Bizakodók egy kétségektől gyötört világban

„Áldott az életerős férfi, aki Jehovába veti bizalmát és akinek Jehova lett a bizodalma.” — Biblia

’Könnyed és elegáns szkepticizmus az, amit elvárunk egy művelt felnőttől.’ — Világi filozófia

1, 2. Milyen volt egyes görög beállítottsága, és mit eredményezett ennek a világnak magasabb rendű műveltsége?

„Mi az igazság?” Ez a válasz, amit Poncius Pilátus adott Jézusnak, sok szkeptikus beállítottságú emberre jellemző (Ján 18:38). Az ókori görög szkeptikusokról azt mondták, hogy azok „az elme háborítatlan nyugalmára törekedtek, amit az ellentétes érvek állandó egyensúlyba hozása által kívántak elérni, mindent leegyszerűsítve a bizonytalanság és a kétség állapotába”.

² Ennek a szkeptikus magatartásnak különféle változatait fejlesztették ki a napjainkhoz közelebb eső időkben olyan filozófusok, mint a francia René Descartes, a német Spinoza, a skót David Hume és a német filozófus, Kant. Ezeknek és más embereknek a befolyása révén a módszeres kételkedés a magasabb rendű műveltség egyik hitcikkelyévé lett. Valamennyi ország egyetemein kitermelődött a kételkedők egy bizonyos nemzedéke, akik számára „minden csak viszonylagos”.

 3. a) Mi a módszeres kételkedés egyik eredménye? b) Milyen jobb magatartásra buzdít a Biblia?

³ Ennek a módszeres bizonytalanságnak káros hatásairól egy szaktekintély megállapítja, hogy „a relativizmus és a szkepticizmus álláspontjának következményei a mi korunkban egyszerűen az igazság iránti teljes tiszteletlenséghez vezettek”. Majd így folytatja

Az igazság iránti tisztelet nem egyszerűen a mi korunk álcinizmusa, amely megpróbál mindent „leleplezni” abban a hitben, hogy senki és semmi sem képes valódi mivoltában igényt tartani az igazságra. Ez olyan magatartás, amely egyesíti azt az örömteli bizakodást, hogy az igazság valóban megtalálható az igazságnak való alázatos behódolással, bármikor és bárhol bukkan is fel az. Ez az igazság iránti elfogulatlanság mindazok számára követelmény, akik az igazság Istenét imádják. . . . Ez olyan magatartás . . . amely mellett mind az [Ószövetség], mind az [Újszövetség] tanúskodik. („New International Dictionary of New Testament Theology” — Az újszövetség új nemzetközi teológiai szótára, 1978. 3. kötet, 900, 901. oldal.)

AZ IGAZSÁGBAN VALÓ ÖRÖMTELI BIZALOM

4, 5. a) Hogyan sugallnak bizalmat, nem pedig kétséget az Írások? b) Melyek a Biblia „egészséges szavai iránti fogékonyság jó hatásai?

⁴ Igen, az egész Biblia a bizodalmat, nem pedig a kétséget sugallja az olvasóinak. A Héber Iratok kijelentik: „Áldott az életerős férfi, aki Jehovába veti bizalmát és akinek Jehova lett a bizodalma” (Jer 17:7). A Keresztény Görög Iratokban pedig Pál ezt írja: „Nem vesztettem el a bizodalmamat, mert tudom, hogy ki az, akiben bízom, és semmi kétségem afelől, hogy képes gondoskodni mindarról, amit rábíztam, egészen addig a napig.” Nincs ebben tehát semmiféle szkepticizmus! (2Tim 1:12, Jeruzsálemi Biblia.)

⁵ Miután így kifejezte Istenbe vetett teljes bizodalmát, Pál hozzáfűzi: „Továbbra is őrizd meg az egészséges szavak mintáját, amelyeket tőlem hallottál, a Krisztus Jézussal kapcsolatos hittel és szeretettel együtt” (2Tim 1:13). Az „egészséges szavak” iránti elfogulatlanság, amely szavak a Bibliában találhatók, növeli hitünket és szeretetünket, és örömteli bizodalmat önt belénk mindazon ígéretek szavahihetősége iránt, amelyeket Jehova tett nekünk. Ez viszont reménységgel tölt el bennünket, ami „a lélek biztos és szilárd horgonya” (Zsid 6:17–19).

