Milyen lehetne az emberiség egészségi állapota?
1. Miért van szükség világorvosra és a Krisztus által idézett melyik mondás vonatkozik az orvosokra és az egészségügyi intézményekre?
AZ EMBERISÉG egészségi állapota bizony nagyon siralmas! Soha azelőtt nem volt ennyire szükség egy világorvosra, mert új betegségek bukkannak fel és áldozatokat követelnek. Az orvosi hivatást gyakorlók és az egészségügyi intézmények együttesen sem voltak képesek világorvosnak bizonyulni és meggyógyítani a földgolyó minden betegségét. De nem is számíthattunk másra, hisz jól ismerjük a közmondást: „Orvos, gyógyítsd meg magad!” De vajon ki idézte ezt a mondást? Olyan férfi, aki visszahozott az életbe valakit, aki már negyedik napja halott volt. Ilyen gyógyító hatással egy valaki rendelkezett: Jézus Krisztus (Luk 4:23; Márk 6:4–6). Az i. sz. 33-ban bekövetkezett halála nem természetes okból történt. Gyilkosok kezétől halt meg (Csel 7:52). Vajon milyen lehetne most az emberiség egészségi állapota, ha akkor elfogadták volna át?
2, 3. a) Milyen kérdést teszünk fel Jehovával mint Gyógyítóval kapcsolatban? b) Mit bocsátott Jehova az ókori Egyiptomra népe kiszabadítása érdekében, és mire figyelmeztette az izraelitákat, ha netán nem hallgatnának a szavára?
2 Ha viszont még jobban visszamegyünk a múltba ezzel a kérdéssel, így tesszük fel azt: Mi lenne, ha az emberek annak a Valakinek a szolgálatát választották volna, aki Mózes próféta napjaiban így szólt: „Én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak téged”? (2Móz 15:26).
3 Abból a célból, hogy kiszabadítsa választott népét az ókori Egyiptom szolgaságából, Jehova csodák útján csapásokkal sújtotta az országot. Később feloldotta az első kilenc csapást. Megszabadított népével nemzeti szövetséget kötött, amely fizikai, elmebeli és szellemi jólétüket szolgálta. Mózest használta fel arra, hogy figyelmeztesse az izraelitákat arra, milyen következményekkel járna, ha megszegnék a törvényszövetséget, amikor így szólt: „Sőt, mindenféle betegséget és mindenféle csapást — amelyek nincsenek leírva e törvénynek könyvében — reád hoz Jehova, mígnem megsemmisülsz. És igen kevesen fogtok megmaradni — bár annyira megszaporodtatok, mint égen a csillagok — mivelhogy nem hallgattál Jehovának, a te Istenednek szavára” (5Móz 28:61, 62).
4, 5. a) Mivel az életben maradt zsidókra ma oly rossz sors vár, milyen kérdést tehetnénk fel Izrael modernkori ellenképével kapcsolatban? b) Ha helyrehozták volna útjukat, milyen lett volna a helyzetük az Ésaiás 58:9–12 szerint?
4 Ma nemcsak az életben maradt zsidók milliói szenvednek fizikai betegségtől — nem is beszélve a szellemi, vallási, társadalmi és gazdasági bajokról —, de az egész emberiség szenved ezektől. Ilyen tekintetben még a kereszténység sem élvez semmilyen előnyt a természetes zsidókkal szemben. Valójában a kereszténységnek nagyobb a felelőssége Isten előtt. Ha az ókori Izrael oly szomorú sorsra jutott, mivel nem igazította helyre az eljárásmódját, amint azt Jehova kérte tőle Ésaiás által, hogyan alakulhat vajon a kereszténység végső sorsa, éspedig rövid időn belül? Nos, Ésaiás a következőkben tárja fel, hogy mi történhetne:
5 „Akkor hívnál, és maga Jehova válaszolna neked; segítségért kiáltanál, és Ó mondaná: Itt vagyok.’ Ha eltávolítod magad közül a járomrudat, az újjal mutogatást [megvetés és ítélet jeléül] és az ártó beszédet, s ha örömmel adod lelkedet az éhezőnek és a meggyötört lelket megelégíted, akkor felragyog világosságod a sötétségben és homályod déli [verőfénnyé] változik. És szüntelen Jehova fog vezérelni téged és megelégíti lelkedet a felperzselt földön és még csontjaidat is megerősíti, s olyan leszel, mint egy jól öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize meg nem csal. És kívánságodra felépítik a régóta puszta helyeket; sőt feltámasztod az előző nemzedékek alapjait. És a rések kijavítójának, és a lakott utak helyreállítójának neveznek téged” (És 58:9–12).
