Ássunk mélyebbre Isten Szavában!
’Ha mint az elrejtett kincset kutatod szüntelen, akkor Isten ismeretére jutsz’ (PÉLDABESZÉDEK 2:4, 5).
1. Mi a boldogság igazi forrása, és miért éppen az?
„BOLDOG ember, aki bölcsességet talált, és az az ember, aki megkülönböztető képességet szerez, mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és az aranynál nagyobb ennek jövedelme. Drágább az igaz gyöngyöknél, és a te összes gyönyörűséged nem hasonlíthatók hozzá. Napok hosszúsága van a jobb kezében . . . Életnek fája azok számára, akik megragadják, és boldogok azok, akik megőrzik” (Példabeszédek 3:13–18).
2. Miért boldogok Jehova Tanúi, de milyen tanácsot kapnak már alámerítkezésük alkalmával?
2 Az igaz keresztények boldogok, mert megtalálták a bölcsességet. Ez olyan képesség, amellyel felhasználják Isten Szavának ismeretét a tevékeny imádatban, megoldják mindennapi gondjaikat, és döntenek az életcéljaik felől. Mielőtt valakit Jehova Tanújaként alámerítenének, a jelölt alapvető bibliaismeretét egy sor átfogó kérdéssel mérik le. Az egyik befejező kérdés így szól: „Miért fontos, hogy a vízben történő alámerítkezésed után jó időterved legyen a személyes tanulmányozásra és a szántóföldi szolgálatban való rendszeres részvételre?” Ez jól bevési az alámerítkező emlékezetébe, mennyire szükséges tovább tanulni az elemi dolgokon kívül, és „érettségre törekedni” (Zsidók 6:1). De vajon mindannyian megfogadják ezt a tanácsot?
3., 4. Mit állapított meg Pál némely korinthusi és judeai keresztényekkel kapcsolatban? b) Mi a helyzet némely mai keresztények esetében is?
3 A korinthusi keresztényeknek írt első levelében Pál apostol amiatt panaszkodik, hogy képtelen úgy szólni hozzájuk, mint „szellemi emberekhez”, és arra kényszerül, hogy úgy beszéljen velük, mint „Krisztusban csecsemőkkel” (1Korinthus 3:1). Hasonlóképpen írt a Judeában élő keresztényeknek is: „Róla sok mondanivalónk van, és nehezen magyarázható, mivel restek lettetek a hallásra. Mert valójában, bár az időt tekintve tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy valaki előlről tanítson titeket az Isten szent kijelentéseinek elemi dolgaira; és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre. Mert mindaz, aki tejen él, járatlan az igazság szavában, mivel csecsemő” (Zsidók 5:11–13).
4 Ma is úgy tűnik, hogy némelyek — ha egyszer már elegendő ismeretet szereztek ahhoz, hogy átadják magukat Jehovának azzal a reménységgel, hogy örökké élhetnek Paradicsomban a földön — nem fejlesztenek ki komolyabb, hosszú távú tanulási szokásokat. Talán úgy vélik: eleget tudnak ahhoz, hogy — szellemileg szólva — „megéljenek belőle”. Nem kívánnak tovább lépni a „teljes” állapotnál. Pál nyíltan kijelenti, hogy az ilyenek „járatlanok az igazságosság szavában”, vagyis nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy „az igazságosság szavát” használják, amikor valamit meg kell vizsgálni. Pál hozzáteszi: „A szilárd eledel azonban érett embereknek való, azoknak, akiknek gyakorlat által kifejlett felfogóképességük van a helyes és helytelen megkülönböztetésére” (Zsidók 5:14).
„Szilárd eledel”-re van szükség a növekedéshez
5., 6. a) Mit mondhatunk el néhány keresztényről, aki már sok éve az igazságban van, és miért nem egészséges ez az állapot? b) Mit mondott Pál az ilyen személyeknek, és mit kellene ezért tenniük?
5 Hány éve vagy Jehova önátadott szolgája? Gondolkozz el, mennyit növekedtél szellemileg ezen évek alatt. Csupán az alapigazságokat vagy képes megmagyarázni a Bibliából, „az Isten szent kijelentéseinek elemi dolgait”? Néhányan azok közül, akik már 10 vagy 20 éve járják a keresztény utat, még mindig a „tej”-nél tartanak. Vajon mit szólnának az emberek az olyan 10 éves gyermekhez, vagy egy 20 éves fiatal férfihoz vagy nőhöz, aki még mindig a cumisüvegből táplálkozna? Bizonyosan rendellenesnek tartanák. És ez az étrend vajon nem gátolná az illetőt a fejlődésben? Lehet, hogy életben maradna, de semmiképpen sem lenne belőle erős, egészséges felnőtt. Ugyanígy van szellemi téren is.