 6. Ahhoz, hogy képesek legyünk elmondani a jó hírt másoknak, mire van magunknak is szükségünk?

⁶ Ez az igazságba vetett örömteli bizalom képessé tesz minket arra, hogy elmenjünk és prédikáljuk az Isten Királyságának, mint az emberiség egyedüli reménységének a jó hírét. Az ember legyen alaposan meggyőződve a reménység üzenetének igazságáról, hogy elmondhassa azt másoknak is. Így elmondhatjuk azoknak, akik hallgatnak minket: „A jó hír, amelyet prédikálunk, nemcsak szavakkal jutott el hozzátok, hanem erővel és szent szellemmel és szilárd meggyőződéssel.” „Amikor befogadtátok az Isten szavát, amelyet tőlünk hallottatok, nem úgy fogadtátok be, mint emberek szavát, hanem mint ami valóban az is, az Isten szavát” (1Thess 1:5; 2:13).

7, 8. Ki segített a testvéreknek elűzni a kételyeket az első keresztény gyülekezetben?

⁷ A korai keresztény gyülekezetben hű felvigyázók segítettek keresztény társaiknak elűzni a kételyeket és szilárdnak maradni a hitben. Az apostolokból és a jeruzsálemi gyülekezet véneiből álló első századi vezető testület a szent szellem segítségével döntéseket hozott, utasításokat adott ki és kiküldött hithű férfiakat a testvérek építésére. A bibliai Cselekedetek könyvében ezt olvassuk: „Amikor [Pál, Silas és útitársaik] átutaztak a városokon, átadták az ott levőknek megtartás végett az apostolok és a jeruzsálemi vének határozatait. Ezért a gyülekezetek tovább erősödtek a hitben és napról napra számban is növekedtek” (Csel 16:4, 5; 15:23–29).

⁸ A kolossébeli gyülekezethez intézett levelében Pál apostol megemlíti a hű Epafrást, mint aki „mindenkor erőt fejt ki értetek imában, hogy végül teljesek legyetek és szilárd meggyőződésetek legyen Isten egész akaratáról” (Kol 4:12). Még azokban a napokban sem lehetett helye a szkepticizmusnak és a kétkedésnek. Azoknak a korai keresztényeknek is szükségük volt ’szilárd hitre’, „szilárd meggyőződés”-re.

GYŐZZÜK LE A KÉTELYEKET!

 9. Miért különösen fontos napjainkban a keresztény bizodalom?

⁹ Vajon a keresztény bizodalom kevésbé fontos napjainkban, egy olyan világban, ahol, a brit filozófust, Bertrand Russelt idézve, a ’könnyed és elegáns szkepticizmus az, amit elvárnak egy művelt felnőttől’? Nem. Ha valami, hát a szilárd meggyőződés még fontosabb, mint valaha, mert „a szellem, amely most az engedetlenség fiaiban működik”, a bizalmatlanságra és a kétkedésre ösztönöz (Ef 2:2). Ezért a kereszténynek, akit kétségek gyötörnek, fel kell ismernie a veszélyt és meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy „végül megállhassunk teljes és szilárd meggyőződéssel”.

10, 11. a) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak, ha a kétkedés kezd gyökeret verni az elménkben? b) Hogyan válaszolna több mint 2 000 000 egyén ezekre a kérdésekre?

¹⁰ Ha az alattomos kételyek bármikor is kezdenek belopódzni a keresztény elméjébe, jól tenné, ha előbb mérlegelné a helyzetet és feltenné magának az alábbi fontos kérdéseket:

Hol tanultam meg, hogy Isten neve Jehova, s hogy mit jelent ez a név, mi az Isten szerető szándéka az emberiséggel, és miért engedte meg oly hosszú időn át a szenvedést a földön? (Zsolt 83:18; [Károli: 83:19]; Jel 21:3, 4; 2Pét 3:9, 13.)

