„A királyság kulcsai” és a „nagy sokaság”

 1. Tekintettel arra, hogy Fülöp végleg Cezáreába költözött, milyen kérdés merül fel vele kapcsolatban i. sz. 36-ra vonatkozóan?

AZ I. SZ. 36. évében jelentős esemény történt a keresztények történetében Cezáreában, a Földközi-tenger keleti partjánál. Hogy Fülöp, az evangelizáló, addigra letelepedett-e már ott vagy sem, nem tudjuk. Ha igen, akkor miért nem ő volt felhasználva egy bizonyos katonatiszttel kapcsolatban az ott állomásozó itáliai katonai alakulatnál? Fülöp megelőzte Péter apostolt a szamáriai keresztény tevékenységben, miért nem élvezett hát elsőbbséget Cezáreába i. sz. 36-ban? Az ihletett Szentírás ad nekünk feleletet erre.

 2. Mikor szűnt meg a mózesi Törvényszövetség, mégis meddig folytatódott még a kedvező bánásmód a körülmetélt zsidókkal kapcsolatban?

² A Törvényszövetség, amelyet Mózes közvetített Jehova Isten és Izrael között a Sínai hegynél Arábiában, megszűnt, Jézus Krisztusnak, Ábrahám és Dávid király leszármazottjának megfeszítése alapján. Ez három és fél évvel azután történt, hogy i. sz. 29-ben Jézus vízben alámerítkezett és szellemmel felkenetett. Mindazonáltal Jehova még továbbra is kedvezően bánt a természet szerinti zsidókkal és szamaritánusokkal, ebben az időszakban még további három és fél évig, hogy beteljesedjék a Dániel 9:24–27 próféciája. Ez a „hét”, azaz hét éves periódus i. sz. 36 hetedik holdhónapjában (Tisri) fejeződött be. Attól fogva Ábrahám izraelita leszármazottai ugyanolyan szellemi szintre kerülnek, mint a nem zsidó nemzetek, a körülmetéletlen pogányok népei. Azután Ábrahám Istene már nem részesítette előnyben a zsidókat. Hogyan nyilvánult ez meg i. sz. 36-ban?

 3. a) Hol volt Péter apostol abban az időben és miért? b) Miért bírálgatták a jeruzsálemi körülmetélt zsidó keresztények Pétert az ő szokatlan eljárásáért?

³ Ez idő tájt a tengerparti Joppé városa keresztény gyülekezetének sürgető kérésére Péter odautazott és a jótékonykodó zsidó keresztény nőt, Dorkászt, feltámasztotta a halálból. Ott időzött néhány napig Simon tímárnál. (Csel 9:36–43) Abban az időben a körülmetéletlen pogány nemkívánatos társ volt a zsidó számára, éppen úgy, mint egy Isten népe gyülekezetéből kiközösített személy. (Máté 18:17) Így Péter mind az ideig még soha nem lépte át önként körülmetéletlen pogány házának a küszöbét. (Ez kétségtelenül igaz volt az evangelizáló Fülöp esetében is.) Következésképpen, amikor később a jeruzsálemi körülmetélt zsidó keresztények meghallották, hogy Péter végül is bement egy pogány otthonába, bírálgatták őt: „Azt mondták, hogy körülmetéletlen emberek házába ment és velük együtt evett.” — Csel 11:3.

 4. Hogyan magyarázta meg a zsidó-keresztény Péter apostol az érzéseit, miután belépett egy pogány otthonába Cezáreában?

⁴ Még Péter is, aki már néhány év óta keresztény apostol volt, azt mondta a házigazdának, akinek a házába vonakodott betenni a lábát Cezáreában: „Jól tudjátok, milyen törvénytelen egy zsidónak más fajú emberrel kapcsolatban állni, vagy ahhoz közeledni.” (Csel 10:28) A pogány fajokat szennyesnek vagy tisztátalannak tekintették.

5, 6. Milyen tényeket sorolt fel Péter a Cezáreában követett eljárásmódjának a védelmére, amit bírálat ért?

