16:12, 13) És mivel korábban lefektetett igazságok lépésről lépésre világosodtak meg, ennek megfelelően szükség volt arra, hogy az idő múlásával Isten szolgái helyesbítsék és kiigazítsák nézőpontjukat számos bibliai témakörben.
VEZETÉS A KIRÁLYSÁG-IGAZSÁGOK TERÉN
5, 6. Mi mutatja, hogy Jézus tanítványainak helytelen nézetük volt az Isten királyságáról?
5 Az első századi keresztények vezetésénél, Jehova nem világította meg előttük egyszerre a céljaira vonatkozó összes igazságot. Vegyük például a Biblia központi tanítását, Isten királyságát. Jézus így tanította imádkozni követőit: „Jöjjön el a te királyságod.” (Máté 6:10) És így buzdított: „Keressétek továbbra is először a Királyságot és az ő igazságosságát.” (Máté 6:33) De vajon azokban az években, amikor Ő a földön volt, követői megértették-e a Királyság-uralom minden részletét? Képesek voltak-e pontosan válaszolni az azzal kapcsolatos minden kérdésre, mint például ezekre: Mi az Isten királysága? Kik uralkodnak abban és hányan lesznek? Mikor jön el? Mit tesz majd a föld és az emberek érdekében?
6 Hogy mennyire nem voltak tisztában ezzel az ismerettel azok, akik Jézussal beszéltek abból a kérdésből is kitűnik, melyet feltámadása után tettek fel neki: „Uram, ebben az időben állítod-e helyre a Királyságot Izraelnek?” (Csel 1:6) Ahelyett, hogy válaszában kitért volna a Királyság-uralom minden vonatkozására, Jézus kijelentette: „Nem a ti dolgotok megtudni az időket vagy időszakokat, melyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett.” (Csel 1:7) Miért ily módon intézte el Jézus ezt a kérdést? Azért, mert a tanítványainak mélyenfekvő, de téves nézeteik voltak a Királyságról. Azt hitték, hogy az egy földi uralom lesz, mely megdönti a római elnyomást. Az igazság pedig az, hogy a Királyság mennyei uralom, s azok, akiket kiválasztottak, hogy együtt uralkodjanak Krisztussal elvétetnek a földről a mennybe. (Jel 5:9, 10; 14:3; 20:4) Kérdéseik továbbá azt mutatják, hogy ők a Királyság azonnali felállítását várták. Ámde ez nem történhetett meg, mert sok évszázadnak kellett még eltelnie.
7. a) A Királysággal kapcsolatos téves nézetük ellenére milyen magatartást tanúsított Jézus a tanítványok iránt? b) Vajon mi, mindent megértünk Isten királyságának uralmát illetően?
7 Noha tanítványai téves nézeteket vallottak, Jézus nem ítélte el és nem vetette meg őket. Tudta, hogy csak fokozatosan érthetik meg Isten igazságait, és hogy a szent szellem lépésről-lépésre vezeti követőit, s azok kellő időben elnyerik a tiszta megértést. Végül eljutnak a Királysággal kapcsolatos teljes ismeretre. De Jézus időközben mélységes érdeklődést és buzgóságot ültetett el korai követőiben, hogy először a Királyságot keressék, s azt a készséget, hogy helyesbítsék a Királysággal kapcsolatos nézeteiket. Noha a Királyság-igazságokkal kapcsolatos pontos ismeretük korlátozott volt, amit tudtak, az elegendő volt számukra ahhoz, hogy várakozásuk alatt ,szorosan elméjükben tartsák Jehova napjának jelenlétét’. (2Pét 3:12) Ma már sokkal előrehaladottabb, noha még mindig nem teljes az Isten királysága uralmával, valamint azzal kapcsolatos ismeretünk, hogy ez az uralom mit fog végrehajtani.
IGAZSÁGOK A POGÁNYOKKAL KAPCSOLATBAN
8. Milyen nehézség támadt a pogányokkal kapcsolatban és vajon ez már Pünkösdkor is felmerült?
8 Egy további vitapont, mely bizonyítja, mennyire fokozatosan haladó Isten igazságának megértése, a nem zsidó vagy pogány megtértekkel kapcsolatos, akikről i. sz. 36-tól kezdve a keresztényiséghez megtért némely zsidó különös nézeteket vallott. Például, körül kell-e metélni őket, mint ahogy a természetes zsidók voltak körülmetélve? Vajon felvetődött-e i. sz. 33-ban is ez a kérdés, amikor Isten szent szelleme kiáradt Pünkösdkor? (Csel 2:1-4) Nem, mert noha a szellem kiáradása bebizonyította, hogy Isten a tanítványokkal van és vezeti őket, nem adta meg nekik a csodálatos ismeretet Isten igazságainak minden apró részletét illetően. Ez abból a tényből is nyilvánvaló, hogy a körülmetélés kérdése csak 16 évvel Pünkösd után, i. sz. 49-ben került rendezésre az apostolok és a jeruzsálemi vének határozatával. — Csel 16:4.
