Neveljünk fel boldog gyermekeket egy szomorú világban!

Ez az első a két tanulmányozási cikkből. Ez a szülőknek és a gyermekeknek, míg a második kifejezetten a fiataloknak szól.

„Bárcsak olyanná lenne szívük, hogy félnének engem és mindig megtartanák parancsolataimat, hogy határtalan ideig jól legyen dolguk, nekik és az ő gyermekeiknek!” (5Mózes 5:29).

 1. Miért oly fontos számunkra ennek a tanulmánynak a témája?

„AZ ELSŐ KISBABÁM!” Mily boldog felkiáltás ez annak az anyának az ajkáról, aki gyengéden öleli keblére a meleg kis csomagot! A Biblia beszél a szoptató anya gyengédségéről és a keresztény gyülekezetben kinyilvánítandó gyengéd szeretet példaképeként említi meg azt. Még az igazságtól messze álló emberek is szeretik gyermekeiket és jó dolgokkal halmozzák el őket. Mennyivel inkább törődnünk kell a fiatalokkal nekünk, akik szeretjük az igazságosságot, s mennyivel inkább igyekeznünk kell az életre nevelni őket ebben a mai világban! (1Thesszalonika 2:7; Zsoltárok 127:3–5; Máté 7:11).

 2. Mi a gyermekneveléssel kapcsolatos tanács és útmutatás legjobb forrása?

² Az új szülő azonban hamar rájön arra, hogy milyen súlyos felelősség a gyermekek felnevelése. Hol keressen bölcs tanácsot, útmutatást? Nos, miért ne fordulna a Teremtőhöz? Az ő elgondolása alapján születnek meg a gyerekek (1Mózes 1:28). Látta az eddig megszületett összes gyermeket; látta mindannak eredményét, amit a szülők tettek. Az ő útmutatása a legjobb. Az ő utasításait feljegyezték a Bibliában az Isten alapelveit követő és elvető emberek példáival együtt (Példabeszédek 3:5, 6).

 3. a) Mire van leginkább szükségük a gyermekeinknek? b) Ez miért ne kedvetlenítsen el minket?

³ Vajon mit tanít ez a csodálatos könyv a gyermeknevelésről? Sok mindenre rámutat, amiről a modern szakemberek azt hiszik, hogy a saját találmányuk. Ez a könyv többek közt megmutatja, hogy a gyermekeknek szeretetre és biztonságra van szükségük. Meg kell ismertetni őket Istennel és Isten Szavával. Jó nevelésre, bölcs tapasztalatokra, jó példára és helyes, egészséges társaságra van szükségük. Meg kell tanulniuk az engedelmességet és a tekintélytiszteletet. Meg kell tanítani őket az erkölccsel és a házassággal összefüggő dolgokra; arra, hogy milyen férjet vagy feleséget kívánjanak maguknak és ők maguk is milyen férjjé vagy feleséggé legyenek majd, és hogyan lehet belőlük jó szülő. Számodra, mint szülőnek ez talán túl nehéz feladatnak tűnik. De gondolj arra, hogy a Bibliából bölcsességet meríthetsz. A Biblia „bölccsé teszi a tapasztalatlant és ismeretet, valamint gondolkodóképességet ad” a fiataloknak. Vizsgáljunk meg a Biblia alapján néhány gyermeknevelésre vonatkozó dolgot (Példabeszédek 1:4).

BIBLIAI PÉLDÁK

 4. a) Mit tanultak meg az istenfélő szülők gyermekei? b) Kiktől és milyen módon jött ez a tanítás?