6. Annak a lehetőségnek a fényében, ami Izrael előtt állt Ésaiás napjaiban, milyen kérdés feltevésére kényszerülünk Izrael modernkori ellenképének a lehetőségeivel kapcsolatosan?
6 Ó milyen nagyszerű lehetett volna az ókori Izrael nemzeti állapota, ha követte volna Jehova világosan érthető tanácsát! Mindenhatósága következtében Jehova könnyűszerrel létrehozhatta volna azokat az állapotokat, amelyek bekövetkeztek volna, ha Israel elfordul a kifogásolható dolgoktól, amelyek csak ártalmukra voltak mind nekik, mind az Istenhez fűződő viszonyuknak. Mivel ezt nem tették meg, Izrael egyre inkább romlott. Szörnyű fenyítést kellett átélnie az Ésaiás jövendölését követő évszázadban. Mindezen szemléltetés tanulságánál kénytelenek vagyunk azt kérdezni: Vajon mi lesz az Izrael modernkori ellenképével, a kereszténységgel? Milyen lehetne annak egészségi állapota társadalmi, gazdasági, erkölcsi és vallási vonatkozásban, ha elfogadta volna az isteni gyógyító, Jehova kezétől az orvosságot, ha elfogadta volna a Királyság-üzenetet, amelyet keresztény tanúi hirdetnek immár több mint egy évszázada?
7. Milyen élő szemléltetéssel rendelkezünk ma azt illetően, ami a kereszténységgel megtörténhetett volna?
7 Ami a kereszténységgel történhetett volna, az ma szemléltetésre kerül. Vajon hogyan? Nos, azáltal, ami ma azokkal történt, akiket az Ésaiás fiai szemléltettek, a „gyermekek”, akiket Jehova adott neki, és akiket Jehova arra használt fel, hogy Jézus Krisztus szellemtől nemzett tanítványainak előképei legyenek (És 8:18; Zsid 2:13). Már több mint 65 éve hirdetik a világnak, hogy Jehova messiási Királysága a trónra emelt Isten Fia, Jézus Krisztus, a békefejedelem vállán nyugszik (És 9:6, 7). Ezzel a kétségbeesett emberek ezrei felett sikerült eloszlatniuk a sűrű homályt, amely az egész világot beborítja. A Királyság-üzenet által, amit Jézus a Máté 24:14 szerint megjövendölt, a szellemi éhségben levő embereket az anyagi tápláléknál sokkalta éltetőbb eledellel táplálták. Ez szellemi gyógyulást eredményezett számukra.
8. A szellemileg meggyógyult egyének Jehova mely további szavait szívlelik meg most a szombattal kapcsolatban, és milyen ígéretek küszöbén?
8 A szellemileg meggyógyult egyének most követik Jehova további tanácsát, amit az ókori Izrael nem szívlelt meg: „Ha a szombatra vonatkozóan lábadat visszatartod saját kedvteléseid megszerzésétől az én szent napomon és a szombatot valóban kiváló gyönyörűségnek nevezed, Jehova szent napjának, amelyet dicsérni kell, és valóban dicséred ahelyett, hogy saját utaidat követnéd, ahelyett, hogy magadnak szereznél gyönyörűséget és egy szót is szólnál, akkor páratlan gyönyörűséget találsz Jehovában és én elhordoztatlak a föld magaslatain és megetetlek Jákobnak, a te ősatyádnak örökségével, mert Jehova szája szólt” (És 58:13, 14).
9. Vajon az önátadott, alámerített keresztények most a heti szombatnap elrendezés hatálya alatt vannak? Milyen szombat-időszakhoz közeledünk most rohamosan?