9-11. a) Miután évekig követték Jehova vezetését, miért voltak jobban képesek az ő szolgái rendezni a körülmetélkedés kérdését? b) Hogyan segített a Péternek adott látomás helyreigazítani az igazság helyes megértését?
9 Mindezen évek alatt Jehova megengedte, hogy népe ténylegesen tapasztalja, hogyan foglalkozott Ő maga a pogányokkal. Ily módon a kérdéssel kapcsolatos értékelésük és megértésük elmélyült. Amikor tehát felmerült a döntő cselekvést megkövetelő vitakérdés, szolgái már jól felkészültek voltak arra, hogy bölcsességgel és belátással kezeljék azt. Vegyük például azt az esetet, amikor Péter kénytelen volt helyesbíteni nézetét. Három évvel Pünkösd után, Péter apostolt a szent szellem arra vezette, hogy helyesbítse a pogányokról alkotott nézetét, akiket beszennyezetteknek, tisztátalanoknak tartott.
10 Péternek egy látomásban megmondták, hogy egyen a mózesi törvényben tisztátalannak minősített ételekből. Amikor megdöbbenve azt felelte, hogy ő nem eszik ilyesmit, a mennyei hang elmondta neki, hogy amit Isten tisztának nevez, az nem tekinthető többé tisztátalannak. És abban a pillanatban küldöttek érkeztek a pogány Kornéliusztól. Kornéliusz küldte őket, hogy megkérjék Pétert, jöjjön el otthonába és beszéljen neki Isten szándékáról. De Péter éppen az imént fejezte ki viszolygását a tisztátalan eledelek fogyasztása iránt, s máris azt kérik tőle, hogy menjen el egy pogány házába, akit szintén tisztátalannak tekint! Mit tegyen? A szent szellem által irányított válasz: „Kelj fel, menj le a házból és kövessed őket habozás nélkül, mert én küldtem őket.” — Csel 10:9-20.
11 Péter megértette. A látomás, amelyben Jehova tisztává tett valamit, amit korábban tisztátalannak tekintettek, nem csupán ételre vonatkozott, hanem — ami még fontosabb — Péter magatartására a pogányok iránt. Megértést tanúsítva, Péter később elmondta Kornéliusznak és házanépének: „Eljöttem tehát, valóban ellenvetés nélkül, amikor elküldtek engem.” A szent szellem akkor kitöltetett arra a pogány családra is és alámerítkeztek. A szent szellem megmutatta, hogy Isten most kegyébe fogadta a pogányokat anélkül, hogy azok körülmetélkeztek volna. — Csel 10:21-48.
12. a) Milyen további nehézségek támadtak a pogányokkal kapcsolatban és mikor? b) Milyen alapon adhatott döntő választ a központi testület?
12 De vajon ez a tény kielégítette az összes kereszténnyé lett zsidót a pogányokkal kapcsolatosan? Nem, mert újabb 13 év telt el és néhány körülmetélt zsidó jött a szíriai Antiochiába és felvetette a pogányok körülmetélésének kérdését. (Csel 15:1, 2) Tehát i. sz. 49-ben az apostolok központi testülete és más jeruzsálemi vének összejövetelt rendeztek. Az összejövetelen Péter, Pál és Barnabás beszámolt arról, hogy mit végzett Isten a körülmetéletlen pogányok között, akiknek ők prédikáltak. Miután megvizsgálták, hogyan bánt ténylegesen Jehova ezekkel a pogányokkal évek óta, egyöntetűen megerősítették a Szentírás tanúbizonyságát, mely támogatja azt az igazságot, hogy a pogányokat nem kell körülmetélni.
13. Hogyan mutatták ki némelyek, hogy nem értékelik azt a módot, ahogyan Jehova vezeti a népét és láthatóan mi lett ennek a következménye?