⁴ A Biblia megmutatja, hogy az istenfélő szülők gyermekei biztonságban nőttek fel azokban a családokban, ahol felismerték tökéletlenségüket és azt, hogy segítségre van szükségük (1Mózes 33:14; 43:8). A gyermekeket megtanították arra, hogyan kell kenyeret keresni: Dávid pásztorfiú volt, Jézus pedig ács (1Sámuel 16:11; Márk 6:3). De ennél sokkal fontosabbat is megtanultak: a nagy Isten, JEHOVA csodálatos útjait! Ezt az oktatást nem a hittanórákon, nem is a hétvégi bibliaórákon kapták, hanem azoktól, akik a legjobban aggódtak ezekért a gyermekekért: a saját szüleiktől. Jehova elvárta az izraelitáktól, hogy tanítsák meg fiaikat és unokáikat az ő utaira (5Mózes 4:9, 10). A szülőknek mindig tanítaniuk kellett gyermekeiket: otthon és utazás közben, amikor lefeküdtek és amikor felkeltek. Tanítaniuk kellett élőszóval és példamutatással; tovább kellett adniuk a csodálatos igazságokat az egymást követő nemzedékeknek (5Mózes 11:18–21).

 5. Mit mond egy híres bibliai szótár a gyermeknevelésről?

⁵ A híres francia Dictionnaire de la Bible [Bibliai Szótár] szerint, amikor a gyermek beszélni kezdett, máris megtanították a bibliai törvény néhány részletére. „Az anya többször megismétel egy verset; amikor a gyermek már megtanulta, az anya egy másikat kezd tanítani neki. Később a versek írásos szövegét, amit már emlékezetből tudtak idézni, a gyermekek kezébe adták. Így vezették be őket az olvasás tudományába, s amikor felnőttek, folytathatták vallásos nevelésüket az Úr törvényének olvasása és az azokon való elmélkedés által.”a Az említett forrásmű így folytatja: „A családi kör biztonsága közepette és apja és anyja térdein kapta a gyermek az első és leghasznosabb erkölcsi tanítást (II. kötet, 1596. hasáb).

 6. a) Milyen izgalmas élményben volt részük az izraelita gyermekeknek? b) Vajon a te gyermekeidnek is voltak ilyen élményeik, s ha igen, milyen hasznot merítettek abból?

⁶ Isten tudta, hogy a gyermekek felfigyelnek a friss élményekre s azok nagyszerű segítséget jelentenek a tanításban. Ezért a „kicsinyeket” magukkal vitték az izgalmas jeruzsálemi utazásokra, hogy hallják Isten törvényének felolvasását (5Mózes 31:12, 13). A te gyermekeid ugyanilyen áldásokban részesülhetnek, ha rendszeresen jelen vannak Jehova tanúi körzet- és kerületkongresszusain, ahol hasznukra fordíthatják a kapott tanítást, önkéntesként különféle feladatokat végezhetnek, és nagyszerű barátságokat köthetnek. Te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy ezek az események a gyermekek életének kiemelkedő élményeivé legyenek, ahogyan a jeruzsálemi utazás is különleges eseménynek számított az izraelita gyermekek számára.

 7. Miért olyan fontos, hogy jó példát mutassunk?

⁷ Isten jól ismerte a jó példa fontos szerepét. A gyermekek szívesen utánozzák azt, amit látnak. Könnyen megtanulnak — a hallottak utánzásával — bármilyen nehéz nyelvet. Isten azt mondta: „Bárcsak olyanná lenne szívük [mármint a népnek], hogy félnének engem és mindig megtartanák parancsolataimat, hogy határtalan ideig jól legyen dolguk nekik és az ő gyermekeiknek!” A Biblia azt mondja: „A jó ember örökséget hagy unokáira” (5Mózes 5:29; Példabeszédek 13:22). Ez nagyban tőled függ. Mint szülőknek, mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy jó példát mutassunk, mert bizonyosan nem szeretnénk, ha a gyermekeink helytelen példát követnének.