9 Önátadott, alámerített keresztények, mint amilyenek Jehova mai tanúi, nem kötelesek megtartani a heti szombatnapot, amely pénteken naplemente után kezdődik és szombaton naplementével ér véget, mert ők már nem tartoznak a Mózes közvetítésével kapott törvénygyűjtemény hatálya alá (2Móz 20:1–11). Jézus Krisztus, az új szövetség Közbenjárója sem parancsolta meg tanítványainak, hogy a vasárnapot tartsák meg szombatnap gyanánt. ők jól tudják, hogy Jehova Isten teremtési hetének a hetedik napján élnek, amely alatt megpihent a földünkre vonatkozó közvetlen teremtői munkájától (1Móz 1:1–2:4-ig). Mind a világesemények, mind a bibliai időszámítás arra mutat, hogy most rohamosan közeledünk ahhoz az időponthoz, amikor kezdetét veszi Jézus Krisztus ezeréves uralma. Az ő ezeréves uralkodása az egész emberiség javára Jehova hétezer évig tartó pihenőnapjának vagy szombatnapjának utolsó ezer esztendejét öleli fel. Krisztus uralkodása a páratlan öröm szombatja lesz az egész emberiség számára.
10. Vajon Írás szerinti dolog a kereszténység hetenkénti „szombatja” és főleg mire fordítják ma azt a napot?
10 A kereszténység több mint 1500 év óta formálisan megtartja a vasárnapot, mint egyfajta keresztény szombatot. Ámde a vasárnap se nem keresztény, se nemzsidó eredetű. Amint a neve is mutatja (angolban), valójában pogány ünnep a napisten tiszteletére. A kereszténység ma bizonyára nem úgy ünnepli a saját vasárnapját, mint a Jehova tiszteletére és az emberi test javára rendelt pihenőnapot. Nagyrészt arra használja fel, hogy a sportnak, a kirándulásnak, a színháznak, és egyéb nem-vallásos tevékenységnek szentelje önző kedvtelésből, nem beszélve a szerencsejátékokról és az erkölcstelen tevékenység sokféle változatáról.
11. Hogyan tartanak Jehova keresztény tanúi igazi szombatot” és mennyiben alkalmazkodnak az ő saját példájához?
11 Amit Jehova keresztény tanúi megtartanak, az egy Jehova Istennek szentelt folyamatos „szombat”. Milyen értelemben? Nos, abban, hogy megpihennek vagy tartózkodnak a saját munkájuktól, arra törekedve, hogy igazolják magukat Isten előtt és ezáltal elnyerjék saját örök megmentésüket. Hit által megnyugszanak Krisztus váltságáldozatának értékében vagy érdemében, mint örök megmentésük alapjában. Ezáltal Jehova teremtői hetének nagy hetedik „nap”-jához igazodnak, amely jelképes „nap” alatt ő maga is pihent.
12. Melyik a jelenlegi szombati pihenőnap’, amely „megmarad” Isten népe számára, s ezért mire használják fel Jehova tanúi a zsidó szombatot és a kereszténység vasárnapját?
12 Arra vonatkozóan, hogy a keresztény a hit által pihen Jehova hétezeréves „szombat”-ján, ezt olvassuk: „Az egyik helyen a következőképpen szólt a hetedik napról: És Isten megpihent a hetedik napon minden munkájától’ . . . Így tehát az Isten népe számára megmarad a szombatnapi nyugalom. Mert, aki belépett az Isten nyugalmába, az megpihent saját munkáitól is, miképpen Isten is az övétől” (Zsid 4:4–10). Jehova tanúi hit által megnyugszanak Krisztus áldozatában, amelyről Isten gondoskodott az emberek megváltására. Ezért nyugodt lelkiismerettel használják fel a zsidó szombatot és a kereszténység vasárnapját arra, hogy az Isten Királysága jó hírét prédikálják házról házra.
Szakadás a kereszténység és a szükséges Gyógyító között
13. Isten állítólagos népének milyen viselkedése idézett elő szakadást közte és azon nép között az Ésaiás 59:1-4 verse szerint?
