„Vegyünk részt a jó hír szent munkájában!”

„Az Istentől kapott ki nem érdemelt kedvesség szerint . . . Krisztus Jézus nyilvános szolgája vagyok a nemzetek számára, mivel részt veszek a jó hír szent munkájában” (Róma 15:15, 16)

1, 2. Miért fontos a beszédünk és a viselkedésünk?

AZ EMBER a tevékenysége és a beszéde által szerez jó hírnevet magának. Gyakran vonnak le következtetéseket a személyéről és az alapelveiről annak alapján, amit látnak nála, vagy amit hallanak tőle. Salamon király írta: „Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!” (Péld 20:11, Ökumenikus Fordítás; Máté 7:16–20).

² Vajon mit jelent neked az, hogy keresztény vagy? Nem kell-e másoknak már a cselekedeteinkből és a beszédünkből is megállapítani, hogy az igaz Isten, Jehova szolgái vagyunk? A Biblia arról biztosít minket, hogy Isten tiszta és szent, az ő alapelvei pedig igazságosak és jót eredményeznek (És 6:3; Jób 34:10; 5Móz 32:4). Ha valóban magunkba szívjuk Isten szellemét, annak az életünkben is meg kell mutatkoznia (Ef 6:1).

3, 4. a) Milyen hatást gyakorolt Izrael imádata és történelme? b) Milyen hatással kell lennie a keresztényiségnek a megfigyelőkre?

³ Mivel az igaz imádat megnyilvánul az ember életében, másokra is kedvező hatással lehet. Például Jehova egy ideig elsősorban Izraellel foglalkozott. Ezt mondta nekik: „Legyetek szentek, mert én, Jehova, a ti Istenetek, szent vagyok!” (3Móz 19:2; hasonlítsd össze a 2Mózes 19:5, 6-tal!). Az étkezési, egészségügyi és erkölcsi törvények, amelyeket Isten az izraelitáknak adott, segítettek megóvni őket a környező nemzetek sok megrontó szokásától. Számos idegen láthatta, milyen eredményes volt az igaz imádat gyakorlása, és hogyan vezette és védelmezte Isten az izraelitákat. Ez mély benyomást tett ezekre az idegenekre és sokakat közülük arra indított, hogy ők maguk is Jehovát imádják (1Kir 8:41, 42; 10:1; Ruth 1:16).

⁴ Ugyanilyen jó hatás mutatkozik, amikor az igaz keresztények olyan életet élnek, amely összhangban van Isten irányelveivel. A keresztények megváltozott életmódja és „jó magaviselete” arra indítja a szemtanúkat, hogy „dicsőítsék Istent’ (1Pét 2:12, 16; 3:1, 2; Tit 2:7, 8; 1Thess 4:11, 12). De a Biblia megérteti velünk, hogy a keresztényiség nem csupán abból áll, hogy tiszta erkölcsi életet élünk és „a szellem gyümölcseit” visszatükröző jó egyéniséget fejlesztünk ki magunkban (Gal 5:22, 23; Ef 4:22–24). Bármennyire fontosak a keresztényiségnek ezek a sajátos vonásai, van még egy olyan egyedülálló munka, amelyet el kell végezni ahhoz, hogy valaki Jézus igaz követője legyen.

„A JÓ HÍR SZENT MUNKÁJA”

 5. a) Jézus példája alapján ml fontos még a számunkra? b) Miért oly fontos ez a tevékenység?

⁵ Mint fiatal fiú, majd később mint tökéletes férfi, Jézus tisztelte mennyei Atyját. Életmódja és személyisége nagyszerű példa volt mások számára, és számos szemlélőt Isten dicsőítésére indított (Luk 2:49, 52). Amint alámerítkezett, Jézus azonnal „megkezdte munkáját”, erőt fejtett ki, amikor körüljárt „prédikálva a királyság jó hírét” (Luk 3:23; Máté 4:17, 23). Másokat is kiképezett arra, hogy részt vehessenek ebben a munkában és kiküldte őket, hogy tanítsák az embereket (Luk 10:1, 8, 9). Ez a prédikáló és tanító munka előbb csak a zsidók közt folyt. Később azonban másokra is kiterjedt, mert Pál a Róma 15:8, 9-ben megmagyarázza, hogy Istennek az volt az akarata, hogy a föld összes népei segítséget kapjanak és dicsőítsék Istent.