13 Krisztus nem minden követője volt hajlandó helyesbíteni az idejétmúlt nézeteket. Némelyek ürügyként használták fel a tisztázásokat, hogy elhagyják az igazságot ahelyett, hogy úgy tekintették volna, mint Jehova fokozatos vezetésének bizonyítékát népével kapcsolatban. Például, amikor Jézus bevezette a szemléltetést húsának jelképes evését és vérének jelképes ivását illetően, a bibliai beszámoló szerint „emiatt tanítványai közül sokan visszatértek a régi dolgokhoz és nem akarták többé követni őt”. (Ján 6:53-66) Micsoda rövidlátás! Micsoda értetlenség aziránt, ahogyan Jehova vezeti népét! Harmincnyolc évvel később néhányan közülük valószínűleg nagy árat fizettek, mivel azok, akik nem jártak tovább az igazság egyre haladó megértésében, Jézus figyelmeztetését is elvetették, hogy meneküljenek el Jeruzsálemből, mielőtt bekövetkezik annak pusztulása. Ez az életükbe került, míg azok, akik továbbra is engedték magukat Jehovától vezettetni, elmenekültek a városból és életben maradtak. — Luk 21:20-24.
VEZETÉS NAPJAINKBAN
14. Milyen mértékben szorult helyesbítésre az alapvető igazságokkal kapcsolatos nézetünk az elmúlt 100 év alatt?
14 Ha áttekintjük azt, amit Jehova szervezete Az Őrtorony hasábjain és más kiadványokban közzétett az elmúlt évszázad folyamán, bőven találunk egészséges szellemi táplálékot. Már ennek az időszaknak az elején feltárták az alapvető bibliai igazságokat, s azok mind a mai napig világosak maradtak. Nézetünk a pokol, a háromság, a tisztítótűz, a lélek, a halottak helyzete, a váltság, a feltámadás, a földünk sorsa, a Királyság és más kulcsfontosságú tantétel kérdésében alig változott az elmúlt 100 év alatt. Az igazság mindig igazság maradt, jóllehet annak megértésében időnként némi kiigazításra volt szükség. — Hasonlítsd össze a János 16:13-mal!
15. Szükségük volt-e Jehova mai szolgáinak arra, hogy helyesbítsék nézeteiket?
15 Jehova továbbra is lépésről lépésre vezette népét igazságainak értékelésében, mindig a maga idejében és a maga módján. Ezért Jehova tanúi az elmúlt évszázadban már igen korán megértették, hogy készségesen módosítaniuk és helyesbíteniük kell nézeteiket tantételek, gyakorlat és szervezeti eljárásmód terén, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Jehova szelleme irányítja őket az ilyen kiigazítások felé! Bryan Wilson a New Society folyóiratban elismeri, hogy Jehova tanúi „mindig azt tartották, hogy a Biblia állandó tanulmányozása teljesebb ismerethez vezet, és elismerték, hogy a próféciák értelmezésében korábban tévedhettek”.
16. a) A bibliai prófécia miért olyan terület, ahol különösen szükség van a nézetek kiigazításának készségére? b) Hogyan reagáltak Jehova szolgái az „utolsó napok”-kal kapcsolatos tudósításra, és hogyan kaptak támogatást?
16 Talán éppen a bibliai jövendölés területe az, amely leginkább megköveteli a helyreigazítás iránti készséget. A legtöbb jövendölés csak általános körvonalakban van megadva. Ezért hitre van szükség, hogy megvárjuk a részletek kibontakozását. (Zsid 11:1) Ennek egy példája azokkal a bibliai jövendölésekkel van kapcsolatban, amelyek megmutatják, hogy a dolgok jelenlegi, a Sátán uralma alatt álló gonosz rendszer el lesz pusztítva és „új egek és új föld” váltják fel azt. (2Pét 3:13) A Biblia azonban a közelgő vég összetett „jel”-ének elegendő vonatkozását tárja fel ahhoz, hogy a jelenlegi időszakot mint „utolsó napok”-at, a „vég idejét” jellemezze. (2Tim 3:1; Dán 12:4) Ez arra indította Isten szolgáit, hogy fokozzák munkájukat Jézus szavait beteljesítve: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég.” (Máté 24:14) Sikereket értek el ebben és mint szervezetnek is sikerült fennmaradniuk. Szellemi jólétnek örvendeznek a hatalmas üldözések ellenére, de sikerült felvenniük és kinyilvánítaniuk az új egyéniséget is, ebben a lealjasodott világban. Mindez a mellett a tény mellett tanúskodik, hogy Jehova valóban támogatta őket. — És 54:17.