ROSSZ TÁRSASÁG

 8. Milyen kérdéseket kell feltennünk a gyermekeink társaságával kapcsolatban?

⁸ Isten a rossz társaság veszélyére is felhívja a figyelmünket. Szava ezt mondja: „A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korinthus 15:33). Fontos tehát tudnunk, hogy a gyermekeink kivel barátkoznak. Valóban ismered a barátaikat? Meghívatod velük a barátaikat az otthonotokba, hogy megismerd őket? Vagy egyszerűen kirakod a gyermekeidet az utcára, hogy ne legyenek az utadba? Vajon tudod-e, hogy miféle beszédeket hallanak a gyermekeid és mi a véleménye a baráti társaságuknak a hazugságról, a lopásról és a kábítószerekről?

 9. Milyen pozitív lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy a gyermekeidnek jobb barátai legyenek?

⁹ Ha a társaságuk kívánnivalót hagy hátra, vajon hol találhatnának a gyermekeid jobb barátokat? Nos, Jehova tanúi gyülekezetében, ahol nem tűrik meg az ocsmány beszédet, a hazudozást, a lopást és a kábítószerélvezetet. Nem szeretnéd-e, hogy a gyermekeid többet legyenek a gyülekezet tagjainak társaságában? Akkor miért nem törekszel erre? Tettél már ilyen irányú kezdeményezést? Meghívtál-e már magatokhoz más fiatalokat is a gyülekezetből, vagy felkérted-e őket, hogy tartsanak veled a keresztény tanúskodásban vagy egyéb egészséges tevékenységben?

10. Hogyan segíthetnél a gyermekeidnek, hogy ők is jó társasággá legyenek mások számára?

¹⁰ Ha már megpróbáltad, s még mindig fennáll a társaság problémája, jól tennéd, ha megkérdeznéd magadtól: Vajon miért van ez? Talán csak nemrég kezdted el alkalmazni a bibliai alapelveket? Néha előfordul, hogy a Királyság-terembe elvitt fiatalok még nem oldották meg a problémáikat ahhoz, hogy ők maguk is jó társaságnak számíthassanak. Egy fiatal egyszer azt mondta egy másikról: „A Királyság-teremben nagyon jól viselkedik, de el sem hinnéd, hogy mit művel az iskolában!” Ennek a kislánynak a szexuális erkölcs terén tanúsított gátlástalan magatartása az iskolában azt eredményezte, hogy senki sem óhajtott azonosulni vele. Nos, hogyan segíthetnél a gyermekeidnek másképpen gondolkodni ezekben a dolgokban? A tanácsaid, a családi bibliatanulmányozás, a családi részvétel a keresztény tanúskodásban, a beszédben, viselkedésben és becsületességben tanúsított saját jó példád, továbbá erőfeszítésed, hogy a helyes alapelvek eljussanak a gyermeked szívéig, sokat tehetnek. És szükség esetén igénybe veheted a gyülekezet véneinek szerető segítségét is (Jakab 5:13–15).

CSALÁDI PROBLÉMÁK

11. Miért nem szabad kétségbeesned akkor, ha rossz példák is akadnak a saját családodban?

¹¹ De mi van akkor, ha a saját családodban is súlyos problémák adódnak? Ha például a hitetlen házastársad éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit az egészséges bibliai alapelvek előírnak? Ne ess kétségbe! Az általad gyakorolt jó befolyás és Isten szellemének segítsége csodát művelhet! Vannak gyermekek, akik felül tudtak emelkedni megoldhatatlannak látszó problémákon és nagyszerű fiatalokká lettek. Isten alkotta az embereket, és még egészen kis gyermekek is felmutathatnak bámulatos erőt, amikor egy jó barát, egy meggondolt idősebb személy vagy egyedülálló hívő szülő irányítja őket egy jobbára hitetlen családban.