6, 7. Milyen „szent munkát” végzett Pál apostol?

⁶ Maga Pál tevékenyen munkálkodott ebből a célból. A Róma 15:16-ban így nevezi magát: „Krisztus Jézus nyilvános szolgája a nemzetek számára”. Vajon mivel járt ez a ,szolgálat’? Hozzáfűzi, hogy ő ,részt vesz a jó hír szent munkájában, hogy az áldozati adomány, vagyis ezek a nemzetek elfogadhatók legyenek’. Vajon mit jelent ez?

⁷ A Róma 15:16-ban találjuk a görög (hierourgounta) ige egyetlen használatát, ami azt jelenti, dolgozni [munkálkodni] vagy valamilyen ,szent dologban részt venni’.a Ezzel Pál azt akarta mondani, hogy ő tevékenyen részt vett az Isten jó híre prédikálásának szent munkájában, a keresztény üzenet hirdetésében a nemzetekből való emberek számára. Akik elfogadták az üzenetet és keresztényekké lettek, hasonlókká lettek az Istennek ajánlott áldozathoz, amelyet Jehova helyeselt és szellemével megáldott (Róma 1:1, 16).

 8. Hogyan végezte Pál ezt a munkát a zsidók között?

⁸ Pál és mások vajon hogyan végezték az „Isten jó hírének szent munkáját”, a keresztény üzenet prédikálását? A „jó hír” életeket menthet, ezért igyekeztek eljutni üzenetükkel a lehető legtöbb emberhez. Pál, aki maga is zsidó volt, néha lehetőséget talált arra, hogy a zsinagógában szóljon az összegyűlt zsidókhoz (Csel 13:14–42; 14:1; 18:4). De vajon képes volt elérni — akár ő, akár más keresztény — a „nemzetek” többségét, a nemzsidókat?

 9. Milyen módszert alkalmazhattak az első keresztények a nemzsidók megsegítésére?

⁹ A keresztények beszélhettek az embereknek a köztereken, a piacokon (Csel 17:17–22). De nem valószínű, hogy ezáltal eljutottak gyakorlatilag mindenkihez. És ha elmennének az emberek lakásába, mint ahogyan Jézus tanítványai elmentek, amikor kiküldte őket prédikálni különböző városokba? (Máté 10:5–13; Luk 9:2–6). Az első keresztények is ezt a módszert követték és lelkesen vettek részt a keresztényiség elterjesztésének ,szent munkájában’ az összes népeknél.

10. Mi bizonyítja, hogy a házról házra végzett tanúskodást alkalmazták a nem hívők felkutatására és megsegítésére?

¹⁰ Ezt abból is láthatjuk, amit Pál mondott azoknak a férfiaknak, akik az efezusi gyülekezet véneivé lettek. Az előző prédikálására hivatkozva, amikor bevezette náluk a keresztényiséget, Pál ezt mondta: „Nem tartózkodtam attól, hogy elmondjam nektek mindazt, ami hasznotokra volt, sem attól, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, hanem alaposan tanúskodtam mind a zsidóknak, mind az arámoknak [vagy pogányoknak] az Isten iránti bűnbánatról és az Úr Jézusba vetett hitről” (Csel 20:20, 21, szíriai változatból fordította George M. Lamsab). Világos, hogy Pál itt azokról az erőfeszítésekről beszélt, amelyekkel igyekezett prédikálni ezeknek az embereknek, amikor még hitetlenek voltak, olyan emberek, akiknek szükségük volt bűnbánatra és a Jézusba vetett hitre. Pál elment az ilyen emberek otthonába. Nem látott okot arra, hogy vonakodjon az idegeneknek való prédikálástól, hiszen „szent munkát” végzett, amelyet Isten helyeselt és megáldott.

