,Használjátok fel az ima és a könyörgés minden formáját’

„Az ima és a könyörgés minden formájában . . . imádkozzatok minden alkalommal szellemben. És evégett maradjatok éberek teljes állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért” — Ef 6:18.

 1. (a) Hogyan kell Jehova Istenre gondolnunk, amikor imában hozzá fordulunk? (b) Milyen négy alapvető formája van az imának?

A TEREMTŐ Jehova Isten nem valamilyen személytelen Első Ok, hanem valóságos személy, akinek érzései vannak. Képes látni és hallani. És nekünk mindig így kell gondolnunk rá, amikor imában hozzá fordulunk. Isten Szava azt tanácsolja, hogy ezt tegyük, éspedig „az ima és a könyörgés minden formájában”. (Ef 6:18) De vajon mi mindent foglal ez magába? Az ima négy alapvető formáját ismerjük: a dicséretet, a hálaadást, a kérést és a könyörgést.

DICSÉRJÜK ISTENT IMÁBAN

2, 3. Melyik az ima legnemesebb és legemelkedettebb formája és miért illeti meg joggal Jehova Istent?

² A dicséret feltétlenül nemes, emelkedett hangú formája az imának. A Teremtőt mindenképpen megilleti nagyszerű tulajdonságai és véghezvitt tettei alapján. Mint a „Szuverén Úr Jehova”, páratlan hatalommal rendelkezik. (2Sám 7:28). Mivel nincs sem kezdete sem vége, Jehova Isten egyes egyedül az „örökkévalóság Királya” (1Tim 1:17). Olyan dicsőséges személy, hogy egyetlen ember sem láthatja őt úgy, hogy mégis életben maradjon. (2Móz 33:20). Senki sem egyenlő a Legfelségesebbel, aki végtelen hatalommal és bölcsességgel rendelkezik, abszolút igazságos és egyben az önzetlen szeretet megszemélyesítője (5Móz 32:4; Jób 37:23; Róma 11:33; 1Ján 4:8). ő alkotott mindent, s ezért övé az egész világegyetem (1Móz 1:1, 31; Zsolt 50:10). Senki sem lehet a vetélytársa név és hírnév tekintetében. Egyedül neki van joga ezt mondani: „ANNAK BIZONYULOK.” Csakis ő viselheti a Jehova nevet, aminek a jelentését úgy is értelmezik: „ő idézi elő, hogy létrejöjjön” (2Móz 3:14; 6:3). Egyedül ő jelentheti ki teljes joggal: „Kivel akartok engem összehasonlítani vagy egyenlővé tenni, vagy egybevetni, hogy hasonlók lehetnénk?” „Én vagyok az Isteni lény és nincs más Isten hozzám hasonló (És 46:5, 9).

³ Egy ilyen senkivel össze nem hasonlítható, páratlan, egyedülálló és utolérhetetlen Isten megérdemli a dicséretünket. Ezért a Mózes második könyve 15:11-től egészen a Jelenések 19:6. verséig számtalanszor kapunk felszólítást Jehova dicséretére. Ennek alapján nem csupán az imáinkban kell állandóan dicsérnünk a Legfelségesebbet, de a mindennapi beszélgetéseink során is bárcsak őrá hívnánk fel az emberek figyelmét, mint önmagunkra! Elvégre, semmink sincs, amit ne kaptunk volna, és nála nélkül valójában semmit sem tudnánk elvégezni. (Zsolt 127:1; 1Kor 4:7).

ADJUNK HÁLÁT JEHOVÁNAK!

4, 5. Hogyan nyilatkoznak különböző bibliaírók a Jehovát megillető hálaadásról, s milyen okunk van nekünk az ilyen hálaadásra?

⁴ Jehova dicséretével szorosan összefügg az iránta kifejezett hálaadás is. Az csak természetes, hogy értékelésünket fejezzük ki mindazért, amit Jehova tett, tesz és tenni fog az érdekünkben. A zsoltárok írói különösen megértették, mennyire helyénvaló kifejezni a köszönetünket Jehovának. Újra meg újra olvashatunk ilyen kifejezéseket: „Ó adjanak hálát Jehovának szerető kedvességéért, és az emberek fiai iránt való csodálatos műveiért!” (Zsolt 107:8, 15, 21, 31). Hasonlóképpen Pál is azt tanácsolja, hogy ’ismertessük kérésünket Istennel, hálaadással együtt’. Igen, „hálát adva mindig mindenért a mi Istenünknek és Atyánknak” (Fil 4:6; Ef 5:20).