⁵ Péter a maga mentségére felsorakoztatta tényeket az apostolok és más körülmetélt zsidó keresztények előtt Jeruzsálemben. Mik voltak ezek a tények? A következők: Péter nem saját maga kezdeményezte ezt a dolgot. Jehova Istennek való engedelmességből cselekedett.

⁶ Amikor Péter Joppéban Simon tímár házánál volt, Isten látomást küldött Péternek, mellyel tudatta vele, hogy amit most az Isten megtisztított, azt Péter ne nevezze továbbra is tisztátalannak. Azután három férfi, Kornélius itáliai százados küldöttei Cezáreából látogatóba jöttek ahhoz a házhoz és Péter után kérdezősködtek. Isten pedig azt mondta ennek a zsidó-keresztény apostolnak: „Indulj útra velük, semmit sem kételkedve, mert én küldtem őket.” A Joppe-i gyülekezet hat zsidó-keresztény tagja elment Péterrel együtt a Cezárea-i tengerpartra. Másnap, amikor beléptek a Kornélius pogány százados házába, ő elmagyarázta, hogy Isten angyala jelent meg előtte és azt mondta neki, hogy küldjön Péterért Joppéba „és ő elmondja neked azokat, amelyek által te és egész házadnépe megmentésben részesülhettek”. — Csel 10:1–33; 11:14.

 7. Meddig jutott el Péter a pogányok előtt mondott beszédében az itáliai százados, Kornélius házában?

⁷ Anélkül, hogy tudta volna mi fog történni, Péter elkezdett Jézus Krisztus földi szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról beszélni Isten hatalmas ereje által. Beszédében Péter egészen addig ment el, hogy ezt mondta: „Ő az Egyetlen, akit Isten arra rendelt, hogy megítélje az élőket és a holtakat. Róla tanúskodnak az összes próféták, hogy mindaz, aki hisz benne az ő neve által elnyeri a bűnök bocsánatát.” — Csel 10:34–43.

 8. Mialatt még Péter beszélt, milyen biztosítékát adta Isten annak, hogy Ő most elismerte a körülmetéletlen hívő pogányokat, és beléphettek a szellemtől-nemzettek gyülekezetébe?

⁸ Ennél a pontnál Jehova Isten bizonyítékát adta annak, hogy elismerte a hívő körülmetéletlen pogányokat és beléphettek a szellemtől-nemzett keresztények gyülekezetébe, mert így olvassuk: „Mialatt Péter még beszélt ezekről, a szent szellem kiáradt mindazokra, akik hallgatták a szavát. És azok a hűségesek, akik Péterrel együtt jöttek, a körülmetéltek közül valók, csodálkoztak, mivel a szent szellem ingyen ajándéka kiáradt a nemzetek közül való emberekre is. Mert hallották őket nyelveken beszélni és dicsőíteni Istent.” — Csel 10:44–46.

 9. Amikor Péter Jeruzsálemben beszámolt az esetről, hogyan írta le a szent szellem tevékenységét Cezáreában, és mivel hozta ezt összefüggésbe?

⁹ Amikor Péter maga számolt be ezekről Jeruzsálemben, ezt mondta: „De amikor beszélni kezdtem, a szent szellem szállt rájuk, miként miránk is kezdetben [pünkösdkor, i. sz. 33-ban]. Ekkor emlékezetembe idéztem az Úr beszédét, miként mondani szokta: ,János vízbe merített alá, de ti szent szellemben lesztek alámerítve.’ Ha tehát Isten ugyanazt az ingyen ajándékot adta nekik, amit nekünk is, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki voltam én, hogy képes lettem volna megakadályozni Istent?” — Csel 11:15–17.