11. a) Hogyan végzik ma a keresztények ezt a „szent munkát”? b) Miért fontos részt venni a házról házra történő tanúskodásban?

¹¹ A modern időkben Jehova tanúi is tevékenyen végzik a házról házra történő prédikálást, mint az emberek megközelítésének és Isten igazsága prédikálásának elsődleges módját. Természetesen minden keresztény — aki kötelességnek és kiváltságnak tartja, hogy hirdesse a jó hírt — minden alkalmat megragad arra, hogy tanúskodjon rokonoknak, iskolatársainak, munkatársainak, szomszédainak és idegeneknek is alkalmi beszélgetések formájában. Tehát még azokban az országokban is, ahol rendkívüli nagy az ellenállás a vakbuzgó vallásos elemek részéről, vagy ahol a rendőrállam lehetetlenné vagy alkalmatlanná teszi a nyilvános, házankénti tanúskodást, a keresztények továbbra is megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy más módon tanúskodjanak. Mindazonáltal mindenütt, ahol nem uralkodnak ilyen szélsőséges állapotok, Jehova tanúi módszeresen ellátogatnak mindenkinek az otthonába. Ez alapos tanúskodást’ eredményez, és lehetővé teszi az olyan személyekkel való kapcsolatot, akik máskülönben nem találkozhatnának igaz keresztényekkel és nem hallanának a „jó hír”-ről (Csel 4:19, 20; 20:21; hasonlítsd össze az Ezékiel 9:3, 4-gyel!).

HATÉKONY TANÚSKODÁSI MÓD?

12-14. Mi mutatja, hogy a házról házra végzett prédikálás hatásos lehet?

¹² De vajon még mindig hatékony módja ez annak, hogy részt vegyünk a jó hír szent munkájában’? A bizonyíték hangosan szól és azt mondja: IGEN! A Social Compass című újság 1977-ben cikket közölt „Jehova tanúi Japánban” címmel. A cikket Bryan Wilson brit szociológus írta. Azt írta róluk, hogy „sokkal céltudatosabbak az evangelizáló munkában”, mint bármelyik ,új vallás’ Japánban. Áttekintést adott a munkájukról és ezeket írta:

„A tanúkká lett egyének többsége (58,3%) kijelenti, hogy először az keltette fel az érdeklődésüket, hogy Jehova tanúinak egyike felkereste őket a házanként végzett látogatása során.”

¹³ Még azok az egyháztagok is, akik nem fogadják el a Biblián alapuló tanítást, amelyet Jehova tanúi terjesztenek, elismerik a házankénti evangelizáló munka hatékonyságát. Ezt olvassuk:

„[Az egyházak] talán túlságosan is elhanyagolják azt, ami a tanúknak éppen a legfőbb elfoglaltsága: ugyanis az otthonok látogatását, ami a kezdeti egyház apostoli módszeréhez tartozik. Amíg az egyházak a legtöbb esetben az összejöveteli helyeikre korlátozzák a prédikálásukat . . . [a tanúk] az apostolok módszerét követve házról házra járnak” (El Catholicismo, Bogotá, Columbia, 1975. szept. 14.).

,A katolikusoknak követniük kellene az evangelizációs munkában Jehova tanúinak a példáját — jelentették ki az Első Evangelizálási Kongresszus résztvevői előtt’ (Minneapois „Tribune”, 1977. aug. 29.).

¹⁴ A házról házra történő evangelizálás annyira jellemző Jehova tanúira, hogy számos országban a házigazda azzal nyit ajtót, hogy: „Ó, ön bizonyára Jehova tanúinak egyike.” Még ha semmi egyebet nem beszéltek is meg a Bibliából, mégis valami jó dolog történt. Felhívták a figyelmet Isten szent nevére, amely megérdemli, hogy megszenteljék. A házigazdának pedig az a benyomása maradt, hogy Isten szolgái voltak nála Isten üzenetével (Máté 6:9; És 12:4; Ez 33:6–9, 29). De amint a fenti idézetek mutatják, gyakran ennél nagyobb eredmény születik.