Ki tanított meg arra, hogy Jézus Krisztus nem egy háromszemélyű istenség második része, hanem Jehova egyszülött Fia, és ki segített nekem megérteni a bűntől való megváltást Krisztus váltságáldozata által? (Ján 3:16; 14:28; 1Kor 15:27, 28.)

Melyik vallás gyújtott világosságot az elmémben azzal kapcsolatban, hogy a szent szellem nem egy személyes „Szentlélek, hanem Jehova hatékony ereje, és hol találkoztam olyan emberek csoportjával, akik őszintén igyekeznek megteremni a szellem gyümölcseit? (Csel 2:33; Gal 5:22, 23; Kol 3:12–14.)

Melyik vallásszervezet helyesbítette régi pogány elképzelésemet az emberi lélek halhatatlanságáról, bebizonyítva a Bibliából, hogy a lélek halandó, és ezzel igazi értelmet adva a feltámadásról szóló bibliai tanításnak s megszabadítva engem a pokoltűz Istent gyalázó tanától? (Ez 18:4; Csel 24:15; Róma 6:23.)

Ki prédikálta Isten Királyságát, mint az emberiség egyedüli reménységét, és ki segített nekem tisztában lenni azzal, hogy az „utolsó napok”-ban élünk és „őrködnünk kell”, éberen figyelve az ember Fia eljövetelét? (Márk 13:10, 33–37; Luk 21:34–36; 2Pét 3:3–7.)

Hol találtam igazi életcélt, az „Isten békéjét”, védelmet e világ kísértései és csapdái ellen, s gyakorlati bölcsességet az élet problémáinak a megoldásához? (Máté 24:45–47; 1Tim 3:15; Fil 4:6–9.)

Végül, a keresztények melyik csoportjánál van ’őszinte szeretet’ (1Ján 13:34, 35), a János 17:14, 16-ban és az Ésaiás 2:4-ben vázolt alapelvek igazi tisztelete; kiket üldöznek, éspedig nem azért, mintha beleavatkoznának a politikába, hanem egyszerűen ’a Jézus nevéért’, vagyis azért, mert igazi keresztények? (Máté 24:9; Ján 15:18, 19.)

¹¹ Több mint 200 országban és szigetcsoporton élő több mint 2 000 000 személy számára az őszinte válasz ezekre a kérdésekre ez: Jehova tanúi, a „hű és értelmes rabszolga” osztály és annak Vezető Testülete. (Hasonlítsd össze a Lukács 12:42–44-gyel! )

LEGYEN MINDIG POZITÍV MAGATARTÁSOD!

12. Hol kezdődnek a kételyek?

¹² Ahhoz, hogy elkerülhessük, hogy minket is magával ragadjon a világ szelleme, vagyis a gyanakvás, a bizalmatlanság és a szkepticizmus szelleme, szükséges állandóan őrködnünk az indítékaink felett. A 11 hű apostolnak s a többieknek is, akik nehezen hitték el, hogy Krisztus valóban feltámadt, Jézus ezt mondta „Miért vagytok felháborodva és miért vannak kételyek a szívetekben? (Luk 24:38.) Igen, a kételyek a szívben kezdődnek.

13, 14. a) Minek a jele lehet a kételkedés? b) Milyen tanulságot vonhatunk le a hűtlen Izrael esetéből?

¹³ Ha tehát nyugtalanító kételyek kezdenek megzavarni bennünket, meg kell vizsgálnunk az indítékainkat. Vajon őszinték ezek a kételyek, vagy csak ürügyként szolgálnak a lelassulásra? Nem árulkodnak-e a kitartás hiányáról? Nem tükrözik-e az Isten megbocsátó képességébe vetett hit hiányát? Vajon nem hintette el valaki bennünk a kétkedés magvát? (1Ján 1:9; Csel 20:30.) Pál ezt írja: „Vigyázzatok, testvérek, nehogy valamelyikőtökben hit nélküli, gonosz szív fejlődjön ki egyszer, és elszakítson az élő Istentől. . . . ’Meg ne keményítsétek a szíveteket’” (Zsid 3:12–15).