12. Hogyan jelent buzdítást ezen a téren Lót és Timóteus példája?

¹² Nézzük Lót példáját. Családja a gonosz Szodomában lakott és a felesége nyilván szeretett volna ott is maradni. Ámde Lót és a leányai elmenekültek onnan és túlélték a város pusztulását (1Mózes 19:15–17, 23–26). Az ifjú Timóteusnak hitetlen apja volt; anyja és nagyanyja viszont megismertette vele az Írásokat és tanúja lehetett annak, amikor Timóteus Jézus Krisztus hű követőjévé és Pál apostol lojális munkatársává lett (2Timóteus 1:5; 3:14, 15). Még ha nincs is hívő házastársad, Isten segíthet abban, hogy gyermekeid szívébe vésd az igazság és az igazságosság iránti mélységes szeretetet.

ISMERET ÉS NEVELÉS

13. a) Miért kell a fiatal keresztényeknek komolyan venni a nevelést? b) Hogyan mutatja meg Salamon példája, hogy mennyire fontos a helyes, pontos beszéd?

¹³ Vajon arra buzdítod gyermekeidet, hogy tanuljanak mind az iskolában, mind a gyülekezetben? Vajon a tanulás fontos szerepet tölt be a családodban? Az izraelitáknál ez így volt. Az ő társadalmuk írástudó és írásszerető társadalom volt. Gyermekeik képesek voltak elolvasni az Írásokat. Az olvasáson kívül a te gyermekeidnek beszélni is kell az Isten Szaváról. Vajon nyelvtanilag helyesen beszélnek? Te magad kijavítottad-e az éveken át gyakorolt hibáidat, hogy gyermekeid helyes beszédet halljanak tőled? Salamon gondosan megválogatta a szavakat, amelyekkel Istent kívánta dicsőíteni. Ezért azt olvashatjuk: „A begyűjtő igyekezett gyönyörűséges szavakat találni és az igazság pontos szavait leírni” (Prédikátor 12:10).

14. Hogyan taníthatjuk meg gyermekeinket arra, hogy helyesen döntsenek?

¹⁴ Nyilván azt szeretnénk, ha a gyermekeinkből érett felnőttek lennének, akik Isten Szavával összhangban levő, helyes döntéseket hoznának. Ezért jó lenne korán kioktatni őket az igazságos alapelvekre: nemcsak a parancsokra, amelyeknek engedelmeskedni tartoznak, hanem azok ésszerűségre is. Akkor a gyermekek megtanulják, hogyan kell önállóan helyes döntéseket hozni.

15. a) Milyen fontos a gyermekeink támogatása? b) Mire kell nagyon gondosan ügyelnünk?

¹⁵ Gyermekeink egy romlott világban élnek. Igen fontos tehát, hogy az erő és a meggyőződés érzését lássák bennünk és tudatában legyenek annak, hogy ha igazuk van, mellettük állunk és támogatjuk őket, ahogyan Sára megvédte Izsákot Izmael ellen (1Mózes 21:9, 10). De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ha jót feltételezünk róluk, ha azt várjuk el tőlük, jobban megnyerjük őket. „Tudjátok, miért nincs velünk semmi bajotok?” — kérdezte egy fiatal tanú az édesapjától. „Azért, mert sohasem akartok tettenérni minket valamilyen rossz cselekedeten; mivel feltételezitek rólunk, hogy helyesen cselekszünk, és nem is tennénk másként.” Mily gyakran vádolják a szülők a gyermekeiket olyasmivel, amiről később kiderül, hogy nem követték el! Ha hazugsággal vádolod a gyermekeidet és a vád nem jogos, azt gondolhatják rólad, hogy hazugságra számítasz náluk és legközelebb meg is teszik.

16. a) Milyen javaslatokat kapunk a keresztény összejövetelekre vonatkozóan? b) Mi mutatja, hogy ezek az összejövetelek igen értékesek a gyermekeink számára? c) Tudnál-e példákat mondani arra, hogy az összejövetelek valóban értékesek a fiataloknak?