6 Miért van az, hogy némelyek — akik már több év óta keresztények — szellemiek vonatkozásában nem elég erősek ahhoz, hogy tevékenyen részt vegyenek a normális „csecsemők” megsegítésében, az olyan személyekében, akik éppen csak most foglaltak állást Jehova mellett? Azok, akik semmi előmenetelt nem mutatnak, éveken át részesültek a keresztény vének és más érett személyek figyelmében és rájuk fordított idejében. Ahogy Pál mondja, az ilyeneknek ’az időt tekintve tanítóknak kellene lenniük’. Ahhoz, hogy tanítók lehessenek, már tovább kellene haladniuk a „tej”-jel való táplálkozáson, és „szilárd eledelt” kellene fogyasztaniuk. Vajon hogyan tehetik meg ezt? (Zsidók 5:12).
7. A Zsidók 5:14. verse szerint, kiknek kell „szilárd eledelt” fogyasztaniuk, és hogyan lehet a keresztény ilyen eledel fogyasztására alkalmassá?
7 Pál azt mondja, hogy a „szilárd eledel azonban érett embereknek való”, és meg is határozza, hogy kik ezek: olyanok, „akiknek gyakorlat által kifejlett felfogóképességük van a helyes és helytelen megkülönböztetésére”. Más szóval: akik megszokták, hogy Isten Szavából merített ismeretüket — bármilyen fokú legyen is az — arra használják fel, hogy különbséget tegyenek a helyes és helytelen között, azok fokozatosan kifejlesztik a felfogóképességüket, és eljutnak a keresztény érettségre. Megszokják, hogy „igazságosság szavát” használják fel minden dolog megvizsgálására, és így tegyenek különbséget a között, ami erkölcsi szempontból egészséges és a között, ami erkölcsi, szellemi, sőt testi vonatkozásban is ártalmas. Ha alkalmazzák is a tanultakat, többé „nem járatlanok az igazságosság szavában”. „Érett emberekké” lesznek, akiknek „szilárd eledel” való! (Zsidók 5:13, 14).
Alakítsunk ki jó „étkezési” szokásokat!
8. Hogyan fordulhat elő, hogy egy keresztény a „teljes” diétára korlátozza az étkezését, ámde hogyan tudja megváltoztatni a szellemi „étkezési” szokásait?
8 A betegek, akiket hosszabb ideig tejes diétára fogtak, kénytelenek lassanként hozzászoktatni a szervezetüket az újabb szilárd eledel befogadására. Hasonlóképpen azok, akik megszokták, hogy csak „csipegetnek” a „hű és értelmes rabszolga” által felszogált szellemi táplálékból és — jelképesen szólva — a tányérjuk szélére tolják félre a legjobb falatokat, amelyek egy kissé több rágást (gondolkozást, kutatást) igényelnek, bizony nagy erőfeszítéseket kell hogy tegyenek, ha jó „étkezési” szokásokat akarnak kialakítani. Arra van szükségük, hogy ’felébreszszék tiszta gondolkodó képességüket’ és ’erőteljesen igyekezzenek’ (Máté 24:45; 2Péter 3:1, 2; Lukács 13:24).
9. Mi segíthet az olyan személynek, aki elvesztette az étvágyát?
9 Három dolog van, ami segíthet a beteg személynek visszanyerni a szilárd, tápláló eledel iránti étvágyát: 1.) a helyes indíték, vagyis az a vágy, hogy újra jól érezze magát és megerősödjön, 2.) a rendszeres időközökben felszolgált étvágygerjesztő ételek, 3.) elegendő friss levegő, és testgyakorlás. Hogyan segíthetnek ezek olyan valakinek, aki elvesztette az Isten Szava mélyebb dolgai iránti étvágyát?