15. Hogyan végezték ezt a hatékony munkát néhány olyan helyen, ahol akadályok voltak?

¹⁵ A szemtől-szembe történő tanúskodás az otthonokban annyira hasznos és hatásos az emberekkel való kapcsolat megteremtésében, hogy a tanúk még nehéz helyzetekben is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy részt vehessenek abban. Ez volt a helyzet egy afrikai országban is, ahol a hatóságok betiltották a Biblián alapuló tevékenységet. A helybeli keresztények tudták, milyen értékes ez az evangelizálási mód, s hogy mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskedni, mintsem embereknek’, ugyanakkor figyelembe véve Jézus tanácsát is, hogy legyenek „óvatosak mint a kígyó, mégis szelídek mint a galambok” (Csel 5:29; Máté 10:16, 17). Mit tettek hát?

Úgy intézték a dolgot, hogy néhányan közülük felosztottak egy hosszú utcát vagy területet a házszámok szerint. Az egyiküké lettek, mondjuk azok a házak, amelyeknek a házszáma 2-vel végződött (2, 12, 22, 32 stb.) és úgy kereste fel azokat, abban a sorrendben, ahogyan akarta és akkor, amikor tehette. Egy másik a 3-mal végződő házszámokat látogatta sorba (3, 13 stb.) esetleg különböző napokon. Így alapos tanúskodást tudtak végezni.

A megközelítésnek is különböző módjait választhatták. Egyikük egy kis kosár tojást vagy gyümölcsöt vitt magával és eladásra kínálta fel a házigazdának, de valamivel drágábban, mint a piaci árak. Nem sok eladásra került sor, ellenben sok-sok beszélgetés kezdődhetett a magas árakról, a nehéz megélhetésről, s ha kedvezőnek látszott a helyzet, a bibliai jövendölés teljesedéséről.

Vagy például a keresztény, aki zöldségfélét vagy főzelékfélét kíván vásárolni, könnyen megközelítheti a „területén” az embereket. Mielőtt kimenne a piacra, felkeresheti azokat a házakat, ahol konyhakert van és megkérdezheti, hogy nincs-e valamilyen eladó zöldségféléjük. Akár létrejön az üzlet, akár nem, lehetőség nyílik néhány bibliai gondolat felvetésére.

Ily módon a helybeli keresztényeknek sikerült elkerülniük a politikai huligánok zaklatásait, akik korábban megzavarták azokat, akik házról házra prédikáltak, a helységet pedig alaposan be tudták munkálni.

16. Milyen egyéb módokon tudtak alkalmazkodni a tanúk, hogy továbbra is hatékonyan végezhessék a prédikálásnak ezt a módját?

¹⁶ Máshol talán másféle alkalmazkodásra van szükség. Az elmúlt esztendőkben természetesnek látszott a délelőtti órákban felkeresni az otthonokat, amikor sokan otthon tartózkodtak. De ha megváltoztak a körülmények és ma a legtöbben munkában vannak, vajon azt jelenti ez, hogy a prédikálásnak ez a házankénti módja már nem célszerű? Nem, mert máskülönben hogyan adhatnánk alkalmat mindenkinek — minden otthonban és lakásban — arra, hogy javukra fordíthassák a „jó hírt”? De tanácsosnak látszik délutánra vagy a kora esti órákra tenni a látogatást, amikor a családtagok otthon vannak. A cél a lehető legtöbb ember elérése és megsegítése (hasonlítsd össze a Cselekedetek 16:13-mal!).