13 Hogy mi történhetett volna a kereszténységgel, ahelyett, ami ma történik vele, az nem azon múlott, hogy a Mindenható Istennek hiányzott hozzá a képessége. Miért nem jött el a megmentés az ókori Izrael számára és miért nem jön el a kereszténység vagy a világ többi része számára sem? A választ ezekben a szavakban kapjuk meg: „Íme, Jehova keze nem túl rövid ahhoz, hogy ne tudna megmenteni, sem a füle nem túl rest ahhoz, hogy ne tudna meghallani. Nem. Hanem éppen vétkeitek vonnak válaszfalat köztetek és Istenetek közt, és saját vétkeitek miatt rejti el arcát előletek, hogy ne halljon. Mert tenyeretek vérrel szennyezett, és ujjatok vétekkel, ajkatok hamisságot szól. Nyelvetek hangos igazságtalanságot mormol szüntelen. Senki sem kiált igazságosságban, és egyáltalán senki sem járult hűségesen a törvényszék elé. Valótlanban bíztak és hiábavalóságot szóltak. Szörnyűséget fogantak, és ártalmas dolgot szültek” (És 59:1–4).
14. Az Ésaiás korabeli Izraelhez hasonlóan, miért nem tudná tisztázni magát a 20. századi kereszténység az isteni törvényszék előtt?
14 Ez a visszapillantás arra, hogy milyen is volt Izrael Ésaiás napjaiban, egy sor részletet tár fel előttünk. Hogyan is maradhatott Jehova szoros kapcsolatban egy ilyen nemzet tagjaival és hogyan áldhatta meg őket? Nos, a nemzet volt az, amely szakadást okozott közte és a nemzet között. Ugyanez érvényes arra a szakadékra is, amely Isten és az ő állítólagos népe, a kereszténység között tátong. A kezek, az ujjak, az ajkak, a nyelv — mind részt vesz abban, ami rossz és kárt okoz magának a kereszténységnek. Kezei nemcsak a két világháború után vértől szennyezettek, de még szélesebb síkon tervezi most a vérontást, s legközelebbi háborúját minden valószínűség szerint atom- és nukleáris bombákkal akarja megvívni és egyéb ördögi eszközök felhasználásával, hogy megszámlálhatatlan embernek okozzon kínhalált. Azzal, hogy problémáival az Egyesült Nemzetek vagy a Hollandiában székelő hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul, nem úgy cselekszik, mintha az isteni törvényszékhez fordulna „hűségben” az egész menny és a föld előtt. Ez előtt az isteni törvényszék előtt ugyanis a kereszténység sohasem tudná tisztára mosni magát!
15, 16. Abból, amit nemzetközileg fogannak, nyilván minek kell születnie, és minek a szólását és mormolását jelenti minden diplomáciai megbeszélés?
15 Az Egyesült Nemzetekben a nem-keresztény nemzetek száma már meghaladja a kereszténységhez tartozó nemzetek számát. Vallásvezetői és papjai mégis úgy tekintenek Isten Királyságának erre a silány utánzatára, mint „a világ egyedüli reménységé”-re, és úgy cselekszenek, úgy viselkednek, mintha valóban az volna. Mi mást tesznek ezzel, mint azt, hogy a valótlanban bíznak’? Amikor pedig — akár nyilvánosan, akár magánbeszélgetésekben — minduntalan arról beszélnek, hogy az Egyesült Nemzetektől és más emberi eszközöktől kell várni a világbékét és biztonságot, mi mást tesznek, mint hiábavalóságot szólnak’, különösen a kereszténység részéről? Mi másnak is bizonyulhat ez a sok üres fecsegés?
16 Mivel nemzetközileg csak „szörnyűséget”, nem pedig Jehova Istennel való békés kapcsolatot „fogannak”, ebből nyilván csak „ártalmas dolog” születhetik. Micsoda „átok rossz” gyermek lesz ebből! Jehova nézőpontjából a keresztény és a nemkeresztény nemzetek közt folyó minden diplomáciai tárgyaláson csak hamisságot szólnak’ és szín igazságtalanságot mormolnak’.
17. Mi az, ami szinte megmérgezi Isten állítólagos népét, és miért nem jelent biztonságos utat az utazóknak az az ösvény, amelyen ők járnak?
