Szerezz magadnak jó nevet Istennél!

„A jó név jobb a drága kenetnél; és a halál napja jobb az ember születése napjánál” (Préd 7:1, Authorized Version).

 1. Mit szerez mindenki magának és néha még másoknak is?

MINDENKI valami pluszt ad ahhoz, amit tesz, még az olyan ember is, aki semmit sem végez. Az egyik ugyanis szép bútort készít és azon felül jó hírnevet szerez magának, mint ügyes iparos. Az asszony, aki ízletes ételt készít, jó szakácsnői hírnévre tesz szert. Van aki nem csinál semmit: az ilyen a lustaságával szerez nem éppen jó hírnevet magának. Mindenki szerez tehát valamilyen hírnevet. Néha mi magunk is adunk nevet másoknak. Saul és társai rágalmazással szereztek Dávidnak rossz hírnevet. Dávid viszont a zsoltárokban jó nevet adott Istennek. Jehova is képessé tette Dávidot arra, hogy jó hírnevet szerezzen magának. Néhányan, akik azt állítják magukról, hogy Istent képviselik, nagyon rossz hírnevet szereznek neki vallási hazugságaikkal és erkölcstelen cselekedeteikkel. Az igaz imádók viszont jó hírnevet szereznek Istennek mind szavaikkal, mind tetteikkel és ezáltal jó nevet szereznek önmaguknak is Jehova Istennél. (Zsolt 64:1–6 [Károli 64:2–7]; 1Krón 17:8; Ez 36:20–23).

 2. Milyen — látszólag különös — kijelentést találunk a Prédikátor könyvében és milyen tanács követi ezt a kijelentést?

² Van a bibliai Prédikátor könyvében egy olyan vers, amely igen különösnek tűnhet sok olvasó számára: „A jó név jobb a drága kenetnél; és a halál napja jobb az ember születése napjánál.” Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet jobb a halál az életnél? Ha már választanod kellene, vajon nem inkább az élet kezdetét választanád annak vége helyett? Olvassuk csak el még egyszer ezt a verset és az utána következőket is:

„A jó név jobb a drága kenetnél; és a halál napja jobb az ember születése napjánál. Jobb a siratóházba menni, mint a lakoma házába: mert ez minden ember vége; s az élő jól teszi, ha megszívleli ezt. Jobb a szomorúság a nevetésnél: mert az arc szomorúsága által jobbá lesz a szív. A bölcsek szíve a siratóházban van; a bolondok szíve pedig a vigasság házában. Jobb a bölcs részéről jövő dorgálást hallani, mint annak az embernek a helyében lenni, aki a bolondok énekét hallja. Mert mint a tövis ropogása a fazék alatt, olyan a bolond nevetése: ez is hiábavalóság” (Préd 7:1–6, „Authorized Version”).

 3. a) Izrael melyik ősi szokásáról van itt szó, és melyik az a nagyon is vigasztaló gondolat, amely erre az időszakra vonatkozik? b) Honnan tudjuk, hogy az itt említett név csak jó név lehet?

³ Vajon ezek a szavak világossá teszik előttünk a különös kijelentést, amely szerint a halálod napja jobb a születésed napjánál? Igen rávilágítanak annak értelmére, ha ismerjük az alkalmat és a szavak hátterét. Ez kapcsolatban áll az ókori Izrael szokásaival. Amikor a család elveszítette egy kedves tagját a halálban, a házuk a gyász lakhelyévé, siratóházzá lett. Az volt a szokás ilyenkor, hogy a jó barátok és a szomszédok eljöttek kifejezni az együttérzésüket. A leginkább vigasztaló gondolat az lehetett, hogy a szeretett személy halálának napja jobb a születése napjánál — ha jó nevet szerzett magának Istennél. Igaz, hogy az eredeti héber vers ennél a résznél csupán „nevet” mond a „jó név” helyett.a De magától értetődő, hogy ez a név jó név. Ugyanez a helyzet a Példabeszédek 22:1 esetében is: „Inkább nevet kell választani, mint bőséges gazdagságot.” Némely fordítás a „jó” jelzőt teszi a szó elé, hogy rámutasson, milyen fajta név értendő ezen.b A névnek mindenképpen jó névnek kell lennie mind a példabeszédben, mind a Prédikátor 7:1-nél, máskülönben az egész kijelentésnek semmi értelme nem lenne.