¹⁴ Ha megtartjuk pozitív magatartásunkat és arra gondolunk, amit Jehova Isten tett értünk Fia, Jézus Krisztus által, s arra is, amit az ő szándékáról és ígéreteiről tanultunk a „hű és értelmes rabszolga” által felszolgált szellemi táplálék révén, akkor bizonyára nem leszünk hálátlanokká, miként Izrael nemzete, amelyről Jehova ezt mondta: „A barmok ismerik tulajdonosukat és a szamarak tudják, hogy a gazdájuk hol eteti őket. De ez több annál, amit népem Izrael tud” (És 1:3, Good News Bible).

ŐK VISSZANYERTÉK BIZODALMUKAT

15. Hogyan kapott segítséget egy vén a kétségei legyőzéséhez?

¹⁵ Egy nyugat–franciaországi vén kezdett kételkedni abban, hogy Isten igazi gyülekezetével van kapcsolatban, mert elbeszélése szerint, a neki felszolgált szellemi eledel mindig egyformának tűnt. Ezért kérte, hogy mentsék fel mint keresztény vént a szolgálat alól. Mindazonáltal a családja és a többi vén nem úgy bánt vele, mint egy hitehagyott személlyel. Szeretettel segítették őt imában és építő beszélgetésekkel. A testvér fokozatosan kezdte megérteni, hogy nem lehet mindig új magyarázatokat adni, mint ahogyan az anya sem tud teljesen újfajta ételeket készíteni naponta háromszor az év mind a 365 napján. Ugyanazok az alapvető összetevők térnek vissza különböző formában, de egy érzékeny szájpadlás és íny segít élvezni és megemészteni az ételt és erőt meríteni belőle. A testvért hozzásegítették ahhoz, hogy elgondolkozzon azon, milyen nyomor van másutt szellemi eledel dolgában. Fokozatosan visszanyerte bizodalmát, elmélyítette az Őr Torony kiadványokban tanult dolgok iránti értékelését, visszanyerte szellemi erejét és ismét örömet talált Jehova szolgálatában. Most ismét keresztény vénként szolgál.

16. Mi támasztott kétségeket egy fiatal francia tanú elméjében és hogyan helyesbítették a nézeteit?

¹⁶ Egy fiatal tanú Franciaország déli részében, akinek szabados elképzelései voltak, mielőtt az igazsághoz jött, elolvasott egy anarchista könyvet (ez „olyan elmélet, amely szerint mindenfajta kormányforma jogtalanul beavatkozik az egyéni szabadságba, és ezért fel kell váltani azt az együtt működő csoportok önkéntes társulásával”). Szóval végigolvasta a könyvet, érdekesnek találta, több hasonló tárgyú könyvet vásárolt magának, és mialatt ezeket olvasta, kezdte elveszteni a hitét és kételkedni kezdett. Majd hirtelen, hogy őt idézzük: „Rádöbbentem, hogy engedtem a rossz szellemi tápláléknak feltámasztani bennem a régi egyéniségem vonásait, amelyek közé tartozott a lázadás szelleme.” Két Őrtorony cikk azonban helyreigazította a dolgot az elméjében: „Az életút — keskeny, de szabad” az 1977. október 15–i [angol] számban, valamint a „Hogyan meríthetsz hasznot Isten Királyságából?”, az 1978. január 15-i [angol] számban. Ez a fiatal újra visszanyerte a bizodalmát, belépett a teljes idejű prédikáló szolgálatba, és ma különleges úttörőként szolgál.

A BIZALOM BOLDOGGÁ TESZ

17, 18. Mit mond Jakab a kételkedőkről, és milyen tanácsot ad nekik?

¹⁷ Ez csupán két példa olyan keresztényekről, akiket kétségek gyötörtek, de akik legyőzték azokat és ismét megtalálták a boldogságukat Isten szolgálatában. Ha engedtek volna a kétségeiknek, ma boldogtalanok és reménytelenek lennének. A Biblia ezt mondja: „Aki kételkedik, olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél sodor és ide-oda szór” (Jak 1:6). Igen, a kétségek sebezhetővé tesznek minket. Jakab még hozzáteszi, hogy aki kételkedik, „határozatlan ember ő, minden útjában állhatatlan” (Jak 1:8).

