Péter apostol szól hozzátok
MA nem könnyű kereszténynek lenni. Sokféle nyomás nehezedik ránk. Számos országban az állam megpróbál olyasmire kényszeríteni minket, ami ellentétes a keresztény lelkiismerettel. Sok keresztény feleségnek hitetlen férje van. Sok-sok fiatalt vonz a világ tündöklése és „bölcsessége”. És sokévi várakozás után némelyekben felvetődik a kérdés: ‘Vajon egyáltalán eljön-e valaha is Armageddon?’
Ha szembekerülsz ilyen problémákkal — és melyik keresztény ne kerülne szembe velük? —, a Péter apostol által írt két levél a Bibliában közvetlenül neked szól! Péter apostol valószínűleg 30 évvel Jézus halála után írt az akkori gyülekezeteknek. De az évszázadok során vajmi keveset változtak azok a problémák, amelyekkel a keresztények kénytelenek szembenézni. Az apostol által adott tanácsok tehát ma is éppolyan érvényesek, mint akkor voltak. Ő pedig nagyon is alkalmas volt arra, hogy ilyen tanácsokat adjon.
A jól képesített pásztor
Ha elolvassuk az Evangéliumokat és az Apostolok Cselekedetei című bibliai könyvet, sokat megtudhatunk erről a galileai halászról, akiből Péter apostol lett. Igen melegszívű embernek mutatkozik. Jézus iránti hűségében sohasem kételkedhetünk, ámbár hirtelenkedő ember volt és néha hibát követett el. Talán néha magunkra ismerünk Péterben és némely balsikerében!
Gondoljunk például arra, hogyan reagált Péter, amikor látta Jézust a vízen járni. Ő is nagyon szeretett volna a vízen járni. De amikor rádöbbent arra, hogy hol jár, kishitűvé lett és megmentésre szorult. Gondoljunk arra az esetre is, amikor Péter rettenthetetlenül bizonygatta, hogy ő sohasem fog megbotránkozni. S lám, néhány órával később háromszor is megtagadta Mesterét! (Máté 14:23–34; 26:33, 34, 69–75).
A két kánonikus levél írója azonban teljesen megváltozott, amióta ezt a rendreutasítást kapta Jézustól: „Távozz tőlem Sátán! Botránykő vagy számomra” (Máté 16:23). Ugyanezt az apostolt bízta meg Jézus: „Legeltesd az én juhocskáimat!” (János 21:17). Péter leveleiben olyan férfit ismerünk meg, akit a ‘juhok legeltetésének’ 30 éves tapasztalata nagy mérsékletre indított.
Amikor tehát azt a tanácsát olvassuk, „Tiszta szívből, bensőségesen szeressétek egymást”, eszünkbe jut, hogy ugyanez az apostol azt kérdezte Jézustól: ‘Hányszor kell megbocsátanom a testvéremnek? Talán hétszer is?’ Nos, Péter ekkor már tudja, nincs határa a keresztények egymás iránti kötelező szeretetének! (1Péter 1:22; Máté 18:21). És amikor Péter arra buzdítja keresztény hívőtársait, hogy legyenek „éberek az ima tekintetében”, azt látjuk, hogy alaposan megtanulta a leckét a Gecsemáné-beli szörnyű éjszaka óta, amikor Jézus magukra hagyta az imádkozó apostolait, és amikor visszatért, alva találta őket! (1Péter 4:7; Lukács 22:39–46).
Igen, a galileai halász kiválóan képesített pásztorrá lett. És a szent szellem ihletése alatt végzett pásztori munkája ma éppoly értékes számunkra, mint abban az időben. Vizsgáljuk meg hát néhány tanácsát!
Értékeljük a hitet!
A Zsidó-Római világ az első században csillogó és hatalmas volt. Fontos volt tehát, hogy a világi ragyogás ne kápráztassa el a keresztényeket és ne engedjenek a világ nyomásának. Péter ezért azzal kezdi levelét, hogy arra inti olvasóit: ‘készítsék fel elméjüket a tevékenységre, teljesen őrizzék meg józanságukat’ (1Péter 1:13). De hogyan? Nos, élénken értékelve a kapott kiváltságokat.