17. Ha Pál példájára gondolunk, hogyan tudunk személy szerint is alkalmazkodni, amikor ezt a munkát végezzük?

¹⁷ Pál apostol kész volt arra, hogy a hallgatóságához szabja a módszerét és megközelítési módját. Ezt mondta: „Mindent a jó hír érdekében teszek, hogy másokkal együtt részesülhessek benne” (1Kor 9:19–23). Hasonló alkalmazkodási készség ma is sokat segíthet. Mi van például akkor, ha olyan területen élsz, ahol az emberek többsége már elvesztette a vallás és a Biblia iránti érdeklődését? Vajon képes vagy ennek megfelelően módosítani a megközelítési módodon?

Egy belgiumi tanútól hallottuk a következőket: ,Nyitva tartom a kezemben a Bibliát, de nem tárom fel azonnal. Ezt mondom: „Amíg arra vártam, hogy ön kijöjjön az ajtóhoz, éppen azt nézegettem, hogy mi is van itt megírva: . . . ,Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet’ [Máté 5:5]. Gondolja ön, hogy vannak még köztünk szelíd lelkű emberek?” Feltétlenül megindul valamilyen beszélgetés és később könnyebben elfogadják a Bibliát.’

OLYAN MUNKA, AMELYET ISTEN MEGÁLD

18. Milyen okkal élhetünk abban a tudatban, hogy Istent érdekli a „jó hír szent munkája”?

¹⁸ A keresztények világszerte élénk érdeklődést tanúsítanak „a jó hír szent munkája” iránt. Jehova Isten is ezt teszi. Pál azt mondta, hogy az ő munkájának eredményeként új keresztényekké lett egyének olyanok, mint az Isten előtt elfogadható áldozatok, akikre kiárasztotta az ő szellemét (Róma 15:16).

19. Hogyan lehet ez a munka hatékony még akkor is, ha a legtöbben nem hallgatnak meg bennünket?

¹⁹ Isten továbbra is elfogadja és megáldja ezt a prédikáló munkát, többek közt a nagyon fontos házról házra végzett tevékenységet, az egyének felkeresését és megsegítését. Ennek egyik bizonyítéka a következő: Egy szolga, aki sorra látogatja a gyülekezeteket egy nagy kiterjedésű kerületben, elfogadott egy meghívást, hogy elkísérjen egy keresztényt Maryland-ben egy bibliatanulmányozással egybekötött látogatásra. A szolga ezt mondja:

„Megkérdeztem a háziasszonyt, mi indította arra, hogy tanulmányozást kezdjen Jehova tanúival. Azt felelte, hogy gyakran kinyitotta a Bibliáját csak úgy találomra, rábökött az újjával egy versre és olvasni kezdte azt. De ritkán volt képes megérteni, amit olvasott.

Egy napon nagyon letörte őt valamilyen komoly családi probléma. Ezúttal is kinyitotta a Bibliáját és rámutatott egy versre. Képtelen volt megérteni azt és elkeseredettségében és csalódottságában sírni kezdett. Istenhez fohászkodott, hogy küldjön valakit, aki segít neki megérteni az ő Szavát. Alighogy kimondta ezt, megszólalt a csengő. Amikor kiment, egy tanú állt az ajtóban és így kezdte: ,Szeretné ön megérteni a Bibliát?’ A háziasszony szinte betuszkolta s hamar elkezdték a rendszeres tanulmányozást.”

20-23. Milyen áldások származhatnak abból, ha fokozott mértékben vesszük ki részünket a házról házra történő prédikáló munkából?

²⁰ Még akkor is jó hatást lehet elérni, ha úgy néz ki, hogy azok, akikkel találkozunk, nagyobbrészt elutasítják a nekik felkínált „jó hírt”.

Egy tizenéves kislány ajtóról ajtóra járt egy dél-afrikai faluban egy szombat délután. Kevés kedvező fogadtatásra talált, mert a helységben levő egyik vallásszervezet jelentős előítéletet oltott az emberekbe Jehova tanúinak segítőkész erőfeszítéseivel szemben. Egyik ajtót a másik után csapták be a kis tanú orra előtt. Minden hiábavalónak látszott.