⁵ Mily számtalanok azok a dolgok, amelyekért naponta ki kell fejeznünk hálánkat mennyei Atyánknak! Köszönettel tartozunk neki minden fizikai és anyagi dologért, amit kapunk és ami nemcsak lehetővé, de élvezetessé is teszi az életünket (Jak 1:17). S vajon értékeljük-e azt a sok szellemi áldást, amellyel Jehova elárasztja szolgáit: Krisztus áldozatának előnyeit, Isten Szavát és az ő szellemét, a keresztény gyülekezetet és az ima adományát? Értékeljük-e azt az áldást, hogy egy társaságot alkothatunk hívőtársainkkal, azt a kiváltságot, hogy mások szükségleteit szolgálhatjuk, és a csodálatos Királyság-reménységet? Ha igen, fejezzük ki hálánkat imáinkban. Persze nem mindig emlékszünk mindenre és nem vagyunk képesek felsorolni mindazt, amit Isten értünk tett. De ugyanazt kell éreznünk, amit a zsoltáros érzett: „Áldjad Jehovát, ó lelkem, és egyetlen tettéről se feledkezz meg!” — Zsolt 103:2.

FORDULJUNK KÉRÉSEINKKEL JEHOVÁHOZ!

 6. Melyik három fő területet érintik a kéréseink, és Jézus útmutatása szerint elsősorban mire irányuljon az imánk?

⁶ Valóban nagy megnyugvást jelent, hogy „a beszéd nyíltságával” járulhatunk Jehova elé, amikor kérünk tőle valamit (Zsid 4:16; 1Ján 3:21). Amint Jézus a Mintaimában szemléltette, a kéréseink általában három fő területre vonatkoznak: az igazságosság győzelmére, a saját szellemi szükségleteinkre és a fizikai szükségleteinkre. Ennek megfelelően tehát Jézus azt mondta nekünk, hogy mindenek előtt Jehova nevének a megszenteléséért, az ő Királysága eljöveteléért imádkozzunk, és azért, hogy az ő akarata legyen meg a földön. Maga Jézus így imádkozott: „Atya, dicsőítsd meg a nevedet” (Máté 6:9, 10; Ján 12:28). Az ilyen kérések közé kell sorolni azt is, hogy Jehova virágoztassa fel földi szolgáinak a munkáját és támogassa azokat, akiknek nehézségeket és próbákat kell elviselni az ő nevéért. (Zsolt 118:25). Nem szabad megfeledkeznünk Pál intelméről sem, hogy imádkozzunk a magas állásban levőkért, „hogy továbbra is nyugodt és csendes életet élhessünk, teljes isteni önátadással és komolysággal”. (1Tim 2:2).

7, 8. Milyen fajta személyes ügyek képezhetik továbbá a Jehovához intézett kéréseink tárgyát?

⁷ Imáinknak továbbá tükrözniük kell a szellemi állapotunkra vonatkozó komoly érdeklődésünket. Ehhez hozzátartozik, hogy bűneink megbocsátásáért esedezünk a mennyei Atyánkhoz: „Ha valaki bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos” (1Ján 1:8—2:1). Imádkoznunk kell azonkívül Isten szellemének még nagyobb mértékéért és azért, hogy ne szomorítsuk meg azt (Luk 11:13; Ef 4:30). Az Írások arra buzdítanak, hogy próbateljes helyzetekben imádkozzunk bölcsességért. (Jak 1:5–8). Azonkívül, imádkozhatunk és kell is imádkoznunk Jehova áldásáért a szent szolgálatunkra, beleértve a szántóföldi prédikálást és tanítást. Az ilyen imák elismerik azt az alapelvet, hogy bár mi plántálunk és öntözünk, mégis Isten az, aki a növekedést adja, aki sikerre viszi a dolgokat. (1Kor 3:7).

⁸ Amikor kérelemmel járulunk Isten elé, arról se feledkezzünk meg, és azt se hanyagoljuk el, ha esetleg valamilyen nézeteltérésünk van egy keresztény testvérünkkel, házastársunkkal vagy családunk valamelyik tagjával. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy megszakítsuk a másikkal való kapcsolatot, ami könnyű, ámde egyáltalán nem bölcs, sőt önző megoldás. Ehelyett inkább vezetésért és erőért kell imádkoznunk, hogy rendezni tudjuk a másikkal fennálló nehézségeinket. Kérjünk segítséget ahhoz is, hogy képesek legyünk megbocsátani és elfelejteni a minket ért sérelmeket, hogy ne keseredjünk el és ne tápláljunk magunkban haragot. (Máté 6:12).