10. Mit parancsolt akkor Péter, hogy mit tegyenek azokkal a körülmetéletlen pogányokkal és miért?

¹⁰ Mit tett Péter ekkor? „Majd Péter így válaszolt: ,Vajon eltilthatja-e valaki [a Péter kíséretében levő hat zsidó-keresztény] a vizet, hogy alá ne merítkezzenek ezek, akik elnyerték a szent szellemet, miképpen mi [körülmetélt zsidó-keresztények] is?’ Ezzel megparancsoltam nekik, hogy merítkezzenek alá a Jézus Krisztus nevében.” — Csel 10:46–48.

11. a) Attól fogva milyen minőségben volt szabad cselekedniük azoknak a szellemtől-nemzett hívő pogányoknak? És miért? b) Mennyiben volt a szent szellem tevékenysége három alkalommal azonos, három különböző csoporttal?

¹¹ Ezzel ,Isten először fordította a figyelmét arra, hogy a [körülmetéletlen] nemzetek közül népet vegyen az ő neve számára’. (Csel 15:14) Ez alkalommal, Cezáreában a körülmetéletlen Kornélius százados házában használt fel Péter „a mennyek királyságának kulcsai” közül egy másikat, a harmadik kulcsot. Attól fogva Jézus szellemtől felkent tanítványai tanúi lehettek neki „a föld legtávolabbi részéig”. (Csel 1:8) Amit Isten akkor megnyitott a kulcsviselő Péter által, nyitva maradt egy világraszóló tanúskodás számára. Ezzel összhangban Isten szent szelleme „rászállt” (görögül: epipípto) a hivők három különböző osztályára, (1) a 120 alámerített tanítványra, majd mintegy 3000 megtért zsidóra, akik mind Jeruzsálemben voltak i. sz. 33 pünkösdjén; (2) az alámerített szamaritánusokra, de csak Péter és János apostolok megérkezése és szolgálata után; és (3) a Kornélius házába összegyülekezett hivő pogányokra Cezáreában i. sz. 36-ban. — Csel 1:15; 2:1–4, 38, 41; 8:15–17; 10:44, 45; 11:15, 16.

ÚT NYÍLIK MEG A „NAGY SOKASÁG” ELŐTT

12. Milyen osztályt vett ki Jehova azóta és kikből?

¹² Az azóta eltelt évszázadokon keresztül Jehova ,népet vett az ő neve számára’ körülmetélt zsidók, körülmetélt szamaritánusok és körülmetéletlen pogányok közül. (Ám 9:12) Ennek a Jehova neve számára való népnek 144 000 főt kellett számlálnia, akik Jézussal egyesülnek az ő mennyei királyságában. — Jel 7:4–8; 14:1–3.

13. Mit mutatott ki a Táplálék gondolkozó keresztények számára és A korszakok isteni terve a természetekről és megmentésekről?

¹³ Az Őrtorony Társulat [Watch Tower] 1881. szeptemberében kiadta a Food for Thinking Christians (Táplálék gondolkozó keresztények számára) című kiadványt. Később, 1886-ban a The Divine Plan of the Ages (A korszakok isteni terve) című könyvet adták ki. Ez a két kiadvány kimutatta, hogy a szellemi természet és az emberi vagy földi természet különböző és különálló. Ennek megfelelően a 144 000 tagú szellemtől-nemzett gyülekezet megmentése a mennyei életre más kell hogy legyen a megmentett emberiség paradicsomi, földi életétől. Mégis a Jézus Krisztus váltságáldozata lehet mindkét megmentésnek az alapja.

14. Mire helyezett hangsúlyt az 1918. február 24-én, vasárnap, megtartott nyilvános előadás a kaliforniai Los Angelesben?

¹⁴ Az első világháború közepette, 1918. február 24-én J. F. Rutherford, a Watch Tower Bible and Tract Society elnöke, egy nyilvános előadást tartott a kailforniai Los Angelesben, USA-ban. Az előadás címe: „Milliók élnek ma, akik sohasem halnak meg.” Az első világháború után ennek az előadásnak a megdöbbentő anyagát kiadták könyvalakban. Ez az előadás kihangsúlyozta, hogy kell lennie igazságos érzületű embereknek a földön, akik életben tartatnak majd Isten haragjának eljövendő napján. Életben maradva kerülnek át Isten új rendjébe, s alkalmuk lesz rá, hogy soha ne haljanak meg a paradicsommá alakított földön.