¹⁶ Sokan bölcsnek tartották, hogy magukkal vigyék a gyermekeiket már a zsenge kortól kezdve azokra az összejövetelekre, ahol Isten Igéjéről beszélnek; de nem ülnek le velük egy külön szobában és nem vonulnak velük hátra (kivéve, ha alapos ok van rá, és csak rövid időre). Megtanítják őket, hogy nyugodtan üljenek, mutassanak tiszteletet az összejövetel iránt és fordítsák hasznukra az ott elhangzó jó dolgokat. Ma sok idősebb személy, aki szilárdan áll a hitben, örömmel gondol vissza a szülei buzgalmára, akik nagy távolságról talán egy rozoga, öreg autóban vitték el őket az összejövetelekre. Egy gyülekezeti vén visszaemlékszik arra, hogyan beszéltek meg a szülei bonyolult bibliai próféciákat, amikor felkészültek az Őrtorony-tanulmányozásra hosszú évekkel azelőtt, amikor ő még kisfiúként játszogatott a padlón ülve. Akkor a szülei aligha gondolták, hogy figyelmesen hallgatja őket — még kevésbé gondolhatták, hogy több mint fél évszázaddal később eszébe jutnak majd ezek a magyarázatok!

17. Milyen bibliai példákat tudnál megemlíteni olyan gyermekekről, akik részt vettek az összejöveteleken és milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak ezekkel kapcsolatban?

¹⁷ Ezsdrás idejében mindenki, aki kellő értelemmel rendelkezett, napkeltétől délig hallgatta az Írások felolvasását (Nehémiás 8:2, 3). Ha akkor éltél volna, vajon ott lettek volna a gyermekeid, vagy talán úgy gondoltad volna, hogy az anyag túl nehéz, a felolvasás pedig túl hosszú, ezért játszani küldted volna őket? József és Mária „szokás szerint évről-évre feljártak Jeruzsálembe a pászkaünnepre”. Ezért voltak ott akkor is, amikor Jézus 12 éves volt (Lukács 2:41–49). Te is megtetted volna ezt a nagy utat, gyalogosan vagy szamárháton, hogy ott lehess az összejövetelen? Amikor egy nagy sokaság — köztük „kisgyermekek” is — Jézushoz jött, hogy meghallgassák őt, és nem volt mit enniük, Jézus csodálatos módon táplálta őket (Máté 14:21; 15:38). Vajon ott lettek volna a gyermekeid, vagy talán te is inkább otthon maradtál volna, hogy megadd nekik a nyilván szükséges táplálékot?

18. Milyen egyéb módon fejezhetjük még ki a keresztény összejövetelek iránti értékelésünket?

¹⁸ Vajon tudják a gyermekeid, hogy komolyan veszed a bibliatanulmányozás összejöveteleit? Azt látják tőled, hogy elég fontosnak tartod ezeket az összejöveteleket ahhoz, hogy ne csupán jelen legyél, hanem részt is vegyél azokban és hozzászólj, amikor felkérnek rá? Például felkészülsz most erre a leckére a gyermekeiddel együtt, és legalább egyszer hozzászóltok az összejövetelen, ahol ezt az anyagot megbeszélitek?

MAGASZTOS CÉL

19. Milyen helyes magatartást kell tanúsítanunk a szeretett gyermekeink felnevelése terén?

¹⁹ Van-e olyan ember, aki mindezt képes tökéletesen megtenni? Természetesen nincs! Mindaz, amiről itt beszéltünk olyasmi, amire törekednünk kell, nem pedig már elért cél. Ebben a világban mindig lesznek problémáink, de a Biblia megmutatja nekünk, hogyan kell leküzdeni azokat, és ha Isten módja szerint foglalkozunk velük, és ha Isten módja szerint igyekszünk eljárni, ő segíteni fog nekünk. Amikor egy keresztény apától megkérdezték, hogy a gyermekei miért olyan erősek a hitben, így válaszolt: „Valójában nem is tudom. Semmi különöset nem tettünk. Egyszerűen csak megpróbáltuk alkalmazni a Bibliából nyert és a szervezettől kapott jó tanácsot.”