 4. Mivel rendelkezhetünk a megszületésünk alkalmával. és miért van ez így?

⁴ Az életünk folyamán nevet szerzünk magunknak: jó vagy rossz nevet. Ha Isten előtt bölcsen járunk el, jó nevet szerzünk magunknak Istennél. De ehhez idő kell. A születésünk napján még nem éltünk eleget ahhoz, hogy bármilyen nevet is szerezhetnénk magunknak. Azonkívül az ádámi bűn hatálya alatt születtünk és halálítélet alatt állunk (Róma 5:12). Ezért, ha — évekkel később, a halálunk napján — jó nevet szereztünk Istennél, olyasmivel rendelkezünk, amivel nem rendelkeztünk a születésünk napján. Olyan nevünk lesz, amelyről Isten megemlékezik majd, amikor életre kelti a halottakat Krisztus királysága alatt. „Az igaz ember emlékezete áldást érdemel, a gonoszok neve ellenben elenyészik” (Péld 10:7).

JÓT TESZ A GYÁSZOLÓKNAK

 5. Mit mérlegelhet az a gyászoló, aki a siratóházban ül?

⁵ Amikor egy ókori izraelita olyan házba ment el, ahol gyászoltak, hogy megvigasztalja az elhunyt hozzátartozóit, ő maga is hasznát vette annak. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt és olvassuk el újra az erre vonatkozó verseket. „Jobb a siratóházba menni, mint a lakoma házába: mert ez minden ember vége; s az élő jól teszi, ha megszívleli ezt” (Préd 7:2, AV). Ahelyett, hogy kőszívűen a maga kedvét keresné, nem csupán kedves együttérzést tanúsít az életben maradottak iránt, hanem ő maga is alaposan mérlegeli azt a tényt, hogy valaki meghalt abban a házban; hogy ez egyébként nem szokatlan dolog; hogy a halál minden emberre bekövetkezik, tehát őrá is eljön. S amikor eljön, vajon a halála napja jobb lesz a születése napjánál? Vajon az élete folyamán bölcsen cselekedett, hogy a halála napján jó nevet szerezhessen magának Istennél? Az élő embernek meg kell szívlelnie ezt, amíg van ideje a változtatásra, mert a halálos ágyon történő megbánás rövid perceiben már nem lehet jó nevet szerezni!

 6. Ebben az esetben miért jobb a szomorúság a nevetésnél?

⁶ „Jobb a szomorúság a nevetésnél”, folytatódik az elbeszélés, „mert az arc szomorúsága által jobbá lesz a szív” (Préd 7:3, AV). Ahelyett, hogy léha szórakozással, vigadozással töltenéd az idődet, jobb, ha megvizsgálod az életedet, szembenézel a múltban elkövetett hibáiddal és szomorkodsz az elkövetett helytelenségeid felett. Ezzel jobbá teszed a szívedet, indítást érzel arra, hogy változtass az életmódodon és bölcsen kezdj el cselekedni ahelyett, hogy végignevetnéd és végigkacarásznád az életet, mint valami felelőtlen balga ember. „A bölcsek szíve a siratóházban van; a bolondok szíve pedig a vigasság házában” (Préd 7:4, AV).

 7. a) Milyen elmeállapotba hozhatja ez a helyzet a gyászolót? b) Miért lehet a bolondok nevetését a fazék alatt pattogó, égő tüskékhez hasonlítani?