17 Az embereket — mind a kereszténységen belül, mind azon kívül — nem csupán vegyileg, de szellemileg is megmérgezik. Az Ésaiás 59:5–8 szerint a panaszkodók így szólhatnak Isten előtt, mindenek Bírája előtt: „Mérgeskígyó tojásokat költöttek ki és a pók hálóját szőtték szüntelen. Aki tojásaikból enne, meghalna; és amelyik [tojás] elnyomódnék, abból vipera kelne ki. Puszta pókhálójuk nem szolgál ruhaként, be sem takarják magukat csinálmányukkal. Csinálmányaik károsak és erőszakos cselekvés van tenyereikben. Lábaik mindig csak gonoszság után futnak, és sietve ontanak ártatlan vért. Gondolataik ártalmas gondolatok; fosztogatás és összeomlás van útjaikon. Mellőzték a béke útját, és nyomukban nincs jogosság. Útjaikat elgörbítették. Senki sem ismeri meg igazán a békét, aki azokon jár.”
18. Milyen példát mutatott a kereszténység a béke megőrzése terén?
18 Ha a kereszténység nem képes megőrizni a békét a saját soraiban, hogyan várhatnánk el azt a világ többi részétől? Ő maga rossz példát mutatott, rendkívül rossz színben tüntette fel, hogy milyen is valójában az igazi keresztényiség. Nagy hangon szólított fel a békére és biztonságra, de minthogy állig felfegyverzi magát, gyanakvással nézve világi szomszédait, ezzel éppenhogy nem a béke útját készíti elő!
19. Mit eredményezett az ókori Izrael képmutató állapota az igazság és a helyes út megválasztása terén?
19 „Ezért távozott tőlünk messze a jogosság” — folytatja Jehova prófétája, Ésaiás — „és nem ér el minket az igazságosság. Szüntelenül világosságban reménykedünk, de íme, sötétség; fényességben [reménykedünk, de] állandó homályban járunk. Egyre a falat tapogatjuk, mint a vak, és botorkálunk, mint akinek nincs szeme. Verőfényes délben botladozunk, miként az esti sötétségben; erős emberek között olyanok vagyunk mint a halottak.”
20. a) Vajon világosan látható dolog volt Izrael minden lázadása, kihágása és bűne? b) Az akkori körülmények között tehát hogyan érvényesült a jogosság, az igazságosság és az igazság?
20 „Mindannyian egyre morgunk, mint a medvék, és gyászosan búgunk, miként a galambok. Reménykedünk a jogosságban, de nincs; a megmentésben, [de] az távol áll tőlünk. Mert megsokasodott előtted lázadásunk, vétkeink mind pedig ellenünk tanúskodnak. Mert lázadásaink velünk vannak, tévelygéseinket pedig jól ismerjük. Ez volt a kihágás és Jehova megtagadása, és az Istentől való elfordulás, az elnyomásról és a lázadásról szóló beszéd, a hamisság szavainak megfogamzása egészen a szívünkben. És háttérbe kényszerült a jogosság és távolban maradt az igazságosság. Mert az igazság még a nyilvános tereken is megingott és az egyenességnek nincs helye. Az igazság pedig hiányzik, és aki elfordul a rossztól, azt kifosztják” (És 59:9–15; Róma 3:15–18).
21. Mivel egyezik meg nagyon jól az Ésaiás korabeli Izraelről kapott leírás, és hogyan lehetett volna jobb kilátása az emberiségnek?
21 Mily nagyszerűen illik az az ókori leírás a kereszténység mai állapotára! Az első világháború 1918-ban bekövetkezett vége óta Jehova tanúi kiemelkedő szerepet töltenek be a világ színterén az ádáz üldözés ellenére is. Vajon mi lett volna, ha ellenállás helyett kedvezően fogadják a Jehova Királyságáról szóló üzenetet — arról a Királyságról, amely ma a megdicsőült Krisztus kezében van — és nem üldözik világszerte Jehova tanúit? Menynyivel jobb lenne ma minden vonatkozásban az emberiség, de főként a kereszténység egészségi állapota! Mennyivel ragyogóbb jövő előtt állhatna az emberiség!