10. Milyen helyes indíték késztessen minket arra, hogy növeljük az Isten Szavával kapcsolatos ismeretünket?
10 Bárki, aki átadta az életét Jehovának, erőteljes indítékot kell hogy érezzen magában arra, hogy egyre jobban megismerje Isten Szavát. Jehova iránt érzett szeretetünk arra indít minket, hogy egyre jobban megismerjük csodálatos tulajdonságait, akaratát, feltett szándékát. Ez komoly tanulmányozást és elmélkedést kíván (Zsoltárok 1:1, 2; 119:97). Azonkívül az a reménységünk, hogy örökké élhetünk Isten földi Paradicsomában, attól függ, hogy folytonosan egyre jobban ’megismerjük az egyedüli igaz Istent és Fiát, Jézus Krisztust’ (János 17:3). De az örök élet utáni vágyunk nem lehet a legfőbb indíték, amiért a Szentírást tanulmányozni akarjuk. Ebbe a hibába estek ugyanis némelyek a hitetlen zsidók közül. A „Szentírás kutatását” elsősorban Isten iránti szeretetünk és az a vágyunk sugallja, hogy az ő akaratát cselekedjük! (János 5:39–42; Zsoltárok 143:10).
11. Hogyan kapunk rendszeres időközönként étvágygerjesztő táplálékot?
11 A „hű és értelmes rabszolga” által „kellő időben” felszolgált étvágygerjesztő szellemi eledel bősége arra indítson mindannyiunkat, hogy értékelésünk jeléül igyekezzünk teljesen a javunkra fordítani azokat a jó dolgokat (Máté 24:45). Alakítsunk ki helyes szellemi „táplálkozási” szokásokat, és ebből a célból tegyünk félre elegendő időt az Őrtorony Társulat könyveiben és folyóirataiban található nagyszerű anyagnak az elolvasására és áttanulmányozására. A szellemi táplálék rendszeres időben, hetenként öt alkalommal kerül felszolgálásra a Jehova Tanúi által megszervezett összejöveteleken mindenütt a világon. Te is mindig jelen vagy ezeken az összejöveteleken, és jól felkészülsz a felszolgált táplálék elfogyasztására.
12. a) Milyen módon növelheti még a keresztény a szellemi étvágyát? b) Milyen kérdéseket tegyünk fel tehát magunknak?
12 Az Isten iránti és a felebarátaink iránti szeretet arra indítson minket, hogy tanulmányozzuk Isten Szavát (Lukács 10:27). Ha valaki elvesztette a fizikai étvágyát, annak javára válik a friss levegő és némi testgyakorlás. Ugyanúgy a keresztény is, aki azt akarja, hogy étvágyat érezzen a „szilárd eledel” iránt, segíthet magán, ha kivonul a prédikáló munkába, és arra használja fel az ismeretét, hogy terjeszti „a királyságank ezt a jó hírét” és „tanítványokat képez minden nemzetből való emberek közül” (Máté 24:14; 28:19, 20). Emlékezzünk arra, amit Pál mondott az olyanoknak, akiknek „tejre van szükségük”, vagyis a szellemi csecsemőknek, ugyanis azt, hogy ’az időt tekintve tanítóknak kellene lenniük’ (Zsidók 5:12). Nos, az időt tekintve, amióta igaz kereszténnyé lettél, vajon hol állsz ebben a vonatkozásban? Ha testvér vagy, eljutottál-e már odáig, hogy „tanító”-ként hasznosítsd magad a szántóföldön, és talán „vén”-ként is a gyülekezetben? Ha pedig keresztény testvérnő vagy, képes vagy-e építő jellegű bibliatanulmányozást vezetni olyan emberek otthonában, akiket érdekel Isten igazsága, vagy képes vagy-e segíteni keresztény testvérnőidnek a tanúskodó munkában?
Tedd élvezetessé a tanulásodat!
13. Mi különbség van az olvasás és a tanulás között?
13 Valaki azt mondta, hogy olvasni gyönyörűség, tanulni viszont kemény munka! Van ebben valami igazság. Sokat lehet épületes módon olvasni kellemes kikapcsolódásként. Mi is lehet annál élveztesebb, mint egy-két órát eltölteni kényelmesen elhelyezkedbe és elolvasni valamilyen tudósítást Jehova Tanúi Évkönyvéből, vagy az Ébredjetek! valamelyik számából! A tanulás azonban munkát jelent. Egy szótárban ezt olvassuk: „A tanulás folyamatos, céltudatos figyelem összpontosítást jelent, a részletek alapos megfigyelésével, a tanult dolog lehetőségeinek, alkalmazásainak, változatainak vagy kapcsolatainak (viszonlatainak) lehetséges feltárása mellett.” Igen, a tanulás erőfeszítést követel. De ahogyan minden jól végzett munka megelégedéssel és jutalommal jár, a tanulás is élvezetes és szellemileg megjutalmazó lehet. A saját érdekünket szolgálja. Vajon hogyan?