Péter arra emlékeztette őket, hogy az ókori prófétákat, sőt az angyalokat is nagyon érdekelte mindaz, amit Isten feltárt a keresztények előtt. Rámutatott, mennyire áldottak ők: Jézus Krisztus drága vérén vásároltattak meg, romolhatatlan magként születtek Isten örök Szava által mint „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép” (1Péter 2:9). De emlékezniük kellett arra is, hogy kik voltak a valóságban: idegenek egy istentelen világ közepette — Jehova Isten nagy irgalmát élvező emberek.
Az a régi világ ma már csak emlék. De ma is olyan istentelen világban élünk, amely vonzerőt gyakorol ránk a kísértéseivel, elvonja figyelmünket különféle nyomásokkal. Péter tanácsa tehát ma is érvényes. Sohase tévesszük szem elől, hogy mivel rendelkezünk! Hogy ne győzhessen le a mai világ cinizmusa és világias gondolkodásmódja, ‘vágyódnunk kell a Szó hamisítatlan teje után, hogy felnövekedhessünk a megmentésre’ (1Péter 2:2).
Örvendezzünk a nehézségek ellenére is!
Mivel ebben az istentelen világban élünk, gyakran adódhatnak nehézségek, ahogyan Péter idejében is adódtak. Az apostol három helyzetet említ: (1) a keresztény felelősségét az állam iránt, (2) a keresztény háziszolgáknak a gazdájukhoz fűződő kapcsolatát és (3) a keresztény feleség alázatos és engedelmes segítségét a hitetlen férje iránt.
Abban az időben ezek a témák élet-halál jelentőségűek voltak. Az uralkodóknak hatalmukban állt megkínozni vagy kivégezni a nem római állampolgárokat. A háziszolgáknak kevés esélyük volt arra, hogy segítséget várjanak, ha a tulajdonosuk kegyetlenül bánt velük. A feleség a férj tulajdona volt, igen kevés törvényes joggal rendelkezett.
A keresztényeknek ma is akadhat nehézségük a „császárral” vagy a munkaadójukkal, bár nem vonhatunk pontos párhuzamot az akkori gazda-rabszolga viszony terén. És bizony sok-sok keresztény feleségnek van hitetlen férje, és kénytelen szembenézni súlyos problémákkal. Ezért felbecsülhetetlen értékűek ma is Péter apostol tanácsai. De hát miről is szól ő tulajdonképpen?
Röviden, három dologra kíván emlékeztetni minket a tanácsában. Először: legyen helyes szemléletünk az alárendeltség kérdésében: mindenki vesse alá magát a kormányzatnak, a munkavállalók engedelmeskedjenek munkaadójuknak, a feleségek pedig tiszteljék a férjüket és engedelmeskedjenek neki. A keresztényi életmód a legjobb életút, amit a hitetlenek előtt felmutathatunk (1Péter 3:1; 4:15). Végül meg kell őriznünk Jehova Isten előtt a jó lelkiismeretet, mindenkor készen állva arra, hogy szelíden megmagyarázzuk a cselekedeteink okát (1Péter 3:15, 16).
Vajon ez megoldja majd minden problémánkat? Lesz idő, amikor a világ olyan követelményeket támaszt, amelyeknek egy keresztény nem tehet eleget. Ezért szenvednünk kell majd az igazságosságért. De Péter azt mondja: „Ha valaki az Isten iránti lelkiismerete miatt visel el fájdalmas dolgokat és tűr el igazságtalanságot, az kedves dolog” (1Péter 2:19).
Valóban, az igazságosságért szenvedni, a helyes nézet szerint, örvendetes dolog. Péter elsőkézből, saját tapasztalatából tudta ezt. Néhány évvel korábban megostorozták a hite miatt. Később pedig ő és hívőtársai „elmentek útjukra ... örvendezve, mivel méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek el az ő nevéért” (Cselekedetek 5:41). Ezért azt írja az üldözést elszenvedő keresztényeknek: „Örüljetek, mivelhogy részesei vagytok a Krisztus szenvedéseinek” (1Péter 4:12, 13).