15. Mit közölt az 1923-ban Los Angelesben megtartott előadás Jézusnak a juhokról és kecskékről szóló példázatáról?

¹⁵ Újból Los Angelesben, 1923-ban megtartott kongresszuson a Társulat elnöke a juhokról és kecskékről szóló példázatról tartott előadást. Az Írások által megállapította azt a tényt, hogy ennek a példázatnak a szimbolikus „juhai” azok, akik most e „vég idején” jót tesznek Jézus szellemi, vagy „újraszületett” testvéreivel. Ennek jutalmául az ilyen jót cselekvők oltalomban részesülnek az eljövendő armageddoni csatában, és a megdicsőült „ember Fia”, a mennyei király Jézus Krisztus bevezeti őket ezeréves királyságának földi birodalmába. (Máté 25:31–46) Ez megcsillantotta a földi reménységet sok juhokhoz hasonló személy előtt, akik jót tettek Krisztus „testvéreivel”, mintha egyenesen neki tették volna.

16, 17. Miért nem volt közönséges esemény, amikor aztán 12 év múlva a Biblia megértésének ez a fejlődése végül elérte a csúcspontját?

¹⁶ A Biblia erre vonatkozó megértésének csúcspontja mégis csak 12 év múlva fejlődött ki teljesen. Ez nem közönséges alkalomnak bizonyult az emberiség történetében. A nagy gazdasági válság akkorra már a hatodik évében volt. A római katolikusok „szent éve”, 1933 nem hozta meg az ígért „békét és felvirágzást”. Az etióp birodalommal való összetűzés miatt a fasiszta Olaszország háborút készített elő és 1935. október 3-án olasz egységek hatoltak be a birodalomba. Hitler Adolf már harmadik éve diktátora volt Németországnak és kegyetlenül üldözte Jehova tanúit. 1934. október 7-én táviratok százaiban kapott figyelmeztetést a föld minden részéről: ha nem hagy fel az üldözésükkel, akkor Jehova elpusztítja őt is meg a náci pártját is. De ő kecskéhez illő makacssággal eltökélte, hogy ezt a politika nélküli „fajzatot” kiirtja a Német Birodalomból.

¹⁷ Franklin D. Roosevelt, Amerika elnöke 1935 folyamán nehézségekbe keveredett az alkotmány tervezete, az NRA (National Recovery Administration) miatt, és a nemzeti kormány engedett a Katolikus Akció nyomásának. A Szovjetunió „erős ember” uralma alatt volt Sztálin József által. Az imperialista Japán, a kommunizmus agresszív ellenzője, a balsorsra szánt „Hármas Szövetség” felé fordult a fasiszta Olaszországgal és a náci Németországgal, hogy létrehozzák a Tengelyhatalmakat. A második világháború előkészületei ezzel javában folytak.

18. Hol tartottak kongresszust Jehova tanúi 1935-ben, és mi volt a nyilvános előadás témája?

¹⁸ Bármennyire válságosak voltak akkor világszerte a kormányzatok ügyei, ez különösen izgalmas időszaknak bizonyult Jehova tanúi számára. Kongresszust tartottak a kormány nemzeti székhelyén Washington D.C.-ben május 30-tól június 3-ig. A június 2-án tartott nyilvános előadás címe „Kormányzat” volt, amit rádió közvetített Nagy Britanniában, Európában, Afrikában és a tenger szigetein. — Lásd az Aranykorszak 1935. augusztus 29-i számát!

19. Milyen osztály tagjait azonosították május 31-én péntek délután és mit kell tapasztalni ennek az osztálynak a „nagy nyomorúság” tekintetében?