14. Mit kell tenned, ha azt akarod, hogy a személyes tanulásod kellemesebb és hasznosabb legyen?
14 Ahhoz, hogy a tanulás élvezetes és valóban hasznos legyen, elegendő időt kell fordítani rá. Mivel a tanulás „folyamatos, céltudatos figyelem összpontosítást” feltételez, valamint „a részletek alapos megfigyelését”, vajon milyen gyakran mondhatod el tiszta lelkiismerettel, hogy tanultad az Őrtorony-t vagy a gyülekezeti könyvtanulmányozáson használt kiadványt? Nem lenne pontosabb, ha azt mondanád, hogy gyakran csak „átfutod” a tananyagot, gyorsan aláhúzod a kérdésekre adandó választ anélkül, hogy valóban elmélyednél a részletekben és a magyarázatok okaiban? Ha ez az igazság veled kapcsolatban, talán az lehetne az első lépés a szellemi „étkezési” szokásod megjavítása útján, hogy ’valami áron megvásárolod’ a tanuláshoz szükséges időt! (Efezus 5:15–17). Ez azt jelenti, hogy drasztikus időcserét kell végrehajtanod a kevésbé fontos tevékenységeid rovására. De mennyire meglepődsz majd, amikor tapasztalod, hogy milyen élvezetes a tanulás akkor, ha az anyagnak megfelelő időt szánod rá, ahelyett, hogy csak „átfutod” az anyagot!
15. Mi nélkülözhetetlen még ahhoz, hogy a tanulásod élvezetes és szellemileg hasznos legyen?
15 Az időtényezőtől független az ima kérdése. Jehova áldása nélkül nem lehet szellemileg hasznos tanulás. Szükséges tehát, hogy imádkozzunk Jehovához Jézus nevében, arra kérjük, hogy nyissa meg elménket és szívünket a megtanulandó igazságok tényleges befogadására. Hányszor ültél le nagy sietve, hogy felkészülj egy összejövetelre, és csak később döbbentél rá arra, hogy elfelejtetted Jehova áldását kérni és bölcsességért könyörögni, hogy a tanultakat a mindennapi életedben is alkalmazhasd? Miért fosztanád meg magadat Jehova segítségétől, amikor itt az alkalom, hogy kérd tőle? (Jakab 1:5–7).
Mélyebbre ásni
16. Ennek a tanulmányozási cikknek a vezérszövegével összhangban, mit kell tennünk azért, hogy megtaláljuk az ismeretet, a megkülönböztető képességet, és az értelmet?
16 A Példabeszédek 2:4, 5 kijelenti: ’Ha mint az elrejtett kincset kutatod szüntelen, akkor Isten ismeretére jutsz.’ A kapcsolt szövegrész arról szól, hogy mennyire fontos Jehova „beszédét”, „parancsait”, „bölcsességét”, „megkülönböztető képességét”, és „értelmét” keresni. A kincskeresés erőfeszítést és kitartást követel meg az embertől. Bizony sokat kell érte ásni. Nem mindegy, hogy hogyan kutatunk „Isten ismerete”, „megkülönböztető képessége”, és „értelme” után. Megköveteli tőlünk, hogy jó mélyre ássunk, hatoljunk be alaposan a felszín alá. Ne gondoljuk, hogy elég, ha csak könnyedén érintjük Isten Szavának a felszínét!
17. Mit mond a Szentírás Jehova gondolatairól, és így miért kell hálásnak lennünk?
17 A zsoltáros így kiáltott fel: „Mily nagyok a tetteid, ó Jehova! Igen mélységesek gondolataid” (Zsoltárok 92:5, [92:6, Károli]). Pál apostol pedig elragadtatással írta: „Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége!” (Róma 11:33). Egy másik levelében „Isten mélységes dolgai”-ról beszél (1Korinthus 2:10). Igaz — ahogy Pál magyarázza —, Isten kinyilatkoztatta ezeket a mélységes dolgait „a szelleme által”, a hatékony erő által, amely erőteljesen működik a Krisztus Jézus által kinevezett felkent keresztényeken, akik a szellemi táplálékról gondoskodnak. Igazán hálásak lehetünk azért, hogy a „rabszolga” osztály oly mélyre ás, és egyre világosabbá teszi előttünk „Isten szándéka rejtett mélységeit” (1Korinthus 2:10, Today’s English Version).