9, 10. Milyen bibliai alapja van annak, hogy anyagi vagy fizikai dolgokban is kéréssel forduljunk Jehovához?

⁹ Jézus rámutatott, hogy a szellemi dolgokon kívül a mindennapi kenyerünkért, az anyagi szükségleteinkért is kéréssel fordulhatunk Jehova Istenhez. (Máté 6:11). Igen, bármit és mindent kérhetünk Jehova Istentől, amire szükségünk van és ezt minden egyes napra. Ez összhangban van azzal, amit Jézus mondott a Hegyi Beszédében: „Ne aggódjatok a holnapért; a holnapnak úgyis meglesz a maga gondja. Minden napnak megvan a maga elegendő baja.” — Máté 6:34, The English Bible szerint.

¹⁰ Nincs munkánk, állásunk? Akkor arra kérhetjük Jehova Istent, hogy áldja meg és irányítsa az állásszerzésre tett erőfeszítéseinket. Betegek vagyunk? Imádkozhatunk bölcsességért és kitartásért, hogy a lehető legjobb módon tudjuk elviselni a szenvedéseinket. Nagyszerű vigasztalást jelent az, hogy minden gondunkat nyíltan feltárhatjuk Jehova előtt, amint olvassuk: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem mindenben ismertessétek kéréseteket Istennel, hálaadással együtt ima és könyörgés által” (Fil 4:6). Természetesen minden ilyen ügyben azzal a kikötéssel imádkozunk: ’Ha Isten is úgy akarja’, pontosan úgy, ahogyan Jézus imádkozott a Gecsemáné kertben. — Máté 26:39; 1Kor 4:19; Jak 4:15.

KÖNYÖRGÉSSEL

11–13. (a) Mit jelent könyörögni Jehovához és milyen dolgokban helyénvaló az ilyen könyörgés? (b) Hogyan szemlélteti ezt egy fiú esete?

¹¹ Azt a tanácsot kapjuk, hogy „az ima és a könyörgés minden formájában” imádkozzunk. (Ef 6:18) De hát miért fűzzünk még könyörgést is a kéréseinkhez? Nos, azért, mert a könyörgés egy lépéssel, tovább megy a kérésnél. Ez különösen buzgó, komoly ima, szívből jövő, nyomatékos kérlelés. A könyörgést úgy szokták meghatározni: „alázatos és buzgó kérlelés”. A Keresztény Görög Iratokban, az eredeti nyelven használt szó mindig Istenre utal. Ez azt a tényt hangsúlyozza tehát, hogy az imában való kitartáson kívül arra is szükség van, hogy igazán komolyak legyünk. Nyilván nem minden kérésünk könyörgés. De az imáink között ilyennek is kell lennie. Azt olvassuk, hogy maga Jézus Krisztus is „hangos kiáltással és könnyhullatással esedezéseket és kéréseket intézett . . . és istenfélelméért kedvező meghallgatásra talált” (Zsid 5:7). Hasonlóképpen, amikor kegyetlen üldözést szenvedő testvéreinkről hallunk, helyénvaló lenne nem csupán kérést intézni Istenhez az érdekükben, hanem könyörögni Jehovához, hogy adjon erőt a kitartáshoz és győzze le az üldözés célját. — Hasonlítsd össze a 2Korinthus 1:8–11-gyel!

¹² Amikor Jehovához fordulunk a testünk megzabolázásával vívott harcunkkal kapcsolatban, helyesen járulunk elébe könyörgéssel (Róma 7:15–24; 1Kor 9:27). Nehézségeink vannak gondolataink és természetünk megfékezésében? Akkor azonkívül, hogy kiengeszteljük az illető személyt a rajta esett sérelemért, amit okoztunk neki; alázatosan kérlelhetjük Jehova Istent vagy segítségért könyöröghetünk hozzá. És mi van akkor, ha a probléma az evéssel és ivással kapcsolatos? Megint csak helyénvaló lenne könyörögni Jehovához segítségért és igénybe venni a család más tagjainak és a gyülekezeti véneknek a segítségét.

¹³ Ha helyesen vannak tanítva, még a gyermekek is könyöröghetnek Jehovához és Ő meghallgatja őket. Egy 10 éves fiú például ezt írta az Őrtorony Társulatnak: „November 20-án délután 3 órakor két fiú lépett oda hozzám az iskolaudvarban. Az egyikük egy kést szegezett a torkomnak és azzal fenyegetett, hogy megöl. Jehovához imádkoztam és abban a pillanatban egy rendőrségi autó hajtott el arra és a fiúk elfutottak.”