⁷ Azonkívül, „jobb a bölcs részéről jövő dorgálást hallani, mint annak az embernek a helyében lenni, aki a bolondok énekét hallja” (Préd 7:5, AV). A halál közeli látványa — mint például egy temetésen — kijózanító élmény, és arra kellene indítson minket, hogy elgondolkozzunk a saját életpályánk felett. Ez talán olyan elmeállapotba hozza az embert, hogy szívesebben hallgat a bölcs tanácsadóra. A bírálatot nehezen viseljük el még akkor is, ha kedves formában adják, mégis jobb meghallgatni azt, mint „a bolondok dicséretét” vagy énekét (The New English Bible — új Angol Biblia). Ha meghallgatjuk és megszívleljük a Biblia lapjain található bölcs dorgálást, az hozzásegít ahhoz, hogy jó nevet szerezzünk Istennél. Hiábavaló dolog arra fecsérelni az időnket, hogy ostoba emberek hízelgő szavait hallgassuk: „Mert mint a tövis ropogása a fazék alatt, olyan a bolond nevetése: ez is hiábavalóság” (Préd 7:6, AV). Ha töviseket rakunk tüzelőanyagként a főzőfazék alá, azzal semmire sem megyünk. A láng zajos ropogással felcsap ugyan, de nyomban ki is alszik, amint a tövis elhamvad. A tövisekben nincs elegendő tartalom ahhoz, hogy a tűz addig tartson, amíg megfő az étel. A zajos megnyilvánulásnak éppen úgy nincs semmi haszna, mint az ostoba ember nevetésének. Egyik sem hoz létre semmi olyasmit, aminek tartós értéke lenne.

MÉG KÜLÖNÖSEBB KIJELENTÉS

 8. Milyen mélyebb értelmű tanulságot vonhatunk le ebből?

⁸ Most tehát, ez után a mélyebb értelmezés után térjünk vissza ahhoz a kijelentéshez, mely szerint a halál napja jobb a születés napjánál’. Láthatjuk, hogy ez a kijelentés nem hat már idegenül, hanem erőteljes tanulsággal szolgál arra, hogy miként éljük le az életünket ahhoz, hogy jó nevet szerezzünk Istennél. Akkor a halálunk napja jobb lesz a születésünk napjánál. Természetesen csak akkor, ha a halálunk napja egyáltalán eljön. ,Micsoda?’ — kiáltanak fel talán egyesek. Ha a halálunk napja egyáltalán eljön? Úgy gondolja talán, hogy esetleg el sem jön? Nahát, ez aztán még különösebb kijelentés, mint az, hogy a halál jobb a születésnél!’

 9. Milyen állapotokat látnak a szemeid és mit kellene valóban meglátniuk?

⁹ Itt megint csak arról van szó, hogy meg kell értenünk az időket, amelyekben élünk. Vajon olyan szemekkel rendelkezel, amelyekkel valóban látsz is? Bizonyosan látod, hogy ezek válságos idők, s nehéz elviselni őket, mivel az emberek nagy többsége önző és kevély, a házasságok felbomlanak és a családok szétzüllenek, a csalás, a hazugság, az erőszakos bűncselekmény mindenfelé felüti a fejét, s még azok közül is, akik kereszténynek vallják magukat, sokan képmutatónak bizonyulnak. De meglátják-e szemeid, hogy mit jelent mindez? A 2Timótheus 3:1–5, 13 verse elmondja nekünk, hogy mit jelent:

„Azt azonban tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető válságos idők lesznek. Mert lesznek az emberek önmagukat szeretők, pénzszeretők, elbizakodottak, gőgösek, istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, hűtlenek, természetes vonzalom nélküliek, nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, [büszkeségtől] felfuvalkodottak, inkább a gyönyör szeretői, mintsem istenszeretők; rendelkeznek az isteni önátadás formájával, de hamisnak bizonyulnak annak erejét illetően; és ezektől fordulj el. A gonosz emberek és a csalók egyre inkább előrehaladnak majd a gonoszságban, tévelyegnek és [másokat is] megtévesztenek.”