¹⁹ Már korábban, május 31-én, péntek délután, lelkesítő előadás hangzott el a kongresszus résztvevői előtt. Fontossága miatt ezt egyszerre két rádióállomás sugározta. A paradicsomi földi örök élet iránt érdeklődő juhokhoz hasonló személyek különös értelemben meghívást kaptak a kongresszusra. A hallgatókat lebilincselte az addig félreértett téma, nevezetesen a Jelenések 7:9–17-ben leírt „nagy sokaság”, amelyet János apostol látomásban látott. A látható és láthatatlan hallgatóság különleges gyönyörűségére a „nagy sokaság” tagjai azonosítva voltak. Ezek nem az „újraszületett”, mennybejutó keresztények osztálya, ők a földi „juhok” osztályát alkotják, melyről Jézus a Máté 25:31–46-ig feljegyzett példázatában beszél. Ők életben maradnak a földön és így ,jönnek ki a nagy nyomorúságból’. — Jel 7:14.

20. Milyen kötelezettségük volt azoknak, akik a „nagy sokaság” leendő tagjai akartak lenni, és miután ezt nyilvánosan hitelesítették, mit nem várhattak el a szellemtől, hogy megtegye?

²⁰ Ezek kötelesek rábízni magukat Jehova Jó Pásztorára, Jézus Krisztusra. Bizodalmukat azzal mutatják ki, hogy „odaszentelik” vagy átadják magukat Jehovának Krisztus által. Az ilyen önátadást az írás szerint vízalámerítéssel kell hitelesíteni az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében. (Máté 28:19, 20) Ha tehát valaki a „nagy sokaság” leendő tagja kíván lenni, logikusan át kell adnia magát és önátadását vízalámerítkezéssel kell szimbolizálnia. (A The Watchtower 1934. augusztus 15-i számának 250. oldalán a 34. bekezdés.) Arra nem számítottak, hogy alámeríkezésük után Isten szelleme rájuk száll majd, hogy mennyei életre nemzze őket, amelyet ők nem is kerestek.

21. Ezzel a feltárással minek a megtevésére indíttattak százak a következő napon, és milyen „nyájba” özönlöttek?

²¹ A feltárás felvillanyozó volt, különösen azoknak a juhokhoz hasonló személyeknek, akik vágytak arra, hogy határozottan megértsék helyzetüket Jehova elrendezésében. Így tettre serkentette őket a „nagy sokaság” azonosítása. Másnap, június 1-jén szombaton a programbeosztás szerint alkalmat biztosítottak a vízalámerítkezésre. Nagy öröme volt annak a 840 jelentkezőnek, akiknek legtöbbje azzal a reménységgel volt alámerítve, hogy Jehova a leendő „nagy sokaság” közé sorolja őket. Kiemelkedő alámerítési eseménynek bizonyult ez. Olyan volt, mintha zsilipeket nyitottak volna fel és tömegek áramlottak át rajtuk a Jehovával nyíltan megvallott kapcsolatba, belépve a Jó Pásztor „egy nyájába”, hogy csatlakozzanak az ő szellemi „testvéreihez”. — Ján 10:16; Máté 25:34.

22. a) Milyen „kulcs” lett felhasználva és milyen eredménnyel? b) Milyen kormányzatra irányították a figyelmüket másnap és minek üdvözölhették azt, amit sajátjukénak tekinthettek?

²² Olyan volt ez, mintha a „hű és értelmes rabszolga” osztály az „ismeret kulcsát” használta volna, (Máté 24:45–47; Luk 11:52) és feltárta volna az ajtót a „nagy sokaság” leendő tagjai előtt, hogy a csodálatos kiváltságokba léphessenek. Az ezekhez való ragaszkodás munkálhatta azt, hogy „kijönnek a nagy nyomorúságból” és belépnek a megtisztított földre a Krisztus általi új világkormányzat alá. Figyelmüket erre a kormányzatra terelte másnap a „Kormányzat” témájú nyilvános előadás, amely jól illett az akkori világhelyzethez. A nagyszámú látható hallgatóság és a még mérhetetlenül népesebb rádióhallgatóság korai figyelmeztetést kapott az előadásból a világi emberek összes földi kormányzatának közelgő pusztulásáról Isten háborújában, Armageddonkor. Ezenfelül az előadás Jehova Krisztus általi teokratikus kormányzatát magasztalta mint az egész emberiség egyedüli reménységét. Ez volt az az isteni kormányzat, amelyet a „nagy sokaságnak” vagy „nagy tömegnek” dicsőséges reménységének kellett tekinteni.a