Péter azt mondta a testvéreknek, hogy valóban Jehova képezi ki őket. „Alázzátok meg azért magatokat Isten hatalmas keze alatt.” Meghagyta nekik, hogy szeressék egymást, a vének pedig helyes indítékból legeltessék a gyülekezeteket. És megígérte: „a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene ... maga fejezi be majd kiképzésteket, ő tesz szilárddá, ő tesz erőssé titeket” (1Péter 5:1–3, 6, 10).
Hát nem éppen olyan időszerű ez a tanács ma is, mint annak idején? Nem olyan, mintha közvetlenül Péter szólna hozzánk? Képzeld csak el, milyen erősítőleg hatottak ezek a szavak az akkori keresztényekre! De a korosodó apostolnak nemsokára újabb levelet kellett írnia, hogy egy fenyegető veszélyre figyelmeztesse a testvéreket.
Sötét, fenyegető veszéllyel szembenézve
Második levelében Péter elmondja: még sürgetőbb szükségét érzi annak, hogy figyelmeztesse keresztény testvéreit, mivel már nem sok ideje van hátra. Felsorolja, milyen tulajdonságokat kell kifejleszteniük ahhoz, hogy szilárdak maradjanak, és olyan erőket említ, amelyek a gyülekezeten belül fognak megjelenni, hogy meggyengítsék a hívőket (2Péter 1:5–8, 14, 16).
„Köztetek is lesznek hamis tanítók” — hangzik a figyelmeztetése (2Péter 2:1, 2). Ezek a hamis tanítók elősegítik a féktelen viselkedést, és igen ügyesek abban, hogy „hamis beszédekkel” megtévesszenek másokat. De egy lényeges dologról megfeledkeznek: „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából, az igazságtalanokat pedig fenn tudja tartani az ítélet napjára, a levágásra” (2Péter 2:3, 9). Igen, a gonoszok egy ideig virágoznak, de ítéletük egészen biztos!
Mások gúnyolódva mondogatják: „Hol ez az ő megígért jelenléte? Hiszen amióta ősatyáink a halálban elaludtak, minden pontosan úgy megy a teremtés kezdetétől fogva.” Ezek szintén megfeledkeznek arról, hogy Jehova nem úgy méri az időt, mint mi. És ő nagyon türelmes. De amilyen biztosan elérkezett az idő Noé napjaiban, eljön a jelen rendszernek is a vége! (2Péter 3:4–10).
Végezetül, Péter idejében a gyülekezeten belül is voltak olyanok, akik ‘elferdítették az Írásokat’. De ezt a saját pusztulásukra tették! (2Péter 3:16).
A fenyegető veszély láttán, Péter szerette volna ‘felébreszteni a testvéreknél a tiszta gondolkodó képességüket’ (2Péter 3:1). Nem akarta, hogy megfeledkezzenek azokról a történelmi bizonyítékokról, amelyek igazolják, hogy Jehova képes elpusztítani a gonoszokat és megmenteni az igazságosakat, ezért azt akarta, hogy ‘élénken elméjükben tartsák Jehova napjának jelenlétét’ (2Péter 3:12). Ez a nap nagyon is valóságos! És közeledik! Ez a tény pedig mindazt érinti, amit cselekszenek, vagy amit terveznek (2Péter 1:19–21).
Mivel oly közel vagyunk már ahhoz a naphoz, Péter figyelmeztetése különösen erőteljes jelleget ölt: „Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon benneteket, békességben” (2Péter 3:14). Igen, ezek a szavak ránk is vonatkoznak. Péter apostol mindazokhoz szól, akik Jehova ígéreteiben reménykednek, akik várják „az új egeket és az új földet”. Ezért visszhangzik utolsó figyelmeztetése teljes apostoli erejével az évszázadokon át: „Vigyázzatok, nehogy a törvénnyel dacolók tévelygései elragadjanak benneteket és elveszítsétek állhatatosságotokat. Nem, hanem továbbra is gyarapodjanak a mi Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvességében és ismeretében” (2Péter 3:13, 17, 18).