10. Mit hallanak a füleid és mit kellene még megérteniük, felfogniuk?

¹⁰ Vannak-e halló füleid, amelyek valóban hallanak? Bizonyára hallottál háborúkról, éhínségről, földrengésekről és járványos betegségekről, amelyek 1914 óta sújtották a világot. Ismered az erkölcsi hanyatlást, amely az egész világon érezhető. Hallottál a Krisztus királyságának jó híréről, amelyet világszerte prédikálnak Jehova tanúi, de hallottál arról az üldözési hullámról is, amely végigsöpört rajtuk, mivel azt hirdették, hogy ez az ezeréves királyság közel van. De vajon felfogják a füleid mindennek a jelentését? Rögzítették azt az igazságot, hogy mindezeket a dolgokat Jézus jó előre megmondta, mint a vég jelét, amikor a tanítványai kérdezősködtek nála: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3).

11. Mit mondanak a csúfolódók és ezzel mihez járulnak hozzá?

¹¹ Elég érzékeny a szíved az iránt, amit mindez mondani akar, vagy talán megkeményedett s most azt mondatja veled: ,Mindezek a dolgok azelőtt is megtörténtek’? Azok, akik gúnyolódnak ezen, csak újabb bizonyítékát szolgáltatják ezzel — a jel részeként — annak, hogy „az utolsó napokban” vagyunk. Mostani jelenlétüket már Péter is bejelentette a 2Péter 3:3, 4 versében: „Az utolsó napokban csúfolódók jönnek csúfoldódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak el és azt mondják: ,Hol van ez az ő megígért jelenléte? Hiszen amióta ősatyáink [a halálban] elaludtak, minden pontosan ugyanúgy megy a teremtés kezdetétől fogva.’”

VALAMI ÚJ

12. Mi újat láthatunk ma a világtörténelemben?

¹² A te szíved azonban bizonyára fogékony azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy amikor látod a mi földünk világméretű szennyeződését, megérted, hogy NEM megy minden pontosan ugyanúgy a teremtés kezdetétől fogva’. Azelőtt sohasem lett volna elég ereje az embernek arra, hogy elpusztítsa a földet, mint lakható bolygót. Most megvan hozzá az ereje, s most fel is használja arra, hogy véghez vigye ezt a pusztítást! A tudósok olyan technológiát adtak az ipari szakemberek kezébe, amely áldás lehetne az egész emberiség számára, de ez az áldás átokká lett, mivel beszennyezi a környezetet, és a nyomában halálos betegségek söpörnek végig a földön. Mérgezett a levegő, amelyet beszívunk, a föld, ahol a táplálékunk megterem, mérgezettek a folyók és a tavak, amelyek ivóvizünket adják, az óceánok pedig nemzetközi szennygödörré alakulnak át!

13. A jel melyik részéről nem mondhatják el a csúfolódók, hogy „Ez már azelőtt is megtörtént”?

¹³ Vajon felfogja szíved, hogy veszélyben van a föld életfenntartó képessége, ami sohasem következett még be azelőtt, s amit a gúnyolódók nem utasíthatnak el azzal, hogy a történelem megismétli önmagát? Lehet, hogy szeretnék megtenni, mert a földnek ezt a pusztítását is az „utolsó napok” jeleként jövendölte meg Jézus. A bibliai Jelenések könyve több mint 19 évszázaddal ezelőtt szintén feltárta ezt a 11. fejezet 18. versében: „Megharagudtak a nemzetek és eljött a te saját haragod és a halottak megítélésére kijelölt idő, és hogy jutalmat adj . . . azoknak, akik félik a te nevedet . . . és hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.”