ENNEK MEGFELELŐEN KELL CSELEKEDNÜNK

14, 15. Mit követel meg a következetesség azoktól, akik imádkoznak, és milyen bibliai példákat lehetne felsorolni ennek az alapelvnek a szemléltetésére?

¹⁴ Amikor Jehova Istenhez imádkozunk, természetesen mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy mi is megtegyük a magunkét. Dávid király a nagy szorongattatások idején nemcsak Istenhez könyörgött, de maga is gyakorlati lépéseket tett (2Sám 15:31—17:14). Jehova más hű szolgái, mint például Jákob, hasonlóképpen cselekedtek (1Móz 32:9–21). Igen, cselekedeteinknek összhangban kell lenniük kéréseinkkel.

¹⁵ Vajon imádkozunk a mindennapi kenyerünkért? Akkor késznek kell lennünk dolgozni is érte, mert „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (Máté 6:11; 2Thess 3:10). Imádkozunk-e azért, hogy ne vitessünk kísértésbe? Akkor kerülnünk kell, hogy szándékosan kompromittáló körülmények közé sodorjuk magunkat. (Máté 6:13). Imádkozunk-e azért, hogy vigyáznunk kell, nehogy szükségtelenül megbántsunk másokat vagy felesleges vitákat provokáljunk. Kerülnünk kell továbbá a túlzott érzékenységet. Imádkozunk-e azért, hogy Isten munkája növekedjék? Akkor pedig ’mindig sok tennivalónk kell legyen az Úr munkájában’ (1Kor 15:58). Imádkozunk-e bölcsességért? Nos, akkor fel is kell használnunk minden eszközt, amiről Isten gondoskodott a bölcsesség elnyeréséhez. — Jak 1:5–8; Zsolt 119:105; 2Tim 3:16; Zsid 10:23–25.

JAVÍTHATUNK-E IMÁINK MINŐSÉGÉN?

16, 17. Hogyan javíthatunk imáink minőségén, hogy azok meleghangúak és jelentőségteljesek maradjanak?

¹⁶ Imáink elárulják, mennyire vagyunk igazán szellemi beállítottságúak. De vajon javíthatunk-e imáink minőségén, s ha igen, akkor hogyan? Mindenek előtt komolyan kell vennünk imáinkat, és szívből kell kifejeznünk magunkat. Ha többet elmélkedünk Isten jóságán és szerető-kedvességén, ha úgy gondolunk rá, mint szerető Atyára, aki szilárdan ragaszkodik ahhoz, ami helyes, akkor több melegséget, több érzést vihetünk bele imáinkba. Valóban szívből kívánunk beszélni Istenhez, alázatosságban. Ezért óvakodnunk kell attól, hogy elsiessük imáinkat. Bármi mást elhanyagolhatunk, de az imáinkat soha!

¹⁷ Azzal is javíthatunk az imáink minőségén, ha igyekszünk nem ismételni újra és újra ugyanazokat a szavakat, vagy kifejezéseket (Máté 6:7). Az efféle ismétlés azt eredményezheti, hogy az imáinkból hiányozni fog az igazi érzés és értelem. Betanult szavaknál nagy a valószínűsége annak, hogy inkább a fejből jönnek, mintsem a szívből. Különösen azok a keresztények, akik naponta mondanak imát, mondjuk a család nevében, jól teszik, ha gondosan ügyelnek erre. Ha nap-nap után ugyanazokat a szavakat használjuk, a hallgatók elméje könnyen elkalandozik. A bibliai gondolatokon való mindennapi elmélkedés és Jehova ki nem érdemelt kedvessége iránti még nagyobb értékelésünk elmélyítése segíthet abban, hogy imáink meleghangúak és jelentőségteljesek maradjanak.

KÖZVETLEN ÉS KÖZVETETT JUTALOM

18. Miért következtetnek egyesek — akik nem felelnek meg az elfogadható ima követelményeinek — úgy, hogy kéréseik meghallgatásra találtak?

¹⁸ Az ima az imádat világszerte gyakorolt formája. Sokan hiszik, hogy Isten meghallgatja imájukat, jóllehet kérésük nem felel meg az imára vonatkozó isteni követelményeknek. De vajon mi lehet a magyarázat erre a látszólagos ellentmondásra? Erre az úgynevezett ’átlagszabályt’ lehetne felhozni. Például, azt mondják, hogy a lövészgödörben levő katonák mindannyian imádkoznak. Mivel többségük általában életben marad, ezek úgy következtetnek, hogy Isten meghallgatta az imájukat. De előfordulhat a körülmények szerencsés találkozása is. Szóba jöhet továbbá a pszichoszomatikus elv, vagyis az elmének a testre gyakorolt hatása.