18. Hogyan áshat minden keresztény mélyebbre Isten Szavában, és milyen ásóeszközt kapunk erre a célra?
18 Ez azonban egyetlen keresztényt sem ment fel az alól a felelőssége alől, hogy mélyebbre ásson Isten Szavában, hogy eljusson az abban megmagyarázott gondolatok alaposabb megértéséig. Ehhez az is szükséges, hogy kikeressük az idézett bibliaverseket. Azt jelenti, hogy elolvassuk Az Őrtorony cikkeinek lábjegyzeteit, amelyek közül némelyek régebbi kiadványokhoz utasítja az olvasót, ahol bővebb magyarázatot talál bizonyos szövegrészek vagy próféciák megértéséhez. Ez megköveteli, hogy mélyebbre ássunk, erőfeszítéseket tegyünk a korábbi kiadványok felkutatásában, azonosításában, és azután áttanulmányozzuk az idézett oldalakat. Teljesen fel kell használnunk a sajátos bibliatanulmányozási segédeszközöket, amelyekről a „rabszolga” osztály az évek során gondoskodott, úgymint az indexeket, konkordanciákat, az Aid to Bible Understanding című kiadványt, valamint „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” című segédeszközt. Igen, a keresztények kitűnő ásóeszközöket kaptak, s ezek között a legújabb az angol nyelvű Referencia Biblia, amely idővel több más nyelven is rendelkezésre áll majd. Használjuk fel hát a saját javunkra ezeket az ásóeszközöket!
Határozott céllal tanulmányozzunk!
19. Milyen figyelmeztetést kapunk az ismerettel kapcsolatban?
19 Az Isten Szavában végzett mélyebb ásómunkának nem az a célja, hogy magasabb rendűnek érezzük magunkat a testvéreinknél, vagy a tudásunkat fitogtassuk. Gyakran ezt teszik a világiak. Elvben itt is igaz, amit Pál mondott: „Az ismeret azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít” (1Korinthus 8:1). A szeretet arra indít minket, hogy alázatosan a prédikálásra és a tanítványképzésre használjuk fel a tudásunkat, és bölcsen járuljunk hozzá a keresztény összejövetelek szellemi értékéhez.
20. Mire buzdít minket Pál apostol?
20 „Ne legyünk többé csecsemők”, hanem „növekedjünk fel mindenestül őhozzá, aki a fej, a Krisztushoz” (Efezus 4:13–15). „Törekedjünk érettségre” (Zsidók 6:1). Legyünk érett egyének, akik képesek „szilárd eledelt” fogyasztani, amely szellemi vonatkozásban erősekké tesz minket, hogy jól használhatók legyünk a keresztény gyülekezetben. Ez azonban többet jelent annál, hogy a tanulásban ismeretet szerezzünk. Megköveteli, hogy Jehova kijelentéseivel táplálkozzunk, értékeléssel fogadjuk magunkba nyilvánosságra hozott kijelentéseit. Ezzel a kérdéssel a következő cikkben foglalkozunk (Zsoltárok 110:1; Ésaiás 56:8; 66:2).
Emlékeztetőül
◻ Miért maradnak némelyek szellemi „csecsemők”?
◻ Mi segíthet abban, hogy valaki érettségre jusson?
◻ Hogyan fejleszthetünk ki jó szellemi „étkezési” szokásokat?
◻ Mi teszi élvezetessebbé a személyes tanulmányozásunkat?
◻ Miért szükséges mélyebbre ásni az Isten Szavában?
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
Mely tényezők segíthetnek abban, hogy valaki szellemileg egészséges legyen?
1. A helyes indíték: Fejlessz ki magadban erős vágyat az iránt, hogy jobban megismerd Jehovát
2. Rendszeres étrend: Fordítsd javadra a „hű és értelmes rabszolga” által rendszeresen felszolgált szellemi eledelt
3. Gyakorlás: Használd fel az ismeretedet mások megsegítésére, például arra, hogy kivonulsz velük a prédikáló munkára