De az ő tudtán kívül kíváncsi tekintetek kísérték egy ablak mögül, amint ment az úton. Egy idősebb hölgy megfigyelte, hogy milyen kitartóan végzi munkáját a tanú a barátságtalan reagálások ellenére. Ez a keresztény kislány más volt, mint a többi fiatal.

Amikor a tanú a hölgy otthonához ért, az idősebb hölgy behívta a lakásba. Bár a lányka jobbára angolul beszélt, a hölgy viszont az afrikai-holland keverék nyelvet ismerte, meg tudták értetni magukat egymással a napjainkra vonatkozó fontos bibliai üzenet dolgában. Később egy olyan tanú végzett újralátogatást a hölgynél, aki jól ismerte az afrikai-holland keverék nyelvet és az idős hölgy boldogan egyezett bele abba, hogy rendszeresen tanulmányozzák vele Isten Igéjét.

²¹ Igen, sokféle módon lehet látni Isten áldását a „jó hír szent munkáján”. Egy utazó felvigyázó, aki New Orleans területén, Louisiana államban látogatja a gyülekezeteket, ezt írta: „Egyre erősödik az evangelizáló szellem. Az általunk meglátogatott gyülekezetek közül az utolsó nyolcban vagy kilencben sokkal több időt töltöttünk a prédikáló tevékenységben. Ezzel a megnövekedett erőfeszítéssel sikerült több olyan személyt felkutatni, aki érdeklődést tanúsított a ,jó hír’ iránt. S mivel a testvérek és a testvérnők egyre buzgóbbak a ,jó hír’ hirdetésében, a békesség és az öröm szelleme még inkább nyilvánvalóvá lesz a gyülekezetekben.”

²² Ez a békesség és öröm azoknak a keresztényeknek az egyéni és családi életében is egyre jobban növekszik, akik erőteljesen végzik a ,jó hír’ prédikálását és tapasztalják Isten áldását. Ó, azért vannak még nehézségek és gondok az életünkben. Tisztában vagyunk azzal, hogy még lesznek is mindaddig, amíg tökéletlenek vagyunk és amíg fennáll a dolgok jelenlegi gonosz rendszere. De ha a keresztényt még jobban leköti az Istentől elrendelt „jó hír szent munkája”, teljesebbé, gazdagabbá és boldogabbá lesz az élete (Csel 20:35). Ez nem egyszerűen csak elmélet. Ez valóban így is van. Így volt ez Pál apostollal is. Így van ez ma Jehova tanúinak millióival. És így lesz veled is.

²³ Mások is képesek lesznek megfigyelni, hogy te milyen keresztény vagy. Megfigyelnek, amikor részt veszel a „jó hír” prédikálásában. Látni fogják, milyen békességet és örömöt jelent az életedben ez és más ehhez hasonló keresztényi tevékenység. Megfigyelik, milyen sokféle módon tükröződik vissza benned a keresztény egyéniség és a „szellem gyümölcse” (Ef 4:24; Gal 5:22, 23). Igen, sok ember előtt kinyilváníthatod, hogy sikeresen szolgálsz egy szent Istent.

24. Mit érezhetsz azzal kapcsolatban, hogy teljes mértékig részt veszel ebben a munkában?

²⁴ Miután Pál arról beszélt, hogy vegyünk részt a jó hír szent munkájában’, így folytatta: „Okom van tehát az örvendezésre, amikor az Istent érintő dolgokról van szó” (Róma 15:17). Mi, keresztények, mindnyájan munkálkodjunk hát mindig úgy, hogy mi is örvendezhessünk a Krisztus Jézusban!

[Lábjegyzetek]

[Kép a 16. oldalon]

’Nagyobb munkálatok’ kezdődtek pünkösdkor

[Képek a 17. oldalon]

Ma ’nagyobb munkában’ vesznek részt Jehova tanúi világszerte