20. a) Mi az, amit megtehetsz azért, hogy boldog gyermekeket nevelj fel napjainkban? b) Hogyan buzdít ebben a vonatkozásban mind a cikk elején található bibliavers, mind a Példabeszédek 20:7 verse?

²⁰ Ha jól belegondolsz, csak így lehet ma boldog gyermekeket felnevelni. Mutass hát jó példát. Tanítsd meg rá a kicsinyeidet. Örülj a jónak, amit tesznek, és segíts nekik javítani az egyéb dolgokon. Vegyél részt az örömeikben és az életükben. Szeresd őket. Tégy mindent Isten módja szerint, akkor ő megáldja erőfeszítéseidet. Gondolj Salamon buzdító ihletett szavaira: „Az igaz feddhetetlenségben jár. Boldogok a fiai, akik őt követik” (Példabeszédek 20:7).

[Lábjegyzet]

Isten parancsolatait az ajtófélfákra kellett felírni, s a zsidóknak írott szövegeket kellett a kezükre kötniük: ezek olyan cselekedetek, amelyek vajmi keveset érnek egy írástudatlan nép számára (5Mózes 6:8, 9; 27:8). A királynak rendelkeznie kellett az írott törvény külön példányával és naponta kellett olvasnia belőle (5Mózes 17:15, 18, 19). Egy sukkótbeli fiatal férfi leírta városa vezetőinek névsorát (Bírák 8:14).

Az írni-olvasni tudás nem korlátozódott a műveltebb osztályra. A Bírák könyvéről készült magyarázatában James D. Martin azt írta, hogy „az alfabetikus írás legkorábbi bizonyítékai azok, amelyeket rabszolgák véstek a sínai bányák tárnáinak falára”. Ámos szerény állattenyésztő volt. Mikeás falusi próféta volt Moraset faluból (Ámos 1:1; Mikeás 1:1). Mégis mindketten bibliai könyveket írtak.

A Makkabeusok első könyve néven ismert apokrif írás — amely valószínűleg az i. e. második század utolsó részében készült — azt mutatja, hogy azok az emberek az otthonukban őrizték a Törvény egy példányát (1Makkabeusok 1:55–57). A zsidó történész, Josephus azt az első századi nézetet képviseli, amely szerint a Törvény előírja, hogy a gyermekeket „meg kell tanítani olvasni, és meg kell tanulniuk mind a törvényeket, mind pedig ősatyáik tetteit” Against Apion II. kötet (375. oldal, 25. bekezdés).

SZÜLŐK ÉS GYERMEKEK, HOGYAN VÁLASZOLNÁTOK AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKRE?

◻ Hol keressenek a szülők tanácsot a gyermeknevelésre és miért ott keressék azt?

◻ Tudnál-e a gyermek nevelésével kapcsolatban néhány bibliai példát említeni?

◻ Milyen gyakorlati módon irányíthatják a szülők a gyermekeik társaságát?

◻ Hogyan oldhatja meg a bibliai alapelvek alkalmazása a megosztott családok problémáit?

◻ Milyen lépéseket tegyenek a szülők azért, hogy helyes nevelésben részesíthessék a gyermekeiket?

◻ Számíthatnak-e a szülők és a gyermekek arra, hogy mindent tökéletesen fognak elvégezni? Miért érhetnek el mégis sikereket?

[Kép a 22. oldalon]

Egy fiatal fiú megkérdezte az édesanyjától: „Látod, mennyi gonddal jár a gyermeknevelés! Ugye szeretnéd, ha nem születtem volna meg neked?” Még hosszú évek múlva is mélységes szeretettel gondolt vissza ez a fiú az édesanyja válaszára: „Minden értékes dologhoz időre és erőfeszítésre van szükség.”

[Kép a 23. oldalon]

Szülők, milyen gyakran mutattok jó példát abban, hogy nemcsak jelen vagytok, de közre is működtök az összejöveteleken, ahol Isten Igéjét beszélik meg?