17. Vajon korai várakozásaink nem teljesedése azt jelenti-e, hogy Jehova megváltoztatta szándékát?
17 Mindamellett, ezekben az „utolsó napok”-ban, vajon előfordult-e, hogy Jehova néhány szolgája előre téves nézeteket vallott a jelen rendszer végét vagy (görögül) telosz-t illetően? Igen, volt ilyen. Ezeknek a nézeteknek némelyike az időtartam hosszúságát érintette, amely még hátra van a vég eljöveteléig. Jehova nevének, Szavának és szándékának igazolása iránti buzgóságból és lelkesedésből, valamint az új rendszer utáni vágyakozásból néhányan az ő szolgái közül időnként kissé elhamarkodottaknak bizonyultak várakozásaikban. Ez hasonlított az apostolok nézetéhez, akik saját napjaikra várták Isten királyságának eljövetelét. (Csel 1:6) De mivel a várakozások néha elhamarkodottaknak bizonyultak és nem teljesedtek be, ez vajon azt jelenti, hogy Isten valamiképpen megváltoztatta szándékát? Egyáltalán nem! „Saját tanácsom megáll és mindent megteszek, ami gyönyörködtet”, mondja Jehova. (És 46:10) Tehát Jehova feltett szándéka és az igazságos új rendszernek az ideje pontosan rögzített dolog.
18. Miért fontos megmaradni azoknál ,a dolgoknál, melyek írva vannak’?
18 Ez bizonyára nagy nyomatékot ad annak, hogy mennyire szükséges gondosan mérlegelnünk minden bibliai tényezőt, nem hangsúlyozva túlzottan bizonyos pontokat és elhomályosítva ezáltal egyéb részleteket. Jézus oly érthetően kijelentette: „A napot és az órát senki sem tudja.” (Máté 24:36) Mindig komoly figyelmet kell fordítani Pál apostol tanácsára: „Ne menjetek túl azokon, amelyek meg vannak írva.” — 1Kor 4:6.
19. Noha helyesbíteni kellett bizonyos nézeteket, miért erősíti meg a bizonyíték a rendszer végének közelségét?
19 Noha Jehova tanúi közül többeknek helyesbíteni kellett nézetüket ebben a dologban, vajon tagadhatjuk-e, hogy a „vég idején” élünk? A bizonyíték nap mint nap gyűlik a jelen világrendszer küszöbön álló végét illetően, amint magunk is látunk az olyan intézmények gyors hanyatlásában, mint a házasság, család, kormányzat és világi vallás, ugyanakkor a bűnözés, erőszak és Isten iránti tiszteletlenség állandóan növekszik. — 2Tim 3:1-5.
20, 21. Milyen jutalmat kapnak azok, akik továbbra is Jehova egyre növekvő világosságában járnak?
20 Noha meghatározatlan hosszúságú időtartam van még hátra ezekben az „utolsó napok”-ban, egy dolog biztos. Azok, akik továbbra is Jehova egyre előrehaladó világosságában járnak, és hajlandók megengedni, hogy kiigazítsák őket, részévé lesznek a felkent maradéknak, illetve a „nagy sokaság”-nak, mely „kijön a nagy nyomorúságból” Isten igazságos új rendjébe. „A Bárány, aki a trón közepette van legelteti őket [a nagy sokaságot] és élet vizének forrásaihoz vezeti őket. És Isten letöröl minden könnyet szemeikről.” — 2Pét 3:14, 15; Jel 7:9-17.
21 Akik tehát Jehovához fordulnak vezetésért, bizalommal tekinthetnek előre az új rend felállítása felé, amelyben „maguk az igazságosak birtokolják a földet és mindörökre rajta lakoznak”. Ott „gonosz nem lesz többé”. Helyében a szelíd és tanulékony egyének „találnak tökéletes gyönyörűséget a béke bőségében”. — Zsolt 37:10, 11, 29.
22. Milyen bizalommal lehetnek Jehova szolgái most és a jövőt illetően?
22 Amint tehát az elmúlt 100 évben Jehova az ő népének szervezetével volt, bízunk abban, hogy ugyanúgy lesz a még hátralevő utolsó napok alatt is; „Isten a mi Istenünk határtalan ideig, sőt örökké. Ő maga vezet minket, míg meghalunk”. (Zsolt 48:15) És akkor, az ő új rendjében ugyanolyan bizalommal számíthatunk arra, hogy Jehova egy egész örökkévalóságon át vezeti szolgáit anélkül, hogy azoknak egyáltalán meg kellene halniuk, mert „aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”. — 1Ján 2:17