19. Mi a bizonyítéka annak, hogy Jehova Isten meghallgatja azok imáit, akik valóban az ő népét alkotják és akik megfelelnek az imával kapcsolatos követelményeinek?

¹⁹ Mindazonáltal azoknak, akik megfelelnek az imára vonatkozó isteni követelményeknek, cáfolhatatlan bizonyítékuk van arra, hogy Jehova Isten valóban meghallgatja az imáikat. Jehova áldását láthatták egyéni és közös munkájukon. Ennek azután az lett az eredménye, hogy ’a kevés ezerré lett, és a kicsiny hatalmas nemzetté’ (És 60:22). Válaszul az imáikra; Jehova úgy rendezte a dolgokat, hogy ’egyetlen ellenük irányuló fegyver sem lett sikeres’. — És 54:17.

20. Milyen különféle eszközökkel válaszol Jehova a hozzá intézett őszinte kérésekre?

²⁰ Jehova felhasználja mind a mennyei mind a földi szolgáit arra, hogy válaszoljon a hozzá intézett őszinte kérésekre. Időnként egy angyal irányítja az ügyek menetét úgy, hogy Jehova egyik szolgája meglátogassa otthonában az olyan egyént, aki imateljesen keresi Istent. (Hasonlítsd össze a Cselekedetek 10:30–33; 17:26, 27-tel!) De Jehova a földi eszközei által is válaszol sok imára. Népe valamelyik tagjának az elméjében olyan gondolatot ébreszt, hogy az illető a valóban szükséget szenvedő egyénnel kapcsolatban gyakorolja a szeretetét és jó cselekedetét. De valaki akkor is kaphat választ az imájára, amikor Isten Szavát tanulmányozza, amikor gondosan elolvassa a bibliai kiadványokat, vagy amikor a gyülekezet vénei felhívják a figyelmét valamire. Ez azért van így, mert Jehova szolgáinak az imái gyakran szellemi megvilágítást vagy bölcsességet kérnek egy adott helyzet helyes megoldásához.

21. Melyek az ima közvetett előnyei?

²¹ Azonkívül közvetett hasznunk is lehet az imádságból. Már az a puszta tény, hogy terhünket Jehovára, mennyei Atyánkra vetettük, máris közelebb visz minket Őhozzá! S amikor dicséretében és hálaimánkban kifejezzük iránta érzett nagyraértékelésünket, segítséget kapunk, hogy még elégedettebbek legyünk a sorsunkkal. Ha buzgón könyörgünk Jehovához, segítséget kapunk, hogy alázatosak maradjunk, s inkább Őbenne bízzunk, mintsem a saját értelmünkben és erőnkben (Péld 3:5, 6; Fil 4:13). És természetesen, amikor imádkozunk, elménk épületes dolgokra irányul (Fil 4:4–8). Például, amikor éjszaka nem tudunk aludni, mennyivel jobb lenne a Királyság érdekekért és a szellemi dolgokért imádkozni; mintsem aggodalmaskodni vagy bosszankodni, sérelmeken rágódni, légvárakat építeni vagy hagyni, hogy az elménk a testi dolgokhoz húzzon. Igen, mi ’Jehovára akarjuk vetni minden gondunkat, mert Ő gondoskodik rólunk’. Ha semmit sem titkolunk el mennyei Atyánk előtt, ez segít nekünk önvizsgálatot végezni és hozzájárul ahhoz, hogy szorosabb és bensőségesebb kapcsolatba kerüljünk vele. — 1Pét 5:7; 2Kor 13:5.

22. Mit jelent komolyan venni az imáinkat, s ha ezt tesszük, miben bízhatunk?

²² Valóban nagy kiváltság a dicséretet, a hálaadást és a könyörgést magába foglaló ima és nagy hasznot meríthetünk abból, ha komolyan vesszük imáinkat. Ha imádkozunk, ezzel azt mutatjuk, hogy igazán hiszünk. És bizonyára az imáinkkal összhangban akarunk cselekedni, sohasem szeretnénk azokat elkapkodni, mindig igyekszünk javítani azok minőségét, és sohasem engedjük, hogy szavak gépies ismétléséből álljanak. Ha ezt tesszük, közvetve is hasznot meríthetünk belőlük, s bízhatunk abban, hogy Jehova Isten megjutalmaz bennünket imáink meghallgatásával, amelyek összhangban vannak az ő akaratával.

[Kép a 15. oldalon]

Köszönettel tartozunk Istennek az ő Szaváért, az életszükségleteinkért, a keresztény gyülekezetért, valamint az ima és a szolgálat kiváltságáért