14. Miért nem szívlelte meg a többség a figyelmeztetést sem Jézus idejében, sem a mi napjainkban?

¹⁴ Ha szemeid valóban látnak és füleid valóban hallanak és nem keményedett meg a szíved, meg fogod érteni, hogy az „utolsó napok”-ban élünk, és közel van a dolgok ezen rendszerének a vége. Az emberek többsége mégsem érti meg ezt, mint ahogyan Jézus napjaiban sem értette meg a többség és nem fogták fel a figyelmeztető üzenetét. Amit akkor mondott nekik, Ésaiás jövendölését idézve, az a mai emberekre is vonatkozik:

„Bár néznek, hiába néznek és bár hallanak, hiába hallanak és nem fogják fel annak értelmét; és rajtuk teljesedik be Ésaiás próféciája, amely így szól: ,Hallván hallotok, de nem értitek és nézvén néztek, mégsem láttok. Mert érzéketlenné lett e nép szíve és amit fülükkel hallanak, arra nincs válasz, és a szemüket lehunyták, nehogy lássanak a szemükkel és halljanak a fülükkel és szívükkel felfogják annak értelmét és megtérjenek és én meggyógyítsam őket’” (Máté 13:13–15).

15. Kiknek van ma okuk az örvendezésre és milyen reménységet tarthatnak szem előtt?

¹⁵ A következő versben Jézus ezeket a szavakat fűzi hozzá a követői számára: „Boldogok a ti szemeitek, mert látnak és a füleitek, mert hallanak.” Azok, akiknek ma szemük, fülük és szívük van látni, hallani és megérteni, hogy az „utolsó napok”-ban élünk, igazán boldogok lehetnek. „Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni — mondja nekik az írás — egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Luk 21:28). Néhánynak az „utolsó napok”-ban élők közül sohasem kell szembenézniük a haláluk napjával. Jézus ezt az időszakot a Noé napjaihoz hasonlította. Amiként Noé és családja is megmenekült a vízözönből, amely elpusztította azt a gonosz világot, ugyanúgy azok, akik ma bölcsen járnak el és jó nevet szereznek Istennél, nem látnak halált, amikor Jehova Isten elpusztítja majd a dolgoknak ezt a gonosz rendszerét Armageddon csatája alkalmával. Nem lehetetlent hangoztat tehát az, aki azt mondja, hogy némelyek sohasem látják meg a haláluk napját. Ez inkább az Istentől jövő reménységet fejezi ki.

16, 17. Mivel vonakodnak szembenézni az emberek és a mi számunkra most mi a döntő?

¹⁶ Az ókori Izraelben valaki úgy okoskodhatott, hogy hátra van még a természetes életének egy része ahhoz, hogy jó nevet szerezzen Istennél. Az ilyen ember megfeledkezett arról, hogy már holnap meghalhat. Ő tudja, hogy mások igen, de ő nem. Nála fiatalabbak meghalnak, de ő nem! Ő mindig lát maga előtt néhány évet, ami alatt még élhet. Így volt ez az ókori Izraelben, de sokkal veszélyesebb hiba ez napjainkban. Mi ugyanis rendkívüli időkben élünk, amikor már nem számíthatunk arra, hogy leélhetjük normális életidőnket, a hetven vagy nyolcvan évet. Mi az „utolsó napok”-ban élünk. Közeledik a dolgok rendszerének pusztulása. Létfontosságú dolog, hogy megszívleljük az Efézus 5:15–17 szavait: „Szigorúan őrködjetek, hogy mi módon jártok, nem mint ostobák, hanem mint bölcsek, vásároljátok meg magatoknak az alkalmas időt, mert a napok gonoszak. Ne legyetek többé oktalanok, hanem továbbra is értsétek meg, mi Jehova akarata.”

¹⁷ Most, amikor még életben vagy, most, a halálod napja előtt van itt az ideje annak, hogy jó nevet szerezz magadnak Istennél!

[Lábjegyzetek]

[Kép a 21. oldalon]

A halál napja jobb a megszületés napjánál? Hogyan lehetséges ez?

[Kép a 25. oldalon]

Hogyan lehet ennél jobb a halál napja?