¹⁸ A Jehovába, az ő Szavába és az ő szervezetébe vetett erős bizalom kiküszöböli a bénító kétségeket és igazi boldogságot ad. Ez az igazi bölcsesség útja. „Ha tehát — mondja Jakab — bármelyikőtök hiányt szenved bölcsességben, kitartóan kérje Istent, és megadja azt neki, mert ő bőkezűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek. De állandóan hittel kérje, egyáltalán nem kételkedve” (Jak 1:5, 6).

19. Miért kell kerülnünk a „világ szellemét”, és mi segít megőriznünk a „kezdeti bizodalmunkat”?

¹⁹ Ha mi is átvesszük a „világ szellemét”, a kételkedés szinte részévé lesz a gondolkodásmódunknak. Pál azonban ezt írja: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istentől való szellemet, hogy megismerhessük azokat a dolgokat, amelyeket Isten kedvesen nekünk ajándékozott” (1Kor 2:12). Ha teljesen tudatában vagyunk mindazoknak a „dolgoknak, amelyeket Isten kedvesen nekünk ajándékozott”, és ha őszintén elismerjük, hogy ezeket úgy ismertük meg, hogy a Bibliát tanulmányoztuk Jehova tanúival, a Jehova iránti hálánk arra indít majd minket, hogy elűzzük magunktól a kételyt és „mindvégig szilárdan ragaszkodjunk kezdeti bizodalmunkhoz” (Zsid 3:14).

20. Milyen kettős jutalma van a bizodalomnak?

²⁰ Ha ’szilárdan ragaszkodunk’ Istenbe, az ő csalhatatlan Szavába és a Krisztus vezetése alatt álló földi szervezetébe vetett ’bizodalmunk’-hoz, gazdag jutalmat aratunk mind most, mind a jövőben. Ehhez a jutalomhoz tartozik, és nem lebecsülendő, az elmebeli béke. A zsoltáros ezt írta: „A bőséges béke azoké, akik szeretik a te törvényedet, és számukra nincs botránykő” (Zsolt 119:165; lásd még a Kolossé 3:15-öt). De igen előnyös számunkra a hű keresztények társasága is, akik nagyra értékelik a „dolgokat, amelyeket Isten kedvesen nekünk ajándékozott” az ő szelleme, az ő Szava és az ő látható gyülekezete által (Zsolt 1:1–3; 2Thess 3:6, 14; Zsid 10:24, 25).

21, 22. a) Milyen további előnyökkel jár a bizodalom? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²¹ Ha tehát „szilárdan ragaszkodunk kezdeti bizodalmunkhoz”, az képessé tesz minket arra, hogy buzgók maradjunk Isten szolgálatában, és örömet szerez mind Jehovának, mind önmagunknak (Péld 27:11). Az öröm, amit érzünk, már magában is jutalom (Máté 25:23), de ugyanakkor védelem, „erőd” is számunkra (Neh 8:10). A Jehova szolgálatában érzett ilyen öröm pozitív kilátást nyújt nekünk, ami egyre fényesebb lesz, amint látjuk beteljesedni a próféciákat. Lesz életcélunk. Tudjuk, merre tartunk. Dicső reménységünk lesz, amely a „város”-ra vagy messiási Királyságra összpontosul, amelyre Ábrahám tekintett előre (Zsid 11:10, 16).

²² Mindazonáltal „az ihletett kijelentés határozottan azt mondja, hogy a későbbi időkben némelyek elesnek a hittől” (1Tim 4:1). Miért történik ez, és miért ne zavarjon meg minket túlságosan? Ezt fogjuk most megvizsgálni a következő cikkben.

„Ti azonban, szeretteim, mialatt legszentebb hitetekben épültök és szent szellemmel imádkoztok, őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, mialatt várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örökké tartó élet kilátásával (Júd 20, 21).