Őrizkedj az elbizakodottságtól!
KI NE szeretné elkerülni a hibákat? Hibázni nemcsak kellemetlen, de gyakran költséges és igen sajnálatos is. Nem szeretnénk-e hát elkerülni a lehangoló hibákat? Nos, akkor őrizkedjünk attól, ami hibákhoz vezethet! Őrizkedjünk az elbizakodottságtól!
De hát mit nevezünk tulajdonképpen elbizakodottságnak? Ez a rossz tulajdonság olyan egyénre jellemző, aki „túlságosan sokat tart önmagáról; bizonyos előjogokra vagy kiváltságokra tart igényt; a kelleténél jobban bízik képességeiben és körülményeiben, így hát túllép bizonyos korlátokat mind gondolatban, mind viselkedésben”. Természetesen az elbizakodott egyén a saját feje után megy és nem hallgat sem a tanácsra, sem a helyreigazításra.
De hát kik lehetnek elbizakodottak? Kizárólag azok, akik nyilvánvalóan gonoszok? Kinek kell hát őrizkednie az elbizakodottságtól?
Elbizakodott üldözők
Az elbizakodott egyének közé tartoznak elsősorban Isten népének üldözői. Ragaszkodnak hozzá, hogy Jehova helyett inkább nekik engedelmeskedjenek az emberek. Van-e ennél elbizakodottabb viselkedés?
Az ókori babiloni világhatalomra is az elbizakodottság volt jellemző. Ezért Isten — a prófétái által — ítéletet mondott Babilon felett. „Én véget vetek az elbizakodottak kevélységének és a zsarnokok gőgjét megalázom” — jelentette ki Isten. És ezt olvassuk: „Íme, én ellened vagyok, ó Kevélység — ez a szuverén Úrnak, a seregek Jehovájának kijelentése —, mert eljön a te napod, a te megfenyítésed napja” (Ésaiás 13:11; Jeremiás 50:31).
A modern időkben sok elbizakodott egyén üldözte Jehova Tanúit. De a büszke üldözők sorsa balul végződött. Hol vannak ma már az olyan üldözők, mint a náci Hitler Adolf, vagy a hirhedt kanadai Duplessis?
Figyelmeztet a múlt!
De nemcsak Isten népének üldözői estek az elbizakodottság csapdájába! Ez nagyon is nyilvánvaló például Saul esetéből, aki az ókori Izrael 12 törzsének legelső királyaként uralkodott. Amikor királlyá választották, még szerény férfi volt. Olyannyira, hogy amikor be akarták mutatni a népnek mint királyukat, egyszerűen elrejtőzött (1Sámuel 10:17-24). Idővel azonban ez a megkülönböztetett tisztelet arra indította Sault, hogy túl sokra tartsa magát. S az eredmény? Egyik vakmerő tettet a másik után követte el.
Először a filiszteusok elleni háborúban történt ilyen eset. Sámuel próféta úgy intézkedett, hogy találkozzék Saullal és áldozatot mutasson be Jehovának. De mivel a helyzet kilátástalannak tűnt, és Sámuel nem jelent meg a helyszínen, Saul elbizakodott módon maga mutatta be az áldozatot. S vajon mi lett a következménye? Megmondták neki, hogy ez az elbizakodott tette a királyságába kerül! (1Sámuel 13:5–14).
Rövid idővel később Jehova megparancsolta Saulnak, hogy bosszulja meg az amalekiták hitvány támadását, amelyet még a pusztai vándorlás idején indítottak az izraeliták ellen. Saulnak ki kellett volna irtania Amáleket, ámde ő kapzsi módon megkímélte az amálekiták nyájainak és gulyáinak legjavát, később azt állítva, hogy ezeket az állatokat áldozati célra szánta. Ugyanakkor Agág amálekita királyt is életben hagyta. Sámuel próféta így szólt Saulhoz elbizakodott tette miatt: „Mivel [elbizakodott módon] megvetetted Jehova szavát, ennek megfelelően ő is elvet téged, hogy ne légy király” (1Sámuel 15:1–23). Ugye milyen nagy ár az elbizakodottságért!
Az elbizakodottság egy további intő példája Uzziás, vagy más néven Azariás király. Jogtalanul kívánt tömjénáldozatot bemutatni Jehova templomában. És mi lett a vége? Borzasztó leprával sújtotta őt Jehova, amiért ilyen elbizakodott tettet vitt véghez. Igen, „Jehova csapással sújtotta a királyt, és leprás maradt halála napjáig” (2Királyok 15:5; 2Korinthus 26:16–23). Bizony súlyos figyelmeztető példák ezek az elbizakodottság ellen!
Fogadjuk meg a bibliai tanácsot!
Jehova népének üldözői, sőt még az Istennek átadott személyek közül is néhányan áldozatul estek a múltban az elbizakodottságnak. És vajon napjainkban mit mondhatunk erről? Az elbizakodottság veszélye ma is fennáll. Öröklött bűnös hajlamaink, e gonosz világ kísértései, és Sátán, az Ördög cselszövései miatt mindannyian nagyon vigyázzunk, nehogy elbizakodottan cselekedjünk! (2Korinthus 2:11; Zsoltárok 51:5, [51:7, Károli]; 1János 2:15–17).
Jehova Isten az ő Szavában szeretettel figyelmeztet minket az elbizakodottság veszélyeire. Például ezt olvassuk: „Jött az elbizakodottság? Akkor jön a megszégyenülés; a bölcsesség azonban a szerényekkel van” (Példabeszédek 11:2). Dávid király megértette, mi is tulajdonképpen az elbizakodottság, ezért bölcsen így könyörgött: „Elbizakodott tettektől is tartsd vissza szolgádat; ne uralkodjanak rajtam. Akkor . . . ártatlan leszek sok kihágástól” (Zsoltárok 19:13).
Büszkeség szüli az elbizakodottságot
Ha szeretnénk elkerülni az elbizakodottságot, óvakodnunk kell a büszkeségtől. Ugye emlékszel arra, milyen szerény volt Saul, amikor Izrael királyává lett? De azután nem így végződött nála. Igen, több alkalommal is elbizakodottan cselekedett. Legalább egy alkalommal azonban kimondottan a büszkeség, a gőg vezette elbizakodott és gonosz cselekedethez.
Saul hallotta, amint Izrael asszonyai így énekelnek: „Saul levágta a maga ezreit, Dávid pedig a tízezreit!” Ez annyira sértette Saul büszkeségét, hogy ettől kezdve gyanakvó és irigy szemmel nézett Dávidra. Tulajdonképpen üldözte is Dávidot és meg akarta ölni. Büszkeségében és dühében kiirtott 85 papot, valamint Nob férfiait, asszonyait és a gyermekeket is, mindezt pedig azért, mert ezek barátságos érzülettel voltak Dávid iránt (1Sámuel 18:6–9; 21:1–10; 22:16–19).
Büszke, elbizakodott viselkedését folytatva, Saul később öngyilkosságot követett el (1Sámuel 31:4). Milyen tragikus vég ez egy olyan ember számára, aki valamikor szerény volt!
Bárcsak el tudnánk kerülni Saul és Uzziás elbizakodott viselkedését! Fogadjuk meg azért a bibliai tanácsot és fordítsuk javunkra az Isten Szavában leírt figyelmeztető példákat! (Róma 15:4). Azonkívül ápoljuk bölcs módon a szerénység erényét. Ez az istenfélő tulajdonság segít nekünk abban, hogy elkerüljük a büszke, bűnös elbizakodottságot!