23. a) Bezárattak-e az ajtók a mennyei királyságra alkalmas hívők előtt az „ismeret kulcsának” használatával egy időben? b) Milyen bizonyítékot lehetne felhozni erre vonatkozóan?

²³ Bezáródott-e azonban a mennyek királyságára alkalmas hivők előtt az ajtó az „smeret kulcsának” ilyen felhasználásával egyidejűleg? Nem, mert Jézus Krisztus az, akinél a „Dávid kulcsa” van, s csak egyedül Ő zárhat be ilyen ajtót. Még mindig lehetséges volt bebocsátási engedélyt nyerni bizonyos személyeknek Isten akarata szerint. Ennek bizonyítékaként Jehova tanúi felkent maradékának bizonyos tagjai eme 1935 tavaszán a „nagy sokaságról” szóló nagy jelentőségű feltárás utáni években merítkeztek alá vízben, a feltárásról szóló cikknek 1935. augusztus 1. és 15-i Watchtower számokban való megjelenése után. — Jel 3:7; Luk 11:52; Máté 23:13.

24. a) Mi fogja elzárni a további bemenetelt a Jó Pásztor „egy nyájába”? b) Milyen minőségben engedte be a Pásztor a „juhokat” az „egy nyájba”?

²⁴ Csakis a „nagy nyomorúság” kitörése zárhatja el a további bemenetelt az emberek elől a juhokhoz hasonlók soraiba, akik „a nagy sokaság”-ot vagy „nagy tömeg”-et alkotják. A jelenlegi elítélt rendszerrel együttes elpusztulástól való menekülés útja akkor már elveszett alkalom lesz a megmentésre. Az út a Jó Pásztor „egy nyájába” az 1935 óta eltelt évek alatt mindig nyitva állt. A jelentések szerint több mint két millióan mentek be rajta. Jézus Krisztus, a Jó Pásztor, ezt mondta: „Én vagyok a juhok ajtaja. (Ján 10:7–9) Mint ilyen, Ő még mindig beengedi szellemi „testvérei”-nek a barátait és elkülöníti őket a „kecskék”-től, akik semmiképpen nem fogják túlélni a „nagy nyomorúságot” és annak a „háborúját” Har-Magedonnál. Mindazok, akik ma ezt akarják, hallgassanak a Jó Pásztor „hangjára”, ahogy az kifejezésre jut a még földön élő szellemi „testvérei” által. (Ján 10:16) Ó mily nagy kiváltság részükre élvezni az „egy nyáj” biztonságát az „egy Pásztor” alatt!

[Lábjegyzetek]

Arról, ami ezt az indítványt követte, a Herald című Washington-i újság ezt írta:

„Az auditoriumban és körülötte levő hatalmas tömeg szökőárként ugrott talpra, karok emelkedtek a magasba. Jehova tanúi teletüdővel kiáltották: Igen. Az előadóterem ablakai megcsörrentek, amint a hanghullám neki ütközött, a tömeg hangja pedig a rendőrök becslése szerint könnyen hallható volt akár egy mérföldnyi távolságban is.”

Hasonló jelenet zajlott le ugyanabban a pillanatban Londonban, Belfastban, Glasgow-ban, Koppenhágában és a föld sok részének egyéb helyein. — The Golden Age (Aranykorszak) 1935. június 19-i száma 598. oldal, lásd még a Jehova tanúi 1936-os Évkönyvét, 62. old. 3. bekezdés!